Csongrád Megyei Hírlap, 1986. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-01 / 205. szám
Meghalt Urho Kekkonen Vasárnapra virradóra, életének 86. évében elhunyt Urho Kekkonen, egykori finn államfő. Közép-európai idő szerint nulla órakor, otthonában érte a halál. A finn hírügynökség rövid jelentése szerint a halál közvetlen oka agyi vérkeringési zavar volt. Finnországban nemzeti gyászt rendeltek el. Kekkonen 1900. szeptember 3-án született. Huszonöt éven át, 1956 és 1981 között volt Finnország köztársasági elnöke. Nyolcvanegy éves korában, 1981 októberében egészségügyi okokból lemondott tisztségéről. Azóta visszavonultan élt otthonában. Urho Kekkonen sokat tett azért, hogy Észak-Európa atomfegyvermentes övezet legyen. Ő volt az 1975. évi helsinki európai biztonsági és együttműködési értekezlet házigazdája. Tevékenyen kivette részét a finn semlegességi politika megteremtésében és abban, hogy jószomszédi viszony jöjjön létre hazája és a Szovjetunió között. Pekingi megállapodás Jegyzőkönyv aláírásával befejeződtek a kínai és a magyar tervező szervek vezetői közötti tárgyalások. A jegyzőkönyvet Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke és Szung Ping, a kínai államtanács tagja, az állami tervbizottság elnöke írta alá. Az aláírók egyetértettek abban, hogy jó lehetőségek vannak a gazdasági kapcsolatok további bővítésére, s mindkét ország vállalatai érdeklődnek az együttműködés fejlesztése iránt. Faluvégi Lajos és munkatársai elutaztak Pekingből. Zi VILÁGPOLITIKAI HÍRADÓ El nem kötelezettek • Harare Kilencpontos deklaráció Az el nem kötelezettek mozgalmának leköszönő elnöke, Radzsiv Gandhi indiai kormányfő szombaton a zimbabwei fővárosba érkezett Az alapításának negyedszázados évfordulóját ünneplő mozgalom 8. csúcsértekezletének nyitó napján, hétfőn Radzsiv Gandhi ünnepélyes külsőségek között adja át elnöki megbízatását a vendéglátó ország kormányfőjének, Robert Mugabe zimbabwei miniszterelnöknek. A csúcsértekezletet előkészítő külügyminiszteri tanácskozás pénteken este fejezte be munkáját Hararéban. A kétnapos tanácskozáson ,„külön nyilatkozatot” fogadtak el a délafrikai helyzetről. A kilencpontos deklaráció, melyet jóváhagyásra a csúcsértekezlet elé terjesztenek, a leghatározottabban elítéli a pretoriai rezsimet a délafrikai Sowetóban kedden végrehajtott tömegmészárlás miatt és miközben konkrét és széles körű gazdasági ellenintézkedéseket szorgalmaz a faji elkülönítés rendszerének nemzetközi elszigetelése érdekében, egyúttal javasolja, hogy a tagállamok létesítsenek „szolidaritási alapot” a Pretoriával tevékenyen szembehelyezkedő hat dél-afrikai „frontállam” támogatására. A nyilatkozat egyúttal hangsúlyozza, hogy a faji elkülönítés rendszerének felszámolására az egyetlen békés eszköz az átfogó és kötelező szankciók alkalmazása. Namíbia ügyében a külügyminiszterek nyilatkozata az ENSZ és a nemzetközi közvélemény erőfeszítéseit sürgeti annak érdekében, hogy Dél-Afrika feladja a nemzetközi joggal ellentétes ellenőrző szerepét és ásványi kincsekben gazdag délnyugat-afrikai terület fölött. A nyilatkozat elutasítja Namíbia függetlenségének önkényes összekapcsolását az Angolában tartózkodó kubai egységek kivonásának kérdésével. Kiadják a Heysel-dráma brit bűnöseit A belga igazságügyi szervek megelégedéssel vették tudomásul: Nagy-Britannia kiadja azt a 26 