Csongrád Megyei Hírlap, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-01 / 51. szám
2 Cél fokozott várakozás előzte meg világszerte az SZKP XXVII. kongresszusát, hiszen a világ egyik nagyhatalmának vezető politikai ereje olyan időpontban készült új célok kitűzésére, amikor az emberiség valóban válaszút elé került. A tömegpusztító fegyverek felhalmozódása rendkívül veszélyes helyzetet teremtett, s a fenyegetést fokozta, hogy egyesek a katonai diktátumot tartottak a célravezető eszköznek-módszernek világuralmi törekvéseik megvalósításához. Ezzel szembenMihail Gorbacsov az SZKP kongresszusának szónoki emelvényéről kijelentette, hogy a biztonság garantálása mindinkább politikai feladatként jelentkezik. A biztonság nem épülhet a megtorlástól való rettegésre, a ,,fékentartás” és az „elrettentés",. ,doktrínáira. Az SZKP főtitkára szólt Reagan elnök válaszáról, s megjegyezte, hogy az amerikai vezetők részéről nehéz fölfedezni őszinte készséget a nukleáris fenyegetés felszámolásának gyakorlati végrehajtására. Ennek kapcsán Mihail Gorbacsov említést tett az idén esedékes újabb csúcstalálkozóról, s kijelentette, hogy annak gyakorlati eredményeket kell hoznia a fegyverzet korlátozásának és csökkentésének legfontosabb területein. „Üres beszélgetéseket nincs értelme, folytatni” — figyelmeztetett. A szocializmus világának helyzetét elemezve az SZKP főtitkára sürgette a mind aktívabb együttműködést. Példaként említette, hogy a Varsói Szerződés érvényét meghosszabbítva ez a szerződés mintegy másodszor született meg, nélküle manapság nehéz lenne elképzelni az egész békepolitikát. A KGST-vel kapcsolatban Mihail Gorbacsov tett bíráló megjegyzéseket is, s azt igényelte, hogy nagyobb figyelmet fordítson a KGST a gazdasági ösztönzőkre, a kezdeményezésre, a szocialista vállalkozó kedvre. Nagy figyelmet keltett a szovjet—kínai viszonyra vonatkozó megállapítás, amely szerint érzékelhetőek bizonyos javulás jelei. Léteznek a nézetkülönbségek, de megvan a lehetősége annak is, hogy sok esetben egyenjogú és elvi alapon együttesen lépjen fel a Szovjetunió és Kína. Természetesen rendkívüli jelentősége volt annak, amit az SZKP Központi Bizottsága a kongresszus elé, gyakorlatilag tehát a párt több mint 19 millió tagja elé tárt, a valóságot bemutató beszámolót, a párt új szövegezésű programját, az ország társadalmi és gazdasági fejlesztésének fő irányait. Már Mihail Gorbacsov hangsúlyozta: realista, minden szempontból mérlegelt cselekvési programot kell kidolgozni. Nagyon fontos és sürgető feladattá vált a szovjet gazdaság átállítása a fejlesztés intenzív módszereire, és a tudományos-műszaki haladás eredményeit minél előbb, s minél szélesebb körben kell felhasználni. „Az igazság tanulságát” említette mindenekelőtt az SZKP főtitkára. A múltat felelősen kell elemezni, ez megtisztíthatja a jövőbe vezető utat, reális politikát nem lehet kidolgozni, ha a kényes kérdéseket szégyenkezve megkerülik .. A Szovjetunióban radikális reformra van szükség — mutatott rá az SZKP kongresszusának szónoki emelvényéről nemcsak a párt főtitkára, hanem egész sor felszólaló, politikai bizottsági tagtól kezdve munkásnőig. A gazdaságirányítást folyamatosan tökéletesíteni kell — s fogják is! Azért kapott ez ismételten nagy hangsúlyt a felszólalásokban, mert — amint erre maga Mihail Gorbacsov figyelmeztetett — elterjedt a Szovjetunióban is olyan nézet, hogy a gazdasági mechanizmus mindenfajta módosítása a szocializmus elveinek megsértésével egyenlő ... A pártkongresszus vitája a realista elemzés jegyében, a nyílt, őszinte véleménynyilvánítást lehetővé téve zajlik. Természetesen a szocializmus ellenségei a nyugati világban megpróbálhatják a moszkvai önbírálatot a szocializmus lejáratására felhasználni. Az SZKP azonban ezt is vállalta, hiszen a valóság feltárása a legjobb kiindulópont az újfejlődés előtt, a sokat emlegetett felgyorsulás megvalósításához. A pártkongresszust köszöntő külföldi vendégek között már a vita első napján kapott szót Kádár János, az MSZMP főtitkára. Hangsúlyozta, hogy a