Csongrád Megyei Hírlap, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-01 / 102. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP CSONGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA _____ “ EN ZOLTÁN FOTÓMONTÁZSA) Éljen más elseje! (MIKB MÁJUS ELSEJEI JELSZAVAIBÓL) Van az emberiségnek néhány kiemelkedően jeles napja, amit a világon szinte mindenütt megünnepelnek. Ilyen a május elseje is. A legtöbb országban, ma már szabadon, ünneplőbe öltözve vonulhatnak az utcára az emberek. Sajnos, valószínűleg az idén is lesz néhány pontja a világnak, ahol ezt nem tehetik meg. Chile, Dél- Afrika diktátorai most sem hazudtolják meg magukat, gumibotok várnak a felvonulókra. Hazánkban több mint negyven éve szabadon, felvonulással, vidámsággal köszöntik az emberek a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepét. A munkát ünnepeljük e tavaszi napon, azt a munkát, ami emberré, vagyis gondolkodó, alkotó lénnyé tett bennünket. Ha azt halljuk: munka, általában izmos, fiatal férfi képe villan az agyunkba, aki kalapácsot tart a kezében, vagy az izzó kohó előtt elszántan csapolja a vasat. Használják ugyan ma is a kalapácsot, de már nem ez a munkás fő „fegyvere” , hanem egyre inkább az eszére, gondolataira, az alkotókészségére van szükség. Már megyénk néhány vállalatánál is számítógép vezérli a termelést, lézersugár teszi pontossá a mérést. Akad néhány robot is az üzemekben, a mezőgazdaság jövőjének alakításában pedig a biotechnológiának lesz döntő szerepe. A számítógépet kezelő, a műszerfalak között otthonosan mozgó embert lehet-e hagyományos fogalmaink szerint munkásnak nevezni? Úgy gondolom, lehet, sőt kell is, bár a szónak — ahogy a fejlődés során mindig új tartalma van. Társadalmunk, gazdaságunk eljutott egy szintre, ahonnét tovább kell tudni lépni. A hagyományos gazdálkodás, a hagyó Az alkotói munka ünnepén mányosan végzett munka ma már kevés. Nem az a lényeg, hogy kitöltsük a nyolc órát, hanem hogy eredményes, hasznot hajtó munkát — és csak ilyet — végezzünk. Aki képes erre, az alkotó ember, legyen bár mérnök, igazgató, kutató, tanár vagy kétkezi munkás. A megújulni képes, küzdelmet fel nem adó ember: ő korunk hőse!et kell ünnepelni ezen a tavaszi napon! Nagy szükség van rá, nemcsak a gyárakban, üzemekben, szövetkezetekben, de a hivatalokban is. Ne akadályozza az új törekvéseket, a pecsét (vagy a jószándék) hiánya. Ne legyen a fejlődés gátja néhány megkövesedett szemléletű ember. Ha van ma még ilyen (márpedig van!), sürgősen ki kell mozdítani székéből. Oda is újat akaró, kezdeményező emberek kellenek, szerencsére, ők vannak többen. Vállalataink egy része rájött, a hagyományos termékeiből már nem tud megélni, váltani kell. Néhányan hozzá is kezdtek. Akadt, amelyik merőben újat, mondhatni, forradalmi változást szeretne véghezvinni a termékszerkezetében. Teljesen új utakon akar a gyár elindulni. Lehet, hogy megbotlik, az is lehet, hogy utat téveszt. Nehéz ezt a kezdetkor világosan látni. Egy a biztos: meg kell próbálni! Aki semmit sem csinál, nem is hibázik. Aki pénzt fektet be nem holtbiztos üzletbe (de ugyan melyik ilyen?), kockáztat. Vagy sokat veszít, vagy sokat nyer. Egyre világosabb mégis: ez a jövő útja. Csongrád megyében erősek a mezőgazdaság hagyományai, színvonala meghaladja az országos átlagét. A gazdák ugyan minden évben panaszkodnak az időjárásra, azonban a terméseredmények folyamatosan javulnak. Ott tartanak, hogy