Csongrád Megyei Hírlap, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-01 / 78. szám
2 kommentárunk Történelmi esély Helyzetelemzés és a kivezető utak megjelölése, mélyreható értékelés a nemzetközi problémák széles köréről, és egyben a legégetőbbnek ítélt teendők, a valamennyi ország részéről megkívánt lépések áttekintése — így lehetne summázni a Varsói Szerződés külügyminisztereinek szófiai ülése után kiadott közleményt, illetve a bizottság tanácskozása után közzétett felhívást. A dokumentumok nemcsak a leginkább előtérben levő katonai, fegyverkezési és leszerelési kérdésekben foglalnak állást, hanem az európai enyhülési folyamattól kezdve a regionális válságok ügyéig, széles ívű, mélyreható elemzést adnak a nemzetközi közvéleményt foglalkoztató témákról. Természetesen, a felvázolt javaslatok, indítványok jó része sem ismeretlen. A mögöttünk álló hónapok mégis annyi, s olyan jelentős eseményt hoztak (gondoljunk csak a decemberi washingtoni csúcstalálkozóra, és az ott megkötött rakétaszerződésre), hogy indokolttá vált a korábbi kezdeményezéseknek ilyen, szinte szintézisnek tekinthető összefoglalása. A szófiai ülésen áttekintették a külügyminiszterek tehát a korábban már megfogalmazott javaslatokat is, például a bécsi tárgyalások sikerre viteléről, a balkáni együttműködésről, a leszerelési szerződések ratifikálásáról, valamint új fegyverkategóriákra kiterjesztéséről. Ismét felmerült annak gondolata, hogy a két szembenálló katonai tömb fagyassza be néhány évre költségvetését — ez esetleg alapot adhatna a hosszabb távú csökkentéshez is. Konstruktív, körültekintő hangvétel, földrészünk és az egész világ sorsáért, békéjéért és biztonságáért viselt felelősség jellemezte a szófiai tanácskozást és a két elfogadott dokumentumot. Az elmúlt hónapok eseményei, a két nagyhatalom közti viszonylagos közeledés, a fegyverzetkorlátozási megbeszélések részleges sikerei alapul szolgálhatnak a korábbinál nagyobb derűlátáshoz. A VSZ tagállamai egyfajta történelmi esélyt látnak a most kialakult helyzetben, arra szólítják fel a NATO-tagokat — s persze, valamennyi európai országot —, hogy éljenek ezzel az eséllyel. Az eddigi szerződéseket a realitás jegyében sikerült elérni, és ez a hozzáállás tenné lehetővé a folytatást. A lényeg ugyanis — mutat rá a többi között a külügyminiszterek ülésén elfogadott felhívás — az erőfeszítések folytatása, a leszerelési folyamatok állandóvá és visszafordíthatatlanná tétele. Ez jelenthetné igazán az előttünk álló történelmi esélyek kihasználását. (s. m.) Sevardnadze-interjú az afganisztáni helyzetről Mint szavaiból kitűnik, a „genfi dokumentumok” három szerződéstervezetet jelentenek, amelyeket az afgán és a pakisztánikormány között az ENSZ-főtitkár megbízottjának közvetítésével folyó tárgyalásokon dolgoztak ki Genfben 1982 júniusa óta. Az első: kétoldalú megegyezés az országaik közötti viszony elveiről, így a be nem avatkozásról és az intervencióról történő lemondásról. A második: nyilatkozat a Szovjetunió és az Egyesült Államok részéről biztosítandó nemzetközi garanciákról. A harmadik: kétoldalú megállapodás a menekültek önkéntes hazatéréséről. A „kapcsolatok dokumentumával” és az „értelmezésről szóló memorandummal” (ez az ellenőrzéshez stb. kapcsolódó technikai kérdéseket szabályozza) együtt ezek képezik az úgynevezett genfi csomagot. Eduard Sevardnadze rámutat: „Az Afganisztán és Pakisztán közötti megegyezések mindegyike