liverpooli szurkolót, aki felelős az 1985. májusában a brüsszeli Heysel-stadionban lezajlott, s 39 ember halálát okozó drámáért. A 26 brit huligánt Belgiumban „csoportban elkövetett erőszakos cselek„Mivel egy jövőbeni világháborúban bizonyosan használni fognak nukleáris fegyvereket, s ez az emberiség létét fenyegetné, szorgalmazzák, hogy a kormányok és a világ népei ismerjék fel és nyilvánosan erősítsék meg: céljaikat nem mozdíthatja elő világháború, s arra ösztönözzük őket, találjanak békés megoldást a közöttük felmerült valamennyi vitás kérdés rendezésére.” Íme, egy részlet annak a kiáltványnak a szövegéből, amelyet világhírű tudósok 1955. július 9-én hoztak nyilvánosságra Londonban. A javasolt határozat tizenegy aláírója között olyan nevek találhatók, mint Albert Einstein, Bertrand Russel, Frederic Joliot-Curie, Max Born és Hideki Yukawa. Kezdeményezésük, hogy a világ természettudósai közösen tiltakozzanak az atomenergia háborús célokra való felhasználása ellen, nem maradt pusztába kiáltott szó. Két évvel a kiáltvány aláírását követően egy amerikai iparmágnás és közéleti személyiség, Cyrus Eaton egy Pugwash nevű kanadai halászfaluba, birtokára hívta össze a tudósokat. Itt tartották az első konferenciát, 25 tudós részvételével 1957. július 7—10. között. A mozgalom névadója a kanadai halászfalu lett. A Pugwash-konferenciák azóta évről évre felhívják a figyelmet a békevédelem, a leszerelés, illetve a mények és nem szándékos emberölés” vádjával állítják bíróság elé. A belga lapok szerint Nagy-Britannia döntésében szerepet játszanak a brit labdarúgó-szurkolók újabb súlyos garázdaságai, továbbá a szégyen, amit ezek az elemek az országra és az Angliából elindult sportágra hoznak. Pugwash-konferencia Budapesten Halászfaluban született tudományos eredmények békés felhasználásának kérdéseire. Bár az Eaton-birtokon tanácskozó tudósok mindössze tíz állam, és kizárólag a természettudományok képviselőiként tartották meg mozgalomindító konferenciájukat, az elmúlt 29 évben a szervezet tevékenysége nagymértékben kiszélesedett. Mind több ország egyre több polgára tanúsított érdeklődést a londoni székhelyű szervezet munkája iránt, a természettudósokhoz társadalomtudománnyal foglalkozó szakemberek és politikusok is csatlakoztak. Tizenöt évvel ezelőtt a sinaiai 21 Pugwash-konferencián már 31 országból csaknem száz — a legkülönfélébb tudományágakkal foglalkozó — tudós volt jelen, a következő, az oxfordi konferencián pedig 210 tekintélyes szakember képviselt 44 országot. A szeptember 1—6. között Budapesten zajló 36. Pugwash-kongresszusra ugyancsak népes nemzetközi tudósgárda érkezett, köztük Velihov és Bogomolov szovjet akadémikusok, Richard Garwin, Lester Thurow és Herbert York amerikai tudósok, valamint Knut Ipsen nyugatnémet, Alain Joxe francia és Joseph Rotblat angol profeszszor. A lexikonbeli meghatározás szerint a Pugwash-konferenciák nem működnek szervezetként, a személyes véleményüket képviselő tudósok fórumait jelentik, mégis, számos esetben voltak kedvező hatással a nemzetközi légkörre. Például az ötvenes évek végétől részletes viták folytak a Pugwash keretében a légköri és a fild alatti nukleáris robbantások kérdéseiről, és ezeknek a megállapításait mind az 1963-ban megkövetött részleges atomcsendegyezményhez, mind pedig az 1974-es, a föld alatti nukleárisfegyver-kísérleteket