magyar kommunisták a lenini politika és munkastílus gyakorlati érvényesülésének tekintik, ahogyan az SZKP a jelenlegi helyzet reális értékeléséből indul ki, a szocialista építés általános érvényű törvényszerűségeit és a Szovjetunió sajátosságait egyszerre veszi figyelembe, amikor kidolgozza terveit az ezredfordulóig. Kádár János rámutatott arra is, hogy a kongresszusi témák jelentős része egyben központi kérdése a szocialista társadalmi rendszer általános fejlődésének. Az SZKP kongresszusán alkotó jelleggel vetették fel ezeket a kérdéseket, a rájuk adott válaszok segítik a szocialista országokat. Változatlanul érvényes a lenini megállapítás, hogy a szocializmus a példa erejével gyakorol igazán vonzást a világ népeire. Kádár János emlékeztetett a tavalyi MSZMP-kongresszus határozatának arra a megállapítására,hogy elsőrendű nemzeti érdekünk a magyar—szovjet barátság további erősítése, a két ország és a két nép együttműködésének gazdagítása. A Szovjetunió hazánk függetlenségének, szocialista építőmunkánknak legbiztosabb nemzetközi támasza. PÁLFY JÓZSEF A hét kérdése Mit jelent — már az első napok után is — az SZKP XXVII. kongresszusa a Szovjetuniónak, a szocialista közösség országainak, a nemzetközi munkásmozgalomnak, s az egész világnak? Lázár György beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) — Népünket a megbonthatatlan barátság erős szálai fűzik a világ első szocialista államához, a Szovjetunióhoz. A magyar—szovjet kapcsolatok fejlesztésében — amelyek átfogják az élet minden területét — meghatározó szerepe van a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja internacionalista elvtársi együttműködésének. Erről tanúskodnak a magyar párt- és kormányküldöttség 1983 júliusában a Szovjetunióban tett látogatásakor született megállapodások, és az a megbeszélés, amelyen a múlt év szeptemberében Kádár János és Mihail Gorbacsov elvtársak áttekintették a magyar-szovjet kapcsolatok valamennyi lényeges kérdését. A világ népei tudják, hogy a Szovjetunió fennállása óta a békéért folytatott harc élvonalában halad, hogy a szovjet nép minden más népnél nagyobb áldozatot hozott a fasizmus felett aratott győzelemért, amelynek 40. évfordulójáról az elmúlt évben az egész haladó emberiség megemlékezett. A Szovjetunió békeszerető lenini külpolitikájának, békekezdeményezéseinek a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetben már meghatározó szerepük van a feszültség csökkentéséért, a leszerelésért, az enyhülés útjára való visszatérésért folytatott harcban. A Magyar Népköztársaság külpolitikájának sarokköve volt és marad barátságunk és szövetségi kapcsolatunk erősítése a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés és a KGST tagállamaival, a testvéri szocialista országokkal. Barátainkkal együtt a jövőben is következetesen síkraszállunk a nemzetközi feszültség csökkentéséért, az egyenjogúság és az egyenlő biztonság elvének tiszteletben tartásáért, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti párbeszéd folytatásáért. A jövőben is maradéktalanul támogatjuk és magunkénak valljuk a Szovjetunió, a Varsói Szerződés békekezdeményezéseit. Mint kiemelkedően fontos eseményt, üdvözöljük a genfi csúcstalálkozót és a Gorbacsov elvtárs január 15-i nyilatkozatában megfogalmazott, a nagy horderejű leszerelési javaslatokat, amelyek célja az atomfegyverek teljes és általános megsemmisítése, az emberiségnek a nukleáris háború veszélyétől való megszabadítása, a világűr militarizálásának megakadályozása. A XXVII. kongresszuson megismételt és megerősített program a Szovjetunió békeszerető külpolitikájának olyan meggyőző bizonyítéka, amely méltán számíthat az emberek millióinak rokonszenvére és támogatására. Beszéde végén Lázár György a magyar kommunisták, egész dolgozó népünk nevében további kiemelkedő sikereket kívánt a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a szovjet népnek a XXVII. kongresszuson hozandó határozatok végrehajtásához, a XII. ötéves terv feladatainak teljesítéséhez, a Szovjetunió felvirágoztatásához. Nagy