Debreczen, 1878. január-június (10. évfolyam, 1-121. szám)

1878-03-26 / 60. szám

1878. X. évfolyam. 60. szám. Kedd, márczius 26. V­E <1­8 E­Y - nÁZ FÖr.DSZINT » pverke.zte-Bérmento# kü­ldemJfOi. Előfizethetni helyben : TELEODI K. LAJOS t* ifi. 08ÁTHY KAROLY « konv vk«re»kild^8*ib«bu­h­a­e%«rk AHz,tl­ iu>irn<M. — i* 'j K­zy«^t>iitt­h­j»o«t*h­ivatalok utján. fe________________________________£ «lebreczen­ ii­lései „fAfgeneiiilési párt“ közlönye. ~ petit sor* 1 !> kr. íratok sem adatnak vlhez*. ^ Előfizetési árak: ^ TT^jjjk P Hirdetési dij: ^ Helyben e« postán küldve: g| j||l mS­­ wj « Br|^P n 18 J» JEST « n | fl e.tiuorírt kr. Egy i­r» 10 Irt — kr. N.gyed «Wr« V •» s" kr' _H JHI Áll jRR Jffi Jjg, vjvLvg jwjli vjfll ^Sł_^JgU M jM ififl N.gyol.h i.rjndelmU , mint Minien több lib.ll Félévre 5 „ — „ Kgy .»»*»"> — . 10 - WmSSSB0W^ 1m^H3 ^VKT BY^feWWBW HHBHBSHhI BSoHttSlfi mBU Tgül IB­b­I r­d . I é « . k, »Ibni »z.rbnt I « g * c » é­b­k Előfizetési pénz , minden közlemény : b Ö-PIAOZ, érért. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZAI! HÍRLAP. ~rrt^TIl Megjelen hetenkint ötször: hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön és szombaton. J^----------------------------­ Előfizetésre való felhívás. Lapunk 2-ik évnegyedére. A „D­ebreczen“ hetenkint. ötször megjelenő politikai lap folyó évi ápr.—jun. negyedévi folyamára előfizetést nyitunk. Politikai tekintetben álláspontunk továbbra is változatlan marad. De nyerni fog a lap élénkségében és tartalmasságában azon arány szerint, a mint a t. közönség nagy becsű­ pártoló figyelme felénk fordul. Felöleljük ezután is a társadalom minden érdekét. Kímélet­­lenül ostorozzuk az ez ellen vétőket. Emeljük az erényt. Tollunkat mindig e szent háromság fogja vezérelni: hazafiság, jó szándék és igazság. Kitűnő tollú munkatársaink dicséretéül legyen elég jeles czikkeikre utalnunk. Ennyi dolgozó erővel, mint a „Debreczen“, egy vidéki lap sem dicsekedhetik. Minden fontosabb eseményről távirati úton értesítünk. Tárcsánk­b­a­n1 a jövő negyedben egy igen érdekes eredeti regényt közlünk Zombory Gede je­les tollából. Az előfizetési árak a lap homlokán olvashatók. Hirdetések a legj­iányosabb áron közöltetnek. Szilárd elhatározással, tántorithatatlanul haladunk kitűzött czélunk felé. En­­nek érzetében bizalommal kérjük a t. közönség becses támogatását. Hazafias üdvözlettel, Debreczenben, 1878. márcz. 15. Szatmári Károly, felelős szerkesztő Kongres­szus-e vagy háború ? Politikai szemle. (*) Feszült várakozás uralkodik egész Európában az események fejlődése iránt. Mi lesz már ? Oly nagy kérdés, mire egyenes feleletet adni nemcsak And­­rássy, hanem Bismark, vagy Gorcsakov sem volna képes. Törökország elpusztításának hivata­los okmánya — a békeszerződés — már előttünk fekszik. Európa minden zugából hangzik a tiltakozó szó, és Szt.­Péter­­vár kivételével elfogadhatlannak jelentik azt minden oldalról. A hatalmak tehetetlensége most élénk színekben áll előttünk. Szemet hunytak akkor, midőn a muszka csorda —­ isten és ember tör­vénye ellenére, — hadüzenet nélkül, mintegy rablócsapat, tört a szegény tö­rökre, melynek létkérdése fél Európát érdekli. És most kapkodnak. Kongres­szus­­ba vetik reményük horgonyát. De ennek sikerére kevesebb a kilátás, mint valaha. Mi következik tehát ? Anglia nem enged követeléséből , és fegyverkezik; hajókat szerel föl és hajókat bérel csapatszállításra, s a ke­leti vizeken horgonyzó hajóhadát hitet­len mérvben erősiti meg. Oroszország sem enged két pontban , és fegyver­kezik szintén, visszaparancsolja már-már