Csongrád Megyei Hírlap, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-02 / 51. szám
Kössenek haladéktalanul egyezményt az európai közepes hatótávolságú rakétákról Mihail Gorbacsov nyilatkozata A Szovjetunió indítványozta, hogy kössenek haladéktalanul egyezményt külön az európai közepes hatótávolságú rakétákról — jelentette be Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára szombaton este Moszkvában közzétett nyilatkozatában. Egyúttal közölte, hogy az erre vonatkozó javaslatokat előterjesztik a genfi szovjet—amerikai tárgyalásokon. Mihail Gorbacsov a szovjet vezetés nevében kijelentette: „A Szovjetunió javasolja, hogy az Európában levő közepes hatótávolságú rakéták problémáját emeljék ki a kérdések összességéből, kössenek külön megállapodást róla, mégpedig haladéktalanul. Ilyen lépésnek nem csupán alapja van meg, hanem megvan hozzá a gyakorlatilag kész egyezmény is. Reykjavíkban megegyezés jött létre arról, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok akövetkező öt évben felszámolja Európában állomásozó közepes hatótávolságú rakétáit. Ugyanezen idő alatt száz robbanótöltetre csökkentik a Szovjetunió ázsiai területén az e kategóriába tartozó szovjet rakéták célbajuttató kapacitását, olyan értelmezéssel, hogy az Egyesült Államok ugyanennyi közép-hatótávolságú rakéta-robbanótöltetet hagyhat a maga területén. Amint megtörténik az Európában állomásozó szovjet és amerikai közepes hatótávolságú rakéták felszámolására vonatkozó egyezmény aláírása, a Szovjetunió az NDK- ból és Csehszlovákiából — e két ország kormányával való egyeztetés alapján — kivonja megnövelt hatótávolságú harcászati-hadműveleti rakétáit, amelyeket a Pershing—2- es rakéták és manőverező robotrepülőgépek nyugat-európai telepítésére válaszul helyeztek el. Ami az egyébharcászati-hadműveleti rendeltetésű rakétákat illeti, készek vagyunk azonnal tárgyalásokat kezdeni számuk csökkentése és teljes felszámolásuk céljából.” 2 Újabb lépés a megegyezés felé Mihail Gorbacsov szombati bejelentése valóságos szenzációként hatott. A korábbi szovjet álláspont feladása újabb gesztus az Egyesült Államok felé, s így újabb lépés is a megegyezés érdekében. Moszkva ezzel ismét kinyilvánította kompromiszszumos készségét, s felkínálta Ronald Reagannek a történelmi áttörés lehetőségét. Mi az új a szovjet javaslatban? Az, hogy a Kreml most hajlandó megbontani azt a csomagtervet, amit Reykjavíkban még oszthatatlan egészként terjeszett a Fehér Ház elé. Az európai közepes hatótávolságú fegyverek öt év alatt történő felszámolását a hadászati csapásmérő rendszerek leépítése követte volna, miközben az Egyesült Államok felfüggesztette volna a csillagháborús tervek megvalósítását. Ez az eredeti elképzelés akkor azon bukott meg, hogy Reagan visszarettent a „hadászati védelmi kezdeményezés" leállítása miatti otthoni felzúdulástól. (Persze nem a néptömegek tiltakoztak volna, hanem az SDK-ban érdekelt tőkés monopóliumok.) A Szovjetunió most kiemelte azt a kérdéskört, amelyben a két fél álláspontja a legközelebb állt egymáshoz Reykjavíkban, s amely rövid távon talán a legközvetlenebb hatással van a világpolitikai légkörre. Tudvalevőleg Európában állnak egymással szemben a két katonai tömb fő erői, itt összpontosul az atomfegyverek jelentős része, s itt van számos célpont is a rakéták számára. Ha Európából kivonnák az 1983-tól telepített Pershing 2-es rakétákat és a manőverező