Csongrád Megyei Hírlap, 1984. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-01 / 179. szám
Lutheránus világgyűlés Káldy Zoltán az íj elinje A Lutheránus Világszövetség VII. nagygyűlése kedden Budapesten Káldy Zoltánt, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnökét választotta a Világszövetség soros elnökévé. Káldy Zoltán 1919. március 29-én született. A pécsi tudományegyetem soproni hittudományi karán szerzett teológus diplomát. 1941 és 1958 között segédlelkészként, majd lelkészként tevékenykedett Pécsett. Közben, 1954- től négy éven át a Tolna— Baranya evangélikus egyházmegye esperese volt. 1958-ban Budapesten a déli evangélikus egyházkerület püspökévé választották meg. 1967-től a Magyarországi Evangélikus Egyház püspökelnöki tisztét tölti be. Munkásságával az országhatárokon túl is elismerést szerzett: több külföldi teológiai fakultás avatta tiszteletbeli doktorrá. A hazai evangélikus egyház vezetője széles körű közéleti tevékenységet folytat. Tagja a Hazafias Népfront Országos Tanácsának és az Országos Béketanács elnökségének. 1971 óta országgyűlési képviselő. Vietnám— Kína: Határratidessek HANOI A VNA vietnami hírügynökség jelentése szerint Kína folytatja katonai támadásait Vietnam északi tartományai ellen. Egy századnyi kínai katona július 22-én Ha Tuyen tartományban megsértette az országhatárt, támadást intézett a vietnami határőrök ellen. Július 28-án és 29-én a kínai tüzérség tűz alá vette e tartomány több települését. Ezzel egy időben közel zászlóaljnyi kínai katona behatolt az ország területére. A vietnami határőrök és az önkéntes egységek katonái visszaverték a határsértőket — jelenti a VNA. Robotrepülőgépek kipróbálása Pravda szerkesztőségi cikk MOSZKVA Az amerikai kormányzat — amely fegyverkezési terveiben most egyre nyíltabban a nagy hatótávolságú irányítható robotrepülőgépekre helyezi a hangsúlyt — alapvetően téved egy lényegi kérdésben: elképzelései, hogy katonai fölényhez jut a Szovjetunióval szemben, egyebek között a nagy hatótávolságú irányítható robotrepülőgépek terén, nem csupán veszélyesek, hanem egyben illuzórikusak is. Erre hívja fel nyomatékosan a figyelmet a Pravda keddi szerkesztőségi cikke. Miután az Egyesült Államok a Szovjetunió többszöri javaslatára sem akar lemondani erről az új típusú fegyverről, a Szovjetunióban már folyik a nagy hatótávolságú robotrepülőgépek kipróbálása. Ami pedig az irányítószögeket illeti, amelyeken a Pentagon indítani szándékozik újabb fegyverét, az amerikai stratégák tévesen hiszik, hogy ezek csupán a Szovjetunió irányában léteznek. Mind keleten, mind nyugaton, mind pedig északon és délen elég irányszög áll a rendelkezésre, amely az Egyesült Államok területére vezet. A szárnyasrakéták washingtoni szorgalmazóinak helyénvaló lenne felismerni azt az igazságot, hogy a mai katonai erőviszonyok között, amelyeket a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonylagos erőegyensúlya jellemez, az egyik fél biztonságának megkárosítására irányuló törekvés óhatatlanul az erre törekvő fél saját biztoságának károsodásához vezet. " Negyven éve történt Élet a ricsei internálótáborban • A NAPOK ELTELTÉVEL lassanként beletörődtünk a viszonylagosan nyugodt helyzetünkbe, de gondolataink állandóan otthon jártak: mi van és lesz a családunkkal, mi lesz hazánkkal a háborúban? Az első napiparancsban közölték velünk, hogy havonta egy levelet írhatunk családunknak. Ezt meg is tettük azonnal és izgalommal vártuk otthonról a választ. Teltek a napok és lassanként megismertük a tábor belső életét és külső hírek is bejutottak hozzánk. Ez úgy vált lehetségessé, hogy az internáltak közül egy gépírni és adminisztrálni tudó embert bevittek a parancsnoki irodába, aki egyet, s mást megtudva elmondta közvetlen barátjának, az pedig tovább adta a többieknek. A külső hírek meg úgy kerültek be a táborba, hogy egyik makói barátunk, Igaz Lajos bognár a tábor részére vállalta egy kisebb munka elvégzését, amit azonban csak a községben levő bognárműhelyben tudott megcsinálni. Erre való