Csongrád Megyei Hírlap, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-01 / 179. szám

A­z MSZMP lapja 46/179. Ára: 4,30 Ft Érdektelenség miatt Sze­ged 1-es számú országgyű­lési választókerületében jú­lius 22-én meghiúsult az időközi választás. Az au­gusztus 5-i pótválasztásra készülve tegnap, hétfőn, este tartották Szeged-Felsőváros általános iskolájában az egyetlen jelölőgyűlést. En­nek tétje nem volt kisebb, minthogy a már képviselő­­jelölt, Dobozy Levente ügy­véd és Raffay Ernő törté­nész mellé felkerül-e a lis­tára az MSZMP színeiben induló Miklós Károly, a Ti­sza Volán Vállalat műveze­tője, a szegedi pártelnökség tagja. A korábbi, tehát az időközi választáson az MSZMP nem állított jelöltet a párt képviseletében. Volt ugyan két MSZMP-tag, aki szóba került, de ők még az előcsatározások idején kies­tek, nem kapták meg a je­lölőgyűlésen résztvevők egy­­harmadának szavazatát. Az MSZMP szegedi szer­vezete a mostani küzdelem­re felkészült, új taktikát ve­tett be, úgy viselkedett, mint a koalíciós időszakot élő igazi választási párt. A Vo­lán művezetőjét a párt szak­értőiből álló csoportja ké­szítette fel. Az MSZMP olyan imágót dolgozott ki Miklós Károlynak, mint akit nem a személyes ambíció, a politikai karriervágy hajt, hanem a kisemberek képvi­seletének szándéka a szava­zatok megszerzéséért. Külö­nösen nagy hatása volt an­nak, hogy őt nem a Hazafias Népfront, hanem az MSZMP képviselője, Révész Mihály, szegedi pártelnök mutatta be a gyűlés résztvevőinek. Ezt követően Miklós Ká­roly ismertette életútját. Szerelőként kezdett dolgoz­ni, jelenleg pedig közvetlen termelésirányító. Program­jából kiderül, elsősorban a bérből és fizetésből élők anyagi körülményeit szeret­né javítani. Kifejezte elége­detlenségét a kormányzat eddigi működésével is, mert az úgymond keveset tett az ország gondjainak megoldá­sáért. Ha megkapja a válasz­tók szavazatát, és bekerül a Parlamentbe, akkor elsősor­ban a gazdasági fejlődés, a piaci verseny felgyorsításá­ért, az ideológiától mentes vállalkozások lehetőségének megteremtéséért száll majd síkra. Ismertette azokat a helyi gondokat is, amelyek nem hiányozhatnak egy képviselőjelölt programjá­ból. Ami ezután történt, az fe­lülmúlta a gyűlés szervezői­nek képzeletét, hiszen olyan heves vita alakult ki, ami ritkaság a mai magyar köz­életben. Az iskola nagyter­mében csak 300-an fértek be, de körülbelül ennyien hallgatták megafonon ke­resztül a történteket. Ökrös Tamás számon kér­te a 38 éves művezetőtől, hogy eddig miképp politi­zált, és milyen szinten kép­zeli a vezetők leváltását, amelyről korábban beszélt. Kis híján botrány tört ki, amikor Lázár Miklós a Ká­dár-korszakot korruptnak bélyegezte. Hangos közbe­kiabálás, majd füttyszó sza­kította félbe ezt a fejtege­tést. Többen kikérték ma­guknak az ilyen véleményt. Schultz József, helybeli la­kos felvetette, korábban mi­ért nem állt ki az MSZMP a jelöltje mellett. Vetró Gá­bor választópolgár kifeje­zésre juttatta megdöbbené­sét az éles hang, az anar­chikus kérdésfelvetés miatt, ami félórán belül a terem­ben eluralkodott. Sándor Jenő türelemre és mérsék­letre intette az egyre vitat­­kozóbb kedvű, indulatosan