Debreceni Szemle, 1932 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1932 / 1. szám - Darkó Jenő: Az új világnyelv kérdése a genfi nemzetközi nyelvtudományi kongresszuson
DEBRECENI SZEMLE VI. ÉVFOLYAM 1932 JANUÁR 1. (51.) SZÁM AZ ÚJ VILÁGNYELV KÉRDÉSE A GENFI NEMZETKÖZI NYELVTUDOMÁNYI KONGRESSZUSON A három év előtti hágai kezdeményezés után az idén másodízben gyűltek össze a világ nyelvtudósai Genfben augusztus 25. és 29. között , hogy nemzetközi kongresszust tartsanak. A világszerte nyomasztóan rossz gazdasági helyzet s azok a rendkívüli valutáris intézkedések, melyek különösen Németországban és hazánkban megnehezítették a külföldre való utazást, kétségkívül meghiúsították a kongresszus több tagjának részvételi szándékát is, mindezen nehézségek ellenére mégis kétszáznál több szakember gyűlt össze a világ minden részéből a II. nyelvészeti kongresszusra s 13 állam, 12 tudományos akadémia, 38 egyetem s számos nyelvészeti társaság küldte el oda hivatalos képviselőit. Magyarországot e sorok írója mellett Baranyay Zoltán (Szeged), Benigny Gyula (Debrecen), Sauvageot Aurélien (Budapest) és Zolnai Béla (Szeged) képviselték. A kongresszus számos tisztán tudományos kérdésen kívül, melyek élénken megvilágították a nyelvtudomány kebelében az utóbbi években végbemenő fejlődést és átalakulást, tárgyalt egy kiválóan gyakorlati kérdést is, egy világszerte egységesen és általánosan használandó nemzetközi érintkezési nyelv megvalósításának problémáját. Ismeretes, hogy a múlt század vége óta mennyi erőfeszítés és kísérletezés történt abban az irányban, hogy egy mindenki által könnyen elsajátítható és elfogadható új nyelvvel ajándékozzák meg az emberiséget, mely egymagában biztosíthatná az összes nemzetekhez tartozóknak egymás közti érintkezését. A mesterséges nyelveknek egész sora született meg néhány évtized alatt, köztük egyik-másik, pl. a volapük, rövid pályafutás után csakhamar alámerült, némelyek azonban, elsősorban az esperanto, erősen tartják magukat s szívós propagandával egyre nagyobb tért hódítanak a különböző nemzetek társadalmában, anélkül, hogy bármelyik is közülük döntő sikert, illetve általános elismertetést tudott volna kivívni. Széles rétegek maradtak közönyösek e mozgalommal szemben , különösen éppen a nyelvbúvárok, a hivatásos nyelvtudósok tekintettek kicsinylően, sokszor görbe szemmel a teljesen elhibázottnak és hiábavalónak nyilvánított kísérletezésekre. Annál feltűnőbb