Csongrád Megyei Hírlap, 1988. július (45. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-01 / 156. szám

Folytatta munkáját az Országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) gyűlés előtt. Nyitott Király Zoltán javaslatainak túlnyo­mó többsége iránt is, azon­ban a nagymarosi építke­zés leállítását az illetékes parlamenti bizottság is el­utasította. Egy ilyen intéz­kedésnek hazai gazdasági következményei és a nem­zetközi szerződés megsérté­séből eredő, nagy károk­kal járó hatásai lennének. Villányi Miklós pénzügy­­miniszter válaszát követő­en az elnöklő Horváth La­jos kérdést intézett Király Zoltánhoz (Csongrád m., 5. Berecz Frigyes bevezető­ben emlékeztette a képvi­selőket, hogy a kormány tavaly elfogadott munka­­programja a stabilizálás és a kibontakozás legfontosabb feladatává tette a gazdaság, és ezen belül az ipari szer­kezet átalakítását. Ez az igény egyúttal azt is kifejezi, hogy a kormány — ugyanúgy, mint a közvé­lemény — elégedetlen az ipar teljesítményével, amely­nek alacsony átlagos szintje nagy egyenlőtlenségeket ta­kar — hangsúlyozta. — Nemcsak a termékek, ha­nem az iparvállalati teljesít­mények különbségei is igen nagyok. Az állami vállala­tok mindössze 3 százaléka képes világszínvonalú ter­mékek gyártására, 12 szá­zaléka többé-kevésbé lépést tud tartani a versenyben, további 50 százalékuk szá­mottevő támogatás nélkül is elboldogul, a fennmaradó 35 százalékot kisebb-nagyobb mértékben támogatni kell. Ez utóbbiak körén belül kialakult az évek óta vesz­teséges, egyre reménytele­nebb helyzetbe kerülő vál­lalatok csoportja, amelyhez 1987-ben öt nagy, csaknem ötven közepes és kisvállalat tartozott. Együttes éves veszteségük meghaladta a 2 milliárd forintot, az ipar összes nyereségének 2,2 szá­zalékát. A különféle költ­ségvetési támogatások ösz­­szege az Ipari Minisztérium által felügyelt iparban a 195 milliárd forintos befize­téssel szemben meghaladta az 50 milliárd forintot. Az iparvállalatok átlagos hatékonysága tárgyilagos ér­tékelés szerint csak 30—40 százaléka a létszámukkal és lekötött vagyonukkal elvileg elérhetőnek. A hibákból okulva Múltunk eddigi négy évti­zedének áttekintése alapján elmondható: az olyan ta­gadhatatlan, s büszkeségre is feljogosító eredmények mellett, mint az ország gaz­daságának kétszeri újjáépí­tése, az iparosítás, a villa­mosítás, az ipar szerkezeté­nek fejlődését téves ipar­­politikai intézkedések eltor­zították, elszakították a ha­zai lehetőségektől és hagyo­mányoktól. Az egyensúly­­hiány miatt szűkebb forrá­sok, a veszteséges tevékeny­ségek további életben tar­tására törekvő erők meg­akadályozták az ipari szer­kezet folyamatos, egészsé­ges irányú és mértékű fej­lődését. Most — az elkövetett hi­bákból is okulva — arra kell választ adnunk, hogy mi­ként határozhatjuk meg a szerkezetfejlesztés helyes irányát és érhetjük el az átalakítás meggyorsítását. Az ipari szerkezetváltás ma már nem gyáróriások építését jelenti, hanem a meglévők generációs meg­újítását, többnyire a létszám és a létesítményméretek csökkenése mellett; továb­bá a kutatás, a fejlesztés, a gyártás és a piaci munka ismeretanyagának és eszköz­­rendszerének gyökeres át­alakítását. Ennek pedig elő­feltétele az ismeretek mély­reható átformálása és a tu­dásszint gyors, jelentős nö­vk.): kér-e külön szavazást az általa, a bős—nagymaro­si vízlépcsővel kapcsolatban korábban tett javaslatok el­bírálására. A képviselő kér­te, hogy az Országgyűlés külön döntsön indítványá­ról. A képviselők ezt —túl­nyomó többséggel — nem tartották indokoltnak. Horváth Lajos ezután in­dítványozta, hogy a képvise­lői javaslatot az