Csongrád Megyei Hírlap, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-01 / 153. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Nyári szüneten a Parlament Csongrád M­egyei . / \ L l . Lit. A L v'^<.>v<;.w.:.;;v.;.;.v.:.;.;.-.;.;.;.;.:. . y . !' ‘ . v . v> . v •>: !; Az MSZA1F* Icipjci 46/151 1989. júl. 1., szombat. Ára: 5,30 Ft L77 L l\ itt* Vb, g# V v VáM # %Mb . ! ■: ' :' •' - vt • *•• •’ I“ T* :: : \ - 7““**X Egy asztalnál Ausztráliával Németh Miklósnak, a Mi­nisztertanács elnökének meghívására pénteken reg­gel hivatalos látogatásra Budapestre érkezett Robert Hawke ausztrál miniszter­elnök. Útjára elkísérte fele­sége, valamintt tanácsadók és üzletemberek Magyarorszá­gi látogatását megelőzően, Robert Hawke Párizsban, Londonban,­­ Washingtonban és Bonnban folytatott tár­gyalásokat. A két ország zászlóival díszített Ferihegyi repülőté­ren fél tízkor landolt az ausztrál miniszterelnök kü­­lönrepülőgépe. A gép lép­csőjénél Németh Miklós és felesége üdvözölte Robert Hawke-ot és feleségét, majd úttörők virágcsokorral kö­szöntötték a vendégeket. Ro­bert Hawke és Németh Miklós ezután fogadta a fel­sorakozott díszszázad pa­rancsnokának jelentését, majd a katonai­ zenekar el­játszotta az ausztrál és a magyar himnuszt A két­ mi­niszterelnök ezután ellépett a díszszázad előtt. A delegációk kölcsönös bemutatása uttán Robert Hawke miniszterelnök és kísérete gépkocsiba szállt, és a Hősök terére hajtatott. Itt az ausztrál kormányfő ko­szorút helyezett el a magyar hősök emlékművén Ezután az Országház de­­legációs termében megkez­dődtek a magyar—ausztrál tárgyalások. , A tárgyalóasztalnál he­lyet foglalt Németh Miklós, Fényi József, Melega Tibor kereskedelmi miniszterhe­lyettes, Mohai László és Ju­hár Zoltán, illetve Robert Hawke, M. H. Cood állam­titkár, a kabinetiroda veze­tője, R. A. Woolcott kül­­ügy- és kereskedelmi mi­nisztériumi államtitkár, D. A. Hollway, a miniszterel­nök titkárságának vezetője, valamint Douglas Alan Townsend. A csaknem kétórás tár­gyaláson a kétoldalú kap­csolatokról, a magyarorszá­gi helyzet fő vonásairól, va­lamint­ nemzetközi kérdé­sekről esett szó Németh Miklós — az MTI értesülése szerint — fejlő­dőnek problémamentesnek ítélte hazánk és Ausztrália politikai kontaktusait, ki­emelve, hogy a két ország nemzetközi fórumokon is (Folytatás a 4. oldalon.) Életfogytiglan börtön­­ halottak napján — Mi volt a vád? — Nem szóltak semmit, elvittek Majsára, megint összevertek kegyetlenül. Aztán Félegyházára kerül­tem, s ott is úgy összerug­, dostak bakanccsal, hogy órákig elvesztettem az esz­méletemet. Egy hétig meg sem tudtam szólalni. Aztán kezdődött a kihallgatás. — Még mindig nem tud­ta, hogy mivel vádolják? — Akkor derült ki szá­momra, amikor elvittek Szegedre szembesíteni azok­kal, akik Négust, a majsai tanácsháza előtt agyonver­ték. Hárman voltak — Pa­­tyi István, Kolompár Má­tyás és Pekó István. Meg­kérdezték tóluk, hogy én is vertem-e Négust. Egyértel­műen azt vallották, hogy engem nem láttak ott. Ugye, már ilyen rövid idézetből is egyértelmű, hogy nem egy hétköznapi per eseményeit idézi fel munkatársunk, Tarnai László abban a riportjában, amelyet mai lapunkban közlünk. De hogy milyen módszerekkel dolgozott a magyar igazságszolgáltatás 1956 után, hogyan születtek az ítéletek, miként törtek derékba életpályákat a po­litikai perek során? Nos, mindez csak az 5. oldalon derül ki. Kérjük, hogy la­pozzon ... Kárpáti engedett: nem a 48-ból, csak a harmincból Föl-földobott „föld” — A káemka csendben kimúlt A negyedik etapot szava­zással kezdték a képviselők. Jakab Róbertné alelnök nyugodtabbnak látszott az