Debreczen, 1878. január-június (10. évfolyam, 1-121. szám)

1878-05-23 / 101. szám

101. szám, 1878, X. évfolyam. Csütörtök, május 23. Előfizetési árai ^ Hirdetési dij: ^ Helyben és postán küldve: §8 gyj T»';j ; •£­ ' "**>? $$? 5*;J*"‘^| ... .;'j| _ £$rf "* &j­s|| '•'■% sjj fl­ii«ábo. ...tu.orírt * kr. Előfizethetni h­elyben : TJfiLEODJ K. LAJOS A« ifj. CSÁTHY KÁROLY *» *_» _ _ a . f ■ • 4* *&. __ ^ NI _ ' a­r , / / a *• m .. _ Név- vagy n­émm­entetlenü­l beküldött kéziratok köny­vkirsl­kedésében a & szerkesztőségnél. — A 11^60X611-fideKl «, f 11 £ $£ © í I O­lí » C fg 1 pftrl“ 1­0X1011^. ■ «. .*.t„.k .......Isti...­­ Úgyszintén kéz­*/ Efív^bKtt n­­ mímIrIií «-utasok utján. Iratok «#»»»» otinb­ek­ viflgzw. .^1 Megjelen hetenkint ötször: hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön és szombaton. »V------------------------------------>■ [UNK]% V­F, O­M­B­V - UAZ FÖLDSZINT * «zerkenztfi- Héjrbf* bónrifintv« küldendők. ___ r ________• ________ BályogdU: »oindlon lohrigtatásért külön .HO kr. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASZATI HÍRLAP.­­ ............... potit sora lő kr. Egy évrr 10 fit — Itr. Négy,cl cSvr. | frt Sn kr. .'4 pV­*| U=N $'? «?< jfiVj " TV.. . áM.» 'gy* ’fű­r', / »M­l|l|||f| N.gyolit' t.rjndalnia, mint .sintén tübb Irbnlt FAI évre 5 . — , Egy.« »kim— „ 10 . Íríi'-it"íSSS ® ®^ ^fg8ls5S88MÍMÍ "• ’‘iwp'JW.'ÍSffíS w­ n hird.tAo.k. alku »mim a l.g.loadhb Előfizetési pénz s minden közlemény : FÖ-PIACZ,' Árért. A soczial-demokráczia és a reakczió* „A korszellem hasonlít egy gyorsan haladó hintóhoz“, úgymond Börne, „az ebek utána futnak, megugatják és a leg­merészebbek, legmérgesebbek kerekeibe harapnak és — bele törik fogaikat.“ Vilmos császár és a friedrichsruhei neu­ralgikus beteg is megtámadják a német nemzet szabadságát, de közéig az idő, melyben belé fog törni foguk, ha csak addig Vilmos császár, ki elég vén arra, kerék helyett fűbe nem harap, mint a németek szokták mondani. Valamennyi franczia szabadabb elvű­ lap meglátszik arról győződve lenni, hogy a Hödel-féle merénylet rendőrség által csinált dolog. Erre ugyan némelyek az­zal fognak válaszolni, hogy ez absurdum, mert nem lehet képzelni oly bolondot, ki magát eféle merényletre vásároltassa meg. Olvassuk csak a történelmet és fo­gunk találni példákra, midőn ez meg is történt, jelesül: Francziaországban, hol Clement barát, Salzéde és Ravaillac mind megannyi megvásárolt gyilkos volt. A rendőrség igen jól tudja, hol keressen rajongókat és kétségbeesett embereket?! Hödel esete sokkal gyanúsabb, mint bár­mely más­­féle gyilkosé. Az utczák töm­ve voltak sétálókkal, mint ez a hü, lo­jális Berlinben, kivált a brandenburgi kapu és a hársfák közti városrészben mindig így szokott lenni, hogy van te­hát, hogy a golyó vagy golyók, miket Hödel Vilmos császár fejének, vagy mel­lének irányzott, ugyanazon irányban, miután a császárt elhibázták, más vala­kit nem találtak ? Csak nem kéneső go­lyók voltak, hogy mihelyt a csövet el­­­hagyják, azonnal parányokká porlódja­­nak, annyival kevésbé, mert állítólag há­rom lövést sütötött el Hödel a