Országgyű­lés illetékes bizottságai vizs­gálják meg, s megállapítá­saikról az Országgyűlés őszi ülésszakán tegyenek jelen­tést. A kérdésnek ezt a meg­vetése. A befektetés lehető­ségei között ezért első hely­re kell sorolnunk az okta­tást, a szakemberek elméleti és gyakorlati képzését. Ezt az alkalmazott kutatáshoz, műszaki fejlesztéshez, új szervezési és irányítási el­járások bevezetéséhez szük­séges ráfordításoknak kell követnie. Berecz Frigyes ezután a biztonságos energiaellátás jelentőségéről szólt. Mint mondotta: ma már 2010-ig tekintünk előre, mert az energiamérleget befolyásoló intézkedések kidolgozásához és végrehajtásához hosszú idő szükséges. Ezek között egyaránt szerepelnek for­­rásbővítőek — erőműépítés, energiaimport — s az eddi­ginél sokkal nagyobb súllyal fogyasztást csökkentőek is. Az igények azonban gyor­sabban növekednek, mint a megtakarításaink, ezért az energiatermelés növelésére is intézkednünk kell. Eldön­tendő kérdés, hogy a jövő­bben milyen energiahordo­zóra építsünk. A hazai kő­olaj- és földgázkitermelés már nem növelhető, sőt — távlatilag — számolnunk kell a lelőhelyek fokozatos kimerülésével. A szénva­­gyonnak csak a gazdaságo­san kitermelhető részével számolunk. Hasznosítható vízi energiánk nem számot­tevő. Az atomenergiát ezért a jövőben is fel kell hasz­nálnunk villamosenergia­­termelésre. Ám még a paksi erőmű tervezett 2x1000 me­oldását az Országgyűlés nyolc tartózkodással elfo­gadta. Ezután határozathozatal következett: az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1987. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló tör­vényjavaslatot általánosság­ban és részleteiben, a be­nyújtott eredeti szöveg sze­rint 4 ellenszavazattal és 10 tartózkodással elfogadta. A napirend szerint ezután az ipari miniszter tartotta meg beszámolóját az ipar szerkezetátalakítási felada­­­tairól. gawattos bővítésével is csak részben fedezhetjük az igé­nyek növekedését. Emiatt hazánk energiaellátásában a jövőben is igen nagy sze­repe lesz az energiahordo­zók és az energia importjá­nak. Igények és lehetőségek A szénbányászatról: jelen­leg mintegy 22 millió tonna szenet termelünk ki évente, ezen ütem mellett az ismert szénvagyon elvileg több év­századra elegendő. Ennek egy részét azonban — ha a kitermelés költségeit az egyéb energiaimport beszer­zési költségeihez viszonyít­juk — nem érdemes felszín­re hozni. Éppen azért, hogy az eddig a szénbányászatra fordított költségvetési kiadá­sokat később az ipari szerke­zetátalakításra fordíthassuk, és a társadalom egyéb igé­nyeire felszabadíthassuk, a szénbányászat folyamatos támogatását a jövő évtől megszüntetjük. Az ezáltal keletkező átmeneti ellátási és foglalkoztatási gondok fel­oldhatók. Ugyanakkor a gaz­daságosan művelhető bányák — például Borsodban Dubi­­csány — fejlesztését az ál­lam segíteni fogja. A vaskohászat, nemcsak mint létfontosságú szakma, de mint az egyik legnagyobb energiafogyasztó, s mint ne­héz helyzetű vállalatokkal küszködő szakterület is, meg­különböztetett figyelmet igényel. Többéves vita után ez év elején megszületett a döntés: a folyamatos támoga­tást itt is le kell építeni! 