előző estéhez képest. A mi­niszter megtörölte homlokát, és feszülten várt. Akik néz­ték csütörtök este a televí­zió parlamenti összefoglaló­ját, azok már tudták: Kár­páti Ferenc miniszter enge­dett — nem a 48-ból, de — a harmincból, vagyis, Hor­váth Jenő jó érzékkel java­solta a kompromisszumot, a késő esti bizottsági ülésen ez létrejött. A javaslat az volt, hogy a katonai szolgálat együttes ideje a 28 hónapot ne halad­hassa­ meg. Vagyis, a polgá­ri szolgálat tervezett idejé­nek 2 hónappal való csök­kentése — a háromféle szol­gálat azonos mértékéből kö­vetkezően — a fegyveres és fegyver nélküli sorkatonai szolgálat tartalékidejét is két hónappal csökkentette. Ezzel a parlament egyetér­tett, s a harmadik „menet­ben” — ugyanis, 3 napon át foglalkoztak a témával — megtörtént a honvédelmi törvény módosítása. Nyitott az út a polgári szolgálat vállalása előtt. Mindazonál­tal ez olyan állampolgári jog, melyet kérelmezni kell! Ezután a Büntetőtörvény­könyv módosítására tett in­dítvány került terítékre. Kulcsár Kálmán igazságügy­miniszter elmondta: Nem először fordul elő, hogy a Btk.-nak más törvény mó­dosulását figyelembe véve változnia kell. Ez természe­tes. Az a szándék érvénye­sül, hogy a polgári szolgá­latot vállalók se előnybe, se hátrányba ne kerüljenek. Azt büntetik, aki a polgári szolgálat alól is ki akarja vonni magát, a sorkatonai szolgálat ezen formáját sem vállalja. Ennek szankciójá­tól nem lehet eltekinteni, ezért nem ért azokkal egyet, akik e büntetéstől való elte­­kintést indítványozták. Azok, akiket a Btk. koráb­bi szabályozásából követke­zően a katonai szolgálat mi­att megbüntettek, vagy eljá­rás indult ellenük, azok ter­mészetesen mentesülnek a szankcióktól, joghátrány nem éri őket. Javasolta to­vábbá a közveszélyes mun­kakerülés büntetésének tör­lését. Amikor a munkanél­küliséggel néz szembe a társadalom, a korábbi sza­bályozás értelmetlenné vált. Tallóssy Frigyes bizottsági előadó rövid kiegészítése után a képviselők megsza­vazták a­ módosításokat. A földtörvény módosítá­sával ismét foglalkozott a Parlament, mert az előző al­kalommal nem sikerült egé­szen pontos munkát végez­niük.. A mezőgazdasági és a jogi bizottságok által előter­jesztett javaslaton kívül Tö­rök Sándor is kért módosí­tást. Solymosi József (Tolna m.) összegezte a gyakorlati végrehajtás ellentmondásait remélhetően feloldó módo­sítások lényegét. E nélkül romlanának a lakásépítési­nél a telekhez jutás feltéte­lei, mivel állami ingatlanok, az építési telkek sem lenné­nek eladhatók. Továbbá, az állami tulajdonú termőföl­dek esetében sem lehetne változtatni a kezelői szerve­zeten, s az állami tulajdon gazdasági társaságba sem lenne bevihető. A javaslatok elfogadásával viszont elke­rülhető a kezelői jogkörrel kapcsolatos, valamennyi probléma. A képviselői ki­egészítés lényege: a jövőben nem idegeníthető el a szö­vetkezetnek az a tulajdona, amelyet lakossági szolgáltató tevékenység biztosítása cél­jából, ingyenesen kapott az államtól. A szolgáltatói te­vékenység megszüntetésével ugyanis a tulajdonjog visz­­szaszáll az államra. Csöndes Zoltán (Bp.) a földtörvény módosításával kapcsolatos aggályainak adott hangot. Véleménye szerint, a 13. paragrafus a társadalmi szervezeteket megkülönböztetett helyzetbe hozza. Korábban a társadal­mi szervezetek a megszer­zett ingatlanoknál csak ke­zelői jogot kaphattak. Az alkotmány ugyanis csak ál­lami és szövetkezeti tulaj­dont ismert­ék­ Ha elfogad­ják ezt a paragrafust, ren­dezetlenné válik jó néhány olyan ingatlan helyzete, amely társadalmi szerveze­tek kezében van. Kifogásol­ta, hogy a törvényjavaslat lehetetlenné