császárra, ezek valóságos ellentétesei a „bűvös va­dász“ golyóinak, melyek mindenüvé ta­láltak. Három golyó közt egy sem talált azon irányban, a­merre czélozva volt, más valakit, semmi ablakot nem tört, senkinek szobájába nem hatott és a lo­­yális berliniek közzül ne akadt volna ember, ki éjjel-nappal ne keresgélte volna a golyókat nemcsak a járdán, hanem Berlin gyönyörűséges — a császári város ezen csatornácskáiban díszében, hol a patkányfogó ebek gyakorlatokat szok­tak tartani ? Tudja igen jól a német kormány, hogy a jelen válságos perezben, midőn azon ponton áll, hogy a döntő harczot vívja az absolutismus érdekében a hala­dás ellen, hogy ép úgy Németországon kívül, mint azon belől — és belől talán még inkább — minden akadályt el kell hárítnia az útból, mely rá nézve vesze­delmessé válhatnék a válságos peremben, érzi, hogy Ausztria­ Magyarországra, mint harmadik szövetségesre, nem számíthat többé, mivel ezt tőle elmosta azon laj­­tháninneni és lajthántúli áramlat, mely Muszkaország ellen irányul, s így szük­séges gyöngíteni, ha nem lehet is egé­szen megsemmiteni, a reaktió és absolu­tismus legellenségesebb elemeit. Tavaly a lengyelek, ez idén a soczial-demokra­­tia az, melyet a Vilmos-Bismarck és tár­sak ezég megtámad. És talán nem fo­gunk hibázni, ha ki merjük mondani, mi­szerint a Magyarországban úgy­szólván még gyermek­pelenkában létező számsze­rű, igen gyenge soczial-demokráczia is Bismarcknak köszönheti azon üldöztetést *) E kitűnő czikket egyik fővárosi jeles tollú munkatársunktól vettük , felhívjuk erre a t. közönség figyelmét. — S­z­e­r­k. és apróbb nagyobb boszantásokat, me­lyeknek a belü­gyiniszterium részéről ki van téve. Bismark, úgy látszik, illamférfiaink­­ra ugyan oly igéző erővel bir, mint a boa constrictor apró állatokra, jelesül a nyulakra, hogy kitátott szájába röpülnek, így igézte meg Andrássy grófot és Tisza Kálmánt, kivált azóta, mióta Berlinben járt, Bismarckot vette mintájául és né­mely tekintetben még meg is előzte őt, mint ezt a népgy­űlések elleni rendelete, a szabad sajtó ellen elkövetett eljárása és legújabban a pesti munkások egylete elleni fellépése, ezek manifestumának confiskálása, eléggé bizonyítja. De a nagy boa úgy látszik nem igen otthonos a zoológiában; nem ol­vasta Buffon, Cuvier, Funke, Merian és Johnston munkáit, mert ezekből megta­nulhatta volna, hogy valamint a hatal­mas gyíknak a picziny­ichneumonban, úgy az óriás kígyónak egy a gém csa­ládhoz tartozó madárban, igen hatalmas és megátalkodott ellensége létezik ; ezen gémet szekretér madárnak nevezik, mely röpülve a boa felett, hegyes egyes szúrásokat ejt koponyáján, csőrével mind addig, mig a boát meg nem öli. A szocziál­demokratia, melyről ná­lunk megvetéssel szólanak, melytől azon­ban azon államokban, hol ezen uj poli­tikai párt jobban kifejlődött, méltán ret­tegnek, napról-napra hatalmasabb, szer­vezettebb kezd lenni, de sehol sem an­nyira, mint épen Németországban. A szocziál­demokratia Németországban a politikai téren ugyanazon ösvényen in­dul, melyen Luther reformatiója indult. Ez is ép oly kevésbé volt a gondolko­zás