politizáló tömeget. Rámuta­tott arra, hogy Miklós Ká­rolynak olyan kérdéseket tesznek fel, amelynek meg­válaszolása kimerítené az akadémiai székfoglaló be­szédet. Az idő múlásával egyre többen személyesked­­tek, vádaskodtak, s félő volt, hogy a jelölőgyűlés botrány­ba fullad. Végül Miklós Ká­roly röviden válaszolt azok­ra az izgalmas kérdésekre, amelyek programját vették célba. A jelölőgyűlésen csak a Hazafias Népfront által kiadott cédulák felmutatá­sával lehetett szavazni. Az 524 választásra jogosult állampolgár közül 325-en Miklós Károlyra voksoltak, s mivel több jelölőgyűlést nem tartanak, ezért a Volán művezetője is felkerült a képviselőjelöltek listájára, így augusztus 5-én hárman — Dobozy Levente, Raffay Ernő és Miklós Károly — indulnak harcba az állam­polgárok szavazataiért. H. M. Kis híján botrány tört ki Miklós is szavazatokra vár Időszerű kérdések : pontos válaszok • Új lakók a szentesi pártházban Az alábbiakban olyan időszerű kérdésekre kap­tunk választ az illetékesek­től, amelyek most foglal­koztatják a közvéleményt­­szentesen és vonzáskörzeté­ben. Sorrendben: Geöczeöl László, a szentesi tanács műszaki osztályának veze­tője, a Szentes és Vidéke Afész nagymágocsi ügyve­zetőségén Harmati Albert, Demeter Attila, a Szentes városi pártbizottság titká­ra adták meg a szükséges felvilágosítást. Egy kérdés­ben pedig a Szentes Városi Kórház illetékesénél ér­deklődtünk. Névsor az emlékművön? — Közismert, hogy Szen­tes város emlékművet állít a második világháború és a fasizmus áldozatainak tisz­teletére. Ezzel kapcsolatban sok érintett családban úgy gondolják, hogy az elesett, eltűnt vagy halálra űzött hozzátartozók nevét felvé­sik az emlékmű oldalára. Mit kell erről tudni? — Ez a kivitelezési forma, illetve megoldás kezdet­ben sem merült fel, amikor az emlékmű felállításának terve kialakult. A készülő képzőművészeti alkotás ál­talánosabb érvényű me­mento akar lenni, mintsem konkrétan utaljon a máso­dik világháború és fasizmus szentesi áldozataira. Tehát nem szerepelnek nevek az emlékművön.­­Egyébként még csongrádi működésem korából emlékszem, hogy az ottani emlékmű felavatása után — holott tudományos intézmények is részt vettek a személyek felkutatásában — még évekkel később is jelentkeztek, hogy ez is hiányzik, az sem található a névsorban. Elnökválasztás? — Milyen lesz az önálló áfész Nagymágocson? — Ott kezdeném, hogy a tagság egyhangúlag szavaz­ata meg a Szentes és Vidéke Áfészból való kiválást. Pár héten belül összeül a kül­döttgyűlés, amelyik megvá­lasztja a tisztségviselőket, többek között az elnököt is. Erre nagy szükség van az előkészülő munkák szem­pontjából is, hogy 1990. ja­nuár 1-én tiszta lappal in­duljunk. Még sok dolog cseppfolyós állapotban van, és inkább csak az elképzelé­seket tudnám említeni. Gon­dot fordítunk a termeltetés­re, a zöldség-gyümölcsfor­­galmazásra, a szeszfőzde fo­kozottabb kihasználására. Valószínű, hogy a könyvelő­­ség a nagyközségi pártbi­zottság épületében kap majd helyet. Minden­esetre né­hány új munkalehetőséget is nyújt az önálló fogyasztási és értékesítési szövetkezet. ,,Összébbhúzódik-z a pártbizottság ? — Van már újabb fejle­mény