teszi a társa­dalmi szervezetek önálló gazdálkodását. Ezek a szer­vezetek számoljanak el a kezelésükben levő ingatla­nok eredetével, és csak az őket ténylegesen megillető ingatlanok maradjanak ná­luk, ezekkel azonban gaz­dálkodhassanak is. Vassné Nyéki Ilona (Pest m.) a magyar paraszt régi sérelmeit sorolta, amelyeket ezúttal sem tudnak orvosol­ni. A parasztok abba nem tudnak belenyugodni, hogy a több községből egyesített tsz-ek a tulajdonukban levő földeket, a tulajdonosi jogo­kat gyakorolva — zártkert, hétvégi telek, vagy ipari te­lep céljára —,eladhatják, a földmegváltási árnál jóval magasabb áron. Szerinte­ a közösség közigazgatási terü­letén levő minden föld el­adása elsősorban az adott faluközösség létfeltételeinek javítását szolgálja. Olyan törvény kell, hogy a falu­­közösség beleegyezése nélkül az ott lakók földjének egyetlen négyzetméterét se lehessen kiárusítani. Zsol­­nay Katalin (Komárom m.) úgy vélte: a törvény két vi­tatott rendelkezése, a 12-es és a 13-as paragrafus a je­lenleg érvényes megfogal­mazásban túlmegy azokon a célokon amelyeket a tör­vény elfogadása idején Tal­lóssy Frigyes javasolt. Ezért az Országgyűlésnek nem szabad kétségeket hagynia afelől, miként kell az általa módosított rendelkezéseket értelmezni,­­ kényszerítsék bonyolult agytornára’’ a végrehajtókat. Tallóssy Frigyes (Bp.) el­mondotta: Akkori indítvá­nyának egyik szándéka az volt, hogy azok a társadal­mi szervek, amelyek nem tulajdonosai az állami in­gatlannak, ne adhassák azt el; továbbá azt szerette vol­na elérni, hogy az egykori községi és városi földek tu­lajdonjoga ne változzék ad­dig, amíg a tulajdonjogi re­formot ki nem dolgozzák; magyarán, addig fagyasszák be ezeknek az ingatlanok­nak­ a tulajdonjogát. Tal­lóssy szerint, sokan azért csatároznak, hogy a kezelői jog legyen azonos a tulaj­donjoggal. , Ha ezt elfogad­nák — vélekedett —, nagy hibát követnének el. A je­lenlegi kezelők ugyanis igen nagy értékű állami tulajdo­nok felett szereznének ily módon rendelkezési jogot (Folytatás a 3. oldalon.) A gabonatermelő nagygaz­daságok Péter-Pálkor már tüntettek, így adva kifeje­zést szorult helyzetüknek. A szőlőt-gyümölcsöt termelő kisgazdaságok tulajdonosai egyelőre nem tartanak itt. Ők csupán öklüket rázzák, és szidnak minden létező szervezetet, amelynek csak elképzelhető köze lehet a növényvédő szerek hiányá­hoz. Mindenekelőtt persze az Agrokert, hiszen ez a kereskedelmi szervezet is­mert széles körben. Az Ag­­roteknek, vagyis az azonos profilú nagykereskedelmi és készletező vállalatnak már kicsit kevesebb jut a népies „áldásból”, a Chemolimpex­­nek, és a külkereskedelem­nek meg jószerivel semmi. Róluk ugyanis a kisterme­lők abszolút többsége már nem is tudja, hogy léteznek, azt meg kivált nem, hogy a mai vegyszerhiányért sok­kal inkább elmarasztalhatók, mint az Agroker. A szegedi székhelyű vál­lalat növényvédőszer-osztá­­lyának vezetőjétől, Kovács Csabától azt kérdeztem, mit szól óriási népszerűségük­höz”? — Szívesen lemondanánk róla valamennyien a válla­latnál, én pedig külön is. Hozzá kell azonban ten­nem: a termelőknek teljesen igazuk van, amikor harag­szanak ránk Boltjaink üre­sek, és itt, a Dorozsmai úti telepen levő raktárainkban sem rejtegetünk egyetlen kurrens cikket sem. — Rézgálicot, vagy a he­lyettesítésére szolgáló Mil­­toxot, rézoxikloridot sem? — Ezekből egyszerűen nincs a birtokunkban se­mennyi! Itt a megrendelő­iratunk, amelyet tavaly au­gusztusban adtunk föl az Agroteknek — mutatja a paksamétát, és magyarázza is a tételeket: — A szőlő- és őszibarack­termelők számára nélkülöz­hetetlen rézgálicból például 45 ezer darab, 