Csongrád Megyei Hírlap, 1989. november (46. évfolyam, 259-283. szám)

1989-11-01 / 259. szám

Népszavazás november 26-án és január 7-én Döntött a T. Ház: nem épül meg Nagymaros! Mielőtt a Parlament októ­beri ülésszaka tegnap foly­tatta volna második munka­napját, véleményegyeztetés­re jöttek össze az MSZP par­lamenti frakciójának tagjai. Többek között megegyeztek abban, hogy a bős-nagyma­rosi vízlépcsőrendszer vitá­jában a kormány álláspont­ját támogatják majd, vagyis a nagymarosi építkezés le­állítása mellett kívánnak voksolni. Kiskirályok ki a mundérból! Az előzetes várakozásoktól eltérően a T. Ház nem a népszavazás elrendelésével, illetve a vízlépcső kérdésé­vel folytatta munkáját, ha­nem interpellációkkal. En­nek oka, hogy az illetékes bizottságok nem tudták be­fejezni az előző napon el­hangzott, a népszavazás el­rendeléséhez kapcsolódó mó­dosító indítványok megvita­tását. Nagy kár, hogy így történt, mivel az interpellá­ciók zöme — már megszok­hattuk — helyi, közérdeklő­désre alig számottartó szak­mai kérdéssel rabolja a tör­vényhozásra szánt drága időt. Szerencsére mindig vannak erős kivételek, így például Szigethy Dezső, Győr-Sopron megyei képvi­selő, aki az országos közfel­háborodást kiváltó lakossági valutacsekk-rendelet azon­nali visszavonását követelte. A Citicorp bevezetése óta alig múlik el nap, hogy va­lamelyik sajtóorgánum ne adna hangot eme újabb nem­zeti átverésnek. Tudniillik, a valutacsekk az előzetes hi­vatalos tájékoztatással el­lentétben nehezen kezelhető, s a körülményes külföldi be­váltást súlyos (10—15 száza­lékos) kezelési költséggel terhelik. Természetesen va­lutában. A képviselő tiltako­zott az olyan megnyilatko­zások ellen is, miszerint az ország katasztrofális deviza­helyzetéért a lakosság lenne a felelős. A képviselő a va­lutacsekk mielőbbi megszün­tetését, s egy igazságosabb lakossági valutaellátási rend­szer bevezetését szorgalmaz­ta. A Magyar Nemzeti Bank reagálását kitalálhatja a kedves olvasó. Amikor a la­kosságot ért sérelem korri­gálásáról van szó, a pénzügyi kormányzatnak sohasem sürgős. Bezzeg fordítva. Szó­val, Tarafás Imre élve a Az Országgyűlés határo­zata értelmében november 26-án népszavazás lesz. Az állampolgárok a szavazó­körökben olyan szavazócé­dulát kapnak kézbe, ame­lyen négy kérdés szerepel. Az a négy kérdés, amelyek megválaszolására a Szabad Demokraták Szövetsége népszavazást követelő alá­­­írásgyűjtő kampányt szer­vezett. A kérdések alatt zárójelben olyan magyará­zatok olvashatók, amelyek — felhívva a figyelmet a lehetséges válaszok jogkö­­vetkezményeire — segítik a döntést. A szavazólap tartalmaz­za: Csak az országgyűlé­si választások után kerül­jön-e sor a köztársasági el­nök megválasztására?­­Igen szavazatával ön azt támogatja, hogy a köztársa­sági elnököt ne a nép, ha­nem az új Országgyűlés vá­lassza meg. Nem szavazatá­val azt támogatja, hogy a köztársaság első elnökét közvetlenül a lakosság vá­lassza meg.) 2. Kivonuljanak-e a pártszervek a munkahe­lyekről? (E kérdésben az Ország­­gyűlés a pártokról szóló törvény elfogadásával úgy döntött, hogy a munkahe­lyeken ne működjenek pártok. Igen szavazatával az Országgyűlés döntését megerősíti, nem szavazatá­val a pártok munkahelyi működését támogatja.) 3. Elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában vagy kezelésében lévő va­gyonról? (Az Országgyűlés októbe­ri ülésszakán a társadalmi szervezetek és az MSZMP vagyonáról szóló tájékozta­tót elfogadta igen szava­házszabály adta lehetőség­gel, harminc napon belül, írásban ígérte a választ. Király Ferenc interpellá­ciója hűen tolmácsolta azt a közfelháborodást, melyet Bo­kor Imre Kiskirályok mun­dérban című könyve oko­zott a lakosság körében. A könyv megjelenése óta nyug­állományba helyezett ezre­des megdöbbentő képet fes­tett azokról az anomáliákról, elvtelen visszaélésekről, zazával megerősíti az el­számoltatást, nem szavaza­­­­tával elutasítja az elszá­moltatást.) 4. Feloszlassák-e a mun­kásőrséget? (Az Országgyűlés a mun­kásőrséget októberben jog­utód nélkül feloszlatta, a törvény végrehajtása meg­kezdődött. Igen szavazatá­val megerősíti az Ország­­gyűlés döntését, nem sza­vazatával a munkásőrség visszaállítása mellett foglal állást.­” A népszavazás akkor mi­nősül eredményesnek, ha a választópolgárok fele, plusz egy fő szavazott. Ek­kor kétféle megoldás lehet­séges a köztársasági elnök választásával összefüggés­ben. Az egyik: ha a több­ség igennel voksol, akkor az Országgyűlés által kitű­zött időpontban, 1990. ja­nuár 7-én megtartják a köztársaságielnök-válasz­­tást. Ha a többség eluta­sítja ezt, akkor az elnököt a képviselőválasztások után megalakuló új Parla­ment választja meg. Ez te­hát azt jelentené, hogy ja­nuár 7-én nem lesz köztár­­saságielnök-választás. Ha a választópolgárok nem mennek el szavazni, illetve nincs meg a szüksé­ges arány, a népszavazás eredménytelennek minő­sül. Ezt a helyzetet úgy kell tekinteni, mintha nem is lett volna népszavazás. Ez esetben pedig az elfoga­dott módosított alkotmány, és az Országgyűlés dönté­sének megfelelően az álta­lános és egyenlő választó­jog alapján, közvetlen és titkos szavazással válasz­tanak a választásra jogo­sult állampolgárok köztár­sasági elnököt január 7-én, amelyek Czinege Lajos mi­nisztersége alatt a hadsereg felső vezetését jellemezték. Az írás negatív hősei vagy már nyugdíjban vannak, él­vezve a korábban „morális rothadás” közben szerzett jogtalan előnyöket, vagy pe­dig ma is vezető funkcióban vannak. A képviselő elmond­ta: a könyv szerzőjét no­vember 1-jétől nyugállo­mányba helyezték, mégpedig Kárpáti Ferenc vezérezre­des, honvédelmi miniszter parancsára. Király Ferenc szerint ez a minősíthetetlen eljárás joggal vonja kétség­be a tárca vezetőjének nem­egyszer hangoztatott meg­újulási szándékát. Ezek után a képviselő egyértelmű vá­laszt kért a minisztertől: nem lát-e ellentmondást ro­konszenves reformista, libe­rális parlamenti szereplése, illetve az alkalmazott re­torzió között, valamint a könyvben feltárt tények alapján milyen szervezési és személyi konzekvenciákat kíván levonni? A honvédel­mi miniszter válaszában el­ismerte, hogy a­­ közvéle­ményt joggal irritáló kérdés­ről van szó. Éppen ezért a miniszterelnökhöz fordult, kérve a vizsgálatot. Németh Miklós máris felkérte a Par­lament honvédelmi bizottsá­gának elnökét, s néhány tag­ját erre a munkára, amely már meg is kezdődött. Kár­páti Ferenc kijelentette: Bo­kor Imre jószándékában nem kételkedik, hiszen tu­domása szerint a szerző könyve kiadása előtt még politikai, állami vezetőktől is véleményt kért. A nyug­díjaztatást törvényes, kel­lően körültekintő intézke­désnek nevezte. Sérelmezte, hogy a szerző nemcsak a múltra vonatkoztatta nega­tív megjegyzéseit, de a had­sereg mai légkörét illetően is hasonló következtetésekre készteti az olvasót. A végle­ges választ — a vizsgálatok befejezése után — harminc napon belül adja meg a mi­niszter. Döntsön a nép Az illetékes bizottságok miután megtárgyalták a népszavazás elrendelését érintő módosító képviselői