a klasszikus nemzetközi megállapodások jellegét viseli, amelyekben a felek egyenjogú, szuverén személyekként jelennek meg, és minden kötelezettség a kölcsönösségre alapozódik.” Továbbá: „Az afgán—pakisztáni tárgyalások jelenlegi fordulója előtt mindezek a szerződéstervezetek már egyeztetve voltak. Mindössze akapcsolatok dokumentumában’ üresen hagyott helyekre kellett bevenni a szovjet csapatok kivonásának időtartamát, amely minden fél számára elfogadható. A tárgyalási forduló elején ez is megtörtént, 9 hónapban állapodtak meg. Ezek után már csak egyetlen kérdés várt egyeztetésre, az általános pontok egyikében említett ,nemzetközileg elismert határok kérdése. A tárgyalási forduló elején magától értetődőnek tűnt — ennek megvolt a komoly alapja —, hogy ezt a formulát illetően is létrejön a kompromisszum. A pakisztáni fél azonban most ennek a megoldását az egész rendezés akadályává változtatta.” Gyakorlatilag arról van, szó — válik világossá Sevardnadze interjújából —, hogy az angol gyarmatosítók által a múlt század végén önkényesen meghúzott határvonal némely helyen tiszta afgán etnikumú (pastu) területet szel ketté. „Iszlámábád azon kísérletei, hogy a számára kedvezőnek tűnő körülményeket felhasználva, egy hosszú idő óta megoldatlan problémát Hol tartanak a genfi afgán—pakisztáni tárgyalások? Mire lehet számítani? Mik azok a „genfi dokumentumok”? — ezekre és hasonló, az afganisztáni rendezéssel kapcsolatos kérdésekre válaszol a Rabotnicseszko Delo csütörtöki számában megjelent interjújában Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter, most oldjon meg, csak sikertelenek lehetnek, az afganisztáni rendezés összefüggésében pedig erkölcstelenek is” — hangsúlyozza a szovjet külügyminiszter. — Jellemző, hogy a pakisztáni területen működő afgán fegyveres ellenzék, az úgynevezett hetek szövetsége sem támogatja a határ kérdésében elfoglalt pakisztáni álláspontot. Ráadásul Afganisztán ebben a kérdésben is konstruktív magatartást tanúsít: nem zárja ki külön diplomáciai tárgyalások lebonyolítását a határproblémát illetően. Az utóbbi időben az is bizonytalanná vált: az Egyesült Államok vállalja-e, hogy egyike legyen az afgán—pakisztáni megegyezésért garanciát vállaló államoknak. A bolgár lap ezzel kapcsolatos kérdésére válaszolva Sevardnadze szólt arról, hogy e szerep vállalása teljesen azonos kötelezettségeket jelentene a Szovjetunió és az Egyesült Államok számára. A kötelezettségek között szerepelne a mindenfajta beavatkozásról való lemondás. Washington azonban kijelentette, hogy továbbra is segítséget nyújt az afganisztáni ellenzéknek. Azzal az amerikai javaslattal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió — az állítólagos aszimmetriát megszüntetendő — egyezzen meg „moratóriumban” az afganisztáni felek részére történő fegyverszállításokat illetően, a szovjet külügyminiszter egyebek között rámutatott: ez egyrészt csak a kabuli kormányt fosztaná meg a védelemhez szükséges fegyverektől, mert a kormányellenes erőknek az Egyesült Államok csupán az egyik — jóllehet a legfontosabb — szállítója. Másrészt, a már egyeztetett dokumentumok egyikében sem esik szó semmiféle, az amerikaiak által most emlegetett „moratóriumról” vagy „szimmetriáról”. Eduard Sevardnadze az Egyesült Államok nélkül is elképzelhetőnek tartja az afganisztáni rendezést, bár természetesen jobb szeretné, ha Washington közreműködésével történne meg az. A szovjet