Csongrád Megyei Hírlap, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-02 / 51. szám

Kössenek haladéktalanul egyezményt az európai közepes hatótávolságú rakétákról Mihail Gorbacsov nyilatkozata A Szovjetunió indítványozta, hogy kössenek haladék­talanul egyezményt külön az európai közepes hatótávol­ságú rakétákról — jelentette be Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára szombaton este Moszkvában közzétett nyilatkozatában. Egyúttal közölte, hogy az erre vonatkozó javaslatokat előterjesztik a genfi szovjet—amerikai tár­gyalásokon. Mihail Gorbacsov a szovjet vezetés nevében kijelen­tette: „A Szovjetunió javasolja, hogy az Európában levő közepes hatótávolságú rakéták problémáját emeljék ki a kérdések összességéből, kössenek külön megállapodást ró­la, mégpedig haladéktalanul. Ilyen lépésnek nem csupán alapja van meg, hanem megvan hozzá a gyakorlatilag kész egyezmény is. Reykjavíkban megegyezés jött létre arról, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok a­­kö­­vetkező öt évben felszámolja Európában állomásozó kö­zepes hatótávolságú rakétáit. Ugyanezen idő alatt száz robbanótöltetre csökkentik a Szovjetunió ázsiai területén az e kategóriába tartozó szovjet rakéták célbajuttató ka­pacitását, olyan értelmezéssel, hogy az Egyesült Államok ugyanennyi közép-hatótávolságú rakéta-robbanótöltetet hagyhat a maga területén. Amint megtörténik az Európában állomásozó szovjet és amerikai közepes hatótávolságú rakéták felszámolásá­ra vonatkozó egyezmény aláírása, a Szovjetunió az NDK- ból­ és Csehszlovákiából — e két ország kormányával va­ló egyeztetés alapján — kivonja megnövelt hatótávolságú harcászati-hadműveleti rakétáit, amelyeket a Pershing—2- es rakéták és manőverező robotrepülőgépek nyugat-euró­pai telepítésére válaszul helyeztek el. Ami az egyéb­­har­­cászati-hadműveleti rendeltetésű rakétákat illeti, ké­szek vagyunk azonnal tárgyalásokat­ kezdeni számuk csökkentése és teljes felszámolásuk céljából.” 2 Újabb lépés a megegyezés felé Mihail Gorbacsov szom­bati bejelentése valóságos szenzációként hatott. A korábbi szovjet álláspont feladása újabb gesztus az Egyesült Államok felé, s így újabb lépés is­­ a megegyezés érdekében. Moszkva ezzel ismét ki­nyilvánította kompromisz­­szumos készségét, s felkí­nálta Ronald Reagannek a történelmi áttörés lehető­ségét. Mi az új a szovjet javas­latban? Az, hogy a Kreml most hajlandó megbontani azt a csomagtervet, amit Reykjavíkban még osztha­tatlan egészként terjeszett a Fehér Ház elé. Az eu­rópai közepes hatótávol­ságú fegyverek öt év alatt történő felszámolását a hadászati csapásmérő rendszerek leépítése kö­vette volna, miközben az Egyesült Államok felfüg­gesztette volna a csillaghá­borús tervek megvalósítá­sát. Ez az eredeti elképze­lés akkor azon bukott meg, hogy Reagan vissza­rettent a „hadászati védel­mi kezdeményezés" leállí­tása miatti otthoni felzú­dulástól. (Persze nem a néptömegek tiltakoztak volna, hanem az SDK-ban érdekelt tőkés monopóliu­mok.) A Szovjetunió most ki­emelte azt a kérdéskört, amelyben a két fél állás­pontja a legközelebb állt egymáshoz Reykjavíkban, s amely rövid távon talán a legközvetlenebb hatás­sal van a világpolitikai légkörre. Tudvalevőleg Európában állnak egymás­sal szemben a két katonai tömb fő erői, itt összponto­sul az atomfegyverek je­lentős része, s itt van szá­mos célpont is a rakéták számára. Ha Európából ki­vonnák az 1983-tól telepí­tett Pershing 2-es rakétá­kat és a manőverező