Csongrád Megyei Hírlap, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-01 / 51. szám

AZ OROSZLÁN először örvendezett azon, hogy a medve egyre békésebb és barátkozóbb. Gyakran meghívta magához. Aztán riadtan összecsődítette az erdő többi állatát, hogy figyelmeztesse őket: újdonsült barátja továbbra is félelmetes. Ha igaz az a sajtóvélemény, hogy a Brüsszelben szerdán összeülő NATO-csúcsértekezlete gondolata Margaret Thatcher brit miniszterelnöktől származik, akkor ez a Lafontaine-mesére emlékeztető történet a világpolitika legújabb, bár talán nem is olyan nagyon meglepő furcsaságát szemléltetheti. Hiszen közismert, hogy a vaslady volt igen elismerően nyilatkozott Mihail Gorbacsovról, még az SZKP KB főtitkárává történt kinevezése előtt, s tény, hogy London is támogatta az INF-szerződést, az Európába telepített szovjet és amerikai közepes ■hatótávolságú rakéták felszámolását. Most, viszont éppen Margaret Thatcher sietett Brüsszelbe, hogy a szövetségeseket éberségre intse. A „brit oroszlánt” képviselő hölgy londoni lapkiszivárogtatások szerint így fogalmazott: „Addig könynyebben boldogultunk az orosz medvével, amíg inkább látszott annak ...” A brüsszeli csúcsértekezleten formailag ugyan a katonapolitikai perspektívákat tekintik át az atlanti szövetséghez tartozó 16 állam vezetői — az INF-szerződés megkötése után és ratifikálása előtt, illetve a hadászati fegyverzetek „félbevágásáról”, 50 százalékos csökkentéséről folyó szovjet—amerikai tárgyalások közepette —, de alapvetően az utóbbi kérdésben kell közös nevezőre jutniuk. Végső soron ettől függ az is, hogy milyen katonai döntéseket hoznak. S amikor határoznak, számba kell venniük azt is, hogy mit gondol majd „a medve”. Hiszen hiába barátságos, ha a medve, az oroszlán és a többiek az erdő többi állata mind a karmait feni .. . VAGYIS a Nyugat egyfelől üdvözölte az új szovjet gondolkodást, amely máris lehetővé tette a megállapodást az atomfegyverek egy „létszámra” nem túl nagy, de igen veszélyes kategóriájának felszámolásáról — ez elősegítette az afganisztáni rendezés irányában történt fordulatot, a szovjet csapatok kivonásának bejelentését, és a belső építőmunka átszervezésére irányította a szovjet társadalom figyelmét — másfelől pedig éppen attól hökkent meg, hogy az ily módon cselekvő Szovjetunió már nem felel meg a róla alkotott sztereotip „ellenségképnek". Márpedig az „ellenségkép” kulcsfontosságú minden katonai szövetségben: minél félelmetesebb, annál könynyebb a szükségesnek vélt szintre emelni a saját fegyverzetét. PUSZTÁN katonai szempontból nyilvánvalóan az az ideális, ha a szövetség legalábbis épp olyan erős, mint az ellenség, annak valamennyi rakétájára saját rakétával, valamennyi harckocsijára saját harckocsival „válaszolhat”. Ám sem a földrajzi, sem a katonai adottságok nem szimmetrikusak, így mindig akadnak olyan területek, ahol a másik fölényben van. Ha az ellenségkép riasztó, akkor kiemelésével feledtetni lehet azokat a területeket, ahol a szövetség van fölényben, s így újabb fegyverkezést lehet indokolni — ami a másik oldalon vált ki ellenlépést, hasonló logika alapján. Ily módon a hagyományos ellenségképre alapozott katonapolitikai gondolkodás alkalmasan volt a fegyverkezési verseny dinamikájának megszakítására. Az, hogy a szovjet vezetés most az „elégséges” védelem elvét fogadta el, új helyzetet teremtett, máris megnyitotta az utat az INF-szerződés megkötéséhez, s a hadászati fegyverek „felezése” is elérhető perspektíva lett. Aligha várható persze, hogy Brüsszelben az új politikai gondolkodást a 16 nyugati szövetséges egy csapásra ünnepelni fogja. De korántsem mindegy, hogy az úgynevezett „kompenzációs fegyverkezéssel” — másfajta fegyverek Európába irányításával, a megmaradt atomarzenál korszerűsítésének gyorsításával — semmissé teszi-e a NATO az INF-szerződés lélektani-katonai hatásának jó részét, vagy nyitva hagyja az utat a további leszerelési, bizalomteremtő intézkedések felé, illetve, a legjobb esetben, maga is lép ebben az irányban. A VILÁG, Európa és végső soron a NATO érdekeinek sem felelne meg, ha „az oroszlán és társai” úgymond, vissza akarnák