hazaindult hadcsapatait, óriás mennyi­ségű fegyvert s lőszert szállíttat Ameri­kából s mentői erősebb állásokat igyek­szik foglalni a tengerszorosok partjain, szemben a félelmetes brit tengeri erővel. Soha sem voltak úgy élire állítva a dol­gok, mint épen e pillanatban. Mikor nemzetek egymással való versenyében a pusztán érdekkérdés kezdi becsületbeli kérdéssé nőni ki magát, ott már nagyon közel az első lövés eldördülésének ve­szedelme, visszavonhatlan következmé­nyeivel, ott már a közvetítés nem ígér­kezik igen háladatos munkának. E perezben tehát úgy áll a dolog, hogy a háború elkerülhetlen Anglia és a muszka közt. A szövetség Anglia és Francziaor­szág között, ma már több mint valószínű. Ezáltal Németországnak legveszélyesebb ellensége nyert erőt, gyöngíttetik tehát Németország hatálya keleten. Olaszország sem maradhat tétlen né­zője majd a fejleményeknek, s ha azon­nal nem is, de be fog sodortatni a bo­nyodalmakba annak folyamán. Mert az olasz állam még sem szervezetében, sem természeti határaiban befejezve nincsen. Bármit beszéljen Humbert király, — az olasz politika nem lehet más, mint hóditó politika mindaddig, mig Olaszország ha­tárai ki nem tágulnak minden olasz nyelvű irányban, s m­ig az olasz kormány szá­razföldi hatalma mellé a tengeri hatalom nymbusát fel nem tűzi ! Hát mi aztán mit teszünk ! A mi „égi végzemény“-ünk Bécsben lakik. Onnan repittetett világgá a követ­kező távirat : Mihelyest a 60 millió hitel fedeze­téről gondoskodva lesz az osztrák­­magyar csapatok haladéktalanul be fognak vonulni Boszniába és Herczegovinába, de legkésőbb á­p­r­i­l 7-d­i­k­é­i­g ez okvetlenül meg­történik. Oroszország e terv kivite­lének díjából minden akadályt, elhárított, kiváltképen azóta igyekszik Oroszország az occupátiót lehetővé tenni, mióta Anglia nyomatékosabban lép fel saját nézetei mellett. A bécsi döntő körök a Bulgá­riára vonatkozó orosz tervekkel teljesen kibékültek, s az Oroszország tetszése szerinti szervezést többé nem Tessék most már eligazodni,gátolják. Anglia Európa szabadságának zász­lóját bontja ki, s kész vérét on­tani, hogy ezt a muszka zsarnok eltiprása előtt megvédje. És a mi véreinket a szabadság ter­mészetes ellensége: a muszka szövetsé­gében állítják ki a síkra. Vérben fog tehát úszni nemsokára Európa földe. Iszonytató lesz a háború. S a baljóslat még ma is él. Törökország után a magyarnak ás­sák meg sírját. A kiegyezési ügy tekintetében a hely­zet egy cseppet sem változott. Valóságos Pe­­nelope-munka ez, mely már sohasem készül el, daczára a kormány biztató kilátásainak melyeknek a legujabbi provisorium vitája alatt is a képviselőházban kifejezést adott. A két kormány egy lépéssel sem közeledik egymás­hoz, a jelen status quo teljesen megegyezik a 3 hónappal ezelőttivel. Bécsi lapok legalább, melyek a kiegyezési kérdések állásáról rend­szerint a budapesti lapoknál jóval előbb érte­sülnek, igen komor színekkel ecsetelik a hely­zetet és vajmi kevés reményt nyújtanak arra, hogy az engedélyezett újabb két hónapos pro­visorium alatt Tiszáék alkuja bevégzetté vál­­hassék. A képviselőház jogügyi bizottsága a bírói függetlenségről szóló tvjavaslatot hosszas vita után 5 szavazattal 4 ellenében általános­ságban elfogadta Borsod megye mezőkeresztesi kerüle­tének választói vasárnap Mezőkeresztesen ér­tekezletet tartottak, a­melyen Simonyi Ernő, Mocsáry Lajos és Németh Albert országos képviselők is jelen voltak. A nagy többség Duka Ferenczet, a kerület jelenlegi függet­lenségi párti képviselőjét, ki a kerületet már két országgyűlésen képviselte, léptette fel új­ból