ro­botrepülőgépeket — no meg a válaszul az NDK- ban és Csehszlovákiában levő szovjet rendszereket —, ezzel egy csapásra meg­nőne az egész világ bizton­sága, s megnyílna az út a stratégiai fegyverrendsze­rek felszámolása felé is. Ez pedig Mihail Gorbacsov eredeti elképzeléseinek, az atomfegyverektől mentes ezredfordulónak az eset­leges megvalósulását hoz­ná közelebb. Nem véletlen, hogy Max Kampelman, az USA genfi tárgyalóküldöttségének ve­zetője szerint most már akár fél éven belül is tető alá lehet hozni egy egyez­ményt. Sam Nunn, az amerikai szenátus hadügyi bizottságának elnöke azon­nal a hadászati fegyverek csökkentésének esélyeiről nyilatkozott. Friedhelm Ost, az NSZK kormányszó­vivője pedig kiemelte, hogy a Szovjetunió felad­ta a „mindent vagy sem­mit” elvét. Nagy kérdés még, hogy az Egyesült Államok nyu­gat-európai szövetségesei miként reagálnak majd a szovjet ajánlatra. Koráb­ban több NATO-politikus fenntartásait hangsúlyozta , hivatkozva a hagyomá­nyos fegyverek terén állí­tólag a Varsói Szerződés felé billenő egyensúlyra. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének budapesti felhívása óta azonban már jóval nehe­zebb e mögé a látszatérv mögé bújni, mint koráb­ban, hiszen a szocialista országok készek a hagyo­mányos fegyverzetekről is tárgyalásokat kezdeni. Első pillantásra látszik, hogy a Szovjetunió ismét óriási jelentőségű kezde­ményezést tett. A labda új­ból az amerikai térfélen van (úgy is fogalmazhat­nánk, hogy az amerikai térfélen maradt), a világ választ vár. Gyors, konst­ruktív, őszinte választ — mindannyiunk érdekében. HORVÁTH GÁBOR amnesztia felkelőknek Corazon Aquino, a Fülöp­­szigetek elnöke szombaton amnesztiát hirdetett mind­azoknak a kormányellenes felkelőknek, akik hat hóna­­pon belül leteszik a fegy­vert. A bejelentés szerint a ha­tóságok az egész országban rehabilitációs központokat létesítettek, hogy a megtérő lázadók ismét be tudjanak illeszkedni a társadalomba. Mint a kegyelmi rendelet ki­dolgozását irányító Solito Monsod gazdaságtervezési titkár (miniszter) közölte, munkalehetőségeket, szak­képzést is kínálnak a kor­mányellenes erők tagjainak, a beszolgáltatott fegyvere­kért pedig készpénzzel fizet­nek. Egyelőre sem a mohame­dán, sem a baloldali erők nem válaszoltak a kormány ajánlatára. A Nemzeti De­mokratikus Front, amely részt vett a kormánnyal folytatott megbékélési tár­gyalásokon, korábban már elutasította a hasonló javas­latokat, azzal érvelve, hogy nem orvosolják a felkelést kirobbantó okokat. világpolitikai híradó Beigazolódtak a sejtések Változás a Fehér Ház kabinetfőnöki tisztségében Új főnöke van a Fehér Ház politikai apparátusának péntek délután óta: Donald Regantől Howard Baker vette át a kabinetfőnöki tisztet. Baker, aki 1966-tól 1984-ig volt Tennessee állam szenátora, több éven át pe­dig a Republikánus Párt szenátusi csoportjának ve­zetője, már hétfőn átveszi az ügyek irányítását. Az iráni fegyverszállításokkal kapcsolatos botrányba nya­kig belemerült elődje, Do­nald Regan, már csak Baker kinevezése után értesült ar­ról, hogy helyét betöltötték, s csak ezután mondott le — egymondatos levélben — tisztéről. A kabinetfőnök leváltása az első intézkedés, amelyet Reagan elnök a súlyos és a Fehér Ház helyzetét meg­rendítő politikai botrány nyomán hozott — a Tower­­bizottság jelentésének köz­zététele után. A bizottság elmarasztalta a Fehér Ház politikai apparátusának egé­szét, s különösen keményen szólt Donald Regan felelős­ségéről. A