kergetni „a medvét a barlangjába”. A politikai meteorológiában a tél, pusztán ettől a szándéktól, még nem térne vissza, de az enyhülés tavasza mindenképpen késlekedne. BARACS DÉNES 2 USA A várt eredmény született a hét végén a Maine államban megtartott küldöttjelölő párttanácskozásokon: a Republikánus Párt jelöltjei közül George Bush alelnök — aki ugyan hivatalosan Texasban van bejegyezve a választási névjegyzékbe, de Maine államban van háza, és ott tölti szabadságát — valamennyi küldöttet megszerezte magának. A demokratáknál a verseny Michael Dukakis massachusettsi kormányzó győzelmét hozta, itt azonban komoly meglepetést okozott, hogy Jesse Jackson, a feketebőrű lelkész igen szoros második volt, s például az állam legnagyobb városában, Portlandban ő szerezte meg a szavazatok többségét a pártgyűléseken. Elnökválasztási előcsatározások Közel-keleti ingadiplomácia Nem hozott kézzelfogható eredményeket Shultz amerikai külügyminiszter közelkeleti ingadiplomáciája. Az amerikai politikus vasárnap este, kairói megbeszélései után mintegy kétórás ,,munkavacsorán” számolt be Samir izraeli kormányfőnek az arab fővárosokban szerzett tapasztalatairól. Shultz hétfőn ,,munkareggelin” találkozott Peresz izraeli külügyminiszterrel, majd ismét Ammanba utazott, ahonnan a délutáni órákra várták vissza Jeruzsálembe. (Szombaton tett már egy rövid látogatást a jordániai fővárosban.) A tervek szerint az amerikai külügyminiszter ma, kedden megy Londonba, ahol Huszsz cin jordániai uralkodóval vitatná meg az amerikai rendezési elképzeléseket. Eközben Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke a francia televízióban kijelentette: kész a párbeszédre „bátor és felelős” izraeli politikusokkal. Sürgette, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa az érdekelt felek bevonásával kezdjen tárgyalásokat a megszállás felszámolásáról, a palesztin területek ideiglenesen ENSZ-ellenőrzés alá történő helyezéséről. Megerősítette, hogy szervezete aláveti magát a nemzetközi jognak, elfogadja az ENSZ határozatait, beleértve azokat is, amelyek Izrael „biztonságos határokhoz” való jogát mondják ki. Sadii Bendzsedid algériai elnök beszédében sürgette, hogy „az arab világ vegye kezébe a kezdeményezést” a palesztin felkelés támogatásának dolgában, egyúttal pedig arab csúcsértekezlet megtartását szorgalmazta, hogy azon tanulmányozzák a kialakult helyzetet. Hiányolta, hogy az arab országok között továbbra sincs egység a palesztin nép sorsát, önrendelkezési és önálló államalapítási jogát illetően. Síkra szállt ugyanakkor amellett, hogy a kérdést nemzetközi konferencia keretében rendezzék. Mitterrand a leszerelésről Nyugat-Európa szempontjából a hagyományos fegyverek egyensúlyáról folytatott megbeszélések fontosabbak, mint a harcászati atomfegyverek korszerűsítése — jelentette ki Francois Mitterrand francia államfő. Mitterrand az US News and World Report című amerikai hetilapnak és egy vidéki francia újságnak nyilatkozott. Ez utóbbiban a nyilatkozat hétfőn jelent meg. A NATO csúcsértekezlete előtt két nappal Mitterrand annak a véleményének adott hangot, hogy akkor, amikor a II. világháború óta először a két katonai tömb között megindult a leszerelés folyamata, paradox és nem kívánatos jelenség a túlfegyverkezés. Hozzátette: a lehető legalacsonyabb szinten kell kialakítani az egyensúlyt. Mitterrand húsz év óta az első francia államfő, aki részt vesz a NATO csúcsértekezletén. A szovjet főváros hatóságai az elmúlt napokban enyhítettek a szigorú alkoholellenes rendelkezéseken. Délután két órától ismét nyitnak az italt árusító boltok, sőt, az eddigieknél nemesebb, értékesebb italokkal próbálják bővíteni a választékot, és az ünnepek előtt nem csökkentik a forgalmat, mint eddig. Vereség az alkohol ellen indított háborúban? A szovjet sajtóban számos cikk állapítja meg, hogy e háború egyes frontjain helytelenül választották meg a taktikát, s túlméretezett adminisztratív intézkedéseket vezettek be. A bürokrácia sajnos megint gátolja az egyébként jó szándékkal megindított küzdelmet. Az alkoholizmus elleni kampány egyik fontos lépésének tartották az italt árusító