Csongrád Megyei Hírlap, 1987. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-01 / 205. szám

Magyar-csehszlovák kormányfői tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról.) csőlátó, a barátság szilárd szálai. Magyar részről ezért nagy hangsúlyt helyeznek a po­litikai, a gazdasági, a kultu­rális és az egyéb területe­ken folyó együttműködés el­mélyítésére. Ezt szolgálják a két ország vezetőinek örven­detesen gyakori találkozói, mindenekelőtt a két testvér­párt főtitkárainak, Kádár Jánosnak és Gustáv Husák­­nak rendszeres, az együtt­működés elmélyítésében meghatározó szerepet játszó megbeszélései. Grósz Károly szólt arról, hogy a Magyarországon és Csehszlovákiában egyaránt megnyilvánuló megújulási törekvések fontossá teszik egymás tapasztalatainak fo­lyamatos tanulmányozását, az együttműködésben meg­levő tartalékok feltárását a társadalmi élet minden te­rületén. Még következete­sebben kell törekedni az együttműködés elmélyítését gátló tényezők kiküszöbölé­sére. A gazdasági és a műsza­ki-tudományos kapcsolatok fejlődése érdekében új mód­szerek, formák és eszközök alkalmazására, az érdekek hatékonyabb egyeztetésére van szükség. Erősíteni kell a vállalatok közvetlen, köl­csönös érdekeltségen alapu­ló együttműködését, s növel­ni kell a termelési koope­ráció és a szakosodás szere­pét. A közös feladatok megol­dása, illetve az ehhez szük­séges légkör biztosítása szempontjából növekvő sze­repe van a társadalmi és a tömegkapcsolatoknak, a kulturális érintkezések el­mélyítésének, a két ország­ban élő nemzetiségek jó közérzete biztosításának, történelmi múltunk kölcsö­nös tiszteletének és a közös haladó hagyományok ápolá­sának. A Minisztertanács elnöke végezetül megelégedésének adott hangot, hogy a nem­zetközi helyzet fő kérdései­ben hazánk és Csehszlová­kia azonos nézeteket vall, e kérdések megoldásában együtt munkálkodnak. Grósz Károly poharát emelte Magyarország és Csehszlovákia népeinek ba­rátságára, a két testvérpárt, a két ország gyümölcsöző együttműködésére és fejlő­désére. Lubomír Strougal válasz­beszédében mindenekelőtt a két szomszédos szocialista ország baráti kapcsolatainak jelentőségét emelte ki. Hang­súlyozta: — Barátságunkat kötele­sek vagyunk ápolni, szélesí­teni és megszilárdítani a szocialista alapelvek szelle­mében, amelyek helyes és korszerű értelmezése és tár­sadalmi gyakorlata érdeké­ben az utóbbi időben oly sok erőfeszítést teszünk. A megújulás igénye jel­lemzi a csehszlovák—ma­gyar együttműködés formá­it és tartalmát is; a mosta­ni megbeszéléseknek is fő célja az új gondolkodás, az új gyakorlat meghonosítása a kétoldalú kapcsolatokban. E feladatok fogalmazódtak meg a két testvérpárt főtit­kárának, Gustáv Husáknak és Kádár Jánosnak tavaly októberi találkozóján. A magas szintű találkozón egyetértettek abban, hogy a két ország példaszerű, dina­mikus és sokoldalú együtt­működése a legjobb hozzá­járulás a szocializmus esz­méinek valóra váltásához, a testvérországok közösségé­nek általános felemelkedé­séhez és a világbékéhez. A két ország kapcsolat­­rendszerét áttekintve a mi­niszterelnök aláhúzta, hogy az állami és a pártkapcso­latok a szocialista interna­cionalizmust példázzák. Számtalan bizonyítéka van a gazdasági és a társadalmi szervezetek, a szövetkezetek kölcsönös együttműködésé­nek csakúgy, mint a nemze­ti kisebbségek kapcsolatai­nak. Sikeresen fejlődik a gazdaság, együttműködés is; növekszik a kereskedelmi forgalom, a kooperáció és