hivatkozással kért és kapott parancsnokától állandó kilépőt, amelynek felhasználásával, naponként kijárt a községben levő bognárműhelybe és ott egy pár nap alatt elkészítette azt a munkát, amit vállalt. A táborban eltelt két hét után lassan létrejött a kapcsolat a családjainkkal is, mert a reggeli sorakozón osztották ki az otthonról érkezett leveleket, amelyekre persze azonnal szerettünk volna válaszolni, de nem lehetett, mert a parancs szerint havonta csak egy levelet írhattunk. Ezt azonban nem akartuk tudomásul venni és ezért többen levelet írtunk, amelyeket Igaz Lajos munkába menet elvitt a postára, ahol olyan kis levélforgalom volt, hogy az egyszerre feladott sok levélről gondolták, csakis az internálótáborból küldhetik. Ellenőrizték és nem volt nehéz megállapítani, hogy valóban ott vannak a feladók. A másnap reggeli sorakozón már fel is olvasták a feladók nevét és azonnal kihallgatásra kísérték őket. Jómagam is köztük voltam és izgultunk, hogy vajon milyen büntetést fogunk ezért kapni? A kihallgatáson maga a táborparancsnok szigorúan megdorgált és 2 nap szobafogságra ítélt bennünket. Ezt könnyen megúsztuk, mert annyit jelentett részünkre, hogy csak étkezéskor hagyhattuk el a kijelölt és ránk zárt szobát, ami az egyik hálóhelyiség volt, ahol húszonkét napon át elmélkedhettünk sorsunkon. A FRONTHELYZET alakulása nyomán mind jobban érezhetővé vált a ránk nézve kedvező légkör, amely először abban nyilvánult meg, hogy látogatóba jöhettek hozzánk a családtagok, vagy bárki más, és akinek látogatója jött, az kilépőt kapott, és a tábor melletti réten akár egész nap együtt lehetett látogatójával, minden ellenőrzés nélkül. Júliusban nagyon nehéz utazási körülmények között jött el három makói asszony is. Igaz Lajosné, Kallós Lajosné és az én feleségem. Nagy volt az örömünk. A sok kedvező körülmény okot adott a találgatásra, vajon minek köszönhető mindez? Azt bizonyosra vettük, hogy első helyen a háború alakulása, a szovjet csapatok győzelmes előnyomulása vehető számításba, de lassanként rájöttünk, hogy emberi tényezők is közreműködnek. Megtudtuk, hogy a táborparancsnok, Imrei György rendőr őrnagy budapesti rangos állásból, büntetéssel került Ricsére, az internálótábor parancsnokának és szerencsénkre ez a tény nem gyűlöletet váltott ki belőle velünk szemben, hanem a józan eszére hallgatva, inkább szimpatizált az internáltakkal és ezt többféle módon érezhettük is. így volt ez akkor is, amikor a kötelező reggeli tornagyakorlatot megtekintette, amit a tábor melletti réten végeztünk. Indulásra adott parancsot és 5—6 kilométer meneteléssel beértünk egy kisebb községbe, ott pedig egy ház udvarára, ahol megálljt parancsolt és derűsen közölte velünk, hogy ahol most vagyunk, az ennek a kis községnek a kocsmája és mindannyian az ő vendégei vagyunk, és egy-egy pohár jó borral lemoshatjuk az út perét. Az őrnagy bátor és velünk együttérző magatartása bennünk is jó hangulatot váltott ki és énekelni kezdtünk régi munkásdalokat, melyeket korábban különböző munkásdalárdákban tanultunk meg, aminek az lett a vége, hogy elénekeltük az Internacionálét is, méghozzá olyan erős hangon, hogy a borozók között álló őrnagy is végig hallgatta és csupán annyi volt az észrevétele, hogy nevetve felénk fordult és tettetett szigorral ujjal megfenyegetett bennünket, mondván, hogy „na-na!” Később sorakozót rendelt el és ahogy eljöttünk, ugyanúgy visszameneteltünk a táborba az egy szál m. kir. rendőr őrnaggyal, a tábor parancsnokával. RENDKÍVÜL kedvező volt számunkra az őrnagy azon engedélye is, hogy meleg nyár lévén és a táborban nem volt kellő tisztálkodási lehetőség, hozzájárult ahhoz, hogy egyetlen rendőr őrmester vezetésével az internáltak 40—50 fős csoportja a táborhoz 6 kilométernyi távolságban ka-aayargó Tiszához mehetett egész napos fürdőzésre, így telt el 1944. nyara, amikor 200 főmű politikai internált, kommunista szociáldemokrata. Szakszervezeti vezető és néhány németellenes polgár tehetetlenül élt együtt és izgalommal várta a gyakori látogatókat, hogy