Cukoripar, 1951 (4 . évfolyam, 1-12. szám)
1951-01-01 / 1. szám
A CUKORIPAR ÉS A MEZŐGAZDASÁGI IPARI TUDOMÁNYOS EGYESÜLET CUKORIPARI SZAKOSZTÁLYÁNAK HAVI FOLYÓIRATA * 1951. JANUÁR A káderek, nevelése Vincze Pál A káder nevelés alapfeltétele a munka jó és eredményes vitelének. Rákosi elvtárs legutóbbi központi vezetőségi beszédeiben ismételten megállapította, hogy Pártunk az utóbbi hónapokban tovább erősödött, befolyása és tekintélye megnőtt. A káderek is edződtek, fejlődtek. Mégis a káderek kiválasztása és fejlesztése, valamint a nekik legjobban megfelelő munkaterületre való beállítása tekintetében állandóan erősíteni kell a munkát. A cukoripart egyes alapszerveknél is fokozni kell az új év küszöbén ,az aktivitást a kádernevelés és kiválasztás tekintetében. Teljesen fel kell számolni a munka kampány jellegét és a fejlődésnek állandóan szélesebbre kell terjednie és mélyebbre kell hatolnia. Arra kell törekedni, hogy úgy a főosztályi pártszervezetnél, mint a cukorgyárak pártszervezeteinél egyre több és több i a szó szoros értelmében vett káder fejlődjék ki. Arra kell törekedni, hogy a szocializmus építésével lépést tartva, fokozatosan mindenből a szó teljes értékű káderré váljék. A cukoripari párt- és szakmai káderek fejlődésénél hónapról hónapra megállapítható, hogy jó volt-ea munka, vagy pedig meglátszik-e a kampányszerűség a fellendülések utáni ellenindulások formájában. Mindenkor megállapítható, hogy alapszervi pártvezetőségeink, párttagjaink hogyan viszonylanak e döntően fontos kérdéshez. Kitűnik az a dolgozók hangulatából, a munka üteméből, visszatükröződik minden rendezvény sikerénél, vagy ellaposodásánál Foglalkozik-e és hogyan foglalkozik egy-egy pártvezetőség a párt- és tömegszervezeti kádereikkel, jó-e a kapcsolat, vagy csak formális? Nem mutatkoznak-e meg a dolgozóktól való elszakadás nyomai? Nagy hiba, ha előfordul az, hogy a vezető nem érti meg kellően a dolgozók problémáit és mereven, vagy értetlenül áll a dolgozóik között. Viszont az is hiba és ez gyakori, ha úgynevezett uszálypolitikát is olytatunk. Ha nem merjük vállalni a látszatra népszerűtlen feladatokat, ha elkendőzzük, szépítjük a dolgozók hibáit és ezzel együtt saját hibáinkat is elleplezzük. Ha fogyatékos a munka, azért a pártvezetőség mindig nagymértékben felelős. Ha a példamutatás nem elég, ha nincs kellő határozottság, vagy éppen gyengeség tapasztalható. Ahol hiányzik a kritika és önkritika és nincs meg a kollektív működés ,a vezetésben és aprómunkában egyaránt, ez minden tekintetben megmutatkozik. A most befejezett cukorgyári kampány megmutatta a hibákat, minthogy mindig az erős gyakorlati munkában ütköznek ki azok teljes nagyságukban és harderjükben. Ilyenkor mutatkozik meg, a hogy megfelelő fokon állott-e a kádernevelés, úgy a párt- mint tömegszervezeti vonalon. Állandó edzésben voltak-e a káderek, vagy csak papirosmunka folyt-e a szervezetben és a fejlettség korántsem olyan, mint a csalóka kép mutatta. Nem véletlen, ha egy cukorgyárikampány alatt, vagy aztán a funkcionáriusokat le kell cserélni olyan hibák miatt, melyek akár az üzemirésznél, akár a politikai résznél mutatkoznak meg. A békeharcban a legnagyobb helytállásra, ezzel együtt állandó és lelkes nevelőmunkára van szükség. Ingadozás nélküli vezetőkre, hogy ugyanilyen káderek nevelődhessenek. Hogy ezt döntő mértékben biztosítani lehessen, a munkát szívósan és lelkesedéssel kell vinni. Nem jó vezető az, aki nem értékeli kellően Sztálin elvtárs következő megállapítását: „Bátran kimondhatjuk, ha kádereinket a munka minden területén ideológiailag ki tudnák képezni és politikailag annyira megedzeni, hogy szabadon tudnának tájékozódni a belső és nemzetközi helyzetben, ha teljesen érett marxista-leninistákká tudnák őket tenni, akik komoly hiba nélkül tudják megoldani az ország vezetésének, kérdéseit, akkor minden alapunk megvolna arra, hogy kérdéseink kilenctized részét már megoldottnak tekintsük“. (XVIII. Pártkongresszus, 1939.) Egy-egy aktíva,értekezlet, kollektív megmozdulás, vagy a torlódó gazdasági munka egyaránt megmutatja, hol vannak a hibák, hol kell erősíteni, a hibákat kiküszöbölni. Megmutatkozik napról napra, hogy sok a javítanivaló munkánkban és mennyire megakadhatunk a feladatok előtt, ha nem segít a felnövő káderek egyre nagyobb és megfelelő területeken való bekapcsolása. A mi kádereink nagy része még nem bizonyította be, hogy mennyire képes helytállni, egy része pedig kifejezetten komoly hiányosságokat mutat, ha helytállásra szükség van! Ennek a kérdésnek fontosságát Rákosi elvtárs útmutatása nyomán a legnagyobb mértékben szem előtt kell tartanunk és mindig ehhez képest kell cselekednünk.