a tudomány eredményeit is képesek fogadni a szövetkezetekben, állami gazdaságokban. Az iparban is vannak jól gazdálkodó, a körülmények kihívására válaszolni tudó vállalatok, de az ellenkezőjére is akad példa. Visszhangoznak már agyunkban a kifejezések, annyit halljuk ezeket, de nem véletlenül. Ezek a szavak rejtik magukban azt a többletet, ami nélkül nincs megújulás, nincs továbblépés. Május első napjának reggelén a szülők kézen fogják gyermekeiket, mennek felvonulni, szórakozni, ünnepelni. Nyelvünk szép kifejezése a majális: benne van a májusfa, a léggömbök, a körhinta. A munkatársak ma is sok helyen együtt töltik ezt a napot — megismerhetik egymás, nem hétköznapi arcát. A mindennapi rohanásban ritkán jut idő egy kiadós beszélgetésre — május elsején a ligetben, egy pohár sör mellett, erre is van alkalom. Az ország májusfája alatt a legtöbben a becsülettel elvégzett munka tudatában vonulhatnak el, hiszen hozzájárultak hazánk gyarapodásához, nemzetközi hírnevének megőrzéséhez. Ha megéltünk, és számba vesszük, mit is végeztünk, nem kell szégyenkeznünk. Jogos büszkeség tölt el mindenkit, aki ehhez munkájával hozzájárult. STEIN ZOLTÁN Kádár János látogatása Angyalföldön Kádár János az ünnepi röpgyűlésen megköszönte a szívélyes fogadtatást és hangsúlyozta, hogy szívesen jött ide, jól érezte magát a munkások körében. Gratulált az eredményekhez, és — az egész ország gazdasági helyzetét jellemezve — rámutatott: fejlődtünk, gyarapodtunk még az utóbbi nehéz esztendőkben is. Ugyanakkor igaz az a gyakran hallható megállapítás, hogy nehéz az ország helyzete. A korábbi évek lendületes fejlődése lelassult, munkánk sok tekintetben bonyolulttá vált. Hol vannak a mai problémák gyökerei? Mindenekelőtt ott, hogy összességében nem termelünk annyit, amennyit felhasználunk. Fordítani kell a gondolkodásunkon, a gyakorlatunkon: akkor lássunk hozzá az elosztáshoz, a javaink elfogyasztásához, amikor már megtermeltük azokat. Szükséges, de érthetően népszerűtlen intézkedések jelezték már ezt a felismerést; ilyen volt például a béremelések áprilisig történő elhalasztása, ami többéves gyakorlatot próbált megváltoztatni. Azt tudniillik, hogy a vállalatok, úgymond, megelőlegezték az egész évre tervezett teljesítménynövekedést, s már az esztendő elején kifizették a megnövelt béreket. Igen ám, csakhogy az elképzelések nem mindig váltak be, a teljesítmények gyakran a bérek mögött kullogtak ... — Azt kell megértenünk — hangsúlyozta a párt főtitkára —, hogy a szocializmus a munka társadalma. Persze, minden más társadalom is a termelőmunkán alapszik — tette hozzá —, hiszen azokban a fejlett tőkés országokban, amelyekben a termelés igen magas színvonalat ért el, szilárd fegyelem, rend no meg az utcára kerüléstől való félelem áll a valóban impozáns eredmények mögött. Mi szocialista kibontakozást keresünk! — szögezte le hazai gondjainkra viszszatérve Kádár János. " — Határozott lépésekre van szükség ennek érdekében — folytatta —, s ezek között van sok kényszerű intézkedés is. Olyan munkaprogramot hirdetünk, amely eddig, tapasztalatainkra építve nem rövid időre, hanem hosszabb távra megalapozza fejlődésünket. Szocialista programot, amelyre szilárdan építhetjük a jövőt. Ezt követeli meg a nép, a szocialista Magyarország iránt érzett felelősségünk. Programunk, előrehaladásunk követelménye az is: úgy dolgozzunk, hogy az eddig elért életszínvonal biztos alapokon álljon. Céljaink