1991-től kizárólag a jövedel­mező tevékenységek folytat­hatók, csak az önmagukat eltartani, fejleszteni képes vállalatok maradhatnak élet­ben. Az átrendeződést köve­tően 3,6 millió tonnáról 2,5— 3,0 millió tonnára csökken a hazai acélgyártás, kisebb lesz és kevesebb helyre össz­pontosul a nyersvas-gyártás, befejezik az elavult techno­lógiai sorok, berendezések leállítását, megszüntetik a gyártás indokolatlan párhu­zamosságait. A termékössze­tétel a magasabb feldolgo­­zottságú — és ezért értéke­sebb — áruk javára rende­ződik át. A vegyipar számos szak­ágazata eredményesen mű­ködik. Többet közülük — például a gyógyszeripart, a gumiipart — húzóágazatként ismerünk. A műtrágyagyár­tás azonban manapság a gondjainkat növeli. Egy­részt ugyanis jelentős szerepe van mezőgazdaságunk ellátá­sában, de a műtrágya árát — bár az 1980 óta nem nőtt — a termelők túl magasnak tartják, az „agrárolló” követ­kezményének tekintik. Más­részt viszont az iparvállala­toknak ezen az áron a gyár­tás veszteséges. Az alapvető gond itt nem a mezőgazda­­sági termelés vagy a műtrá­gyagyártás alacsony színvo­nala, hanem az ártámogatási rendszer következetlensége. Sem a mezőgazdasági szövet­kezetektől, állami gazdasá­goktól, sem a műtrágyagyár­tóktól nem várható el, hogy a többletköltséget a maguk helyi közösségének terhére fizessék meg. A gépipar az az ágazat, amelyet manapság gyakran s keményen bírálunk, de amelytől gazdasági helyze­tünk jobbrafordítása érde­kében a legtöbbet reméljük és követeljük. A jövőt meg­tervezni, perspektívát adni itt a legnehezebb, a népgaz­daság exportjának mégis több mint egyötödét adja, s ennek az egymilliárd dollár­nak a gazdaságossága az át­lagosnál lényegesen jobb. Igaz, mint a magyar gaz­daságban mindenütt, itt is jelentkeznek olyan súlyos gondok, amelyekért maga az ágazat a felelős. Vannak olyan vállalatai is, amelyek tönkrementek. Ezeknek a sorsa ugyanaz kell, hogy le­gyen, mint minden más ága­zatban: meg kell szabadul­ni a veszteséges tevékenysé­gektől, vagy ha ez nem megy, akkor — vállalva a követ­kezményeket — a vállalattól is. Az elektronikáról és a sze­mélygépkocsi-gyártásról kü­lön is szólt a miniszter. El­mondta: az elektronika szin­te minden területen megha­tározza a versenyképességet, előnyeivel ma már döntően befolyásolja az élet minősé­gét. A magyar társadalom sem térhet ki az elektronika vívmányainak széles körű al­kalmazása és az ennek érde­kében végrehajtandó szerke­zetátalakítási feladatok elől. Be kell látni: éppen az elektronika szerteágazó jel­lege miatt nem lehetséges berendezkedni az önellátás­ra. De összemérhető felké­szültségű partnerekké kell válnunk azok számára, akik hajlandók velünk együttmű­ködve megoldani az elektro­nikai alkatrészgyártás kulcs­­fontosságú fejlesztését és gyártását. Ezért a kormány a fejlődés segítésére az alkat­részgyártás területén vállal­kozik. — Döntő az ipar szempont­jából, hogy a hazai igények a jelenlegi szűkös viszonyok ellenére — a postai távköz­lés 1986 óta kiemelt fejlesz­tése révén, s a lakosság elektronikai cikkek iránti ál­landósult magas kereslete miatt — nagyok és növekvő­­ek, az iparnak jelentős hazai piacot, ezáltal nem mellőz­hető fejlődési lehetőséget nyújtanak. Hasonló megfontolásból került ismét előtérbe a sze­mélygépkocsi-gyártás fej­lesztése. A lakossági igényei mind a mennyiség, mind a minőség szempontjából je­lentősek, növekvőek, még sok évig kielégíthetetlenek lesznek, így e téren is jelen­tős a hazai piac szerepe Emellett a korszerű személy­­gépkocsik gyártása a techno­lógiát fejlődésre készteti. A termelésszervezést kemény próbára teszi. Foglalkoztatás és fejlesztés Viszont szinte minden ipa­ri szakma számára lehetősé­get ad a fejlődést elősegítő módon a beszállításra, a részvételre. Ezért a személy­gépkocsi-gyártás — ha gaz­daságosan megvalósítható — a szerkezetátalakítás és­­az elektronikával együtt) az egész ipar háttériparának a fejlesztése szempontjából is jelentős és előnyös lehet. De vajon az is indokolt-e, hogy egyszerre több típus gyártá­sát fontolgassuk? Ez ellent­mondani látszik a gazdasá­gosság elvének. Még