Csongrád Megyei Hírlap, 1984. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-01 / 257. szám

A tegnapi ködös, őszi reggelen öt kontinens­re sújtott le korbácsként az újabb politikai gyilkos­ság híre: Új-Delhiben me­rénylet áldozata lett In­dira Gandhi, az Indiai Köztársaság kormányfője­. A gyászjelentések elma­radhatatlan kitétele a „pó­tolhatatlan veszteség” ki­fejezés. Az, ami általában családra, munkahelyre, ba­rátokra vonatkozott, most egy országra, sőt, az egész világra igaz. Most úgy érezzük, hogy nem csak a földkerekség második legnépesebb országa, ha­nem maga­­a földkerekség sem ugyanaz Indira Gandhi nélkül, akit nem csak az indiai százmilliók , tiszteltek és szerettek, ha­nem — politikai pártállás­ra, vallási meggyőződésre­­ való tekintet nélkül — s más országok népei is. Ez az átlagos termetű asszony ugyanis nem csak a saját elképesztő örökséget hor­dozó országának terhét vet­te vállára, hanem tágabb térségek gondjait is, töb­bek közt épp az el nem kötelezettek mozgalmának soros elnökeként. Az 1917-ben Allahabad­­ban, előkelő brahmin csa­lád sarjaként született Rekviem Indiráért lány a kötelességtudatot, s a legnemesebb értelemben vett szolgálatot már gyer­mekkorában megtanulta. Édesapja, Dzsavaharlal Nehru a nagy Gandhi ta­nítványa és „politikai jobbkeze” volt, és a ma­hatma halála után (akinek Indira immár nemcsak a nevét, de a sorsát is örö­költe) ő lett a független India első miniszterelnöke. Indira Gandhi, aki apja oldalán, már gyermekként is szüntelen életveszélyben tevékenykedve nem csak a hatalmasok elleni küzdel­met, hanem a hatalom nyomasztó felelősségét is megismerhette. 1966 ja­nuárjától (rövid megszakí­tással) mostanáig ült apja bársonyszékében, küzdött és dolgozott posztján, In­dia kormányrúdjánál. Vezetésével ez a konti­nensnyi ország nagy utat tett meg, de nem kisebb és nem problémamentesebb a közeljövő sem. Az utóbbi időben szinte tapinthatóan felforrósodott Indiában — és India körül — a leve­gő. Szikh szélsőségesek zendülése az amritszári aranytemplomban (az el­ső jelentések szerint alig­hanem szikh fanatikusok voltak a merénylők is) és ennek nyomán a pandzsábi zavargások, amelyeket szorgosan szítottak a ha­tár túloldaláról, Pakisz­tánból ; súlyos belpolitikai feszültségek Asszámban és Ándhra Pradesben, rend­szeressé vált határ menti tűzpárbajok Kasmír és Dzsammu térségében. Nem csoda, hogy az indiai kor­mányfő jól ismert arca az utóbbi időben a szokásos­nál is komolyabb, gond­­terheltebb volt. Ez a nagy formátumú­­ politikus tudta, hogy mind az országon belül, mind a határokon túl olyan ellenségei vannak, akik­nek a keze messzire ér.‘ „Ha meghalok — mondot­ta halála előtt egy nap­pal, Orissza államban tar­tott, és most már tud­juk, hogy utolsó beszédé­ben — hazám szolgálatá­ban, büszkén fogok távoz­ni ; minden csepp vérem Indiát erősíti majd . . így legyen. HARMAT ENDRE 2 Magyar vezetők részvéttávirata A merénylet nemzetközi visszhangja Indira Gandhi miniszter­­elnök tragikus halála miatt Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottságának első titká­ra, Losoncai Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke, Lázár György, a Magyar Népköz­­társaság Minisztertanácsá­nak elnöke az alábbi táv­iratban fejezte ki részvétét: Őexellenciája, Giani Zail Szingh­árnak, az Indiai Köztársaság el­nökének, Új-Delhi: Mély megrendüléssel érte­­sültünk Indira Gandhi mi­niszterelnök-asszonynak, az Indiai Köztársaság kiemel­kedő vezetőjének tragikus haláláról. Indira Gandhi szokat fáradozott országa fej­lődéséért, népének boldogu­lásáért, a nemzetközi meg­értés erősítéséért, és a világ békéjének megőrzéséért, ma­radandóan hozzájárult or­szágaink népeinek baráti