azoktól tudják meg a családban, az országban és a háborús világban történt eseményeket. Azok a hírek, hogy a szovjet csapatok nagy győzelmeket aratnak a frontokon, igazoltnak látszott azzal a ténnyel, hogy éjszakánként jól kivehetően erős dörgéseket hallottunk a Kárpátok felől. Ez biztató volt arra nézve, hogy közeleg a felszabadulásunk ideje. A KORMÁNYZAT feloszlatta az internálótáborok nagy részét, többek között a ricseit is. Ezt 1944. augusztus 30-án úgy tudtuk meg, hogy napközben rendkívüli sorakozót rendeztek el és ott az udvaron felolvasták a BM rendeletét, mely szerint a ricsei internálótáborban fogvatartott politikai internáttakat szabadon engedik. Ezután felolvasták a szabadulók névsorát és mindjárt megkezdték az elbocsátó iratok kiosztását és más adminisztrációs munkálatokat. Ez a munka eltartott estig és így csak másnap indulhattunk az állomásra és onnan vonattal hazafelé. Érthető örömmel indultunk, de nagyon lassúnak éreztük a vonat haladását. Egyszer még bajba is kerültünk, mert odaérkezésünk előtt egy órával légitámadással szétbombázták Debrecen pályaudvarát, de a mi szerencsénkre, énen maradt egy olyan sínpár, amelyen Nagyvárad felé kerülve, nagy késéssel hazaérkeztünk. KISS IMRE (Vége) A ricsei internálótábor lakóinak egy csoportja. 2 Üdvözlő távirat Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, táviratban fejezte ki jókívánságait Leon Schlumpfnak, a Svájci Államszövetség elnökének hazája nemzeti ünnepe alkalmából. Már SS pershing... BONN A hivatalos nyugati közlésekkel ellentétben az NSZK területén nem kilenc, hanem már 36 Pershing 2-es rakéta, a telepítésre szánt 108 Pershing 2-es rakéta egyharmada található — jelentette a Der Spiegel legújabb száma. A hamburgi hetilap úgy ítélte meg, hogy a nyugatnémet hatóságok már minden befolyásukat elveszítették az új, amerikai, közép-hatótávolságú rakéták telepítésével kapcsolatban. Mindez azonban nem növelte az NSZK biztonságát, mivel a Varsói Szerződés megfelelő ellenintézkedéseiket tett az NDK és Csehszlovákia területén — szögezte le a Der Spiegel. Kampány - sprfistien Választási előkészületek és honvédelemre két kérdésről érkeznek mostanában a leggyakrabban hírek Nicaraguából. Alig két hete, hogy Managuában többszázezres tömeggyűlésen emlékezték meg a hajdani diktátor, Somoza rendszerének fél évtizeddel ezelőtti megdöntéséről, egy új korszak, egy új fejlődési irányvonal kezdetéről. Az évfordulós ünneplést azonban hamar háttérbe szorították a közép-amerikai ország mindennapjainak nehézségei. Változatlanul fennáll ugyanis az a veszély, amelyet az erőteljes washingtoni támogatást élvező ellenforradalmárok akciói jelentenek. Managua gyakorlatilag évek óta harcol a Hondurasból és Costa Ricából újra meg újra támadó kormányellenes erőkkel. Ezek a katonai akciók elsősorban arra alkalmasak, hogy elvonják az elmaradottság amúgy is ezernyi gondjával birkózó állam erejét, s így a növekvő gazdasági gondok, az ellátás romlása révén elégedetlenséget szítsanak a lakosság körében. Néhány napja ráadásul a két legjelentősebb ellenforradalmi csoport megállapodást kötött ténykedésük összehangolásáról, s arról, hogy közös céljuk egy ideiglenes kormány létrehozása lesz, még ebben az esztendőben. A támadók taktikája — amint, azt a legfrissebb jelentések is alátámasztják —változatlan. Fő célpontjuk továbbra is a polgári lakosság, s igyekeznek elkerülni a közvetlen összecsapást a sandinista védelmi alakulatokkal. Kihasználják, hogy a sokszor gyéren lakott tartományokban megfelelő légierő híján a hadsereg nehezen tudja elvágni Hondurasból rendszeresen érkező utánpótlásukat. A nicaraguai vezetés tehát e fenyegetést nem hagyhatja figyelmen kívül. Különösen annak tudatában, hogy a diplomáciai és kereskedelmi eszközök mellett a környező térségben végzett hadgyakorlataival az Egyesült Államok fenntartja a katonai nyomást is. Washingtonban éveken át azt követelték, hogy Managua választások kiírása útján bizonyítsa be demokratikus voltát. Most azonban, amikor minden előkészület megtörtént