külügyminiszter szerint Washington nélkül a rendezés a következőképpen valósulhatna meg: Afganisztán és Pakisztán kétoldalú szerződéseket kötne, a „kapcsolatok dokumentumát” pedig rajtuk kívül a Szovjetunió is aláírná, minthogy abban a szovjet csapatok kivonásáról is szó van. De — s ez is hangsúlyt kap az interjúban — a Szovjetunió akkor is kivonja csapatait Afganisztánból, ha a genfi megállapodásokat végül is nem írják alá. „Politikai döntésünk a csapatok kivonásáról változatlanul érvényes. Csak akkor nem többoldalú megállapodás alapján ténykedünk — s lényegük szerint a genfi dokumentumok ilyen többoldalú dokumentumok —, hanem külön megállapodás alapján, amelyet Afganisztánnal dolgoznánk ki. Azt tesszük majd, ami az afgán kormánynak és nekünk is a legalkalmasabb lesz.” Végezetül a szovjet külügyminiszter annak a reményének adott hangot, hogy „a pakisztáni vezetés jól végiggondolja nemzeti érdekeit, mielőtt végleg nemet mondana . ..” Amerikai képviselőház Kontrasegély 48 millió dollár összegű segélyt szavazott meg a nicaraguai kontrák számára az amerikai képviselőház. A két párt vezetői között létrejött megállapodás alapján a javaslatot ezúttal nagy többség támogatta, mindössze hetven képviselő szavazott ellene. Az összegből 17,5 milliót fordítanak élelmiszerekre, ruházatra és gyógyszerekre, ugyanannyit a kontrák táborában levő sérült és beteg fiatalkorúak gyógyítására, tízmilliót viszont arra adnak, hogy az Amerikai Államok Szervezete megfelelő eszközökkel ellenőrizhesse a fegyverszünetet. A fennmaradó két és fél millió az Egyesült Államok nemzetközi fejlesztési szervezetének jut, a segélyek eljuttatására. Az új törvény semmiféle katonai segélyt sem irányoz elő. A demokrata párt vezetése a republikánus vezetéshez intézett levélben ígéretet tesz arra, hogy amennyiben a sandinisták és a kontrák között létrejött fegyverszünet összeomlana, nem gátolja meg azt, hogy Reagan elnök katonai segélyt is kérjen, de semmiféle ígéretet nem ad arra, hogy azt megszavazzák. Reagan eredetileg garanciát akart kapni arra, hogy ebben az esetben a katonai segély folyósítása automatikus lesz. Mint emlékezetes, a demokrata többség még februárban elutasította azt a segélytervet, amely katonai támogatást is kilátásba helyezett. A demokrata vezetés is egyetértett azonban humanitárius segély folyósításával — az erre vonatkozó javaslatot viszont a republikánusok utasították el, mert az nem felelt meg Reagan eredeti elképzeléseinek. Mivel a kontrák így teljesen amerikai támogatás nélkül maradtak, a képviselőház eredeti döntésének megváltoztatásával hozzájárult a kompromisszum eredményeként létrejött javaslat azonnali megtárgyalásához és elfogadásához. A demokrata vezetés leszögezte azonban, hogy a segély célja nem a rendezési folyamat megnehezítése, a fegyverszünet felbontása, hanem éppen annak megszilárdítása és elősegítése. Űrfelügyelet Szovjet javaslat Genfben A Szovjetunió olyan nemzetközi ellenőrzési rendszer létrehozását javasolja, amely megakadályozná, hogy bármiféle fegyvert telepíthessenek a világűrbe. Ezt az indítványt tartalmazza az a memorandum, amelyet a genfi leszerelési értekezleten terjesztett a szovjet küldöttség a tanácskozás résztvevői elé. A Szovjetunió osztja azon országok véleményét, amelyek aggodalmuknak adtak hangot a fegyverkezési versenynek a világűrre való esetleges kiterjedése miatt. Éppen ezért a szovjet küldöttség már 1987-ben javasolta: tegyenek