jelentés szerint nemcsak a szükséges ellen­őrzést mulasztotta el, hanem a vizsgálat során a tények meghamisítására is lépéseket tett. A volt bankár, aki 1981- ben pénzügyminiszterként lépett be a kormányba, 1984-ben lett a Fehér Ház politikai apparátusának ve­zetője. Vezetési stílusa sok bírálatot váltott ki, s nem egyszer került már koráb­ban is viták középpontjába. Regan abban a hiszemben élt, hogy az elnök — koráb­bi megállapodásuknak meg­felelően — legalább a jövő hétig megtartja tisztében, hogy „becsülettel távozzék” a Fehér Házból. Reagan ezzel szemben már pénte­ken délelőtt megállapodott Bakerrel abban, hogy a volt szenátor veszi át a kabinet­főnöki tisztet, s Regan szó szerint egy televíziós adás­ból tudta meg: elmozdítot­ták helyéről. A 61 éves Howard Baker még 1966-ban Tennessee állam szenátoraként került be a Kongresszusba. A re­publikánus párt mérsékel­tebb irányzatának egyik vezetőjeként hamarosan nagy befolyásra tett szert, megszerezte a párt szená­tusi csoportjának vezetését, s amikor 1980-ban a repub­­likánusok elhódították a szenátusi többséget, a több­ség vezetője lett. Ebben a minőségben szorosan együtt dolgozott Reagan elnökkel, bár mérsékeltebb politikai irányzatot képviselt mint az elnök és akkori tanács­adó gárdája. Baker kiválasztását egye­lőre megelégedéssel fogad­ták politikai körökben: a szenátusban népszerű volt, s mivel a Fehér Ház szá­mára most alapvető fontos­ságú a jó viszony a törvény­­hozással, a választást a kongresszusban szerencsés­nek tartják. A legfontosabb feladat az átalakítás segítése Befejeződött a szovjet szakszervezeti kongresszus A szovjet szakszervezeti kongresszus szombati záró­napján befejeződött a be­számolók feletti vita. A ple­náris üléseken az öt nap alatt 57-en, a szekciókban több mint 150-en kaptak­­szót. Szinte kivétel nélkül min­denki beszélt arról, hogy erősíteni kell a dolgozók ér­dekeinek és jogainak védel­mét. A szakszervezetek nem engedhetik meg, hogy a gaz­daságfejlesztés folyamatá­ban a szociális programok háttérbe szoruljanak, amint ez korábban gyakorta elő­fordult. A szombaton elfogadott határozatban a szovjet szak­­szervezetek teljes mértékben támogatják az SZKP bel-és külpolitikai stratégiai irány­vonalát, az országban vég­bemenő átalakítás tevékeny részvevőinek tekintik magu­kat. A kongresszus a demok­rácia elmélyítését, a tagság aktivitásának és kezdemé­nyezőkészségének fejleszté­sét, a nyíltságot, a kritikai szellemet és a kollektív ve­zetés elveit tartja a szak­­szervezeti átalakítás legfon­tosabb irányainak. A szak­­szervezeti vezetők értékelé­sében a legfontosabb mérce csakis az átalakításhoz való viszonyuk, az ennek érdeké­ben végzett tevékenységük lehet — állapítja meg a ha­tározat. A kongresszus egyhangú­lag elfogadta az új szerkesz­tésű szervezeti szabályzatot, amely először határozza meg a szakszervezeteknek, mint „a szovjet társadalom poli­tikai rendszere és a nép szo­cialista önigazgatása egyik legfontosabb elemének” sze­repét. A szabályzat pontosít­ja és bővíti a legnagyobb társadalmi tömegszervezet tagjainak jogait és köteles­ségeit. A szervezeti élet de­mokratizálását jelzi, hogy a választások során minden vezető posztra több jelölt is állítható. A szakszervezetek és az állami, társadalmi szervek kapcsolatait külön új fejezet szabályozza. A vita lezárását és a ha­tározatok elfogadását köve­tően a kongresszus zárt ülé­sen megválasztotta a szak­­szervezetek új központi ta­nácsát és a központi