indítványokat, folytathatta az előző nap megkezdett na­pirend vitáját a T. Ház. Szá­mos, látszólag részletkérdés­­­ben mondtak még véleményt a képviselők, így többek kö­zött a szavazócédula elkészí­­téséről, megfogalmazásairól, így például arról, hogy a kö­vetkező képviselőválasztást illessék-e a szabad jelzővel, avagy nem. A Parlament többsége szó szerint lehur­rogta az effajta felvetést, pe­dig mint Király Zoltán is hivatkozott rá, az idevonat­kozó törvény szerint az ál­lampolgári kezdeményezésre (Folytatás a 3. oldalon.) Hogyan voksoljunk? — Az egész ügyet egy rá­dióriport pattintotta ki, amelyben megköszönték­­ a szegedi tanácsnak azt a két­millió forintot, amellyel hoz­zájárultak az orvosegyetem készülékvásárlásához — mondta Tóth Csaba. — Erről a kifizetésről, ennek meg­szavazásáról egyikünk sem tudott. Akkor meg, hogyan lehetséges — vetődött fel többünkben. A cél, a segítő­szándék ugyan nemes volt, de a játékszabályokat nem tartották be. Óhatatlanul, minden rossz szándék nélkül felvetődik az emberben, ha az apparátus ilyen, zsebből történő fizetéseket megtett, akkor máskor is megtehet­te... Ráadásul a legutóbbi tanácsülésen éppen a taná­csi gazdálkodást tárgyaltuk, és az említett összeg se a ki­adás, se a bevételi forrásnál nem szerepelt. — E szabálytalanság miatt mondott le? — Emiatt is. Bizalmatlan­sági szavazást kértem a pénzügyi osztály megbízott vezetője, Sárkány István el­len. Bár meggyőződésem, ezt a manővert nem kizárólag az ő számlájára kell írni, erre a főnökének is rá kellett bó­lintania, a pohár azonban akkor telt be, amikor egy más üggyel kap­csolatban, ami szintén Sárkányra vo­natkozott, ő meghazudtolt, mondván, félreinformálom a tanácsot. Akkor a dokumen­tumok, bizonyítékok nem álltak rendelkezésemre Most már igen . .. — Haragosa magának Sárkány István? — Nem Sőt, tanácstagi munkámban csak segítséget kaptam tőle Azonban az a módszer, eszköz, ahogyan el­jártak, a tanács feje fölött átnyúltak, felháborító Nem szabad hagyni. — A lemondásokat a ta­nács nem vette tudomásul. Úgy határozott, hogy novem­ber 2-án visszatérnek rá. Ragaszkodik még álláspont­jához? — Higgye el, nagyon sok fejtörést okozott a kérdés! Rengetegen megkerestek személyesen vagy telefonon, és győzködtek, ne mondjak le. Végül is úgy döntöttem, maradok, és a jövőben is legjobb belátásom szerint, a választóim érdekeit szem előtt tartva próbálok dolgoz­ni. Vámosiné Karsai Évát nem személyes sérelem késztette arra, hogy lemond­jon. Közgazdászként ottho­nosan mozog a különféle ki­mutatások, adminisztrációk világában, ezért nem hi­szem, hogy pusztán érzel­mek vezérelték, amikor kije­lentette: — Az apparátus nem ve­szi komolyan a választott testületet, amely csupán egy eszköze az irányítási rend­szernek. Ezzel a kétmillió forinttal is úgy lehettek, mit gatyázzunk vele. Adjuk oda, úgyis megszavaznák. Kábé ilyen szinten kezelnek bennünket. — Távol álljon tőlem, hogy védeni akarjam a ta­nácsi apparátust, de maga szerint a testület egyébként alkalmas arra, hogy érett várospolitikai döntéseket hozzon? — Szerintem az appará­tus működési rendszere rossz, gyökeresen meg kel­lene változtatni. Azonban a jelenlegi testületnek csupán a kisebbik részét látom fel­készültnek arra, hogy éret­ten politizáljon, az itt élők érdekében. A jelenlegi gya­korlat kétségtelen az, hogy az apparátus diktál, testület pedig bólint... — Meg kell kérdeznem a következőt: lesújtó vélemé­nyének nincs köze ahhoz, hogy a legutóbbi tanácsel­nök-választáson a jelöltek között volt, és