a szakosítás aránya, s a Hal­­dex vállalat esetében már a közös vállalkozásra is akad példa. Lubomír Strougal ez­zel összefüggésben — az ed­digi tapasztalatokra, a jó­szomszédságra, és a KGST- tagországok közösségének határozataira alapozva — dinamikusabb, gyorsabb ütemű előrelépést szorgal­mazott a progresszív ágaza­tokban, a tudományban és a technikában, a közös vál­lalkozások területén. Országaink számára — amelyek a szocialista kö­zösség nyugati peremén fekszenek — meghatározó jelentőségűek a kontinen­sünkön fennálló viszonyok. Ezért támogatunk minden pozitív lépést a genfi és a bécsi leszerelési tárgyaláso­kon, ahol az európai bizton­sági és együttműködési ér­tekezlet részt vevő államai az egész világrész együtt­működését szolgáló doku­mentumok kidolgozására törekszenek. Úgy véljük, hogy az európai együttmű­ködés ügyét jól szolgálhat­nák a prágai gazdasági fó­rum összehívására és a hu­manitárius kérdésekkel fog­lalkozó moszkvai konferen­cia megrendezésére tett ja­vaslatok is — mondta Lu­bomír Strougal, majd poha­rát emelte a Magyar Nép­­köztársaság felvirágzására, a magyar nép sikereire és boldogulására, a Magyar Szocialista Munkáspárt for­radalmi céljainak teljesülé­sére, a két állam barátsá­gára és testvériségére. A délutáni plenáris, illet­ve partneri tárgyalásokat követően a csehszlovák kor­mányfő elutazott hazánkból. Ma életbe lép az új földtörvény A törvény jelentőségéről Fenyő György, MÉM-főosz­tályvezető Jászonyi Ferenc­nek, az MTI munkatársának elmondotta: a törvény to­vább erősíti a földtulajdon és a földhasználat egységét, továbbá bővíti a gazdálkodó szervezetek rendelkezési jo­gát a termőföld felett. Előse­gíti egyebek között a termő­föld védelmét és hatékony hasznosítását. A föld nemze­ti kincs — ezt hangsúlyozza a törvény szelleme, betűje — s a mezőgazdaság semmi mással nem pótolható leg­fontosabb termelőeszköze, ezért a termelésből való ki­vonása esetén térítést, úgy­nevezett földvédelmi járu­lékot kell majd fizetni. Ez is ösztönzi a területet felhasz­nálókat arra, hogy minél ki­sebb és lehetőleg gyengébb minőségű földet vegyenek igénybe más célra. A föld­védelmi járulék és a földdel nem a törvény előírásainak megfelelően gazdálkodókra kirótt bírság összege a Föld­védelmi Alapba kerül. Ebből támogatjuk például azokat a nagyüzemeket, akik ismét művelésbe akarnak vonni korábban más célra fölhasz­nált területeket. A törvény a földeket — a korábbitól eltérően — ren­deltetésszerűen csoportosít­ja. Ez jobban összhangban van a földvédelmi, földhasz­nálati és az ingatlanforgalmi szabályokkal. Továbbra is fönnmarad viszont a külte­rületi, a belterületi, illetve a zártkerti meghatározás. Az állami és a szövetkezeti föld­­tulajdonra azonos szabályo­zás vonatkozik, így a két tu­lajdonforma között szaba­dabbá válik a földcsere is a 2-----------------------------­A többéves előkészítő munka után és a társa­dalmi vitákon elhang­zottak figyelembevéte­lével — az Országgyűlés törvényalkotó munkája nyomán — szeptember 1-jén életbe lép az új földtörvény. Bevezeté­se egyszerűbbé és egy­értelműbbé teszi a föld­re vonatkozó szabályo­zást, ideértve az ingat­lanok tulajdonszerzését is. földtulajdon átruházása. Ez összefüggésben van az önál­ló vállalati gazdálkodás el­vével is, nevezetesen azzal, hogy a vállalati és a szövet­kezeti szektor közötti föld­átadást, -cserét az arra jo­gosult testületek határozzák meg, hatósági jóváhagyás nélkül. A gazdaságirányítási rend­szer