Cukoripar, 1983 (36. évfolyam, 1-4. szám)
1983-01-01 / 1. szám
A CUKORIPAR ÉS A MAGYAR ÉLELMISZERIPARI TUDOMÁNYOS EGYESÜLET CUKORIPARI SZAKOSZTÁLYÁNAK NEGYEDÉVI FOLYÓIRATA 1983. JANUÁR—MÁRCIUS A cukorrépa terjedő betegsége a rizománia DR. VIRÁG JÁNOS Mintegy 25 évvel ezelőtt a Pó-síkságon észlelték először a cukorrépa vírusos eredetű betegségét, az ún. gyökérkórt, olasz elnevezése szerint rizomániát. A hatvanas évek közepére már olyan méreteket öltött egyes területeken a fertőzés, hogy a nagy kártétel miatt a termesztés ráfizetéses volt, így azt be kellett szüntetni. Ebből kifolyólag jónéhány cukorgyárat is leállítottak. A hetvenes évek elején, már az olasz cukorrépatermő-területek kétharmada fertőződött, mivel a betegség kiterjedt Közép- és Délolaszországra is [1, 2, 3]. A későbbiekben ez a vírusos eredetű betegség megjelent Franciaországban, Jugoszláviában, az NSZK déli területein, Görögországban, sőt Japánban is [4, 5, 6, 7, 8, 9, 10]. Az utóbbi években már Ausztriában [11, 12] is észlelték a rizománia fellépését, a Kisalföld közvetlen szomszédságában lévő répatermő területeken, így Burgenlandban és a Bécsi Medencében is. A viszonylag lassú, de fokozatos terjedése arra engedett következtetni, hogy hazánkban is előbb vagy utóbb számolnunk kell megjelenésével. Így a leginkább veszélyeztetett, — a fertőzött területekkel határos — répatáblákon kísértük figyelemmel esetleges megjelenését. Sajnos számításunk bekövetkezett és a Petőházi Cukorgyár körzetében több táblán is észleltük 1982 augusztusában a rizománia tipikus tüneteit, amelyek arra engednek következtetni, hogy a betegség lappangó formában már korábban is jelen volt. A betegség tünetei és kártétele Alapfertőzés esetén, már korán (6—8 leveles korban) jelentkeznek az első tünetek a lombozaton. Ez a levelek kivilágosodásából áll hasonlóan a nitrogén vagy nyomelem-hiányhoz. A levéllemezek elkeskenyednek, a levélnyelek pedig megnyúlnak. Később a levelek lankadnak, hervadnak, kielégítő talajnedvesség ellenére is hasonlóan a nematódafertőzéshez. A tenyészidő végső fázisában jellegzetes, hogy a fertőzött répák a megfelelő tenyészterület ellenére is kicsik maradnak, a répatáblákon a lombozat kisebb-nagyobb foltokban (a betegség intenzitásától függően) leroskad, a levélnyelek fokozatosan bámulnak, a levéllemez elszárad. A gyökértest fejlődésében rendkívül elmarad, számtalan hajszálgyökeret fejleszt, erősen „szakállasodig”, súlyos esetekben teljesen megbarnul, elrothad, értéktelenné válik. A répatest tipikus szakállasodásán kívül az edénynyalábok barnás elszíneződése figyelhető meg, de gyakran már egészen fiatal répákon is tapasztalható ez a tünet (1. ábra). A betegség a répatermesztés számára — ott ahol fellép — igen komoly és tartós veszélyt jelent. A kártétel mértéke nagymértékben függ az ökológiai tényezőktől, illetve a fertőzés intenzitásától. A legnagyobb veszteség akkor keletkezik, ha a fertőzés fiatal korban éri a répanövényeket. A kártétel mennyiségi és minőségi tekintetben egyaránt jelentős lehet. A szakállas apró répák esetenként a gyári feldolgozás számára alkalmatlanok, illetve jelentős részük a betakarításkor a termőhelyen marad, így a mennyiségi kár becslése nagyon nehéz, mert azt a fertőzés ideje és mértéke rendkívüli mértékben befolyásolja. Becsült adatok szerint egyes esetekben az 50—60 %-ot is elérheti. A minőségi kártétel mértéke, ha lehet még jelentősebb, mert egyes egyedek rothadásuk miatt teljesen értéktelenek, a gyengébben károsodott egyedek cukortartalma a felére csökkenhet. A rizomániás répák a tárolás folyamán is sok gondot okozhatnak, mert nehezen tárolhatók és a környezetükben lévő egészséges szállítmány romlását is előidézhetik.