követjelöltnek tetbe ne jussatok , így boldog lesz kis váro­sotok, s fel fog benne virulni az egyetértés, ennek alapján a rend, és végre az előhaladás és a földi boldogság, a megnyugvásból eredt megelégedés. Legyetek önállók, Igazmondó BUDAPESTI HÍREK. Az Ügyvédi ka­mara vasárnap népes közgyűlést tartott. Tiszt­­ujitás volt. A magyar gazdasszonyok orsz. egylete Batthyány grófnőt választá alelnökké. Szégyenfolt. A budapesti magyar czipészek egy bécsi német „czizmadia szakközlöny fel­­segitésére vigalmat tartanak. Munkáskongres­­­sZUS tartozik Budapesten húsvét első napján. A „Szózat“ Krátky politikai röpirata nem sokára megjelen. A nemzeti színházban vasár­nap „II. Rákóczy Ferenc» fogságát“ adják elő. Hajdumegyei viszhang Buzdító. H.­Böszörmény, márt. 9 Városi közgyűlésünk ma tartott ülésében kiskorúságának ismét jelét adta, mert a volt rendőralkapitány helyesen vagy nem helyesen — de ezt megítélni majd a megyei törvényha­tóság lesz hivatva — történt hivatalában fel­függesztése által üresedésbe jött alrendőrkapi­­tányi hivatalra és több szakképes ajánlkozó közül a legszakavatlanabbat — ki talán 4—5 iskolát is alig járt, tisztességes tudományokért egy haja szála meg nem görbedt, hanem vele született szántás-vetés mesterségben gyakorolta magát, ki egy idegen hatósághoz szóló levelet nem hogy fogalmazni, de leírni orthographice sem képes, annak csak külalakját megadni sem tudja, marhaleveleket állít ki, kérdem, hogy ítél meg egy hamis paszust, ilyenre tu­datlanságból kiállítja a jót, néha-néha pénzt kezel, levelezés mellett továbbít, hogy teheti az azt, ki erre valójában „tehetetlen.“ Önhitségében messze ment egy szegény flótást választott. Hej pedig az ülésekben a vitéz hajdú elődök, most már csak szájhő­se­­rős unokái minduntalan a számadások megvizs­gálását, hivatalos teendőkben hátrányokat fe­szegetik, kik azokat? legnagyobb részben ma­gok, mert a nextusnál fogva és a párt össze­tartásáért, a toronyépítést is felvállalni bátor­kodó ambitiosus atyafiakat prolegálni kell, — hangoztatják, a tolvaj, sikkasztó elnevezéseket, pedig hogy az elkövetett sok rendbeli mu­lasztás folytán felmerült fedezet hiányok ki nem tisztáztathatnak és világlatba nem tart­hatnak, kik okai? Maga a tisztelt közgyűlés szabadelvű párti többsége, nem legnagyobb része, a bűnmocsárjában fetrengő, néhány te­kintélyesebb tagja által hagyván magokat ve­zettetni, önként rohannak a veszedelembe, el lehet rájuk mondani: „vak vezeti a világ­talant.“ Városunk érdemes lakossága, hozzátok szólok, tegyétek túl egyszer már magatokat a személykérdésen, nézzétek meg, vagy keresse­tek tiszta kezű embereket, leltek azt, csak szét kell nézni, mert Böszörményben minden hivatalt viselt egyénnek van múltja, és jelen­te, ha tisztán kezeli, válas­szátok meg; ha gyanús, tisztítsátok meg, ha tolvaj, kergessé­tek el. Itt a következő választás ideje, hogy gondolkozzatok felőle, ne­hogy különben min­denfelőli túlterheltetéssel meglátogatott sze­gény hazánkban, az elsülyedés felé közelgő kis városunknak magunk legyünk gyil­kosai! Mentsük meg, a­mit még lehet, mert úgy lehet, hogy rövid időn városunk szép ér­téket képviselő vagyonaiból csupán a skeleton marad, hogy a nemzeti múzeum régiségtárába tanúságul betétessék. Ugyanazért tegyetek félre minden párt­­felekezetességet a városi kormányzat szemé­lyeinek megválasztásánál, az Írás szavai sze­rint : „Vigyázzatok és ... • hogy kisér­ közegészségügy. Jelentés a debreczeni nyilvános kórház 1877. évi betegforgalmáról. (Folytatás.) 