lépéseket egy nemzetközi ellenőrzési rendszer létrehozására, melynek azt kellene figyelemmel kísérnie, hogy a világűrbe juttatott objektumokon nincsenek-e fegyverek. A Szovjetunió véleménye szerint — olvasható a memorandumban — e rendszer alapját az úgynevezett Nemzetközi Űrfelügyelet alkotná. E testületnek az aláírók lehetővé tennék, hogy megvizsgálhasson minden világűrbe küldendő berendezést. A Szovjetunió ugyanis úgy véli, hogy az objektumok ellenőrzésére a fellövés előtti helyszíni vizsgálat jelenti a legegyszerűbb és leghatékonyabb módszert. A dokumentum meghatározza, hogy a szovjet fél szerint mely eszközök minősülnek fegyvernek, majd részletesen kifejti az ellenőrzés javasolt szabályait, így például a tagállamoknak időben értesíteniük kell az Űrfelügyeletet minden felbocsátás pontos időpontjáról, a hordozóeszköz típusáról, a tervezett pálya adatairól. Lehetővé kell tenniük az ellenőrző csoportok állandó jelenlétét az összes indítóhelyen, s az ellenőrzés a megállapodásba bevont vállalatokra, laboratóriumokra és kísérleti központokra is kiterjedne. A tagállamok egyébként bármely — általuk tisztázatlannak minősített — helyzetről felvilágosítást kérhetnének az Űrfelügyelettől, s az az esetleg eltitkolt indítások felderítésére rendkívüli helyszíni vizsgálatot is tarthatna. A dokumentum leszögezi : az ellenőrzés pontos módját, az Űrfelügyelet felépítését és működési rendszerét a későbbi tárgyalásokon határoznák meg. Szentesen Magyar—szovjet barátsági nap Tegnap a délelőtti órákban Szentesre látogatott Mihail Mihajlovics Panov, a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza osztályvezetője a magyar—szovjet barátsági nap alkalmából. A népfrontbizottságon Mihalik Hajnalka, a megyei népfrontbizottság munkatársa és Hering Ferenc városi titkár fogadta a szovjet vendéget. Hering Ferenc többek között szólt Szentes gazdasági-társadalmi arculatáról, a mozgalmi munka időszerű kérdéseiről. Matkócsik Pál, a városi pártbizottság titkára tájékoztatót adott a város és a környező települések politikai életéről, az MSZBT-tagcsoportokban folyó tevékenységről, valamint a párt-, a társadalmi és tömegszervezetek kapcsolatáról. A vendégnek levetítették a Szentesről készült videofilmet. Mihail Mihajlovics Panov a házigazdák kíséretében felkereste a Pankotai Állami Gazdaság központját, ahol Geréby József igazgató beszélt a gazdaság eredményeiről, majd eszmecserét folytattak aktuális politikai kérdésekről. Megtekintették a „Nyíltság, átalakítás, gyorsítás a Szovjetunióban” című kiállítást. Tájékoztatta a vendég a dolgozókat a hazájában végbemenő folyamatokról, köztük a társadalmi élet demokratizálásáról. A délutáni órákban a levéltárral ismerkedett Mihail Mihajlovics Panov. Barta László igazgató röviden szólt az intézmény történetéről és a városban fellelhető szovjet emlékekről. Ezt követően megnézték a Csongrád megye, Szentes, levéltár című állandó kiállítást. A Szentes és Vidéke Áfész központjában a szövetkezet tagjain kívül az MSZBT-tagcsoportok képviselőivel is találkozott a vendég. A baráti összejövetelen Liborné Pataki Ilona, a szakszervezeti bizottság titkára mondott ünnepi beszédet hazánk felszabadulásának közelgő évfordulója alkalmából. Ezután Mihail Mihajlovics Panov tájékoztatta a jelenlevőket a Szovjetunió belpolitikai életéről. Az esti órákban a vendég visszautazott Budapestre. Feloldott árbejelentési kötelezettség (Folytatás az 1. oldalról.) egyre