Csongrád Megyei Hírlap, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-01 / 206. szám
Programajánlatunk a hét végére ., a Móra Fő-Szegeden Frenc Múzeumban a Lucs-képgyűjte- mény; a Kis-Balatonnak és környékének régészeti leletei; a Patikakiállítás; a múzeum törzsanyagának képei, valamint természettudományi gyűjteményének legszebb darabjai láthatók. A Szegedi Várban a Szeged múltja, jelene és jövője várostörténeti kiállítást tekinthetik meg az érdeklődők. A Fekete Házban a Csongrád megye munkásságának élete és harcai 1867— 1945; a Buday György élete és munkássága; a Bibóemlékkiállítás, valamint Festett céltáblák címmel a német polgári életet bemutató tárlat várja a látogatókat. A Kass Galériában Kass János grafikáit és Faludy-illusztrációit nézhetik meg az érdeklődők. Varga Mátyás Kossuth-díjas díszlettervező Színháztörténeti Kiállítóháza 10 és 18 óra között fogadja a látogatókat. Ifj. Lele József néprajzi gyűjteményét Tápén, a Vártó u. 4. szám alatt kereshetik fel az érdeklődők. A Horváth Mihály utcai Képtárban a táblafestészeti biennálé kiállítási anyagát nézhetik meg a látogatók. A Bartók Béla Művelődési Központban Finn tájak címmel a turkui fotóklub kiállítása látható. Az Ifjúsági Házban holnap, szombaton délután 5 órától, a videózsúr diszkóján szórakozhatnak a fiatalok. Vásárhelyen, Ifjú Múzeumban az állandó kiállítások közül az Újkőkor és a rézkor művészete című régészeti gyűjtemény és a Kiss Lajos-emlékszoba várja a látogatókat. Emellett megtekinthető vasárnaptól az emeleten Kiss Tibor festőművész, grafikus, valamint a földszinten Czinder Antal Szobrászművész kiállítása. Az Alföldi Galériában az Alföld művészete 1945-ig állandó kiállítás és Simonka György, Tóth Menyhért és Szabó Iván művei tekinthetők meg. A Lumumba utcai Medgyessy-teremben a vásárhelyi képzőművészek tárlata látható szeptember 17-éig, a hétfők kivételével. A kopáncsi tanyamúzeum, a csucsi fazekasház (Rákóczi u. 102.) és a Németh László-emlékszoba (a Tanácsköztársaság tér 2. alatt) a hétfők kivételével délutánonként, 1 5 óráig várja a látogatókat Szentesen. * Koszta |___________| Múzeumban a Szentesi népélet néprajzi, a Görög egyházművészet a Tiszántúlon képzőművészeti tárlat, Koszta József festményei, valamint a Derzsi Kovács Jenő tanár és a Friedrich János fotográfus munkásságát bemutató kiállítás várja a közönséget. A városi könyvtárban a Szentesi világjárók elnevezésű sorozat keretében Krencz László feltaláló hagyatékából rendeztek tárlatot. A Kisgaléria — felújítás miatt — már csak a hét végén tart zárva. A Művelődési és Ifjúsági Házban a Szentes Képekben című kiállítás látható. Ma, pénteken délután 3 órakor kezdődik a nyugdíjasok klubjának évadnyitója, a Móricz Zsigmond Művelődési Házban. Ugyancsak ma, pénteken és holnap, szombaton este 7 órától piszkót rendeznek a fiataloknak a Művelődési és Ifjúsági Házban. Vasárnap a videómoziban az Egy ember a légióból című színes francia filmet vetítik, délután 5 és 7 órától. A társkeresők klubjának szokásos hét végi összejövetele vasárnap délután 5 órakor kezdődik, a Művelődési és Ifjúsági Házban. . . a József Attil anula Múzeumban szombaton és vasárnap délelőtt 10 órától este 6 óráig a város 700 éves történetét bemutató kiállítás várja az érdeklődőket Az