3. A legnagyobb mennyiségben fordult elő a bujakór, melynek terjedését meggát­l­­andó, legalább a nyilvános bordélyházakban, a legszigorúbb eljárást alkalmazza a rendőr­ség. — A gyógykezelteknek 213 °/C teszi. 4. Váltóláz csorvás gyomor­bajjal és lép­­daganattal nagy mennyiségben jött elő, a gyógy­kezelteknek 85 °/C teszi. 5. Tüdővészben, gümőkórban szenvedők, szinte számosan voltak, úgyszintén vízkórban szenvedők is, kik a gyógykezelteknek 5 °/C teszik. 6. Az elhaltak száma a gyógykezelteknek 10 °/o teszi ; leginkább az idült bajoknál (gümő­­viz- agykór) jött elő ; heveny bajokra csekély mennyiség esik. 7. Az évi egész fogyatéknak a kórház­ban töltött ideje : 15.749 nap, mégpedi­g 456 férfi 8219 nap ; 289 nő 7523 nap. — Átlago­san egy-egy betegre esik 21 ápolási nap. 8. A kórházi kiadás 9963 frt 63 kr o. é. E szerint átlagosan véve, egy-egy beteg került 13 frt 37 kr o. é. és minden ápolási nap 63 krba. Az ápolási­ dij volt eddig 53 kr. Azon­ban a nmélt. m. kir. belügyminisztériumnak nem­régiben kiadott engedélye szerint, ápril­i­től kezdve 60 kr leend. 9. Az évi bevételt a kiadással egybevetve, 493 frt 51 kr hiány mutatkozik, mi egy jóté­kony czélú intézetnél egyátalában nem feltűnő, sőt ha figyelembe ves­szük, hogy az ezen év­ben nagy mennyiségben beszerzett ruhanemű­ek ára okozza, bátran állíthatjuk, hogy a kórház maga magát fentartja s kifizeti. A mutatkozó hiányt azáltal akarta a nagy­­mélt. minisztérium eltüntetni, hogy a kórházi alapot tevő tőkének egész kamata a kórházi szükséglet fedezésére fordittassék, és azt 1877. évi nov. 19-én 24.946 sz. a. kelt intézményé­ben el is rendelte. Azonban miután felterjesz­tésemből meggyőződött, a debreczeni kórházi alaptőke eredete és czélja befoglaló körülmé­nyekről, hajlandó lett ezen követelésétől elál­­lani és az ápolási díjat emelni. — így teljes biztonsággal állíthatom, hogy ezen évben már semmi hiány nem fog mutatkozni. Hogy az úgynevezett kórházi alaptőke nem oly összeg, melynek egész kamata teljesen a kórházi szükségek fedezésére fordítandó volna, arról meggyőződhetik mindenki, ha annak rö­vid történetével megismerkedik. (Folyt. köv.) Apróságok. („Bolond Istókéból). Monológ. Ha az egész török birodalmat nem menthetjük is meg, megmentjük annak egy részét (Boszniát) magunknak. Tamás apostol és Szana Tamás között mennyi a különbség ? — Épen 68 ! — Hogyhogy ? — Tamás apostol két­kedett, Szana Tamás hetven­kedik, Irodalom. A ki rész darabot ir, az szamár, a ki rész kritikát ir arról, — az akadémikus, VIDÉK. A „Szubreczen“ levelezése, Miskolcz, márc. hó Mint mindenütt, úgy a mi városunkban is véget ért a farsang. A lakosság minden osztálya csöndes házi körébe vonult, hogy kipihenje a fáradalmakat, az álmatlan éjjeket, hogy aztán munkához látva folytassa ismét szokott foglalatosságát, mely a mindennapi kenyeret számára meghozza. Azok, a­kiknek az elmúlt farsang egyéb örömöt nem adott annál, hogy magukat ké­ny­ök kedvök szerint kitánczolhatták, új re­ménnyel várják, ki nehezen ki könnyen —­ a jövő farsangot, mely talán az óhajtott szeren­csét számukra meghozandja Mindazonáltal nálunk még nem köszön­tött be a holt idény. Miskolcz azon vidéki városok egyike, hol az ember a tikkasztó nyári hőségben ép úgy fel tudja találni a maga számára a szórakozást, mint a fagyos télben a farsangban. A kellemes kirándulási helyek, mik a város élénkségéről tanuskodnak, s Ká­rolyi Lajos színigazgató jól szervezett társu­lata, nem csekély élvezetet nyújtanak közön­­s­égünknek. Színpadunkon múlt héten csütörtökön „Fi­garó házassága“ című vígjáték került színre. A színház meglehetősen megtelt, ami