korlátozó szovjet—amerikai szerződéshez felhasználták. Ugyancsak a Pugwash 1958-tól kezdődően az atomfegyverek elterjedésének problémájáról folytatott vitát, amelynek következtetéseit az 1968-ban aláírt atomsorompó-egyezmény tükrözi. De szerepet játszott a Pugwash a rakétaelhárító védelmi rendszerek korlátozására vonatkozó szovjet—amerikai (ABM) szerződés megkötésében éppúgy, mint a vietnami háború befejezésében. A Pugwash jelenlegi elnöke, a kémiai Nobel-díjjal kitüntetett angol Dorothy Hodgkin, főtitkára a Svájcban élő Martin M. Kaplan. Az MTA irányításával működő magyar Pugwash-bizottság elnöke a Debreceni Atommagkutató Intézet igazgatója Berényi Dénes akadémikus, titkára pedig Valki László, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara nemzetközi jogi tanszékének vezetője. A Pugwash munkáját 24 tagú tanács irányítja. E testület határozata szerint a szeptember eleji budapesti kongresszus a következő öt szekcióban munkálkodik: a nukleáris fegyverkezési verseny helyzete; az európai biztonság problémái; az atomfegyverrel nem rendelkező államok szerepe a nukleáris háború veszélyének csökkentésében; a kelet-nyugati feszültség csökkentésének nem katonai lehetőségei, végül pedig: miként függ össze a nemzetközi gazdasági kapcsolatok alakulása a békével és az enyhüléssel. Elmondhatjuk tehát: nagyon fontos kongresszust köszöntünk fővárosunkban a ma, szeptember elsején kezdődő nemzetközi tanácskozásban. J. N. J. Pártalapítás Manilában Pártot alapítanak a Fülöpszigeteki kommunisták. Az új politikai szervezet Néppárt néven alakul meg, mivel a kommunista párt továbbra is törvényen kívül van. A szervezők szombaton kétnapos kongresszust kezdtek Manilában, ahová 13 tartományból ezer küldött érkezett. A megnyitót José Maria Sison, a KP alapító tagja és volt elnöke, a Néppárt előkészítő bizottságának elnöke tartotta. Kijelentette, hogy a Néppárt támogatni fogja az Aquino-kormányzat demokratikus politikáját, de bírálja és elítéli, ha megsérti a nép érdekeit. A párt programja célul tűzte ki az országban levő amerikai katonai bázisok felszámolását, földreform végrehajtását és a külföldtől való függőségének felszámolását. Szovjetunió — Egyesült Államok Elmarad a tévévita Az Egyesült Államok elutasította azt a szovjet javaslatot, hogy a két ország magas rangú tisztségviselőinek részvételével folytassanak nyilvános tévé-vitasorozatot. A lemondást pénteken jelentette ,be Washingtonban Charles Redman, a külügyminisztérium szóvivője. Az amerikai kormány „időzítési” problémákkal indokolta a döntést. Az amerikai fél képviseletében George Scultz külügyminiszter, William Crowe államtitkár, Max Kampehtrtan, az Egyesült Államoknak a genfi leszerelési tárgyalásokon részt vevő küldöttsége vezetője, valamint Edward Teller fizikus vett volna részt. A szovjet felet Eduard Sevardnadze külügyminiszter, Szergej Abromejev ,marsall, a fegyveres erőkvezérkari főnöke, Viktor Karpov, a fegyverzet-ellenőrzési tárgyalásokat folytató szovjet delegáció vezetője, továbbá Jevgenyij Velihov akadémikus képviselte volna. A hivatalos amerikai lemondás kapcsán az Izvesztyija pénteki száma interjút közölt a szovjet televízió egyik kommentátorával. Vlagyimir Pozner szerint az Egyesült Államok nem volt hajlandó nyílt és közvetlen vitában kifejteni a szovje emberek előtt az amerika külpolitikát. Pozner rámutatott: amerikai politikusok és államférfiak rendre arra panaszkodnak, hogy a szovjet népet csak „szegényesen” tájékoztatják az Egyesült Államok külpolitikájáról. Most, amikor lehetőség nyílt volna arra, hogy maguk az amerikaiak fejtsék ki külpolitikai nézeteiket a tévé nyilvánossága előtt lemondták a vitát — fűzte hozzá Pozner, jelezve, hogy ez egyértelmű meghátrálás. Pakisztán Ellenzéki ellentétek Szakadás következett be a pakisztáni ellenzéki mozgalom fő erejét képező Pakisztáni Néppártban. A hét végén Lahorban tartott kétnapos konvención új szervezet alakult Nemzeti Néppárt néven, befolyásos politikusok — volt főminiszterek és kormányzók — kezdeményezésére. A párt elnöke Gulám Musztafa Dzsatoi lett, aki a néhai kormányfő, Zulfikar Ali Bhutto egyik legközelebbi munkatársa volt. Háborús emlékek a békeévben Időnként eltűnődöm rajta, vajon van-e jogom a háborús nemzedékhez tartozónak számítani magamat? A kéthárom évvel idősebb fiúkat már rendszeresen recibálták „leventére”, a hat-hét évvel öregebbek közül pedig nem egyet elragadott az utolsó háborús hónapok esztelen mozgósításának örvénye Engem az a pár év különbség és jó szerencsém voltaképp megóvott attól, hogy közvetlen szenvedője vagy akárcsak szemtanúja legyek a harci cselekményeknek, a bombázásoknak, a civil lakosság esztelen öldöklésének, és mindannak, amivel összekapcsolódik bennünk a háború fogalma. Mégis: megannyi, örökre belém ivódott képet őrzök magamban a második világháborúról. És nem csupán olyan, gyermekkori emlékek formájában, mint a házunk közelében 1939 őszén táborozó lengyel katonamenekültek. 1941 nyarának keletre induló katonavonatai; három-négy évvel később pedig a messzehordó ágyúk „szerenádja”; a vízbe lógó hídroncsok; a deportálásból hazatérő csontvázemberek; a Budapesttől Baranyáig öt napon át tartó vasúti odüsszea. Ifjú- és felnőttkorom megannyi utazása tovább szaporította emlékeimet iszonyú háborús mementókkal, s ha valamennyit lajstromozni próbálnám, idő és hely kevés lenne hozzá. A háború borzalmai ott fészkelnek agyamban az egykori Sztálingrád centrumában „eredeti” formájában megőrzött, úgynevezett Pavlov-ház emlékében — védői utolsó csepp vérükig, hónapokon át dacoltak a hitlerista hódítói őrülettel. Megmaradtak a leningrádi-piszkarjovói emléktemető sok-sok hektáron át — szinte csatarendben — húzódó háborús sírjai képében: az 1942-es volt a legnépesebb évjárat. Egy kislány azóta múzeumi ereklyévé vált iskolásfüzete akkor nagyon is jellemző tragédiát rögzített: azt, hogyan viszi el sorban az éhhalál családjának valamennyi tagját. Utoljára őt magát is... De elég a háborús emlékekből. Ki-ki a maga módján folytathatná közvetlen vagy közvetett élmények szellemidézésével a sort, de a múlt — a költő szavaival élve — „csak példa legyen most”. A második világháború nem minden országban járt egyforma pusztításokkal, s abban is nagy különbség volt, mely nép mekkora részt kényszerült vállalni a Hitler-ellenes koalíció terheiből. A megpróbáltatások és erőfeszítések oroszlánrésze kétségtelenül a Szovjetunióra esett. Egy újabb világháború azonban nem egy bizonyos ország, egy adott térség biztonságát fenyegetné, hanem az egész emberi civilizáció létét. „Nem lehet szó valódi biztonságról, amennyiben az nem mindenkinek egyenlő és mindenre kiterjedő biztonság. Ha valaki másként gondolkodik, az illúziók világában, az