kapcsolatainak fejlesztésé­hez, személyét hazánkban őszinte tisztelet övezi. A Magyar Szocialista Mun­káspárt, a Magyar Népköz­­társaság Elnöki Tanácsa, a magyar kormány és népünk nevében mély részvétünket fejezzük ki önnek, az ország kormányának, és a baráti India népének Indira Gan­dhi miniszterelnök­­elhunyta alkalmából. Emlékét kegye­lettel megőrizzük. Osztozunk gyászukban, és őszinte együttérzésünket fe­jezzük ki ez elhunyt család­jának. Mélységes megdöbbenését fejezte ki a merénylet kap­csán részvéttáviratában a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának Elnöksége, minisz­tertanácsa, és személyesen Konsztantyin Gsemyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, aki Radzsiv Gandhinak küldött­ táviratában egyebek­­ között ezt írta: . „A szovjet embe­rek mélységes fájdalommal értesültek Indira Gandhi, a kimagasló állami és társa­dalmi vezető, a népek béké­je és­­biztonsága lánglelkű harcosának, a Szovjetunió nagy barátjának haláláról, az ellene elkövetett merény­letről.” Az Indiával feszült vi­szonyban levő Pakisztán ál­lamfője, Ziaul Hakk — mint mondta — „rémülettel és iszonyattal” fogadta a gyil­kos merénylet, hírét. Az arab világban félár­bocra eresztették a lobogó­kat a gyász feléül. Indira Gandhi halálhírére. Kairó­ban dr. Butrosz Gáli külügyi államminiszter közölte: Gan­dhi halála a nemzetközi kö­zösség, az el nem kötelezett mozgalom nemes eszményei­nek hatalmas vesztesége. Margaret Thatcher minisz­terelnök, akit erős szemé­lyes szálak fűztek Indira Gandhihoz, egy tv-interjú­­ban kijelentette: „Sokunk szemében Indira Gandhi In­dia jelképe volt.” Reagan amerikai elnök mélységes megdöbbenését és részvétét fejezte ki. Schulz külügyminiszter kijelentette: Gandhi asszony fontos erőt képviselt a nemzetközi kö­zösségben, annak köszönhe­tően, hogy dinamikus sze­repet játszott a világpoliti­kában. Helmut­ Kohl, az NSZK kancellárja „pótolhatatlan veszteségnek” mondotta In­dira Gandhi halálát. II. Já­nos Pál pápa zarándokok előtt tett nyilatkozatában felszólította az indiai népet, hogy a mostani drámai hely­zetben ,,tanúsítsa hagyomá­nyos m­­éltóságát és bölcses­ségét”. A Nyugat-európai Közös­ség brüsszeli bizottsága nyi­latkozatban jelentette ki: Gandhi asszony bátran és si­keresen küzdött meg min­den hatalmas nehézséggel, amivel a földrésznyi orszá­got kormányozva szembe­találta magát a társadalmi, kulturális, vallási és gazda­sági problémák sokrétű tö­megével. Kiadói tanácskozás A szocialista országokban működő pártkiadóik igazga­tóinak tanácskozása szerdán kezdődött meg Budapesten. A politikai irodalmi­­kiadók vezetői tíz esztendeje tarta­nak kétévenként tanácsko­zásokat, a budapesti az ötö­dik. Résztvevői az európai szocialista országok párt­kiadóinak vezetői mellett az angolai, az etiópiai, a kubai, a laoszi és a vietnami test­vérkiadók igazgatói. Az eszmecserét lakatos Ernő, az MSZMP KB agi­tációs és propagandaosztá­lyának vezetője nyitotta meg. Elmondta: az értekez­let legfontosabb célja, fel­adata, hogy elősegítse a testvérpártok ideológiai tit­kárainak idei prágai tanács­kozásán elfogadott határo­zatok megvalósítását. Ez a fórum is jó alkalom arra, hogy a közös érdekek alap­­ján a kiadók erősítsék együttműködésüket az ideo­lógiai munkában, az agitá­ció és propaganda elméleti alapjainak kidolgozásában. Lakatos Ernő megnyitója után elsőként Nonn György, a Kossuth Könyvkiadó igaz­gatója tartott referátumot. Űrhajósok kitüntetése Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­gének elnöke nyújtotta át szerdán a kitüntetéseket a rekord időtartamú, 237 na­pos űrutazás három résztve­vőjének: Leonyid Kizimnek, Vlagyimir Szolovjevnek és Oleg Atykovnak. Az űrrepülés során