Csonka Ist­ván lett a polgármester Karsai Évát a végrehajtó bizottsági, valamint a ta­nácsüléseken való tényke­dése, véleménynyilvánításai alapján, ahogy megismertem, őszintén hiszem, amit mon­dott: — A kettőnek semmi köze egymáshoz. Azon a bizonyos választáson az egyik tanács­tag-társam nem éppen mel­lettem korteskedve elmond­ta, hogy nincs elég tapaszta­latom az apparátusi munká­ban. Az ilyenből nem is kí­vánok jártasságot szerez­ni... * Szeged város tanácsa hol­nap fél 9-kor ülést tart. V. FEKETE SÁNDOR A farka csóválja a kutyát — Kétmillió, zsebből Adjuk oda, úgyis megszavaznák A bizalmatlanság légkörében, csípős, paprikás hangulatban tettek pontot a legutóbbi szegedi tanács­ülés végére. A vita tulajdonképpen akkor lángolt fel, amikor kiderült, hogy az apparátus „zsebből fizetett ki” kétmillió forintot, amelyről sem a városatyák, sem szűkebb körük, a végrehajtó bizottság nem tudott. Három tanácstag „bedobta a törülközőt”, közülük ketten vb-tagok is. A miértről kérdeztem Tóth Csabát és Vámosiné Karsai Évát. Csongrádi Megyei 46/259. 1989. nov­­., s.mk .4): 41(I Fi F politik­ai napilap * I lin x l­ S­­LAP Sírok A Keleti - Kárpátokban hiába bolyonganék, aligha találnám meg dédapám sírját. A családi legen­dárium szerint Csernovci közelében lett az első világháború áldozata, mint ahogy rajta kívül még százezrek (?) végezték harctéren. Talán névtelenül, de nem elfelejtve. Nagyapám székely bölcsessége szerint: egy ember addig él, míg emlékeznek rá. Lám, ez az örök élet titka! Ugye, azokra is emlékezünk, akik nem ágyban, párnák közt haltak meg? Azokra is, akiket kegyetle­nül megkínoztak nézeteikért, akiket arccal a lól felé hantoltak el, akikről máig nem tudjuk, mi volt a bű­nük? A rákoskeresztúri temetőben például hiába ke­reste a férjét Gyuris Istvánná. A Rajk-per említett áldozatát úgy temették el, hogy a temető gondnokát és hozzátartozóit bezárták. Remélve, hogy nem lesz­nek szemtanúk. És nincsenek. A hant gyorsan egyen­lő lett a föld színével. A görögök szótárában meg szerepel egy szó, me­lyet mi alig ismerünk, ez pedig a hübrisz. Tragikus vétséget jelent. Mert másként aligha lehet mind­sítani — erkölcsileg — azt, ami harminc-egynehány évvel ezelőtt, a koncepciós perek idején történt. Kotáts Józsefet 1958-ban az­ államrend megdön­tése elleni szervezkedés miatt ítélték el, és végezte kötélen. Nemrég jelentkezett az egyik hozzátartozója, szeretnék exhumáltatni Kováts József földi maradvá­nyait. Természetesen még az sem tudható pontosan, hogy hol nyugszik. P­edig nem a Keleti-Kárpátokban, tömegsírban kell keresni, hanem itt, Szegeden, a rabteme­­tőben. Hübrisz? A bölcsek tanítása szerint, amikor gyertyát gyújtunk, nem árt tudomásul venni saját végességünket sem. Beiktatták a megye új főkapitányát Tegnap délután ünnepé­lyes parancsnoki értekezle­tet tartottak Szegeden, a megyei rendőr-főkapitány­ságon, ahol L­ajkó Ferenc őrnagy ismertette a belügy­miniszter hétfői, főkapitányi kinevezésekről szóló és me­gyénket is érintő parancsát Bejelentette: a miniszter át­helyezte a Budapesti Rend­őr-főkapitányság állomá­nyába, és egyben kinevezte a főkapitányság vezetőjévé Barna Sándor vezérőrna­gyot, Csongrád megye főka­pitányát. Ugyanakkor kine­vezte Csongrád megye rend­őrfőkapitányává Salgó Lász­ló őrnagyot, a makói kapi­tányság vezetőjét ezredesi rangban. Ilcsik Sándor bel­ügyminiszter-helyettes kö­szöntötte a minisztérium vezetése nevében az új tiszt­ségükben kinevezett főkap­i­tányokat, és méltatta eddigi pályafutásukat.

Next