továbbfejlesztésével összhangban az állami föl­dek kezelőit az eddiginél na­gyobb lehetőségekkel ru­házza fel a törvény. A keze­lői jognak a tulajdoni joghoz való közelítése bővíti az ál­lami vállalatok döntési ha­táskörét. A termelési bizton­ság növelése érdekében — amint a jogszabály kimond­ja — a kezelői jog megvoná­sa esetén a föld kezelőjét méltányos kártalanítás ille­ti meg. Erre korábban nem volt lehetőség. A szövetke­zeti földtulajdon és föld­­használat egységét a törvény azzal is teljesebbé tesz, hogy lehetővé válik a mező­gazdasági téeszek számára a használatukban levő állami földek úgynevezett megvál­tása. Ez a lehetőség fennáll a tanácsi kezelésben levő ál­lami földek szövetkezeti tu­lajdonba adásánál is, térítés ellenében. A törvény ezentúl nem te­szi lehetővé telkek tartós használatba vételét. Akik eddig építési telket kaptak tartós használatba, és a tel­ket beépítették, a korábban kifizetett használatba vételi díj ellenében a telket tulaj­donba kapják, további ille­tékfizetési kötelezettség nél­kül. Fontos része a törvény­nek, az illetményföld hasz­nálatát továbbra is fönntart­ja azzal, hogy az ebben ré­szesíthetők körét a munka­helyi kollektívák határoz­hatják meg. Az illetmény­föld nagyságának felső ha­tá­rát 6 ezer négyzetméterben szabályozza. A háztáji föl­dek tekintetében a törvény életbe lépése nem hoz vál­tozást. Ami a magánszemélyek ingatlan- és földtulajdon­szerzését illet: változás lesz, hogy a földtulajdonszerzés családi alapon — hasonlóan a telkekhez és a lakásokhoz — történik. Családnak szá­mítanak a házastársak és a 14 év alatti gyermekeik. A szabályozás ezzel azt kíván­ta elérni, hogy bővülhessen az ingatlan- és földtulajdon­nal rendelkezők köre. Emel­lett a művelési ág kialakítá­sában a mezőgazdasági nagyüzemek az eddiginél nagyobb önállóságot kap­nak, a hatósági beavatkozás lehetősége erősen szűkül. Ezzel azonban növekszik fe­lelősségük is — mondotta befejezésül a főosztályveze­tő. KOMMENTÁRUNK Nem kell profi közgaz­dásznak lenni ahhoz, hogy megjövendöljük: a Johan­nesburgból keltezett hét végi hír befolyásolja majd a világpiac arany­árait Vasárnap — hang­zik a jelentés — végetért a Dél-afrikai Köztársaság történetének leghosszabb (pontosan háromhetes), és messze a legnagyobb (há­romszázharmincezer em­bert érintő) tömegsztrájk­ja. Az első mérleg megvo­nása szerint „bejött a pa­pírforma”. Egyik fél sem beszélhet kudarcról vagy diadalról, és inkább a kompromisszum a megfe­lelő kifejezés arra, ami végül is történt. Mit­­követelt a NUM, a bányászok szakszervezete, és mi valósult meg ebből? Harmincszázalékos fize­tésemelést hangoztatott a három héttel ezelőtti va­sárnapon kelt hivatalos (vagyis a szakszervezet ál­tal elfogadott) munkabe­­szüntetési felhívás, vala­mint még két határozott óhajt: a munkafeltételek Arany­igazság „radikális” megjavítását és a korábbinál „sokkal nagyobb” kártérítést a munkahelyi balesetek ál­dozatainak, illetve család­tagjaiknak. Ezek a feltételek első pillanatra a világ bármely részén elképzelhetők len­nének — de valóban csak első pillantásra. Mert a harmincszázalékos emelési követelés egyszerűen sok­nak, méghozzá irracionáli­san soknak tűnik azok­nak, akik nem tudják, hogy egy iszonyatosan ne­héz munkát végző, három műszakban dolgozó dél-af­rikai arany- vagy szénbá­nyász éppen a harmadát kapja a hasonló munkát végző fehér osztályos tár­sa fizetésének. Ami a második pontot, a munkakörülmények ja­vítását