nem dőlt el, hogy hazánkban va­lóban egy vagy több típust gyártunk-e, de többfélének a honosítására törekszünk. Az ipari miniszter foglal­koztatási gondjainkat ele­mezve megállapította, hogy azokat nemcsak a vesztesé­ges termelés felszámolása okozza. Ha ezen túljutunk, a technikai forradalom végig­­vitele és a gazdasági haté­konyságnak a fejlett ipari országokéhoz közelítése még rohamosabban fogja csök­kenteni az ipar létszámigé­nyét. Ugyanakkor az egyre kisebb létszámon belül erő­teljesen megnövekszik a fel­készült mérnökök, szakértők, szakmunkások aránya, s en­nél nagyobb mértékben csökken a betanított és se­gédmunkásoké. Társadalmunknak többfé­le lehetősége van a hatékony és csaknem teljes foglalkoz­tatás követelményeinek egyeztetésére. A legfonto­sabb a piac céltudatos széle­sítése, de további lehetősé­gekkel is élnünk kell. Ma például gyakori, hogy egy­­egy dolgozó több munkakört is ellát magasabb kereset­szerzés céljából. Ha ugyan­azt a teljesítményt és kere­setet egyetlen, heti 40 órá­ban ellátható főállásban is el tudjuk érni, s gazdasági esz­közökkel — ezek közt a bér­reformmal — feleslegessé tesszük a túlmunkát, a má­sodik munkaviszonyt, akkor több munkavállalónak juthat főállás. A foglalkoztatás harmadik eszközeként említhető az új üzemek építése, az ipari szö­vetkezetek, a helyi ipar, a magánvállalkozások megte­­lepedési lehetőségeinek az erősítése. A munkanélküliség ellen hathatnak a szociálpolitikai intézményrendszer átgondolt módosításai is; például a ru­galmas nyugdíjkorhatár be­vezetése, a gyermeküket ne­velő anyák nagyobb időked­vezménye, a fiatalok tanuló­idejének megnövelése. Végül, de nem utolsósor­ban említhető a meglévő szolgáltatások bővítése, illet­ve új, nálunk még nem lé­tező, jövedelmező szolgálta­tások elterjesztése. A fejlett gazdaságú orszá­gokban a szolgáltatások több főállást nyújtanak, mint az ipar és a mezőgazdaság együttvéve. össztársadalmi tevékenységük hatékonysá­ga többek közt a jövedelme­ző szolgáltatások nagy ará­nya miatt is magas. A szolgáltatás-fejlesztés harmadik előnyeként említ­hető jótékony visszahatása az ipar hatékonyságára. Nem kell bizonygatni, hogy a mainál jobb közlekedés, táv­közlés, információszolgálta­tás az ipar hatékonyságát közvetlenül is növeli. Végül figyelembe kell venni, hogy a fejlődő szolgáltatások bő­vülő eszközigénye az ipar piacát növeli. Talán nem túlzás azt állí­tani: ennyi lehetőséggel oko­san élve a hatékony foglal­koztatás és a gyakorlatilag teljes foglalkoztatás távlati­lag valóban összhangba hoz­ható, még akkor is, ha az iparban bekövetkező lét­számcsökkenéssel egy időben a többi termelő ág és az ál­lamigazgatás is létszámle­adóvá válik. A rövid távú, és csak egyes térségekben kialakuló foglalkoztatási gon­dok gyors kezelésének azon­ban még nem találtuk meg a megfelelő eszközeit. Előnyre fordítani a hátrányokat . A szerkezetátalakítás másik olyan következménye, amelynek kezelése kor­mányzati irányítást is igé­nyel, az iparnak a környe­zetre gyakorolt hatása. Fel kell ismernünk, hogy a kör­nyezetvédelem leghatásosabb és egyben viszonylag legol­csóbb módja a megelőzés: olyan technológiák alkalma­zása, amelyek nem veszélye­sek. Amennyiben esetleg a veszélyt rejtő technológiák igénybevétele mégis elkerül­hetetlen, előre meg kell ter­vezni a biztonságos védel­met is, mint ahogyan arra a Paksi Atomerőmű korszerű technológiája is jó példát mutat. Ezt értjük a környe­zetgazdálkodás új fogalma alatt. A környezetvédelem nem­csak többletteher, hanem piac is az ipar számára. Hi­szen igen sokféle eszközt, berendezést kell fejleszteni és gyártani a veszélyek