arra, hogy a szentesi pártbizottság épületében a felszabaduló irodai helyisé­geket hasznosítani fogják? — Igen. Tárgyalásban vagyunk a Noviki nevet vi­selő innovációs központtal, illetve ennek budapesti ve­zetőségével. A szentesi ki­­rendeltségük részére akar­nak igénybe venni négy iro­dahelyiséget. Ez a pártbi­zottsági épülettömb emeleti részén máris rendelkezés­re áll, így minden valószí­nűség megvan arra, hogy rövid időn belül létrejön a megállapodás a pártbizott­ság — mint az épület keze­lői jogával megbízott szerv — és a Noviki között. Ki lesz a kórházigazgató? — Nemcsak a szentesi kórház dolgozóit, hanem a szentesi embereket is érdek­li az új igazgató kinevezésé­nek „menetrendje”. Hogyan állnak most a dolgok? — Július 1-én a szociális és egészségügyi közlönyben is megjelent a Szentes Vá­rosi Tanács által kiírt pá­lyázat a kórház igazgatói tisztségének betöltésére. A határidő augusztus köze­pén jár le, jelenleg két hely­,­beli pályázóról tudunk, de várható újabb szakemberek jelentkezése is. A kórház vezető orvosainak, illetve munkatársainak a vélemé­nye is benne lesz abban a javaslatban, amelyik a ta­nácsi bíráló bizottság elé ke­rül. A végső döntés a tanács végrehajtó bizottságának feladata lesz, előrelátható­lag a szeptemberi ülésén. A nyugdíjazása előtt álló je­lenlegi igazgató felmentési időt kért, így valószínű, hogy az újonnan kinevezett kollégája már jóval az esz­tendő vége előtt elfoglalja beosztását. SZABÓ RÓBERT 1989. augusztus 1., kedd Ezek is ők? ár hetekkel a szegedi ifjúsági napok megnyitó­ja előtt elkezd a város rettegni, úton-útfélen arról hall az ember, hogy az ideérkező „mos­­datlanok” tönkreteszik értékeinket, lerészegedve, vagy éppen „belőve” botrányokat okoznak. A bőrnad­rág, a hosszú haj, a szakadt szerelés, legtöbben azt hiszik, bűnözőket takar. A félük, aggályoskodók ugyanúgy eldobják a parkban a cigarettásdobozt, a lángospapírt, de ők legalább nem idegenek. Ilyenkor minden szemet szúr, ami nem a megszokott, rég be­vált életritmusuk szerint történik. Hogy is tudnának békét kötni azokkal a fiatalokkal, akikkel nem be­szélgetnek, akikre eleve gyűlölködő szemekkel pillan­tanak? Hogy is tudnák tolerálni, hogy közöttük is vannak renitensek, munkakerülők, ügyeskedők, mint a társadalom más szférájában, vagy éppen a csövese­ket kritizáló felnőttek között? Sokuk elvadult, bizalmatlan? Ne csodálkozzunk! Mi, „szuperfelnőttek­’, ugye, valamennyien példamu­tatóan élünk és dolgozunk? Ránk jellemzően, a kül­sőségek, a látszat megmásíthatatlan ítéletre kötelez bennünket! De nézzük csak, milyenek is ezek a fia­talok igazán? Hatan ülnek körbe négy üveg sört. Amikor hoz­zájuk lépek, köszönök. Fogadják valamennyien. Sor­ban nyílnak ki, amikor nem az igazolványukat ké­rem, hanem arra vagyok kíváncsi, hogy érzik magu­­kat. Szakadtak... Istenem. Nagy dolog? Én is azt hittem, amíg nem beszéltem velük, hogy igénytelenek, azért alszanak a parkban, azért nem fürdenek. Az­tán elmondják, szívesen tusolnának, ha lenne hol, és az olcsó kollégiumi szállásra is igényt tartanának ... Szóval, beszélgetnek, nem egymás szavába vágva, ér­telmesen. A szerelésüket látva, ki hinné? Búcsúzóul