üzletek bezárását, illetve korlátozott idejű nyitva tartását, a vodka száműzését az élelmiszerüzletek polcairól. Csak hát, ezek az intézkedések nem hozták meg a várt eredményt, sőt, újabb kedvezőtlen jelenségek léptek fel. Bebizonyosodott, hogy az alkohol forgalmazásának a visszaszorítása önmagában még nem csökkenti a szeszfogyasztást. A késő délutántól nyitva tartó italboltok előtt olykor több száz méteres sorok verődnek össze, és a sor végén álló csak reménykedhet abban, hogy aznap még egy üveg borhoz jut. Így aztán újabb szokások ütötték fel fejüket. Moszkvában például általánossá vált a fizetett sorbanállók rendszere. Akinek nincs ideje, vagy kedve várakozni több órán át, az italbolt előtt felfogad valakit, aki néhány rubel ellenében hajlandó fagyoskodni, hogy megbízójának beszerezze az áhított üveget. Az italboltok előtt öszszesereglett tekintélyes méretű tömeg hangulata természetesen ideges, tumultuózus jelenetek vannak, sértegetések röpködnek a levegőben. A zugpálinkafőzés a sokadik virágzását éli az országban. Azok az asszonyok, akik annak idején nagy megkönnyebbüléssel fogadták a korlátozó intézkedéseket, gondolván arra, hogy férjük eztán kevesebbszer nyúl a pohár után, később beálltak pálinkát főzni. A legelszántabb ivók már a kölnivízzel is beérték. Létrehozták a Józanságért Küzdők önkéntes összszövetségi Társaságát. A szervezet tevékenysége kudarcba fulladt — állapította meg a Nyegyelja, az Izvesztyija című napilap heti melléklete. A társaságot bürokratikus alapokon szervezték meg. Egy idő után már csak a csekélyke tagdíjak behajtása, és a dotációk utáni rohangálás foglalta le a vezetőség energiáját. Ugyanakkor értelmes programot nem tudott kidolgozni az alkoholizmus visszaszorítására. Míg a társaság szép csendben elvegetált, az italárusító üzletek előtt a sorok nem rövidültek. A józanságért küzdők szervezetének fenntartására kiadott pénzösszegeket esetleg értelmesebb célokra is fel lehetett volna használni, például az alkoholisták kórházi kezelésére. A társaság munkájának „eredményességét” az italboltok zárva tartásának az időtartamával mérte, és nem azzal, hogy csökkentek-e az italboltok előtti tömegjelenetek, vagy sem. Az alkoholizmus elleni háborúban indított propagandakampány szervezői is több öngólt lőttek. Az ásványvizes lakodalmak mozgalmának meghirdetése mosolyfakasztó, a kinyomtatott plakátok nem rendítették meg az alkoholistákat, az alkoholizmus elleni harc frontjain aratott győzelmek beharangozása nem tükrözte a valóságot. Hiába. Több száz éves szokásokat egyik napról a másikra nem lehet kiirtani. Szülessen akármilyen magasztos célokat is meghirdető mozgalom, az orosz lakodalom egyik „kelléke” továbbra is a jófajta vodka marad. A hatóságok felismerték: az alkoholizmus problémája így nem kerül le a napirendről, hanem több más negatív jelenséggel kísérve fennmarad. Néhány adminisztratív intézkedés nem old meg sokat. Az alkoholizmust csakis hosszas, kitartó, és helyes taktikai manővereket felvonultató háborúval lehet legyűrni. Hogy ennek mi a módja? Ez ma még nyitott kérdés. Talán az „iváskultúra peresztrojkája”, talán a hatékonyabb felvilágosítómunka, talán a tartalmasabb szórakozási lehetőségek biztosítása. S nem utolsósorban az alkoholizmus társadalmi gyökereinek felszámolása. HEGEDŰS GYÖRGY Szovjetunió Visszakozás szeszügyben kommentárunk Afganisztán és a feltételes mód A világ — írja a párizsi Le Monde — lélegzetét visszafojtva figyeli az Afganisztán körüli fejleményeket. A részleteken, mint mindig, lehet vitatkozni, de a lényeg alighanem igaz. Mindazok, akik tudják, hogy a nagypolitika sosem független saját sorsuk alakulásától sem, azzal is tisztában vannak, hogy az afganisztáni rendezés felerősítheti az enyhülés világméretű láncreakciós folyamatát. Siker esetén ez azt jelentheti, hogy a fegyverzet-ellenőrzési és -leszerelési frontáttörés után (washingtoni csúcstalálkozó) és ennek az áttörésnek az elmélyítése előtt (nyári moszkvai csúcs) komoly lehetőség van az úgynevezett regionális konfliktusok szférájában hasonló nagyságrendű eredmény elérésére. Ha... Ez a szócska a legutóbbi napok híradásai