meg­előzésére, elhárítására. Aki hamar felismeri a lehetősé­geket, jövedelmező üzletet köthet, előnyére fordíthatja a hátrányokat. Berecz Frigyes ezután arról szólt, hogy szükséges­sé vált egy új, az ipar fej­lődését és a szerkezetváltást jobban elősegítő gazdaság­­politikának a kidolgozása. Egy új gazdaságpolitika kidolgozását szűk térre kor­látozza az a tény, hogy a kizárólag pénzügyi szigorí­tásokkal hatni akaró, csak rövid távú eredményre tö­rekvő gazdaságirányítás le­hetőségei elfogytak. Másrészt viszont be kell látni: ma éppen a súlyos egyensúlyhi­ány miatt nincs arra lehető­ségünk, hogy széles körben lehetővé tegyük a termelés élénkítését, a fejlesztés for­rásainak bővítését, az im­port, a devizához jutás fel­szabadítását, egyszóval, hogy teljes mértékben liberalizál­juk a gazdaságot. Gazdaságunkban bizonyos mértékig már közvetlenül érvényesülnek a piac tör­vényei, viszont más piaci hatásokra a szabályozó rend­szer csak késve, torzítva vá­laszol, s egyes tevékenysége­ket a kormány továbbra is közvetlenül kénytelen irá­nyítani. A vállalkozás és a munkavállalás feltételei pe­dig népgazdasági áganként is, tulajdonformánként is el­térőek. A gazdálkodókat kö­rülvevő gazdasági erőtér emiatt bonyolult, ellentmond Berecz Frigyes beszámolója 2 -------- PARLAMENTI JEGYZET A kupolacsarnokban állították ki az ipart. Pontosabban: képek, szö­vegek, grafikonok és termékek ösz­­szeválogatott együttese veszi körül a szünetekben nézelődő képviselő­ket. Az ötlet kitűnő. Ne csak írott szövegekből tájékozódjon a képvi­selő, szemlélje is meg, lássa és ta­pintsa azokat a termékeket, amelyek minőségük menlevelével bejuthattak az Országházba, mert az élvonalat képviselik. (Azt nem tudom meg­ítélni, valóban ez-e csak az „élcsa­pat".) Magam is beálltam a nézelődők közé, és szemügyre vettem a követ­kezőket. Megyénk halványan szere­pel, nem tolakodik erőszakosan az érdeklődő elé. Ezt mint tényt emlí­tem, az okokat nem fontolgatom. A kőolaj-, a földgáz- és terméktávve­zeték-rendszer, valamint a hazai termelést és fontosabb létesítménye­it ábrázoló rajzos térképeken ott van persze Algyő és Illés, de már a „kiállított ipar a könnyűipar reprezentánsai közt nem lelek „hazai” — azaz: megyei — céget, terméket. Látom viszont egy próbababán a Váci Kötöttáru­­gyár által készített szabadidőruhát, amelyet a magyar női sportolók vi­selnek majd a szöuli olimpián. Kor­szerű nyomdák hirdetik magukat (30-an vannak.­): „Nálunk megszűnt az ólomszedés, és a tördelést fel­váltotta a számítógépes szöveg- és táblázatszedés." A Medicor tablójá­nál megállók, megyei érdekeltségük miatt, s lejegyzem: 32 országban van kereskedelmi irodájuk, képvi­seletük, és van 10 leányvállalatuk. A Kismotor és Gépgyár közszemlé­re tette a kontaktus nélküli elekt­romos gyújtási rendszerét, amelyet a Lada Samarákhoz szállít. Beve­­rekedte magát a Parlamentbe egy kisiparos is, Morvai Ferenc, mivel kazánjai világszínvonalúak. S végé­re hagytam a Videoton és Orion egymás mellett üzemelő 9 tévéjének látványát. Az összehasonlítás adja magát: melyik készülék adja vissza leghűbben a természetes színeket. Nem könnyű a kiválasztás, mert a felvételek minőségétől is függ ez. Amíg tűnődöm, szembe ötlik a szö­veg: „A Videoton programja a jövő programja.” A képviselők elé kiállí­tott ipar akár kórusban is mond­hatná­ ,ki mi programunk,­de az ülésteremben több a kritika, a kesergés, mint a bizakodó lépésvál­tásról hírt adó tudósítás. Pedig azt már valamennyien tudjuk: az ipar mai állapotában nem maradhat meg, mert az élet a lemaradókat kiállítja a sorból. BÁLINT GYULA GYÖRGY PÉNTEK, 1988. JÚLIUS L

Next