a novemberre tervezett elnök- és parlamenti választásokra, a Fehér Ház további igényekkel állt elő. Ezek gyakorlatilag szabad kezet adnának, az ellenzéki erőknek, beleértve a fegyveres harcot folytató ellenforradalmi csoportok képviselőit is, így érthető volt a sandinista front válasza. ..Nem lesz párbeszéd azokkal, akik népünket gyilkolják” — mondta például Daniel Ortega, a kormányzó tanács koordinátora. s mindemellett Managuában i nem tervezik a voksolás elhalasztását. Megtörténtek a nevezések az elnöki posztra, esetleges változtatások még a következő három napban hajthatók végre. A kampány tehát — képletesen szólva — a lőporfüstben is folytatódik. Nem engedékenységből, a külső nyomásnak engedve, hanem , azért, mert Managuában úgy ítélik meg: a forradalom intézményesítése, a közélet demokratizmusának fejlesztése szükségessé teszi ezt a lépést. SZEGŐ GÁBOR A közel-keleti válság megoldásáért Szovjet javaslat és visszhangja Feltétlenül jelentős lépés lenne a béke felé, ha az érintett felek megfogadnák a Szovjetunió által a múlt hét végén tett javaslatot, amely a közel-keleti válság megoldására irányul. A rendezés hat elvét és a konkrét tárgyalások módjára tett ajánlást mindenképpen komolyan kell venniük a térség országainak, hiszen azok az egyetlen kiutat jelentik az évtizedek óta elhúzódó krízisből, s ráadásul egy földrajzilag igen közel fekvő nagyhatalomtól származnak. A Szovjetunió nemzetközi konferenciát ajánl, amelyen a térség Izraellel határos arab országai mellett a PFSZ, a zsidó állam és a két vezető nagyhatalom képviselői vennének részt. Az ENSZ égisze alatt megrendelendő tárgyalássorozaton előbb külügyminiszteri, majd megbízotti szinten, munkacsoportokban folyna a vita, s csak az egyhangú határozatokat lehetne szerződésbe foglalni. Az átfogó, igazságos és tartós rendezés előfeltételeként minden résztvevő félnek el kellene fogadnia azt a hat alapelvet, mely a szovjet vélemény szerint garantálhatná a végső sikert. Vissza kellene adni az araboknak minden Izrael által 1987 után elfoglalt területet, felszámolni az itt létrehozott településeket. Biztosítani kellene a PFSZ által képviseltpalesztin népnek a Jordán folyó nyugati partján és Gázában az önálló államalapítás jogát. Az újonnan születendő palesztin állam része lenne Jeruzsálem keleti szektora, s a várost szabadon felkereshetnék mintdhárom nagy vallás hívei — a zsidók, a keresztények és a mohamedánok —, akiknek szent helyeik vannak itt. A térség valamennyi államának — így természetesen Izraelnek is — biztosítani kellene a békés fejlődéshez való jogot. ..mivel egyetlen nép valódi biztonságát sem lehet olymódon biztosítani, hogy az sértse mások biztonságát”. Ehhez az szükséges, hogy az arab országok és Izrael békét kössenek és kölcsönösen tiszteletben tartsák egymás szuverenitását, függetlenségét és területi sérthetetlenségét. A rendezésben közvetlenül érdekelt Szíria kedvezően fogadta a Szovjetunió közelkeleti rendezési javaslatát. A SANA hivatalos szíriai hírüéynökség szerint az indítvány alkalmas arra, hogy, megszüntesse a robbanásveszélyes helyzetet a Közel-Keleten. A SANA kiemeli, hogy a Szovjetunió az izraeli csavarok valamennyi megszállt arab területről való kivonását sürgeti, és támogatja a palesztin önredelkezés, az önálló palesztin állam létesítésének ügyét. Üdvözli a javaslatot a Palesztinai Felszabadítási Szervezet is. Faruk Kaddami, a PFSZ politikai osztályának vezetője újy nyilatkozott, hogy — amint azt a mostani javaslat is bizonyítja — a Szovjetunió a térség problémáinak igazságos és átfogó rendezésére törekszik. Franciaország most tanulmányozza a Szovjetunió indítványát — jelentette be kedden a francia külügyminisztérium szóvivője. Egyéb megjegyzést nem fűzött a közléshez. Cheysson Belgrádban Szerdán jugoszláv—francia külügyminiszteri tárgyalások kezdődnek Belgrádban. Claude Cheysson, a francia diplomácia vezetője Raif Djzdarevics szivetségi külügyi titkár meghívására tesz kétnapos munkalátogatást a jugoszláv fővárosban. SZERDA, 1981. AUGUSZTUS 1.