Espersitházban a József Attila-, a Juhász Gyula-, valamint a Móra Ferenc-emlékkiállítás lesz nyitva. A Művelődési Központban délelőtt 9 órától a Maros táncegyüttes tart nyilvános próbát. A bélyeggyűjtő kör tagjai fél 10-től várják az érdeklődőket. A Vörös diszkó este 7 órától kezdődik a nagyteremben. A hét végén a városi kiállítóteremben Dobai Imre festményei tekinthetők meg, naponta 10—12 és 15—18 óráig. ~____,__ a Tari László Csongrádon, Múzeumban a Kubikosok című állandó kiállítás, valamint a Régészeti ásatások Csongrádon 1978—1988 című időszakos kiállítás várja az érdeklődőket. Belsővárosban, a Gyökér utca 1. szám alatt levő múzeumház délután 1 és 5 óra között látogatható. Stéhlik Lajos festőművész kiállítása a Fűtőker Ifjúsági Klubjában tekinthető meg. Mórahalmon, a MűlMé______Sí Házban vasárnap este 8 órától diszkóba várják a fiatalokat. 2 Pécsett járt a pasa rokon A Memi-fürdő a mai Pécs egyik exkluzív idegenforgalmi nevezetessége. Sokáig nem volt az, mert a 19. század első felében, az ikerfürdő egyik fele fölé épületet húztak, a másik fele fölött kis tér alakult ki– írja — H. I. — a Dunántúli Napló munkatársa. A romok csak a hetvenes években kerültek elő, amikor ezen a területen kábelt kívántak földbe helyezni. Akkor föltárták, amenynyire lehetett rendbe hozták, elvégezték az ilyenkor elengedhetetlen állagmegóvást is, így aztán a Memifürdő nap mint nap sok-sok turistának regélhet a múltról. Ráadásul a sok között a napokban egy olyan is akadt, aki a fürdőépítő egykori Merni pasának egyenes ági leszármazottja, „őt követően a 14. az utódok sorában”, így aztán nem csoda, hogy a pécsiek kellőreverendával fogadták és kalauzolták a minap Zedak Kocamiemit és feleségét. A pasa rokon nem akármilyen alkalomból látogatott el Magyarországra: 50 esztendővel ezelőtt végzett ugyanis a szarvasi mezőgazdasági főiskolán , és baráti találkozót tartanak az egykori diáktársak. „Korábban is járt már itt, hiszen ismert volt előtte a család pécsi kapcsolata, de akkor a fürdő még föld alatt rejtőzött”. Most viszont már szemrevételezhette mindazt, ami Merni pasa alkotásából az idők viharával dacolva megmaradt Akik azt mondják, hogy hazánkban a változásokat nem észlelik, érdemes elgondolkodni a következőkön. Hol vagyunk már attól, amikor Szentes város vezetői tartottak tőle, hogy nem lesz következmény nélküli, ha a helyi lapban megjelenik az a hír, hogy Szentes és a jugoszláviai Bácskatopolyi, testvérvárosi kapcsolatokat épít. Pedig ez a nyolvvanas évek elején történt. Ezen gondolkodtam, miközben a Koszta József Múzeum igazgatónőjéhez, Vörös Gabriellához igyekeztem, aki a hét elején érkezett vissza Szentesre. Honnan is? A város nyolctagú küldöttségének tagjaként töltöttem három napot a nyugat-németországi Markgrüningenben. A Szentesnél lényegesen kisebb, de rendkívül jól szervezett és példamutatóan megépített városka polgármestere járt nálunk, és ellátogatott múzeumunkba is. Levelében név szerint hívta meg azokat, akikkel megismerkedett. A város díszvendégei voltunk. — Mi jelent ez? — Például, hogy megérkezésünkkor a polgármester fogadott. A közel fél évezredes hagyományú Szent Bertalan-napi juhászünnepre érkeztünk oda, és parádés hintókon vittek ki bennünket a polgármesterrel együtt a színhelyre. —■ A. szentes' küldöttség MSZMP-delegáció volt? — Egyáltalán nem, bár én voltam az egyetlen pártonkívüli. Szakmai jószolgálati küldöttségnek nevezném inkább, hiszen tagjai Szirbik Imre tanácselnök, Geöndzeöl Tibor traumatológus orvos, Ferwágner Péterné megyei tanácstag, tanár, Ferwágner Péter, a városi vízmű vezetője, Ternei László, a műszaki osztály főmérnöke, Molnár György, a Termál Tsztel, és Bácskay Mihály, a gimnázium igazgatója. — Ki, milyen lehetőségeket lát a kapcsolatok kiépítésében? — Nagy jelentősége van annak, hogy ilyen kisvárosok is egymáshoz kapcsolódhatnak Európa- és világszerte. Nem minden a fővárosok privilégiuma. A mi életünkben valóban tartalmas cserékre kerülhet sor — például a Koszta múzeum régészeti, festészeti s néprajzi anyagából, ami számunkra kuriózum. A Koszta-gyűjtemény máris megnyerte a polgármester tetszését. — Legmélyebb, legmaradandóbb élménye? — A középkori városmaggal rendelkező, számos XIII. századi templomot magában foglaló városnegyed példa lehet városépítőinknek, hogyan lehet és kell az öreg városokat is karbantartani. A műemlékvédelem és a városépítés együttműködése kiváló. — Folytatása várható a látogatásuknak? — Minthogy a delegáció majd minden tagja beszélt németül, számtalan szakmai kapcsolatra tettünk szert ily rövid idő alatt is. Igyekeztünk feltárni azokat a lehetőségeket, melyek az utóbbi évtizedekben elsikkadtak a város számára, és csupán a pénzhiány miatt nem válhattak valóra. Vendéglátóink érdeklődése, figyelme bizonyította, nemcsak holmi szimpátia vezérli őket, hanem elképzeléseinket közösen is alakíthatjuk. Ez is arrafelé mutat, hogy a testvérvárosi kapcsolatok alakuljanak. Ebbe pedig beleérthető a zenei, sport-, kulturális és nem utolsósorban a kereskedelmi kapcsolat is. Zöldségben, gyümölcsben nem egy gazdag vidék Markgrüningen környéke. Ennek ellenére a sváb konyha különleges ételei felejthetetlenek. NÁDOR ISTVÁN Kóstolták a sváb konyhát is Szentesi muzeológus a markgriiningeni juhászünnepen Október elején kezdődik az idei hangversenyévad Szegeden, a Szegedi Nemzeti Színházban és a Tisza Szálló nagytermében. A színházban hétfőn esténként 19.30 órai kezdettel rendeznek koncerteket, első alkalommal október 2-án. Pál Tamás vezényletével, Szokolay Balázs zongoraművész közreműködésével szólal meg a Szegedi Szimfonikus Zenekar. November 6-án Felletár Melinda hárfaművész mutatja be műsorát, november 20-án pedig David Szentgyörgyi-Pollit amerikai karmester vendégszerepel Szegeden. December 11-én Cser Miklós vezényletével Matkocsik Éva, Szonda Éva, Réti Csaba, Gregor József, valamint a Vaszy Viktor kórus közreműködésével Bach- és Haydn-műveket mutatnak be. Januárban Jandó Jenő zongoraművész, februárban Tarjáni Ferenc (kürt) hangversenyezik a városban. A Tisza Szállóban a három bérleti sorozatból álló koncertek nyitónapja: október 24. Ekkor kezdődnek ugyanis a Szegedi Kamarazenekari Napok. A Weiner Leó Kamarazenekart Weninger Richárd vezényli, a Szegedi Szimfonikus Zenekart Pál Tamás, a Magyar Rádió Kamaraegyüttesét pedig Ligeti András. Marian Lapsansky (Csehszlovákia) zongoraművész november 14-én mutatkozik be, a Szegedi Bartók Kórus — Rozgonyi Éva vezényletével — november 27-én. December 4-én rendezik meg Molnár András dal- és