revízi­ós bizottságot. A központi tanács elnöke ismét Sztye­­pan Sarajev lett. * Gáspár Sándor, a SZOT elnöke vezette szakszerveze­ti küldöttség, amely részt vett a szovjet szakszerveze­tek XVIII. kongresszusán, szombaton visszaérkezett Budapestre. A Svájci Munkapárt kongresszusa Genfben szombaton meg­kezdte munkáját a Svájci Munkapárt XIII. kongresz­­szusa. A kétnapos tanácsko­záson, mintegy 120 küldött vesz részt. Ott van számos testvérpárt küldöttsége, az MSZMP delegációját Varga Péter, a KB osztályvezetője, a párt Központi Bizottságá­nak tagja vezeti, aki tolmá­csolta a magyar párt üdvöz­letét. Armand Magnin főtitkár terjesztette elő a Politikai Bizottság beszámolóját. Rá­mutatott: a svájci kommu­nisták nagy érdeklődéssel és reménységgel kísérik figye­lemmel a szocialista orszá­gokban, különösen a Szov­jetunióban végbemenő fejle­ményeket. Demokrácia és szocializmus elválaszthatat­lanok, a Szovjetunió jelenle­gi vezetőjének elhatározott­sága, s a szovjet népnek a reform felé fordulása ked­vező előjelek a jövőre nézve — hangoztatta. A beszámoló méltatta a Kína és a többi szocialista ország közötti viszony nor­malizálásának jelentőségét, kifejezve azt a reményt, hogy e folyamat az afganisz­táni és a kambodzsai politi­kai rendezés szempontjából is előnyös lesz. A Politikai Bizottság ön­kritikusan megállapította, hogy a párt befolyása az utóbbi években csökkent, az országos és a legtöbb helyi választáson visszaesett. Je­lenleg a berni parlamentben egy kommunista van, és képviselete van a pártnak 6 kanton parlamentjében. A visszaesés oka többek között az, hogy a párt nem mérte fel időben a társadalomban végbemenő változásokat, nem szentelt megfelelő fi­gyelmet a vendégmunkások­nak és ártottak a szocialista országokkal kapcsolatos kommunistaellenes kampá­nyok is. Armand Magnin bejelen­tette, hogy visszavonul tisz­téből. A 67 éves politikus helyébe a Központi Bizott­ság a főtitkári posztra a 43 éves Jean Spielmant ajánl­ja, titkárként — várhatóan — a 38 éves Martin Schwan­­der segíti majd munkáját. Abdallah A párizsi különleges bíró­ság életfogytiglani elzárásra ítélte Georges Ibrahim Ab­­dallahot. A hét bíróból álló testület 70 perces vita után azt állapította meg, hogy a vádlott közvetlenül bűnré­szes egy amerikai és egy iz­raeli diplomata öt évvel ez­előtti meggyilkolásában és a strasbourgi amerikai főkon­zul elleni merényletben. Mi­vel enyhítő körülményeket nem talált, a legsúlyosabb büntetést szabta ki. Abdallah az ítélethirdetés­re sem jelent meg a vádlot­tak padján, miként az egész tárgyalás alatt is zárkájában maradt. Ügyvédje közölte, hogy védence hatalmas ka­cajjal fogadta az ítéletet, és nem fellebbez a semmítő­­székhez. Az ítélet legalább akkora meglepetést keltett Párizs­ban, mint előző este a fő­ügyész vádbeszéde, amiben arra kérte a bíróságot, ne szabjon ki tíz évnél súlyo­sabb büntetést, nehogy „Franciaország tússzá vál­jék”. A főügyész az ítélet meghozatala előtt még feltű­nőbb nyilatkozatot tett: „Megerősítem, hogy minden utasítástól mentesen kértem az ítéletet. De magas rangú bíró vagyok, aki tud tájéko­zódni. Az elmúlt 48 órában ezt tettem, ez diktálta maga­tartásomat. Pénteken reggel olyan információkhoz jutot­tam — nem mondok többet —, hogy azoknak megfelelő­en vállaltam felelősségemet.” Ítélet Párizsban Ebéd a pénztárcában A leleményes japánok, akik tökélyre fejlesztették a hitel­kártya és a mágneskártya hasz­nosítását, rájöttek, hogy ezek a kártyácskák csaknem