illeti, egy nemzet­közi statisztika szerint ta­valy mintegy nyolcszáz (!) bányász vesztette életét Dél-Afrikában, és nagy bajok voltak a kártéríté­sekkel is. A mostani megállapodás lényege: 17—23 százalékos béremelés, a biztonsági követelmények megvizs­gálása és a munkahelyi balesetek áldozatai ezen­túl háromévi fizetésüknek megfelelő összeget hagy­hatnak családjukra. Ramaphosa, a NUM fő­titkára nem alaptalanul elégedett, nem kevés,amit apartheid-közegben elért. Ráadásul ez nemcsak gaz­dasági, hanem politikai si­ker is. Az export nyolc­van, és a devizabevétel ötven százaléka az arany­­bányászatból származik, és a sztrájkolók zöme ebben az ágazatban dolgozik. Ilyen körülmények kö­zött többszörösen igaz, hogy ez a monstresztrájk egyszerre volt gazdasági és politikai erőpróba — még­hozzá olyan, amelyben a fekete többség ismét íze­lítőt adott erejéből. HARMAT ENDRE 70. születésnapján Aczél György köszöntése Aczél Györgynek, az MSZMP Politikai Bizottsága tag­jának, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete fő­igazgatójának tiszteletére, 70. születésnapja alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága hétfőn ebédet adott, amelyen részt vettek a Politikai Bizottság és a titkárság tagjai, valamint Gyenes András, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke. A Központi Bizottság nevében Kádár János, az MSZMP főtitkára köszöntötte Aczél Györgyöt. * A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Aczél Györgyöt a Népek Barátsága Érdemrenddel tüntette ki hetvenedik születésnapja alkalmából, a szovjet—magyar barátság és együttműködés erősítésében és fejlesztésében végzett kiemelkedő tevékenységéért. L­ondon, Párizs, Berlin ,■ sötétbe borult ezen a napon. A lengyel­­ határokat ötvenegy német hadosztály lépte át, majd befutott Hit­lerekhez az angol—francia hadüzenet. Ezzel — csaknem fél évszázada, 1939. szeptem­ber elsején — megkezdődött a második világháború. A lengyel állam összeomlásá­val a szovjet csapatok is el­foglalták a mai nyugat-belo­rusz és nyugat-ukrán terü­leteiket. A nácikkal való összetűzés nélkül megtehet­ték ezt: egy héttel azelőtt írták alá a Németország és a Szovjetunió közötti szer­ződést. Bár ez a megállapo­dás időleges nyugalmat, két­éves további felkészülési időt adott Moszkvának — kényszerű lépés volt. A Szovjetunió csak a nyugati hatalmakkal, Angliával és Franciaországgal akart tár­gyalni; antifasiszta, Hitler­el­lenes front létrehozásán fáradozott, de Párizs és Lon­don akkor még nem muta­tott erre hajlandóságot, így — elkerülendő a csapdát, hogy egyedül maradjon és magányosan keveredjen bele a Németország elleni hábo­rúba — aláírta azt a szovjet —német meg nem támadási szerződést, amelyről mind­két fél tudta: időleges. S, amikor a nyugati hatalmak, a polgári demokráciák előtt világos lett, hogy a közös fő ellenség a nácizmus, létrejött — 1941-ben — az igazi szer­ződés, a szovjet—amerikai— brit antifasiszta koalíciós megegyezés. És legyőzték Hitlert. Csaknem öt évtized múl­tán égnek, szép fényesen a lámpák Párizsban is, Lon­donban is, Berlinben is, Moszkvában is. Valamennyi európai városban. Mi több, új energiaforrás táplálja őket: az atom. Aligha lehet ennél különb jelképet vá­lasztani haszon és veszély, az ember választási lehető­ségének bemutatására. Minden történelmi vissza­emlékezés annyit ér, ameny­­nyi tanulságot a mának nyújt. Nem szabad erőltetett párhuzamokat keresni, egé­szen más világban élünk