Csongrád Megyei Hírlap, 1984. május (41. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-03 / 102. szám

VILÁG PROLETÁRJÁT, EGYESÜLJETEK! 41. ÉVFOLYAM, 103. SZÁM ÁRA: 1,40 FORINT ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ITCHI-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­ 1984. MÁJUS 3., CSÜTÖRTÖK A szocialista országépítő munka sikereivel megalapozott a béke melletti elkötelezettséggel Látványos tapisztákkal raepelte május elsejét az ország népe A proletár internacionalizmus, a béke, a szocializmu­sért fo­itatott harc, az alkotó munka jelszavai ötvözték egyetlen nagy, a nemzetközi munkásosztály győzelmét ün­­neplő közönségné országunk népét május elsején. Ma, ami­kor a feszült nemzetközi helyzet, az egész világot érintő nehéz gazdasági körülmények ösztönöznek bennünket arra, hogy az eddiginél nagyobb felelősséggel, még lelkiismerete­sebb munkával is törekedjünk a béke megóvására, egy kiegyensúlyozottabb, szebb világ megalkotására, a munka ünnepe különös jelentőséget kapott. Példázta az összefo­gást, az ebben rejlő erőt, a békevágyat, mert aligha van olyan ember, aki ne szeretné gyermekét békében nevelni, akinek ne az lenne a vágya, hogy a ma ifjúsága, a jövő munkásosztálya alkotó légkörben, értelmetlen harcok és küzdelmek nélkül élhessen és dolgozhasson. Hogy a termé­szet örök törvénye a jövőben is akadályok nélkül megva­lósulhasson. Megyénk lakossága — mint ahogy az országban min­denki — ezen a napon — ünnepelt. Ünnepelte a munkát, a dolgozó embert, a szabadságot és a békét, azzal az elszánt akarattal, hogy legyen béke, legyen mindenütt a világon. Budapesten A budapesti Felvonulási téren, május elsején, 9 óra 67 perckor, gongszó csen­dült. Egy pillanatra az egész hatalmas tér elcsen­desedett, minden szinte mozdulatlanná vált, csak a teret övező házak homlok­zatát szinte elborító vörös és nemzetiszínű drapériát, a proletár internacionaliz­must, a pártot éltető, a mind eredményesebb gazda­sági munkára buzdító és a békét követelő transzparen­seket mozgatta, surrogtatta a szél. Újabb gongszó és egy másodperc alatt meg­elevenedett a kép , úttö­rők százai futottak keresz­tül a Dózsa György úton, hogy vidám szóval, friss vi­rággal köszöntsék a tribünö­kön helyet foglaló közéleti személyiségeket: a párt ve­zetőit, a kormány tagjait, a társadalmi és a tömeg­szervezetek képviselőit,­­ a munkásmozgalom veterán­jait, a termelésben élen já­ró szocialista brigádok, munkakollektívák tagjait, a májusünnepre hazánkba ér­kezett külföldi szakszerveze­ti delegációkat. A kispajtások egy csapa­ta a Népköztársaság­­ címe­rével ékített központi dísz­emelvényhez szaladt, ame­lyen ott volt Kádár János, a Magyar Szocialista­ Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának­­ első titkára, Loson­­czi Pál, a Magyar Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának elnöke Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke; Aczél György, Benk­e Valéria, Gáspár Sándor, Havasi­­ Fe­renc, Korom Mihály, Ma­­róthy László, Méhes Lajos, Németh Károly és Sarlós István, a Politikai Bizottság tagjai; Gyenes András, a Központi Ellenőrző Bizott­ság elnöke. A fanfárok újabb hang­jaira megindult a nyitó élő­kép: sok száz zászlós fiatal­tól övezve a tér közepén álló, szépen díszített kocsi árbocénak tetejére ünnepé­rt­­ méltós­ággal­ kúszott a munkásmozgalom hatalmas vörös lobogója. Az árbocról­ nemzetiszínű szalagok bom­lottak­ szét, a Gorkij­­fasor torkolatából pedig a Magyar Népköztársaság hatalmas címere bukkant elő, hogy teljessé váljék a kép, a szimbólum: a világ dolgo­zóinak nemzetközi ünnepét itt és most — hazánk köz­é­szönti. A felvonuló, csaknem ne­gyedmillió budapesti — a