önáltatás világában él” — mondotta erről az egyetemes, globális felelősségről augusztus 18-i emlékezetes tévébeszédében Mihail Gorbacsov. Az SZKP KB főtitkára ezt a gondolatot később az úgynevezett újdelhi Hatok (Argentína, Görögország, India, Mexikó, Svédország és Tanzánia) vezetőihez intézett válaszlevelében továbbfejlesztve, hangsúlyozta: ma nincs fontosabb feladat, mint a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetése. Aki ismeri a fegyverkezés, az arzenálok megújításának logikáját, annak kézenfekvő, miért éppen a nukleáris robbantások beszüntetését nevezte a legsürgetőbb feladatnak a szovjet vezető. Ilyen robbantások nélkül elképzelhetetlen a fegyverek új nemzedéke, nincs igazi előrelépés, sem a támadófegyverzet, sem a hírhedt „csillagháborús’ fegyverzet terén. Másfelől viszont az atomfegyver-kísérletek beszüntetésére vonatkozó szovjet—amerikai megállapodás kidolgozásának konkrét programja megteremthetné a kellő bizalmat a két vezető hatalom közötti kapcsolatokban. Egy ilyen jelentős fegyverzetkorlátozási lépés értelmet adhatna egy idei szovjet—amerikai csúcstalálkozónak is, átfogó, pozitív hatással lehetne a nemzetközi kapcsolatok egészére. Ezekben a napokban történelme eddigi legtragikusabb fejezetének kezdetére, a második világháború kitörésére emlékezik az emberiség. Az idei esztendőt az ENSZ nemzetközi békeévnek nyilvánította, szeptember elsejéről, a második világháború kitörésének napjáról pedig békenapként emlékezünk meg. A békéért aggódó közéleti személyiségek kezdeményezésére ez év október 15—18. között Koppenhágában tanácskozásra ül össze a béke-világkongresszus. Mindezeknek az akcióknak az a céljuk, hogy a különböző országok és népek — társadalmi és politikai berendezkedésüktől függetlenül — konkrét lépéseket tegyenek és sürgessenek a háborús veszély elhárítására, az országok közötti bizalom és együttműködés erősítése érdekében. A tömegmegmozdulások természetesen önmagukban nem tudják megfékezni a fegyverkezést, megakadályozni a háború felé sodródást. De figyelmeztetnek mindenkit arra, hogy korunk parancsa, az emberi élet megóvása, Földünk védelme. Ez pedig nemzetközi összefogást sürget. Egyszerű emberektől és politikusoktól egyaránt, korábban soha nem tapasztalt felelősségérzetet és önmérsékletet követel. SZÁSZI JÓZSEF Magyar—kubai tárgyalások Szombaton Havannában befejeződött a magyar—kubai gazdasági és műszakitudományos együttműködési bizottság elnökeinek találkozója. A küldöttségeket Marjai József és José Ramon Fernandez miniszterelnök-helyettesek vezették. A tárgyalásokon értékelték a bizottság 1986. januári ülésszaka óta végzett munkát, a magyar—kubai gazdasági és műszaki-tudományos kapcsolatok, az 1986. évi árucsere-forgalom, az 1986—1989-es évekre a tervkoordinációs munkák helyzetét, egyeztették a soron levő közös teendőket. Havannai tartózkodása során Marjai József miniszterelnök-helyettes megbeszéléseket folytatott Carlos Rafael Rodriguezzel, a kubai állam- és minisztertanács elnökhelyettesével. José López Moreno miniszterelnökhelyettessel, a kubai központi tervhivatal elnökével. Antonio Esquivel miniszterelnök-helyettessel, és Ricardo Cabrisas Ruiz külkereskedelmi miniszterrel. Marjai József szombaton este visszaindult Budapestre. Elutazásakor a havannai repülőtéren José Ramon Fernandez búcsúztatta. HÉTFŐ, 1986. SZEPTEMBER 1. .