Református gimnázium, Csurgó, 1921
A késmárki Thököly várkastély.*) A nemzeti létünket megalázó trianoni béke a világháború leggyávább résztvevőinek, a cseheknek a kezére juttatta a természeti és műtörténeti kincsekben gazdag Felvidéket. Az egykor lelkes és vitéz kuruc katonák énekétől hangos várak és várkastélyok termei-udvarai ma cseh martalócok táborhelyéül szolgálnak. Cseh katonák tanyája lett Thököly Imre, a „kuruc király" fényes és pazar berendezésű s a Felvidék egyik legszebb várkastélya, a késmárki várkastély is. A várkastély a város védfalain belül épült, valószínűleg a Szent Erzsébetnek szentelt s a husziták által 1433-ban rombadöntött kápolna helyén a XV. század folyamán. A XVI. században a várkastély ura a Thököly család lett, melynek egyik tagjától, I. Istvántól nyerte mai alakját. Ennek fia, II. István, mint a Wesselényi-féle összeesküvés tagja más jószágaival együtt a várkastélyt is elveszti s végre hosszas harcok után 1720-ban átmegy a város tulajdonába. E monumentális várkastély legbecsesebb műalkotása a remek berendezésű s pazar fényű kápolna, mely a mai napig megőrizte épségét. A kápolnát az ajtón olvasható felirat szerint II. Thököly István renováltatta 1658-ban. Úgy külseje, mint belseje ügyes művészi kezekre vall, s dicséri a nagyműveltségű és sokat utazott várúr ízlését. A kapu oszlopai árvái homokkőből vannak kivésve, belsejének szemkápráztató fénye pedig párját ritkítja az egész országban. Padlója egykor márványból volt, remek csillárok, aranyozott oltár s művészi faragásu szószék díszítették *) Részlet az 1921-22-ik tanév elején felolvasott székfoglaló értekezésből. 1) Dr. Bruckner: Késmárk sz.. kir. város műemlékei.