robotrepülőgépeket — no meg a válaszul az NDK- ban és Csehszlovákiában levő szovjet rendszereket —, ezzel egy csapásra megnőne az egész világ biztonsága, s megnyílna az út a stratégiai fegyverrendszerek felszámolása felé is. Ez pedig Mihail Gorbacsov eredeti elképzeléseinek, az atomfegyverektől mentes ezredfordulónak az esetleges megvalósulását hozná közelebb. Nem véletlen, hogy Max Kampelman, az USA genfi tárgyalóküldöttségének vezetője szerint most már akár fél éven belül is tető alá lehet hozni egy egyezményt. Sam Nunn, az amerikai szenátus hadügyi bizottságának elnöke azonnal a hadászati fegyverek csökkentésének esélyeiről nyilatkozott. Friedhelm Ost, az NSZK kormányszóvivője pedig kiemelte, hogy a Szovjetunió feladta a „mindent vagy semmit” elvét. Nagy kérdés még, hogy az Egyesült Államok nyugat-európai szövetségesei miként reagálnak majd a szovjet ajánlatra. Korábban több NATO-politikus fenntartásait hangsúlyozta , hivatkozva a hagyományos fegyverek terén állítólag a Varsói Szerződés felé billenő egyensúlyra. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének budapesti felhívása óta azonban már jóval nehezebb e mögé a látszatérv mögé bújni, mint korábban, hiszen a szocialista országok készek a hagyományos fegyverzetekről is tárgyalásokat kezdeni. Első pillantásra látszik, hogy a Szovjetunió ismét óriási jelentőségű kezdeményezést tett. A labda újból az amerikai térfélen van (úgy is fogalmazhatnánk, hogy az amerikai térfélen maradt), a világ választ vár. Gyors, konstruktív, őszinte választ — mindannyiunk érdekében. HORVÁTH GÁBOR amnesztia felkelőknek Corazon Aquino, a Fülöpszigetek elnöke szombaton amnesztiát hirdetett mindazoknak a kormányellenes felkelőknek, akik hat hónapon belül leteszik a fegyvert. A bejelentés szerint a hatóságok az egész országban rehabilitációs központokat létesítettek, hogy a megtérő lázadók ismét be tudjanak illeszkedni a társadalomba. Mint a kegyelmi rendelet kidolgozását irányító Solito Monsod gazdaságtervezési titkár (miniszter) közölte, munkalehetőségeket, szakképzést is kínálnak a kormányellenes erők tagjainak, a beszolgáltatott fegyverekért pedig készpénzzel fizetnek. Egyelőre sem a mohamedán, sem a baloldali erők nem válaszoltak a kormány ajánlatára. A Nemzeti Demokratikus Front, amely részt vett a kormánnyal folytatott megbékélési tárgyalásokon, korábban már elutasította a hasonló javaslatokat, azzal érvelve, hogy nem orvosolják a felkelést kirobbantó okokat. világpolitikai híradó Beigazolódtak a sejtések Változás a Fehér Ház kabinetfőnöki tisztségében Új főnöke van a Fehér Ház politikai apparátusának péntek délután óta: Donald Regantől Howard Baker vette át a kabinetfőnöki tisztet. Baker, aki 1966-tól 1984-ig volt Tennessee állam szenátora, több éven át pedig a Republikánus Párt szenátusi csoportjának vezetője, már hétfőn átveszi az ügyek irányítását. Az iráni fegyverszállításokkal kapcsolatos botrányba nyakig belemerült elődje, Donald Regan, már csak Baker kinevezése után értesült arról, hogy helyét betöltötték, s csak ezután mondott le — egymondatos levélben — tisztéről. A kabinetfőnök leváltása az első intézkedés, amelyet Reagan elnök a súlyos és a Fehér Ház helyzetét megrendítő politikai botrány nyomán hozott — a Towerbizottság jelentésének közzététele után. A bizottság elmarasztalta a Fehér Ház politikai apparátusának egészét, s különösen keményen szólt Donald Regan