megkínálnak egy korty sörrel. Ezek is ők, kedves fel­nőttek! Bolti eladó vonszol, ráncigál a raktárba egy ha­z­­szú hajút. Az indulatok elszabadulnak. A pénztáros­­nő magából kivetkőzve üvölti: Csapd agyon a szemet­jét! Szemeiben tébolyult gyűlölet! Ezek is ők, kedves fiatalok! Rövid haj, kék, rövid ujjú ing, vászonnadrág. Vi­selője békésen szunyókál egy padon. A rend két őre felébreszti, igazoltatják. A srác ül, maga elé néz, nem érti, mi történik körülötte. Hosszú percekig tart a „vallatás”, amikor hozzám lép egy hölgy: „Most mond­ja meg, miért piszkálják azt a szerencsétlent, amikor pár méterrel tőlük holtrészegen fetrengenek a föl­dön?” Tényleg, miért piszkálják? — kérdem a mel­lettem elhaladó tányérsapkás „kollégáktól”. A jól öl­­tözöttség bűnözőt vagy körözöttet (túró, tejföl, vörös­hagyma, paprika) is takarhat . És ezek itt? mu­tatok a földön heverőkre. ..Majd kijózanodnak!” Köz­ben készültségi autó érkezik, felkapják a padon ülőt, betuszkolják. A kocsiban már nem olyan barátságo­sak vele. Ezek a képsorok is hozzátartoznak a szegedi ifjúsági napokhoz. És ezek is ők v­alahogy meg kellene békülnünk a fiatalokkal. Kevés megszólni őket. Kevés elutasítani min­dent, amit másképp szeretnének csinálni. Eh­hez emberi hangra, beszédre lenne szükség. Még ak­kor is, ha nehezünkre esik! Mert mi tettük olyanná őket, amilyenek! A társadalomnak be kell fogadnia, és nem kirekeszteni a jövő nemzedékét. Erről ugyan­is az utóbbi tíz évben megfeledkeztünk. Kevés egy­oldalúan elvárni, hogy a mi fiataljaink csodákat mű­veljenek, amikor nem volt kitől tanulniuk a csoda­tevés művészetet. Ideje elkezdeni. M­V Öt napból áll a hetvenkét óra Klinikai próbák Nincs semmi számolási bukfenc benne, a fölcím csak azt jelenti, hogy erede­tileg háromnapos üzemi próbát terveztek a szegedi új klinikának, de az első nap legelején megegyeztek az érdekeltek, meghosszab­bítják két teljes nappal, hogy minden hiba kiderül­hessen. Az üzemi próba pe­dig azt jelenti, hogy mindent ugyanúgy csinálnak, mintha igaziból dolgozna már, csak éppen beteg nincs benne. A cél éppen az, hogy minden tökéletesen működjön, mire az első beteg beteszi a lá­bát. Aki új lakásba költözik, tudja, be kell laknia, m­ert első nap kiderül ez, második nap az, és legalább egy tel­jes hónapig, vagy az első esőig van figyelgetni valója. A klinikát ugyanaz az épí­tővállalat készítette, ame­lyik a lakásokat önti elénk sorozatban, talán nem ron­tom vele a közhangulatot, ha azt mondom, itt sokkal több a javítani való. A lakási méretekhez, ahol legföljebb a vízvezeték és a fűtés je­lenti a gépesítettséget, ezer­szer bonyolultabb az új kli­nika, mert benne kismillió nagy értékű gép működik. Ha pedig adva van egy het­­venkétmilliós gép, és azon csupán egyetlen csap rossz, akkor az a gép nem jó, mert maga alá ereszti a vizet. Az az érvelés, ami itt-ott el­hangzott, mely szerint a la­kásokban is előfordulnak hibák, itt mentségre semmi­képpen nem jók. Egyetlen beteg fejfájára nem lehet ki­írni, hogy próbaüzem köz­ben, trehány munka miatt érte a halál. Orbán Antal miniszteri biztos vette elő a listáját, és sorban rákérdezett minden­­folytatás a­z oldalon.)

Next