feliratok, transzparensek ta­núsága szerint — demonst­rációjával is arra hívta fel a világ figyelmét: Magyar­­ország szocialista társadal­ma épül, fejlődik, ám ah­hoz, hogy a jövőben is így legyen — békére, tartós biz­tonságra van szükség. Ezt mindenekelőtt a közép-ha­tótávolságú amerikai raké­ták nyugat-európai, telepíté­sének megszüntetése, a fegyverkezési hajsza megál­lítása, a leszerelés szolgál­hatja. A budapesti tömeg­demonstráció — csakúgy, mint sok társa a föld kü­lönböző pontján — ezt a békevágyat szinte elementá­ris erővel sugározta. A záróképben ifjak újabb serege csatlakozott a többi­ekhez: félkörbe sorakozott 800 leány, kezükben kék kendőket lengetve és mint­egy átkarolva azokat, akik vörös csillagot formáltak, középen felmagasodó vörös lobogóval. A csillag körül megannyi állam zászlaja, sok száz májusra bomlott ki, és a fiatalok az ..Éljen a párt!” feliratot formálták a Felvonulási tér betonján, miközben felcsendültek az Internacionálé hangjai. Zenés őrségváltás volt kedden délben a Kossuth Lajos téren, a Magyar Nép­köztársaság állami lobogója előtt, amely a munkásosz­tály nemzetközi ünnepének tiszteletére leng a zászló­­rúdon. A Magyar Néphad­sereg Központi Zenekará­nak indulójára díszlépésben vonult fel az őrség, majd a katonai tiszteletadás után az őrségparancsnok fogadta a jelentést, s lezajlott a helycsere. Szerdán reggel Budapes­ten, a Kossuth Lajos téren katonai tiszteletadás köze­pette levonták az állami zászlót, amely május elseje, a nemzetközi munkásmoz­galom ünnepe tiszteletére lengett a Parlament előtt. Ugyancsak katonai tiszte­letadással vonták le a ma­gyar nemzeti lobogót és a munkás mo­zg­alm­­ vörös zászlaját a gellérthegyi Fel­szabadulási emlékműnél. Szegeden Hagyományosan kezdődött a nap, zenés ébresztő űzte el az álmot a szemekből, és — mi tagadás — próbálta elűzni az esőt ontó fellege­ket. Ez utóbbi csak a késő délelőtti órákban járt siker­rel. Díszbe öltözött a város, a virágok színpompájával látványos, üde dekorációk vették fel a versenyt. A terek és az utcák megteltek fiatalokkal és idősekkel, a lelkes jókedvet a borongós, hűvös idő sem tudta legyőz­ni. A gyülekezők esernyőjük alól pillantottak sűrűn égre, de nem az időjárást lesték, hanem a repülőket, amelyek köröket róva húz­ták maguk után a jeles nap talán legtöbbször elmondott jelszavát: Éljen május el­seje. A felvonulók serege 9 órakor indult az Anna-kút elől, élükön Csongrád me­gye és Szeged város politi­kai, társadalmi vezetőivel: dr. Komócsin Mihállyal, az MSZMP KB tagjával, a megyei pártbizottság első titkárával, Szabó Sándorral, a megyei tanács elnökével, Török Józseffel, a szegedi (Folytatás a 3. oldalon.) Kádár János a budapesti felvonulók körében­ (MTI-fotó : Telefotó—KS) Csongrád megye és Szeged város párt- és tanácsi, tömegszervezeti vezetői a felvonulók élén A kubai lányok jelszavakkal, hangos éljenzéssel ünnepelté­tek, őket, taps köszöntötte K­ádár János, a Magyar ■­­ Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságá­nak első titkára, a buda­pesti dolg­ozók május 1-i felvonulásán nyilatkozatot adott a televíziónak és a rádiónak: — Köszöntöm a rádió hallgatóit, a televízió né­zőit, dolgozó népünket má­jus elseje alkalmából. Má­jus elseje nagy ünnep. Kö­zel­­ száz esztendővel ezelőtt született, úgy, mint a mun­kásosztály nemzetközi szo­lidaritásának napja, ami­kor a munkásosztály min­den országban hirdette cél­jait, és azok mellett tünte­tett. Azóta bővült a május 1-i ünnep tartalma. Ami­óta a népek egész sora a szocialista fejlődés útjára lépett, a szocializmus vi­lágrendszerré vált, s a né­pek széttörték a gyarmati rendszer bilincseit, azaza május elseje a nemzetkö­zi­ munkásosztály és a szo­cializmust