inkább egyezkednek jelentősebb vevőikkel, főleg azokkal, akik nagy tömegben, ütemezetten vásárolnak. Szikszay Béla ezután arról szólt, hogy az év első negyedében az árnövekedés mértéke 18 százalékos volt a múlt év első negyedévéhez képest, amikor csak alig emelték az árakat. A mostani árindexbe már beletartoznak a múlt év áprilisában, és júniusában végrehajtott tetemes emelések hatásai is. Külön kitért arra, hogy a nemzetközi piacon immár hónapok óta jelentős alapanyagár-növekedés tapasztalható, nőtt a gyapjú, a bőr, a színesfém, a feketefém-kohászati cikkek, s különösen a műanyag alapanyagok ára. A A hazai termelők versenyképességének megőrzése érdekében ezeket a tendenciákat figyelembe kell venni. Még akkor is, ha az áremelést nem is alkalmazzuk azonos mértékben, illetve ütemben. Fontos ugyanakkor, hogy amikor árcsökkenés következik be a világpiacon, az itthon is éreztesse hatását. Például tavaly a réz ára nőtt, ez rövidesen tükröződött a hazai termékeknél is, most viszont megfordult a helyzet, tehát néhány hónap múlva itthon is mérséklik az ilyen cikkek árát, így valósulhat meg a kétirányos árpolitika — fejezte be nyilatkozatát az Országos Árhivatal elnöke. (MTI) Magyar napok az NDK-ban Az NDK-ban csütörtökön megkezdődött a széles körű kulturális, tudományos programokat felölelő magyar napok április közepéig tartó rendezvénysorozata. Az „első felvonás” a berlini köztársasági palotában zajlik, ahol magyar idegenforgalmi kiállítás és gazdag kulturális szórakoztató program várja az érdeklődőket. Április hatodikén kezdődnek a kulturális napok, amelynek berlini és vidéki pódiumokon zajló programjaiban a Magyar Állami Operaház művészei, a Nemzeti Színház társulata és a Kodály-kórus mellett még számos más neves magyar együttes és szólista lép fel. Április 10-éig naponta folyamatosan gazdag program várja a köztársasági palotába látogatókat. Tájékoztató a Csongrád megyében tartózkodó külföldi állampolgárok ügyeinek intézéséről Megyénkben az érintettek ideiglenes tartózkodási engedélyt, vagy letelepedési engedélyt a megyei rendőr-főkapitányság igazgatásrendészeti osztályán kaphatnak (Szeged, Párizsi krt. 22—26., telefon 23-011). A már tartózkodási engedéllyel rendelkezők munkavállalási engedélyt Szeged város területére a Szeged Megyei Városi Tanács V. B. Hivatala Ügyfélszolgálati Irodájában kaphatnak (Szeged, Széchenyi tér 11., telefon: 23-111), illetve a megye többi településére a Csongrád Megyei Tanács V. B. Munkaügyi Osztálya ad ki (Szeged, Rákóczi tér, telefon: 21-622). A munkakönyvek kiállításával Szegeden ugyancsak az ügyfélszolgálati iroda, míg a többi települést érintően az érintett helyi tanácsok foglalkoznak. Az elhelyezkedéshez információt és segítséget szükség esetén a Csongrád Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda ad (Szeged, Bajcsy-Zs. u. 4., telefon: 22-890). Az iroda kéri valamennyi munkáltató jelzését, amely elhelyezkedési és szálláslehetőséget tud biztosítani az érintetteknek. Egyéb kérdésekben, különösen segélyezés és szállásigény esetén a helyi tanácsokhoz kell fordulni. A Vöröskereszt Csongrád Megyei Vezetősége elkülönített számlájára lehetőség van befizetéseket teljesíteni, mely összeget a megyében felmerülő igények kielégítésére használjuk fel. A számla száma: 289—901 718—346 (Magyar Vöröskereszt Csongrád Megyei Vezetősége, Szeged, Lenin krt. 47. Pf. 151., telefon: 13-267). PÉNTEK, 1988. ÁPRILIS 1.