1 kilogram­mos csomagot rendeltünk a kistermelők kielégítésére, de mostanáig éppen csak a fe­let kaptuk meg. És ezt is nagy késéssel, egyenetlen megoszlásban. Miltoxból még kevesebbet, csak a rendelés ötödrészét teljesítette az Ag­­rotek, sőt, visszaigazolásunk sincs, aminek alapján csak azt mondhatom, teljesen ki­számíthatatlan, hogy lesz-e javulás. — Javulás már nem le­het, hiszen éppen a júniu­si, rendkívül csapadékos na­pokban lett volna szükségük a termelőknek a gombaölő szerekre. — Így igaz! Hozzátehetem, rézoxikloridból sincs még visszaigazolásunk sem. De ebbe a kategóriába — már­mint a nem létezőbe — so­rolható a levéltetvek ellen leginkább használatos Piri­­mor is Ha nagy ritkán ér­kezik, akkor is csak 25 de­kagrammos csomagolásban, ami már szinte nagyüzemi mennyiségnek minősíthető. Emiatt aztán a legnagyobb növén­.A védőszer­ ínség ide­jén sem ritka a drága anya­gok kényszerű pazarlása, a környezet durva szennyezése sem. Áldatlan helyzet. — Hát még a termelőnek milyen áldatlan a helyzet, amikor szeme előtt megy tönkre a szépnek ígérkező szőlő- vagy gyümölcsültet­vény java része! —­ Bizony így van, és saj­nos nem tudunk semmit ígérni. Ha csak azt nem, hogy esetleg már két hét múlva is dömping lehet boltjainkban akármelyik mai hiánycikkből. Nem az Isten, de a külkereskedelem ke­zében vagyunk. Egy héttel ezelőtt voltunk Kecskemé­ten, ahol a 14 Agroker-vál­­lalat társulásából megala­kult Agrotrend Rt. kiszere­lőüzeme dolgozik. Ott egy­értelműen kiderült, számos hiánycikkből már itt van a hatóanyag, csak éppen nem győzik a kiszerelési mun­kát. Persze, végsősoron a vegyszer késedelme miatt. — Rézgálic is van már? — Az nincs! Ebből nem érkezett a Szovjetunióból, de Bulgáriából, sem. Miután a KGST-relációból kielégítet­len maradt az országos igény, dollárért vásárolt az ország rézalapú szereket. Ne­künk nem egészen huszonöt tonna jutott. Tudja, az a furcsa számomra, hogy ez is szovjet rézgálic volt, de mi Nyugatról tudtuk csak beszerezni. Nyilvánvaló, hogy itt is a KGST ismert problémáinak egyike jelent­kezik ... — Segíteni tehát nem tud az Agroker? — Sajnos nem! Az éven­te mintegy ötvenmillió fo­rintnyi forgalmat jelentő, kistermelőknek szánt vegy­szermennyiségnek hozzáve­tőleg a felét tudtuk forga­lomba hozni mostanáig. Ez időarányos ugyan, de hát mindenki tudja, hogy most lenne a szezon! Most kelle­ne biztosítani a vegyszert a termelőknek, nem amikor már tönkremegy a termés. Csöppet sem vigasztaló, hogy a nagyüzemek szükséglete is nagy arányban kielégítetlen az idén. Egyetlen halvány biztatást tudok csak mon­dani. Csaknem bizonyosra vehető, hogy ez az utolsó év, amikor ilyen helyzet állhat elő. Jövőre már bizonyosan érzékelhető lesz az import­liberalizálás hatása. Talán, talán kialakul végre egy valódi piaci helyzet, és aki hiányt tapasztal, az azon­nal vásárol. Saját érdeké­ben, hiszen a kereskedelem a vevőből él — mondta az osztályvezető.* Jövőre? Mi sajnos, nem látunk előre egy esztendőt. Mi azt tudjuk a termelők­től, a megyében a szőlő- és gyümölcstermés igen nagy részét előállító kistermelők­től, hogy jelenleg még szin­te irigykedve néznek a tün­tető gabonatermelőkre. És értjük az irigységüket. Hi­szen a nagyüzemek „csak” a termésükért kérik a tisztes­séges árat. A kistermelők idáig még nem jutottak. Ők egyelőre boldogok lennének, ha különböző kultúráikat megvédhetnék a termés be­­éréséig. Ehhez azonban ma nincsenek meg a legalapve­tőbb feltételek sem! S ak­kor még hol van az értéke­sítés ezer és egy gondja! BEDŐ NÁNDOR Öklüket rázzák a kistermelők! Szőlő- és gyümölcskultúrák végveszélyben ígér javulást" ]

Next