építő népek, a jogaikért, a szabadságu­kért és a békéért küzdő n­épek szolidaritásának­­közös ünnepe. Eh­­h­ez a naphoz most már el­választhatatlanul­­ hozzá­­tartozó­ a béke, a nemze­tek szabadsága, a társadal­mi haladás és a szocializ­mus fogalma. Az idei tavasz borús, hű­vös, szeles, ilyen a mai nap is. De éppen a most látha­tó budapesti felvonulás is eleven bizonyítéka annak, hogy népünk jó érzéssel ünnepelhet, és ünnepel is ezen a napon szerte az or­szágban. Az ünnepléshez jó okot ad annak tudata, hogy népünk békében, biz­tonságban él, eredménnyel folytatja szocialista ,ország­építő munkáját. Ezt a na­pot azzal is ünnepeljük, hogy köszöntjük a szocia­lista építés új eredményeit, és jó érzéssel előretekint­hetünk, hiszen látjuk a fejlődés távlatait. Jól ki­választott, szocialista célja­ink vannak, jó a politi­kánk, népünk egységben, céltudatosan dolgozik. Nem szoktunk a nehézségekről, a problémákról sem hall­­gatni, elért vívmányaink továbblépésre ösztönöznek. A párt Központi Bizott­sága a közelmúltban ülést tartott, amelyen a nemzet­közi helyzetről és szocia­lista építőmunkánkról volt szó. A nemzetközi helyzet­tel kapcsolatban hangsú­lyoztuk:­ annak ellenére, hogy a múlt esztendő vé­gén megkezdték az Egye­sült Államok közép-ható­­tá­volságú rakétáinak tele­pítését Európában, és a helyzet feszültebbé vált, mi mégis változatlanul folytatjuk külpolitikánkat, amelynek célja az, hogy az emberi ész felülkerekedjék, valamennyi érdekelt fél számára megfelelő megol­dások szülessenek. A mai viszonyok közt is azt vall­juk, hogy érdemi tárgya­lásokat kell folytatni. Minden nép közös érdeke, hogy gátat vessünk a fegy­verkezési versenyne­k, s megtaláljuk a minden nép számára egyenlő biztonsá­got jelentő tárgyalásos megoldásokat.. Az a célunk, hogy az emberek békében, élhessenek, és a biztonság a fegyverzet alacsonyabb szintjén valósuljon meg. Ami a hazai munkát il­leti: aki a Központi Bizott­ság üléséről kiadott közle­ményt figyelmesen elol­vasta, az látta, hogy mi az alkotó, a szocialista építő­­munkához az eddiginél még jobb kibontakozási le­hetőségeket akarunk te­remteni. Ez azt jelenti, hogy a termelőeszközöket, a­ munkaerőt, szellemi tar­talékainkat­ maximálisan mozgósítsuk, az alkotó munkának új lendületet adjunk. Azt akarjuk, hogy ahol többet és jobban dol­gozik, az többet és jobban kereshessen, aki pedig nem produkál, az a rendszer, előnyeit ne élvezhesse. Ér­­vényesüljön a társadalmi igazságosság, a tehervise­lésben, s aki nehéz hely­zetben van, az megfelelő támogatásban részesüljön. , Ilyen álláspontot foga­dott el Központi Bizottsá­gunk a további munkáról, és az a mély meggyőződé­sünk, hogy az idei tervért, a napi feladatokért tisz­tességgel dolgozva, jó ér­zéssel tekinthetünk a jövő év elé, amikor hazánk fel­szabadulásának 40. évfor­dulója lesz. Bizonyos, hogy azt népünk új munkasike­rekkel ünnepli meg. Május elsején­, ahogyan azt népünk ünnepli, egy­ben üzenet a világnak, a szovjet népnek, a szocializ­must építő nemzeteknek, a világ haladó erőinek, vala­mint azoknak a józan pol­gári köröknek is, akik meg­értették, hogy a béke útján kell járnunk, mert nincs más út az emberiség szá­mára. Üzenetünk úgy szól: népünk becsülettel dolgo­zik, szocialista céljai mel­lett­ szilárdan kitart, eltö­kélten halad előre, szövet­ségeseivel­ helytáll és helyt fre­­dni a jövőben is. M­in egyszer szívből minden jót kívánok vérünknek, a munkások­nak, a termelőszövetkeze­tek dolgozóinak, az alkal­mazottaknak, az értelmisé­gieknek, a kultúra munká­sainak, mindenkinek, aki tisztességgel és­­ becsülete­­sen él és dolgozik ebben a hazában — mondotta be­fejezésül Kádár János. (MTI) Kádár János nyilatkozata

Next