eléréséhez minden lehetséges eszközt fel kell használni — hangoztatta —, építeni a szocialista elveinkben rejlő erőre, ugyanakkor — mivel az öntudat csak lassan, a termelési viszonyok változása mögött járva formálódik — jobban kell alapozni a kollektívák, az emberek érdekeltségére. Ezért válik egyre fontosabbá a differenciálás. Nem lehet a vállalatokkal örökké azt csinálni, hogy a jól, korszerűen dolgozóktól elvonják a nyereséget, és azzal támogatják a gyengén gazdálkodókat. Differenciálás érvényesüljön a munkásközösségeken belül is. Minden termelőegységre és mindenkire igaz a követelmény: aki becsülettel, eredményesen dolgozik, kapjon megfelelő lehetőséget a fejlődésire. Ugyanakkor ezt ne ■kapják meg a tengők-lengők, a dologtalanok. Annak tudatában kell munkálkodnunk, hogy napjainkban kiélezett verseny folyik a világpiacon. A gyorsan változó igények szerint kell a termelési szerkezetet átalakítani, termékváltást végrehajtani, és jóval nagyobb figyelmet fordítani a minőségre. Nemcsak a tőkés megrendelők, szocialistapartnereink is joggal várnak el tőlünk jó, korszerű árukat. Mindebben számítunk az angyalföldiek és az országban másutt dolgozók jó irányú törekvéseire, akaratára, s ez erőt ad számunkra. Tudjuk, előrehaladásunk alapkérdései a termelésben, a munkapadoknál dőlnek el — hangsúlyozta Kádár János. Nemzetközi kérdéseket érintve a párt főtitkára kiemelte, hogy melegen üdvözöljük a Szovjetunióban kibontakozott változásokat, amelyek célja egybeesik a mi törekvéseinkkel. Az átalakítás folyamata a szocialista országok közötti együttműködésre, így a magyar— szovjet kapcsolatokra is hatással van. Mint mondotta, most jobban értjük egymást, közös munkánk még harmonikusabb, mint korábban, együttműködésünk távlatai biztatóak. A baráti Szovjetunióban lejátszódó folyamatok hatása a világpolitika nagy kérdéseiben is érzékelhető: a kölcsönös biztonság elvére épülő fegyverzetkorlátozási, leszerelési javaslatok olyan fontos megegyezések lehetőségét vázolják fel, amelyekre a másik fél sem tud egyszerűen nemet mondani. A béke, a nemzetközi biztonság megszilárdításához a magunk lehetőségei szerint mi is igyekszünk hozzájárulni, keresve az együttműködés lehetőségét más társadalmi rendszerű államokkal — ahogyan ez most, a svédországi látogatás alkalmával is történt. A munkásosztály nagy .. ünnepét úgy készülünk köszöntem, hogy fűzze szándékainkat, törekvéseinket, az elszántságunkat céljaink megvalósítására, és szolidaritásunkat mindazokkal, akik a szocializmusért, a békéért és a haladásért küzdenek a világban — mondotta befejezésül Kádár János, átadva jókívánságait a jelenlevőknek, rajtuk keresztül az üzem, egész Angyalföld dolgozóinak. Kádár János csütörtökön — miként sok éve már a nemzetközi munkásmozgalom jeles ünnepe, május 1-je előtt — Angyalföldre látogatott. A Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára tájékozódott a nagy múltú munkáskerület elmúlt egy esztendejének eredményeiről, az ottani vállalatok, munkáskollektívák sikereiről, gondjairól, terveiről. Kérte a városrész vezetőit, hogy az ünnep alkalmából adják át személyes üdvözletét, jókívánságait Angyalföld lakóinak, dolgozóinak. Felkereste a főtitkár a Forcon Szerszámipari Tröszt budapesti vállalatát, ahol az üzemlátogatást követően röpgyűlésen találkozott a dolgozókkal. ------------- ex............ 44. évfolyam 102. szám ★ 1987. péntek május 1., ★ ára: 2,20 forint