nyomán lassan főszereplővé válik. A rendezés csak akkor jöhet létre, ha ehhez minden érdekelt részéről megvan a valóban kölcsönös politikai akarat. Sokasodnak annak a jelei, hogy ez nem feltétlenül így van. Az egyik oldal, a Szovjetunió egyértelműen és félreérthetetlenül elkötelezte magát a kivonulásra. A világ, beleértve az Egyesült Államok mértékadó köreit is, jelentőségének megfelelően köszöntötte Mihail Gorbacsov ezzel kapcsolatos, emlékezetes bejelentését. A nemzetközi sajtóban polgárjogot nyert a jövendölés, amely szerint az Afganisztánnal kapcsolatos genfi tárgyalások mostani fordulója „egyben az utolsó is lesz”. Ebbe a reményteli közegbe robbant be az új pakisztáni követelés. Ennek lényege, hogy Iszlámábád csak akkor írja alá a genfi okmányt, ha előbb (!) számára kedvező kabinet jön létre Kabulban. Nadzsibullah afgán vezető ezért volt kénytelen vasárnap hivatalosan kijelenteni: „Az afgán nemzet nem fogadhat el számára Iszlámábádban vagy Londonban összeállított kormányt.” A genfi finisre készülő afgán külügyminiszter, Abdul Vakil ugyanennek az aggodalomnak a hangján nyilatkozott a moszkvai Pravdának. Lehet — ennek máris vannak bizonyos jelei —, hogy Washington a váratlan pakisztáni akadályra azt mondja, Iszlámábád szuverén joga, hogy a maga akaratát kövesse ebben az ügyben. Az amerikai kormánynak azonban minden eszköz a rendelkezésére áll, hogy Pakisztánt — az afganisztáni megállapodás küszöbén! — „megfegyelmezze”, ha (megintcsak a „ha”) ...Ha valóban akarja a gyors megegyezést. Ennek kell kiderülnie napokon, de lehet, hogy órákon belül. HARMAT ENDRE Panamai fejlemények Az Egyesült Államok esetleg újabb gazdasági megszorításokat léptet életbe Panamával szemben — jelentette az NBC televíziós hálózat. Washington már korábban felfüggesztette az országnak nyújtott gazdasági és katonai segély folyósítását. Most azt tervezi, hogy a különböző nemzetközi gazdasági és pénzügyi szervezetekben egyelőre megakadályozza a hitelek nyújtását, kölcsönök folyósítását Panamának. Antonio Noriega tábornok, a panamai fegyveres erők főparancsnoka hazája belügyeibe történő beavatkozásnak minősítette Washington akcióját. A tábornok a CBS televíziónak adott rövid interjújában, kijelentette, hogy del Valle leváltása az elnöki tisztből megfelelt a panamai törvényeknek. Azt is kijelentette, hogy a volt elnököt semmiféle veszély sem fenyegeti, ellene nem adtak ki elfogatási parancsot, nem indítottak eljárást. Del Valle ismeretlen helyen tartózkodik. Noriega megerősítette: semmiféle veszély nem fenyegeti az országban tartózkodó mintegy ötvenezer amerikai állampolgárt sem. Egyúttal ismét elutasította azt a vádat, hogy közreműködött volna a kábítószercsempészek akcióiban. „Ez mélyütés, amely politikai célzatú” — hangoztatta azzal kapcsolatban, hogy amerikai esküdtszék emiatt vádat emelt ellene. A tábornok, rámutatott: 18 éven át együttműködött az amerikai hatóságokkal, a kábítószercsempészet elleni küzdelemben, s ezért többször részesült amerikai elismerésben. Panama ellenáll az Egyesült Államok gazdasági és diplomáciai nyomásának. Ezt saját belső forrásai mozgósításával teszi, külső segítség nélkül, hiszen „nemzeti méltóságát és szuverenitását védelmezi” — jelentette ki sajtónyilatkozatában Manuel Solis Palma, az új panamai elnök. Solis Palma szerint az Egyesült Államok azért akarja ingataggá tenni Panama belső helyzetét, mert az ország független álláspontot képvisel Közép-Amerikán belül. Washington beavatkozik Panama belügyeibe, amikor azt követeli, hogy mielőbb tartsanak választásokat — mutatott rá. Országában sokkal több a demokrácia, mint más országokban — mondta az új elnök —, nincsenek politikai foglyok, nem kínoznak senkit, és nem folyik vér az utcákon. Solis Palma tagadta azokat az állításokat is, amelyek szerint Panama baloldali mozgalmak „menedékhelye’’ lenne. Jugoszláviába látogat Mihail Gorbacsov Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a jugoszláv államelnökség és a JKSZ Központi Bizottságának meghívására március közepén hivatalos, baráti látogatást tesz Jugoszláviában — közölték hétfőn Belgrádban. KEDD, 1988. MÁRCIUS 1.