mindennre jók. Fizetni lehet velük, telefo­nálni, metrón utazni, fizetést felvenni, zsebmagnetofonhoz csat­lakoztatva hangos szótárként alkalmazni és még hosszan lehet­ne sorolni, mi mindenre jó a 9 centiméter hosszú, 5,5 cm széles és általában 1 milliméter vastag kártya. Van viszont egy súlyos hátránya: nem lehet megenni. Ezen a fogyatékosságon változtatott a k­otói Kogasa élelmiszer-ipari cég, amely kikísérletezte a „kártyaételt”. Az eljárás rendkívül egyszerű: az eredeti recept alapján elkészített ennivalót pasztá­vá őrlik, majd kinyújtják és szárítják, végül pedig kártyamé­retre vágják és csomagolják. Az így nyert étel az eredetivel azonos tápértékű, csupán állaga, formája és mérete egy kicsit más. A furcsaságok iránt rendkívül fogékony japánok az első hirdetések megjelenése után megrohanták az üzleteket és pilla­natok alatt elkapkodták az első szállítmányokat. Természete­sen rögtön elkeresztelték kártyamenünek, papírételnek, filmtíz­órainak a pénztárcában akár fél évig is tartható elemózsiát, amiből két-három lapocska felér egy komplett ebéddel. Egysége­sen 200 jenért (kb. 55 forintért) 14-féle étel vásárolható. Előétel­nek mondjuk rák, vagy hering, főételnek marhahús, utána egy kis alma, vagy banán. A divat elmúltával majd kiderül, piacképes-e az új japán menü. Egy azonban biztos: úgynevezett túlélőkosztként tökéle­tesen alkalmas hegymászók, katonák, tengerészek és általában olyanok számára, akik hosszabb időre nem tudnak konyhaközel­be kerülni, s összes holmijuknak el kell férni a zsebükben. Finnországi látogatás után Németh Károly hazaérkezett Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese a Finn Kommunista Párt meghívá­sára február 24. és 28. kö­zött pár­t küldöttség élén Finnországban tartózkodott. A delegáció tagja volt Bar­­ta Alajos, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának első titkára, Gecse Attila, a KB külügyi osztályának helyet­tes vezetője, és Gróf Ferenc, a KB munkatársa. . A látogatás során Németh Károly megbeszéléseket foly­tatott Arvo Aaltóval, az FKP elnökével és találkozott a Finn Kommunista Párt több más vezetőjével. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón kifejezték készségüket az MSZMP és az FKP közötti együttműködés további el­mélyítésére, amely fontos részét képezi a két ország, a magyar és a finn nép kö­zötti hagyományos, jó kap­csolatoknak. Finnországi tartózkodása során Németh Károlyt fo­gadta Mauno Koivisto köz­­társasági elnök, és Kalevi Sorsa miniszterelnök, a Finn Szocialista Párt elnöke. A megbeszéléseken és ta­lálkozókon részt vett Har­gita Árpád, hazánk helsinki nagykövete. Az MSZMP küldöttsége szombaton hazaérkezett. Magyar-laoszi egyezmény Vasárnap Vientiánban jegyzőkönyv aláírásával vé­get ért a magyar-laoszi gaz­dasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködési bizott­ság kilencedik ülésszaka. A dokumentumot magyar rész­ről Czinege Lajos miniszter­elnök-helyettes, laoszi rész­ről pedig Saly Vongkhamsao, miniszterelnök-helyettes, az Állami Tervbizottság elnöke — a bizottság társelnökei — írták alá. Az ülésszakon kölcsönösen kedvezőnek ítélték országa­ink gazdasági és műszaki-tu­dományos együttműködését. Intézkedéseket határoztak el a közös munka céljainak si­keres valóra váltása érdeké­ben. Czinege Lajos hétfőn Ha­noiba utazik, ahol részt vesz a magyar-vietnami gazda­sági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság ti­zennegyedik ülésszakán. HÉTFŐ, 1987. MÁRCIUS 7.

Next