áriaestjét, február 7-én pedig a Budapesti Klarinétegyüttes látogat Szegedre. Szeged vendégei lesznek még Drahos Béla fuvolaművész, Tatjana Nyikolajeva zongoraművész, Perényi Miklós gordonkaművész és a Bartók Vonósnégyes. A koncertek a Tisza Szállóban is este fél nyolckor kezdődnek. A karmester felemeli pálcáját Marosvölgyi László: Keleti üzenet 2. Ha fegyverem lett volna... A városunk 190 ezer lakosú. Ebből a fóvámból csakugyan sokan gyűlnel oda az üzletbe, az üzlethez húst várni. Nagy többségük a nyugdíjas. Itt található a szabadságoló apuka, reggel a délutáni műszakos, utána cserélik egymást. És mindenki. Volt már olyan eset, amikor megjött a hús, az emberek nyomultak előre a pult felé, s egy öreg nénit úgy összenyomtak, hogy lábai földet nem értek, és amikor rájött volna a sor, már meg is halt. Jöttek barátok Magyarországról hozzám, és elvittem őket, nézzék meg ezt az üzletet. Mert nem hittek a szavaknak. Amikor kiértünk, és megláttuk azt az óriási embersort, és hogy miért állnak, az egyik közülük azt mondta: "Úristen, itt vagyok, látom a saját szememmel. Ez tény és való, de még most sem hiszem, hogy ilyen létezik! Ezt nem is lehet elhinni, át kell élni. Falun még rosszabb. Ott csak úgy adnak negyedévre mindenből, ha leszerződted magad az állammal. A szerződés? Év végére be kell utalni családonként egy 120 kilós disznót, 2-től 50-ig birkát, attól függően, hogy hány „tej” van, egy 350-400 kilós marhát, 100 tojást, 2 liter tejfölt, 200 liter tejet, 5—10 kilóig sajtot, gyapjút, tyúkokat, gyökereket, krumplit. Az nem feltétel, hogy létezik-e gazdaság otthon, vagy esetleg van-e ilyesmire hely. Kaszálóhelyet nem adnak, és meg sem engedik, így hát az emberek kényszerítve vannak lopni, csalni, betörni. Ha elmegy a kocsmába, vagy a dohányárudéba, nyilván vinni kell a tojásokat a zsebben. Ahány üveg ital, vagy ahány csomag cigaretta, annyi a tojásmennyiség. A vásárolt dolgokat ki kell fizetni, de a tojás árát nem számítják le. Elég, hogy megengedték vásárolni, nemde? Mindegy, hogy vonat vagy autóbusz — kivétel a repülőjáratok —, a közlekedési eszközök rendszertelenül járnak, és a kifakadásig zsúfolva. Félórákat kell várni a buszokra, és akkor sem biztos, hogy sikerül felülni. Nem számít, hogy terhes, gyerek vagy öreg szeretne utazni, a felszállásnál az erősek győznek, illetve azok tudnak felkapaszkodni. Amikor a busz annyira tele van, hogy minden ajtónál lógnak — mit számít, ha valaki kiesik? Hiszen vannak elegen még életben — akkor elindul. De nem áll meg minden állomáson. Állomások közt egészségesebb, nem? A buszvezetőket órabérben fizetik, így hát hova is siessenek? De azért ők sem hibásak. A nyolcórai munkaidőre 10 liter dízelolajat kapnak, így hát ők is be kell osszák, úgy, ahogy tudják. Sokan inkább gyalogolnak kilométereket is, talán hamarabb hazaérnek. Taxi? Öt taxi működik folyamatosan, 190 ezer lakosnak. Talán a vezetőség még ezt is sokallja .. . A vonatutazás is gyönyörű. Mocskos fülkék, épp annyi fűtés, hogy nagykabátban mondjuk nem fázol. A világítás is egy őrlámpából áll. És ezek is csak a gyorsvonatokon. A többi beljáratokon? örvendjünk, hogy elvisznek. Ezek nem is vonatok, hanem kereken mozgó hűtőszekrények. Igaz is: minek is kell a „hernyóknak” kényelem? Üljön otthon! Otthon! Hiszen