tetszéssel fogadott beszéde után Lázár György átnyújtotta a gyár vezetőinek Ócsai Kiss István „Fiatal munkás” című szobrát. A vendéglátók a látogatás emlékéül egy számjegyvezérlésű szerszámgép kicsinyített domborművű ábrázolásával kedveskedtek a magyar kormányfőnek. A barátsági gyűlés a két nép megbonthatatlan barátságának éltetésével ért véget. Este a magyar pártküldöttség tagjai részt vettek a Lenin-múzeum- ésemlékkomplexumban rendezett ünnepi hangversenyen. Kádár János, az MSZMP főtitkára megtekinti Moszkvában, a kongresszusi palota csarnokában rendezett kiállítást. (Telefotó: TASZSZ—MTI—KS) Kitüntetés Pham Van Dong 80 éves A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Pham Van Dongot, a Vietnami Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagját, a Vietnami Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnökét 80. születésnapja alkalmából a magyar és a vietnami nép barátsága, országaink együttműködésének elmélyítése, valamint a béke és a szocializmus ügyének előmozdítása terén szerzett kimagasló érdemei elismeréseként a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendjével tüntette ki. Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke ebből az alkalomból levélben köszöntötte Pham Van Dongot. A kitüntetést a Hanoiban megtartott ünnepségen Bényei Béla, hazánk vietnami nagykövete adta át. Határozat Koszovóról A koszovói társadalmi, politikai és biztonsági helyzetet egészen addig nem lehet szilárdnak tekinteni, amíg a szerbek és crnagoracok a rájuk gyakorolt nyomás következtében számosan elköltöznek a tartományból. • Ezt rögzítette határozatában a jugoszláv parlament, amelynek szövetségi tanácsa a héten több ülésen is tárgyalt az autonóm tartomány problémáiról. A határozat megállapítja: Koszovón az albán irredenta erők még mindig szervezetten tevékenykednek, továbbra is bizonytalanság tapasztalható. A parlamenti határozat felszólítja a tartomány szocialista és haladó erőit, hogy folytassanak még következetesebb harcot a nacionalizmus és irredentizmus ellen. A határozat hangsúlyozza a Koszovó társadalmi-gazdaság fejlesztésének meggyorsításáról szóló politikai döntések és elfogadott tervek maradéktalan megvalósításának szükségességét. Végül pedig üdvözli a tartomány népszaporulatának mérséklésére, a családtervezés érvényesítésére tett kezdeményezéseket. Lengyel—magyar kapcsolatok Négy évtizedes út A Magyarország és Lengyelország közötti diplomáciai kapcsolatok újrafelvételének 40. évfordulója alkalmából Várkonyi Péter külügyminiszter és Marian Orzechowski, a Lengyel Népköztársaság külügyminisztere táviratban köszöntötte egymást. KEVÉS állammal fonódott össze olyan szorosan hazánk sorsa — jó és rossz periódusokban egyaránt —, mint Lengyelországgal. A hagyományok, a történelmi fejlődés hasonló fordulatai, függetlenségi harcok alapozták meg azt a napjainkban korántsem csupán hivatalos keretek közt, hanem a széles közvéleményben is elevenen élő érzést, amit átfogóan úgy nevezhetünk, lengyel- magyar barátság. A tradicionális rokonszenv a második világháború vérzivatara után tovább erősödött, s a két, egyaránt a fejlődés szocialista útját választó nép között hamarosan barátsági és együttműködési szerződés is létrejött. E folyamat kiindulópontja az országaink közti diplomáciai kapcsolatok éppen négy évtizeddel ezelőtt történt felújítása volt — ezt követte a kötelékek teljes rendszerének kiépülése. Mindez csakhamar meghozta gyümölcseit: az elmúlt évtizedek során a politika,a gazdaság, a kereskedelem, a tudomány és a kultúra terén éppúgy, mint a sportban vagy az élet számtalan más területén, kialakultak és megerősödtek az együttműködés kölcsönösen előnyös formái. Rendszeressé váltak a magasszintű találkozók, a parlamentek, tömegszervezetek, minisztériumok — és más intézmények — közti kapcsolatok. Jelentős szintet ért el a két állam kereskedelmi forgalma, és sikerült új, sokáig kihasználatlan kereteket találni — például lengyelszakemberek részvételével hazai beruházásokban. (Rábai cukorgyár, paksi atomerőmű stb.) De