itt mindenna­pi dolog, mert Miskolcz mű­értő közönsége arról ismeretes, hogy méltányolni s pártolni tudja a művészetet. E darab előadásáról, mely egy­szersmind K­ö­v­e­s­s­y Gyula jutalomjátéka volt, sokat lehetne mondani. De legyen itt elég annak felemelésére szorítkoznom, hogy előadás folyékonyan és összevágóan ment. az A jutalmazott eleven könnyedséggel adta Antonio szerepét. A nők közzül ki kell emelnem Rai­ner Antóniát (Marcelina) kinek csinos színpadi alakja, rokonszenves hangja, otthonias játéka elegendő biztosíték lenne arra nézve is, hogy nagyobb színpadon sikert arathasson. Az est dicsőségéből Hevessinek is jelentékeny rész jut, ki Almaviva grófot személyesítette helyes föl­fogással. A közönség érdekeltséggel nézte a da­rabot, s annak végeztével megelégedetten tá­vozott a színházból. Színpadunkon legközelebb a „Gyűrűs zsidó leánya“ című­ népszínmű fog színre kerülni, Grünwald Józseftől. r. I. VIDÉKI HÍREK. Mokrinban egy írni ol­vasni nem tudó próféta kor hirdette az uj vallást, támadt, éjjel 12 óra­de bizony befog­ták. Jolsván márcz. 15-ét nagy fénynyel ün­nepelték meg. Makón a fagy és hó­naponkint megújul még most is. Pápán a önk. tűzoltó egylet újjá­szervezésén fáradoznak. Veszprém­ben egy 18 éves ifjú mellbe lőtte magát. De terve nem sikerült, mert él. Magyarok keleten. Magán­levél. — A török szolgálatba lépett magyar orvo­sok és gyógyszerészek sorsa felől utóbbi idő­ben különböző aggasztó hírek voltak olvasha­tók, melyek an­nyival inkább nyugtalaníthat­ták az illetők szüleit, rokonait stb., mert a halomban részt vett hazánkfiai egyikétől sem érkezett megnyugtató levél állapotuk iránt. Legutóbb dr. Arányi Lajos tett közzé felszólítást már-már elveszettnek hitt fia egy ér­dekében. Most Avarffy Ferencz ügyvéd ur — kinek fivére — Avarffy Géza gyógyszerész szintén török szolgálatba lépett, az alábbi levelet adta át az Aradon megjelenő „Alföld“­­nek közlés végett, melyet testvére hozzá, s mely kellő világot vet keleten intézett levő honfitársaink helyzetére. A levél Kazanlikban, e hó 6-án kelt s annak a nyilvánosság elé hozható része ekkép hangzik : „Azt hiszem értesültél két levelemből, (ezen leveleket nem kapta meg), hogy az oroszok bejövetelekor semmi bajom és bajunk nem történt, föltéve, ha azokat az oroszok kezeidhez juttatták, mi ily háborús világban nem igen szokott meg­történni, kivált ha a levél magyarul van írva. Örvendek, hogy jelenleg­ oly levelet irhatok, mely bizton hozzád eljut. Egy ismerős keres­kedő által fog levelem részedre Konstantiná­polyban postára adatni, ezt azért írom, nehogy hidd, hogy eddig eljutottam , bárcsak már ott volnék, mert bizony itt a bolgárok között élni nem a legkellemesebb. Azt hiszem, hogy egy hó eltelte után bennünket is Konstantinápolyia küldenek, 22-en vagyunk összesen európai (többnyire osztrák-magyar) orvosok és gyógy­szerészek, ezeken kivü­l 26-an, görög és török Divatos lufezasság« BESZÉLY (Folytatás: Szegény ember ! Mennyire le lett sulytva e váratlan csapás által ! Hisz már jogász ko­rában csak arra gondolt, hogy állást vívhas­son ki magának a társadalomban; már akkor megfeszített erővel dolgozott, hogy tanulmá­nyait mentül sikeresebben fejezhesse be. Már akkor lemondott a mulatságokról, nem járt társaságokba, csakis azért ment a múltkori bálba is, mert jegyese akarta. erő. S miért volt mindez ? Mi volt a mozgató mely idegeit a késő éji órákban ébren tartotta ? Mi volt a czél, mely a létért való küzdelemre buzdította ? Semmi egyéb mint Clotild ! És most, az utolsó perczben , midőn a számos évek után, melyeknek