otthon sincs meleg. „Órarend” után fűtenek. Reggel 4-től 6-ig, délután 12—14-ig, este 20—22 óráig. A megmért legmagasabb hőmérséklet 12 fok. Sokan megpróbáltak villanymelegítővel boldogulni, de általában az áramot elvették. Az „aranykorszakban” olajos lámpa, gyertya fénye mellett kell létezni. Már akinek sikerül beszerezni olajat vagy gyertyát. Akinek nem volt ilyen ismerőse, az fogta a kocsi akkumulátorát, és azzal világított. Akinek nem volt se ismerőse, se kocsija, az a kályha égő fényénél üldögélt, és várta, hogy visszaadják az áramot. Falvakban az áram reggel volt, este pedig, ha megadták, az ünnepnek számított. A meleg víz, ha úgy lehet nervezni a 40-50 fokos vizet, ritkán volt este, inkább éjjel. Ezért minden asszony éjjel mosott, meg mosogatott. Nyilván, ha volt mosószer és szappan. Még a tisztálkodás is a nagy gondok közül való. Ha netalán szerettél volna nézni tévéadást — persze este 8-tól 10-ig, vasárnap 13-tól 15-ig, este 19.30-tól 22 óráig — mást nem láttál (egy-két kivétellel), csak az istenítő „hazafias” dalokat, meg a két híradót, azok is tele hazugságokkal, vagy hamis jelenetekkel. A rádióban ugyanúgy, csak reggeltől estig. Valamikor volt még magyar meg német adás is, igaz, hogy egy héten csak egyszer 2—2 órát, de már letiltották. Valakinek sértette a fülét. Azt a valakit, azt hiszem, kitalálják. A tévéadásnál maradva, eszembe jut egy jelenet a leírtakkal kapcsolatban. Egy riport készült az egyik gyárban. A tévéstáb kérdi az egyik mérnöktől — ha véletlenül munkást raknak oda beszélni, az előre ki van oktatva —, hogy megy a gyár, és meg vannak-e elégedve? Mit felel a mérnök? — Igen, kérem, minden a tervek szerint megy, jó a minőség, jó a fizetés, minden gép csúcstechnológiával van felszerelve, a munkások jó környezetben dolgoznak, és ezúttal szeretném megköszönni a pártunknak és kormányunknak, hogy ilyen jól gondolkodnak irántunk. A csattanó? Egy szó sem igaz! A mérnöknek kucsma a fején, ráhúzva a führe, vastag, magas nyakú pulcsi, meg nagykabát és kesztyű. És így volt a tévéstáb is . . . Az iskolákban sem fényes. Szegény gyermekek meg vannak nyomorítva a sok fölösleges tantárgyakkal, sapkában, nagykabátban ülnek a padokban, és mindent meg kell köszönjenek a pártnak. És ez a légkör fennáll az egyetemeken, intézetekben, kutatóhelyeken stb. Visszaemlékszem, hogy ahová járt a kislányom óvodába, egyszer az egyik gyerek vitt macisajtot uzsonnára — nyilván volt külföldön ismerőse —, és amikor leültek enni, a többiek nézték, és nyalták a szájukat, kívánták. Már aki tudta, mi az, hogy sajt. A kislányom is hazamenetkor azzal verte a fejemet, hogy neki is kell macisajt. Most magyarázd meg egy négyéves gyereknek, hogy illyet nem lehet kapni. Tudniillik a nagy többség zsíros kenyeret, dzsemes kenyeret, vagy bablevest vitt enni az óvodába. A munkások is ezen élnek, vagy halkonzerven. Van olyan tapasztalatom is, hogy amikor valahonnan került valamilyen ínyencfalat, inkább a feleségemnek és a gyermekemnek adtam, és amikor kínálgattak, inkább azt mondtam, hogy nem szeretem. Hiszen nem volt annyi, hogy mind a hárman jóllakjunk. Egyet nyeltem, és éreztem, hogy felrobbanok idegességemben. Ha fegyverem lett volna, mindenkit lelőttem volna. (Folytatjuk) PÉNTEK, 1989. SZEPTEMBER 1.