felelősségéről. A jelentés szerint nemcsak a szükséges ellenőrzést mulasztotta el, hanem a vizsgálat során a tények meghamisítására is lépéseket tett. A volt bankár, aki 1981- ben pénzügyminiszterként lépett be a kormányba, 1984-ben lett a Fehér Ház politikai apparátusának vezetője. Vezetési stílusa sok bírálatot váltott ki, s nem egyszer került már korábban is viták középpontjába. Regan abban a hiszemben élt, hogy az elnök — korábbi megállapodásuknak megfelelően — legalább a jövő hétig megtartja tisztében, hogy „becsülettel távozzék” a Fehér Házból. Reagan ezzel szemben már pénteken délelőtt megállapodott Bakerrel abban, hogy a volt szenátor veszi át a kabinetfőnöki tisztet, s Regan szó szerint egy televíziós adásból tudta meg: elmozdították helyéről. A 61 éves Howard Baker még 1966-ban Tennessee állam szenátoraként került be a Kongresszusba. A republikánus párt mérsékeltebb irányzatának egyik vezetőjeként hamarosan nagy befolyásra tett szert, megszerezte a párt szenátusi csoportjának vezetését, s amikor 1980-ban a republikánusok elhódították a szenátusi többséget, a többség vezetője lett. Ebben a minőségben szorosan együtt dolgozott Reagan elnökkel, bár mérsékeltebb politikai irányzatot képviselt mint az elnök és akkori tanácsadó gárdája. Baker kiválasztását egyelőre megelégedéssel fogadták politikai körökben: a szenátusban népszerű volt, s mivel a Fehér Ház számára most alapvető fontosságú a jó viszony a törvényhozással, a választást a kongresszusban szerencsésnek tartják. A legfontosabb feladat az átalakítás segítése Befejeződött a szovjet szakszervezeti kongresszus A szovjet szakszervezeti kongresszus szombati zárónapján befejeződött a beszámolók feletti vita. A plenáris üléseken az öt nap alatt 57-en, a szekciókban több mint 150-en kaptakszót. Szinte kivétel nélkül mindenki beszélt arról, hogy erősíteni kell a dolgozók érdekeinek és jogainak védelmét. A szakszervezetek nem engedhetik meg, hogy a gazdaságfejlesztés folyamatában a szociális programok háttérbe szoruljanak, amint ez korábban gyakorta előfordult. A szombaton elfogadott határozatban a szovjet szakszervezetek teljes mértékben támogatják az SZKP bel-és külpolitikai stratégiai irányvonalát, az országban végbemenő átalakítás tevékeny részvevőinek tekintik magukat. A kongresszus a demokrácia elmélyítését, a tagság aktivitásának és kezdeményezőkészségének fejlesztését, a nyíltságot, a kritikai szellemet és a kollektív vezetés elveit tartja a szakszervezeti átalakítás legfontosabb irányainak. A szakszervezeti vezetők értékelésében a legfontosabb mérce csakis az átalakításhoz való viszonyuk, az ennek érdekében végzett tevékenységük lehet — állapítja meg a határozat. A kongresszus egyhangúlag elfogadta az új szerkesztésű szervezeti szabályzatot, amely először határozza meg a szakszervezeteknek, mint „a szovjet társadalom politikai rendszere és a nép szocialista önigazgatása egyik legfontosabb elemének” szerepét. A szabályzat pontosítja és bővíti a legnagyobb társadalmi tömegszervezet tagjainak jogait és kötelességeit. A szervezeti élet demokratizálását jelzi, hogy a választások során minden vezető posztra több jelölt is állítható. A szakszervezetek és az állami, társadalmi szervek kapcsolatait külön új fejezet szabályozza. A vita lezárását és a határozatok elfogadását követően a kongresszus zárt ülésen megválasztotta a szakszervezetek új központi tanácsát és a központi