most, mint akkor, de van­­egy gondolat, amely éppen e régi lapok forgatásakor öt­­lik eszünkbe, s az akkori nyugati hatalmak akarom­­nemakarom húzódozásával függ össze. Emlékezzünk, egészen a katasztrófa bekö­vetkeztéig, sőt még egy ideig azután sem tudták rászánni És kialudták a lámpák magukat arra, hogy komo­lyan tárgyaljanak a Szovjet­unióval. De vajon milyen mértékben és egyáltalán ha­sonlít-e az az állapot a mai­hoz? Hiszen ma élénk tár­gyalások folynak, mi több, remény van a történelem első tényleges leszerelési megállapodásának az aláírá­sára. Ez mind igaz. Nyil­vánvaló azonban, hogy a mai nyugati hatalmak (kü­­löböző irányító erőik) még mindig nem döntötték el: őszintén, hosszú távon és barátian együtt kívánnak-e működni, bizalmat építeni a kommunisták vezette orszá­gokkal, vagy sem. Akkor is volt veszély, ma is van. Ak­koriban — tehát a négy év­tizeddel ezelőtti időszakban — tizenkettő után egy perc­vel jött létre a fenntartások nélküli és tartós antifasiszta együttműködés — most még tizenkettő előtt vagyunk. De a Damoklész kardja itt le­beg a fejünk fölött: nincs náci hatalom, de van atom­háborús fenyegetés, fegyver­kezés, olyan bizalmatlanság, amely a másik félben ellen­séget, rémképet lát­ (vagy rajzol), és az emberiség ér­dekeivel szöges ellentétben fenntartja sündisznó állásait. Megakadályozza, hogy a tényleges feladatoknak szen­teljünk minden erőt: a jólét megteremtésének, környeze­tünk védelmének, az embe­riség egészséges, fennmara­dásának. Ha így tekintjük a hely­zetet, akkor 1939. szeptem­ber 1-je és 1987. szeptem­ber 1-je összehasonlítása már egyáltalán nem látszik erőltetettnek: mindig idejé­ben kell szövetkezni! Akko­riban, tehát azokban az időkben, amelyekre most emlékezünk, már csak vala­mi ellen lehetett összefogni: a nekilendült fasiszta gőz­­hengerrel szemben. Ma sze­rencsére egy másik szótag: az „ért” érvényes: a békéért, a leszerelésért, a gazdasági és az emberi együttműködé­sért, az életre alkalmas kör­nyezet megteremtéséért. És ebben a mai szövetségben részt vehet mindenki — füg­getlenül attól, melyik olda­lon álltak elődei öt évtized­del ezelőtt. Érdemes tehát emlékezni, ezért nyilvánítot­ta a Béke Világtanács szep­tember elsejét a békéért a fegyverkezési hajsza ellen folyó általános harc napjá­nak. A lámpák égnek Európa ** fővárosaiban. Az állam­férfiak sokkal tudatosabban szemlélik a helyzetet, leg­többjük világosabban lát, mint elődeik 1939-ben. Ez reményt ad arra, hogy e nap következő évfordulóin még biztatóbb sorokat írhatunk le, mint most. TATÁR IMRE Sikeres próba Az első jelentések szerint si­kerrel próbálták ki a földön az amerikai űrrepülőgépek indítá­sához használt szilárd hajtó­anyagú segédrakéta első módo­sított példányát. Az Utah állam­ban háromnapos késéssel meg­tartott próbánál nem mutatko­zott hiba, de legalább kéthetes munka kell még ahhoz, hogy ez — a rakéta szétszerelése után — teljes bizonyossággal állapít­hassák meg. A szakértők még legalább további három földi próbának akarják alávetni a kí­sérleti példányokat, mielőtt en­gedélyeznék, hogy ismét hasz­nosítsák azokat az űrrepülőgé­peknél. Mint emlékezetes, a Challen­ger űrrepülőgép katasztrófáját egy hasonló rakéta műszaki hi­bája okozta. A TAURUS GUMIGYÁR MAKÓI GYÁREGYSÉGE­­ férfi és női munkavállalókat keres három műszakos, gépi betanított munkakör ellátására. Kereseti lehetőség: 5000—7000 Ft. ▲ Jelentkezni lehet: MAKÓ, RÁKOSI ÚT 3. KEDD, 1987. SZEPTEMBER 1.

Next