múlását ujjain számitgatta; s előre látta azon időt, midőn Clotildot mint kedves feleségét fogja m­eg­ö­lelni; midőn már itt van azon perez, melyre oly rég óta áhítozott; most..............mind en­nek vége..............vége................. — De talán megbántottam, talán valami­vel megsértettem ? gondolá magában a bol­dogtalan férfiú. Azonban, bár mint kutatott is emlékében nem bírt felidézni semmi olyast, mely csak árnyéka is lehetett volna az­oknak, a­miért a viszony megszakadhatott. Leült íróasztalához, s írt Clotildnak. A levélben tartózkodott elárulni a belsejében forrongó szerelmes eszméket. Tisztának érezte öntudatát, s inkább a száraz tényt akarta elősorolni, mint hogy le­velének „szerelmes“ jelleget kölcsönözzenek szavai. Előadta benne, hogy azért volt ennyi ideig távol, mert be akarta várni a választások eredményét; s ha van lehet, hogy ez alatt nem valami bűne csakis az adott hírt magáról, de személyesen akarta hogy kapott alkalmazást, neki azon örömhírt. Vegye tekintetbe, hogy kénytelen volt távollenni, s kérte gon­dolná meg mit cselekszik, mert eléggé ismeri őt s tudhatja róla, hogy nélküle csakis vege­tálni, de élni nem fog tudni soha. Miért akarja tehát puszta szeszélyből egy fiatal ember jö­vőjét, s talán életét is semmivé tenni. „Mert — végzé levelét, — meg vagyok győződve, hogy ön kedves Clotild még­ most is szeret engem.“ Harmadnapra kapott is e levélre választ. Már külsején észrevette, hogy nem Clo­tild, hanem anyja írta. Bikkfalvyné ismételten előadja levelében, miszerint leánya érzelmei nem a régiek. Az ilyen házasság pedig nagyon bajos, különösen szegény emberek között. Kéri tehát saját ér­dekében is, ne látogassa meg többé őket, an­­nyival is inkább, mert leánya néhány óra óta Monosbély Oszkár menyasszonya. Az erős férfi megtört a levél elolvasása után. Szemeivel meredten nézett a kezében levő levélre ; ajka idegesen rángatódzott; ar­­cza megduzzadt, s kezeivel levegő után kap­kodva a mellette levő székre rogyott. Ezelőtt még pár nappal élete virágában levő fiatal férfi, ki büszkén, a saját maga ál­tal megteremtett helyzettel teljesen megelé­gedve, felfelé látta magát repülni képzelete szárnyain a legmagasabb méltóságokig; ma nem volt egyéb, mint a leveleitől, és ágaitól megfosztott fatörzs, mely pusztán elhagyottan áll a sivatag közepén. Ez az egy éj­félig őrültté tette, s majd­nem egészen megőszítette. Az a férfiú, ki a szerető nő oldala mel­lett képes lett volna az élet bármely küzdel­mével szembe nézni, tönkre lett téve egész életére ! Annál boldogabb volt Monosbély Ősz-Már említettük, hogy azon elvhajhász és semmittevő férfiakhoz tartozott, kiknek egész életét kártya, vadászat, s a kétes hitü nők társasága tölti be. Semmi nemesebb gondolkodást, vagy foglalkozást eddig még m­eg sem kisértett, s ép úgy mint gazdag mágnásaink nagy része ő is atyja halálára számitó uzsorásoktól köl­csön vett pénzből uralkodott. Atyja igen szí­vesen bele­nyugodott fia házassági tervébe. Nem csak bele­nyugodott, de örült is. Azt vélte, miszerint Oszkár egy dala mellett le fog mondani okos asszony ol­járól. Főleg pedig már attól eddigi életmód­kezdett tartani, hogy fia sohasem nősül meg, s a vén nemes nagyon büszke volt családjára, így legalább nem kell attól félni, hogy ki­hal az ősi név. Esküvő után rögtön külföldre utazott Monosbély nejével. Hogy is lehetne egy magyar gavallérnak mézes heteit szegény hazájában tölteni ? Mit mondana erre azon világ, a­hol az ember kezdődik. Onnan visszatérve, a legelőkelőbb társa­ságokban mutatta be Clotildot. (Folyt, köv­­ kár.

Next