revíziós bizottságot. A központi tanács elnöke ismét Sztyepan Sarajev lett. * Gáspár Sándor, a SZOT elnöke vezette szakszervezeti küldöttség, amely részt vett a szovjet szakszervezetek XVIII. kongresszusán, szombaton visszaérkezett Budapestre. A Svájci Munkapárt kongresszusa Genfben szombaton megkezdte munkáját a Svájci Munkapárt XIII. kongreszszusa. A kétnapos tanácskozáson, mintegy 120 küldött vesz részt. Ott van számos testvérpárt küldöttsége, az MSZMP delegációját Varga Péter, a KB osztályvezetője, a párt Központi Bizottságának tagja vezeti, aki tolmácsolta a magyar párt üdvözletét. Armand Magnin főtitkár terjesztette elő a Politikai Bizottság beszámolóját. Rámutatott: a svájci kommunisták nagy érdeklődéssel és reménységgel kísérik figyelemmel a szocialista országokban, különösen a Szovjetunióban végbemenő fejleményeket. Demokrácia és szocializmus elválaszthatatlanok, a Szovjetunió jelenlegi vezetőjének elhatározottsága, s a szovjet népnek a reform felé fordulása kedvező előjelek a jövőre nézve — hangoztatta. A beszámoló méltatta a Kína és a többi szocialista ország közötti viszony normalizálásának jelentőségét, kifejezve azt a reményt, hogy e folyamat az afganisztáni és a kambodzsai politikai rendezés szempontjából is előnyös lesz. A Politikai Bizottság önkritikusan megállapította, hogy a párt befolyása az utóbbi években csökkent, az országos és a legtöbb helyi választáson visszaesett. Jelenleg a berni parlamentben egy kommunista van, és képviselete van a pártnak 6 kanton parlamentjében. A visszaesés oka többek között az, hogy a párt nem mérte fel időben a társadalomban végbemenő változásokat, nem szentelt megfelelő figyelmet a vendégmunkásoknak és ártottak a szocialista országokkal kapcsolatos kommunistaellenes kampányok is. Armand Magnin bejelentette, hogy visszavonul tisztéből. A 67 éves politikus helyébe a Központi Bizottság a főtitkári posztra a 43 éves Jean Spielmant ajánlja, titkárként — várhatóan — a 38 éves Martin Schwander segíti majd munkáját. Abdallah A párizsi különleges bíróság életfogytiglani elzárásra ítélte Georges Ibrahim Abdallahot. A hét bíróból álló testület 70 perces vita után azt állapította meg, hogy a vádlott közvetlenül bűnrészes egy amerikai és egy izraeli diplomata öt évvel ezelőtti meggyilkolásában és a strasbourgi amerikai főkonzul elleni merényletben. Mivel enyhítő körülményeket nem talált, a legsúlyosabb büntetést szabta ki. Abdallah az ítélethirdetésre sem jelent meg a vádlottak padján, miként az egész tárgyalás alatt is zárkájában maradt. Ügyvédje közölte, hogy védence hatalmas kacajjal fogadta az ítéletet, és nem fellebbez a semmítőszékhez. Az ítélet legalább akkora meglepetést keltett Párizsban, mint előző este a főügyész vádbeszéde, amiben arra kérte a bíróságot, ne szabjon ki tíz évnél súlyosabb büntetést, nehogy „Franciaország tússzá váljék”. A főügyész az ítélet meghozatala előtt még feltűnőbb nyilatkozatot tett: „Megerősítem, hogy minden utasítástól mentesen kértem az ítéletet. De magas rangú bíró vagyok, aki tud tájékozódni. Az elmúlt 48 órában ezt tettem, ez diktálta magatartásomat. Pénteken reggel olyan információkhoz jutottam — nem mondok többet —, hogy azoknak megfelelően vállaltam felelősségemet.” Ítélet Párizsban Ebéd a pénztárcában A leleményes japánok, akik tökélyre fejlesztették a hitelkártya és a mágneskártya hasznosítását, rájöttek, hogy ezek a kártyácskák