tanú­sított bátorságáért és hő­siességéért a Legfelsőbb Ta­nács Elnöksége Leonyid Ki­­zimet Lenin-renddel és — másodszor — a Szovjetunió Hőse címet jelképező Aranycsillaggal. Vlagyimir Szolovjevet és Oleg Rtyko­­vot a Szovjetunió Hőse ki­tüntető címmel, az azt jel­képező Aranycsillaggal és Lenin-renddel tüntette ki. Szolovjev és Atykov ezen­kívül megkapta a Szovjet­unió űrhajósa címet is. Amfreotti marad Az olasz szenátus ked­den késő este nyílt szava­zással elutasította az ellen­zéki pártoknak az Andreotti külügyminiszterrel szemben benyújtott indítványát. A szavazást Michele Sindoná­­nak, a törvénytelen pénz­ügyi etekkel vádolt bankár­nak az ügyével kapcsolat­ban rendezték. A vita azt volt hivatott tisztázni, hogy a miniszter személyét ért vádakat a különböző pár­tok miként értékelik, s le kell-e mondania Andreotti­­nak, mint ahogy azt a kommunista párt követelte. Olasz delegáció­k látogatása A Róma környéki Santo Tomaso Szövetkezetből ked­den Szegedre érkezett olasz mezőgazdászokból álló de­legációt tegnap, szerdán dél­előtt a megyei TESZÖV­­ székházában fogadta Molnár­­ Lajos, a TESZÖV elnöke és Haskó Pál, a TESZÖV titkára. A Csongrád megyei mezőgazdasági szakemberek tájékoztatták a vendégeket megyénk mezőgazdaságáról, ismertetve az eredményeket és a gondokat is.­­ A Gianni Enzo elnök vez­­­zette küldöttség ezután el­­l­­átogatott két vásárhelyi termelőszövetkezetbe. A Rá­kóczi Tsz-ben Szűcs József elnök, a Marx Károly Tsz­­ben pedig Brenda Péter mu­tatta be a gazdaságot. Ma, csütörtökön az olasz agrárszakemberek további üzemlátogatáson vesznek részt Mórahalmon, illetve Pusztamérgesen. Algéria harminc éve Algériában minden csendes, nyugalom van —■ állapí­tották meg 1954. október végén, a földrengés okozta ká­rok helyreállítását megszemlélő francia politikusok. Né­hány nappal később, november 1-re virradóra, az ország több pontján fegyveres összecsapás robbant ki a hazafiak, és a gyarmattartó franciák rendőri, katonai erői között. Röplapok adták hírül, hogy a Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) harcba hív minden algériait a nemzeti füg­getlenség kivívásáért. Hét és fél évig tartott a küzdelem. A gyarmatosítók minden eszközt igénybe vettek, hogy le­törjék az algériai nép harcát, ám mindhiába: 1962. már­cius 19-én az Evianban aláírt szerződésben Algéria füg­getlenségének elismerésére kényszerültek. A felszabadító háború súlyos anyagi és emberi áldo­zatot követelt az algériai néptől. Az elesettek száma meg­közelítette az egymilliót, a lakosság tíz százalékát. El­pusztult az állatállomány fele, az ipari növények terme­lése 1954-hez viszonyítva 50—80 százalékkal esett vissza. A politikai függetlenség gazdasági alapjainak megteremtése legalább olyan komoly próbatétel elé állította az algériai népet, mint a felszabadító háború. A függetlenség kikiáltását követő évek politikai harcai után a 60-as évek második felétől stabilitás és nem le­becsülendő gazdasági-társadalmi fejlődés jellemezte Algé­riát. Modern nagyipart teremtettek,­­radikális földreformot hajtottak végre, racionalizálták a földgáz- és kőolajkincset. Az alapfokú iskolázottság foka ma kiterjed a lakosság 80 százalékára. A szocialista irányú társadalmi fejlődést rög­zítő Nemzeti Chartát 1976-ban széles körű társadalmi vita eredményeként fogadták el. Párttá szervezték az FLN-t, amelynek legutóbbi, 1983 decemberében tartott kontgresz­­szusán újból leszögezték, hogy a társadalom szocialista irányú építése a nemzeti tudat meghatározó részét alkotó, de nem szélsőséges módon felfogott iszlám figyelembe­vételével történik, és visszafordíthatatlan folyamat. . Algéria aktív antiimperialista külpolitikát folytat, az el nem kötelezettek