sorolhatnánk a példákat tovább, a Haldex közös vállalattól — a meddőhányók kitermelésére létrehozott cégben 50—50 százalék a két fél részesedése — a járműipari kooperációig, a Polski-FIAT-hoz szállított alkatrészekért cserébe kész gépkocsikat hozunk be, s megjelent a lengyel piacon az Ikarus is. A kulturális együttműködés kormányközi megállapodások alapján valósul meg, különösen kiemelkedő szerepet játszik a Varsóban, illetve Budapesten aktívan működő két kulturális központ. Zenei versenyek, fesztiválok, színházak és színészek vendégszereplései, filmklubok és egyetemi előadók cseréje — hosszan lehetne, folytatni a sort. Az együttműködést tovább szélesítik a testvérvárosi és testvérmegyei kapcsolatok. ilyen partneri viszony jött létre például Varsó és Budapest, megyénk és Lodz, Lublin és Debrecen, Katowice és Miskolc között. S akkor még nem esett szó az idegenforgalomról, amely — az ismert lengyelországi nehézségek, az időszakos visszaesések ellenére — hathatósan elősegíti a két nép köznapi kapcsolatainak bővülését, a közvetlen érintkezést, egymás eredményeinek és gondjainak behatóbb megismerését. AlisG négy évtizedes útról beszélünk, ha az 1946-os diplomáciai nyitányra gondolunk vissza. Ám helyesebb talán úgy fogalmazni, hogy e negyven éve szervesen olvadt a lengyel—magyar kapcsolatok sok évszázados hagyományaiba. (KS) Hollandia befogadja az amerikai rakétákat A holland parlament péntekre virradóra kis szavazattöbbséggel ratifikálta az amerikai robotrepülőgépek hollandiai telepítésére vonatkozó 1985. novemberi kormányhatározatot. A telepítést előirányzó amerikai —holland megállapodást 79 képviselő szavazta meg, 70 ellenezte. . A kormányzó kereszténydemokraták hat képviselője is a ratifikálás ellen foglalt állást. Az amerikai robotrepülőgépeket 1988-ban helyezik el Hollandiában. Az ellenzéki munkáspárt szóvivője, Klaas de Vries nyugtalanítónak nevezte a döntést és hangsúlyozta, hogy a rakétatelepítési határozat elfogadása hátráltatja a nukleáris fegyverek korlátozását célzó erőfeszítéseket. A munkáspárti szóvivő antidemokratikusnak minősítette a kormánynak a telepítésről szóló határozatát, mivel az az amerikai—holland megállapodás érvényét minimálisan öt évben rögzíti. Ez viszont — mutatott rá de Vries — már a következő kormány működési idejét is érinti. Kairót a haderő ellenőrzi Mintegy 2500 karhatalmistát fogtak el Részletes felmérés a károkról Péntek reggel kilenc órakor, összesen hat órára ismét feloldották Kairóban a kijárási tilalmat, hogy a több mint tízmilliós metropolis lakossága élelmiszert vásárolhasson. A kijárási tilalmat a központi biztonsági rendőrség sorállományú embereinek szerdára kirobbant zendülése miatt vezették be. A zendülésnek a jelek szerint mélyebb okuk volt annál a magyarázatnál, hogy a lázadók csak a szolgálati idő meghosszabbításának, a leszerelési segély elmaradásának hírére tódultak az utcákra gyújtogatni, rombolni és fosztogatni. Mind többen jelzik, hogy a felkelésben a gazdasági elégedettlenség és az iszlám hatás is szerepet játszott. Kairót a haderő ellenőrzi, és próbálja kifüstölni a biztonságiak ellenállási gócait. Péntekre virradóra a piramisok körüli sivatagos körzetben újult ki a lövöldözés. Szökevényeket keresnek. A pénteki Al-Ahram arról tájékoztat, hogy Mohamed el-Gindi legfőbb ügyész szerint elfogott karhatalmiak számát most már kétezer-ötszázra teszik. Ilyen vádakat fognak emelni ellenük: előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosság, gyilkossági kísérlet, a köz- és magánvagyon szándékos károsítása, tüntetés (ez Egyiptomban tilos engedély nélkül), fegyverzet eltulajdonítása és engedély nélküli használata, lázadásra való bujtogatás. Az eltelt napokban — amint a lap írja — elpusztult a felső-egyiptomi Aszjutra átterjedt lázongásokban egy rendőr-kapitánysági épület, hatvan teherautó, a kapitányság lőszer- és autóalkatrész-raktára, egy csomagológyár 140 tonnányi rizskészlete, és tönkrement egy cementgyár. Ilyen részletes veszteségfelmérést Kairóban nem végeztek még. SZOMBAT, 1986. MÁRCIUS 1.