csaknem mindennre jók. Fizetni lehet velük, telefonálni, metrón utazni, fizetést felvenni, zsebmagnetofonhoz csatlakoztatva hangos szótárként alkalmazni és még hosszan lehetne sorolni, mi mindenre jó a 9 centiméter hosszú, 5,5 cm széles és általában 1 milliméter vastag kártya. Van viszont egy súlyos hátránya: nem lehet megenni. Ezen a fogyatékosságon változtatott a kotói Kogasa élelmiszer-ipari cég, amely kikísérletezte a „kártyaételt”. Az eljárás rendkívül egyszerű: az eredeti recept alapján elkészített ennivalót pasztává őrlik, majd kinyújtják és szárítják, végül pedig kártyaméretre vágják és csomagolják. Az így nyert étel az eredetivel azonos tápértékű, csupán állaga, formája és mérete egy kicsit más. A furcsaságok iránt rendkívül fogékony japánok az első hirdetések megjelenése után megrohanták az üzleteket és pillanatok alatt elkapkodták az első szállítmányokat. Természetesen rögtön elkeresztelték kártyamenünek, papírételnek, filmtízórainak a pénztárcában akár fél évig is tartható elemózsiát, amiből két-három lapocska felér egy komplett ebéddel. Egységesen 200 jenért (kb. 55 forintért) 14-féle étel vásárolható. Előételnek mondjuk rák, vagy hering, főételnek marhahús, utána egy kis alma, vagy banán. A divat elmúltával majd kiderül, piacképes-e az új japán menü. Egy azonban biztos: úgynevezett túlélőkosztként tökéletesen alkalmas hegymászók, katonák, tengerészek és általában olyanok számára, akik hosszabb időre nem tudnak konyhaközelbe kerülni, s összes holmijuknak el kell férni a zsebükben. Finnországi látogatás után Németh Károly hazaérkezett Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese a Finn Kommunista Párt meghívására február 24. és 28. között párt küldöttség élén Finnországban tartózkodott. A delegáció tagja volt Barta Alajos, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának első titkára, Gecse Attila, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője, és Gróf Ferenc, a KB munkatársa. . A látogatás során Németh Károly megbeszéléseket folytatott Arvo Aaltóval, az FKP elnökével és találkozott a Finn Kommunista Párt több más vezetőjével. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón kifejezték készségüket az MSZMP és az FKP közötti együttműködés további elmélyítésére, amely fontos részét képezi a két ország, a magyar és a finn nép közötti hagyományos, jó kapcsolatoknak. Finnországi tartózkodása során Németh Károlyt fogadta Mauno Koivisto köztársasági elnök, és Kalevi Sorsa miniszterelnök, a Finn Szocialista Párt elnöke. A megbeszéléseken és találkozókon részt vett Hargita Árpád, hazánk helsinki nagykövete. Az MSZMP küldöttsége szombaton hazaérkezett. Magyar-laoszi egyezmény Vasárnap Vientiánban jegyzőkönyv aláírásával véget ért a magyar-laoszi gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság kilencedik ülésszaka. A dokumentumot magyar részről Czinege Lajos miniszterelnök-helyettes, laoszi részről pedig Saly Vongkhamsao, miniszterelnök-helyettes, az Állami Tervbizottság elnöke — a bizottság társelnökei — írták alá. Az ülésszakon kölcsönösen kedvezőnek ítélték országaink gazdasági és műszaki-tudományos együttműködését. Intézkedéseket határoztak el a közös munka céljainak sikeres valóra váltása érdekében. Czinege Lajos hétfőn Hanoiba utazik, ahol részt vesz a magyar-vietnami gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság tizennegyedik ülésszakán. HÉTFŐ, 1987. MÁRCIUS 7.