mozgalmának tekintélyes tagja. Szé­les körű kapcsolatokat épített ki a szocialista országok­kal, köztük hazánkkal. E kapcsolatok bíztató továbbfejlő­désének jele volt Bendzsedid Sadli elnök ez év áprilisi magyarországi látogatása. J. NAGY LÁSZLÓ Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára és Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, táv­iratban üdvözölte Sadli Bendzsedidet, az Algériai Demokratikus és Népi Köz­társaság elnökét az FLN Párt főtitkárát, hazája nem­zeti ünnepe, a fegyveres fel­­szabadítási harc kezdetének 30. évfordulója alkalmából. Lázár György, a Miniszter­­tanács elnöke Abdelhamid Brahimi miniszterelnöknek küldött üdvözlő táviratot. Új japán kormány Nakaszone Jaszuhiro ja­pán miniszterelnök szer­dán megalakította új kor­mányát. A 21 fős kabinet­ben a legtöbb tárca gazdát cserélt, s a kormánynak 1962 óta először női tagja is van. Ami a legfőbb posztokat illeti, Abe Sintaro megma­radt a külügy­, és Takesita Noboru a pénzügyminiszté­rium élén. Nakaszone azon­ban Kató Koicsi személyé­ben új politikust nevezett ki a nemzetvédelmi hivatal, az­az a hadügyminisztérium vezetőjévé. A kormányala­kítás előtt a Liberális De­mokrata Párt és a hasonló­an konzervatív, de egy ide­ig ellenzéki Új Liberális Klub megállapodott arról, hogy fennmarad a köztük tizenegy hónappal ezelőtt létrejött parlamenti koalí­ció. OPEC Csökkentik az olajtermelést Genfben szerdán este be­fejeződött a Kőolajexportá­ló Országok Szervezetének (OPEC) rendkívüli értekez­lete. A tanácskozáson az együttes termelés napi 1,5 millió hordóval való csök­kentését határozták el az árak további esésének meg­akadályozása végett. Az ed­digi, napi 17,5 millió hor­dóban meghatározott pla­fonhoz képest ez 9 százalé­kos csökkentést jelent. A termelés visszafogásából adódó terhek oroszlánrészét a világ vezető olajexportőre, Szaúd-Arábia vállalta ma­gára: elvben 647 ezer ton­nával csökkenti saját olaj­­termelését. Odessza új és régi arca grovet Enyecsi Kottán* Popieruszko-ügy Lengyel párthatározat Kizárták a LEMP-ből a lengyel belügyminisztérium­nak azt a három tisztjét, akiket Jerzy Popieruszko varsói pap elrablásával­­ és meggyilkolásával gyanúsíta­nak. Erről a három tiszt alapszervezete hozott hatá­rozatot, s azt keddi ülésén megerősítette a minisztéri­um pártbizottsága. A LEMP belügyminiszté­riumi bizottsága határozat­ban foglalt állást a Fe­­pieluszko-ügyben. Ez éle­sen elítéli a bűntény el­követőit, s hangoztatja, hogy a kommunisták maradékta­lanul megvalósítják a LEMP Központi Bizottsága péntek­­szombati ülésén elfogadott határozatot. A belügyminisztériumi pártbizottság határozata fel­szólítja a minisztérium min­den dolgozóját, hogy tevé­kenyen vegyen részt az em­berrablás esetleges értel­mi szerzőinek leleplezésé­ben. * Jerzy Popieluszko meg­gyilkolásával kapcsolatban Józef Glemp bíboros, Len­gyelország prímása üzene­tet intézett a lengyel hí­vőkhöz. Ebben hangoztatja, hogy Popieluszkót előre megfontolt szándékkal és kegyetlenséggel ölték meg, s nem minden célzatosság nélkül aláhúzza: az egyház ragaszkodni fog az igazság­szolgáltatáshoz, vagyis a bűnösök megbüntetéséhez. Az üzenet, amelyet var­sói politikai megfigyelők mindazonáltal mérsékelt hangvételűnek tartanak, ki­tér arra is, hogy az egy­ház elő akarja segíteni a társadalmi megnyugvást, egyszersmind az emberi jo­gok tiszteletben tartása ér­dekében fog tevékenykedni. II. János Pál pápa szer­­dán, a Vatikánban tartott nyilvános audenciáján fel­szólította honfitársait: „Ke­resztényi méltósággal és bé­kében adjuk meg a végső tisztességet Jerzy Popielusz­­kónak. Ne sértse meg, és ne árnyékolja be semmi ennek a halálnak nagy erkölcsi mondanivalóját”.

Next