szabadságnak ne továbbja, német szocziál demokratia a nép mint a ségleteié, ez még a nihilismustól, szük­az anarchismustól, sőt még a franczia com­­munismustól is oly távol esik, mint Lut­her, Kálvin, Wesley és Socinius tanai a tiszta ész bölcsészetiétől. A német szo­­czialisták legfőbb czéljuk még nem is a köztársasági elv, hanem csak a munká­nak a tőke felibe helyzése. Azonban még­sem tagadhatni, hogy ez is haladás, noha a többi fennemlített praetióhoz képest, csak lépésben haladás. Igaz, hogy Németországban a szo­­czialismusnak nagyobb jelentősége van, mint akár a fenismusnak, akár a char­­tesmusnak ír- és Angolországban és Észak-Amerikában, vagy a nihilismusnak Muszkaországban, a waterenismusnak Ma­gyarországban és nincs leverve, mint a commune Francziaországban, mert a né­met szocziál­demokratia már a német birodalmi gyűlésben is képviselve van, bár nem igen nagy számmal, de hiszen a történelemben nem évek, hanem év­századok számlálandók s ha a szocziál­demokratia ugyanazon mérvben szaporo­dik számokban és tőkebirtokban hatalma­sodik, mint ez Németországban van ; ha prosek­tákat nyer a katonaság, a diákság (mint ez történt tavaly a Dübring ber­lini egyetembeli magántanár eseténél) és a kisebb államhivatalnokok közt, ak­kor igen könnyen felül fog az kerekedni Bismarckon és egész reationarius junker cliquején. Azok, kik a leköszönt minisztert Falckot s még két minisztertársát, Hob­­rechtet és Leonhardtot közelebbről isme­rik, igen jól tudják, miszerint ezen mi­niszterek, ha nem is határozott szoczia­­listák, de elveik a szoczialistákéit meg­közelítik, és a birodalmi gyűlésben még ezeken kívül sokan vannak, kik hason­lókig közel állanak a szoczialismushoz. Vigyázzon hát a hatalmas boa, hogy magára ne mérgesítse a szoczialistikus szekretér madarat és vessen egy pillan­tást Amerikába. A nagy 1863-diki észak­amerikai háborút­ is a harpers­ ferryi eset előzte meg. Ahoz, hogy Ameri­kában a kommunisták hatalomra ver­gődjenek, igen kevés kell, ha meggon­doljuk, hogy a munkás elem ott mind­nyájuk közt a legerősebb. A kormány kívánsága folytán a még hátralevő összes kiegyezési kérdések bizottsági tárgyalása még a delegátiók egybeülése előtt megtörténik. A 80 milliós bankadósság iránti tvjavaslatot és a főrendiháznak a bankelőterjesz­tésekre vonatkozó módosításait már ma tárgya­lás alá vette a képviselőház bankügyi bizottsága, s ugyancsak m­a kerültek a vámügyi bizottság­ban tárgyalás alá a Vámszövetségi s vámtarifa­­j­javaslatok főrendi módosításai A képviselőházban tegnap folytattatok a quotajavaslat tárgyalása. Orbán Balázs, Ostffy, Simonyi K., Ráth K., Kerkápolyi, Ra­gályi Nándor a­ javaslat ellen szóltak. Mellette senki. Általánosságban elfogadtatott, s aztán részleteiben is. Két interpelláció nyujtatott be. Itt említjük fel, hogy a delegációk ülésezése máj. 25-én kezdetik meg Érzékeny osztrák. Kellersperg báró osztrák képviselő kilépett a balközépből, mivel ez a kormány kiegyezésének támogatását hatá­rozta el. Szerinte Ausztria Magyarországgal szemben 5 milliónnyi évi tributum fizetésére elmarasztaltatni szándékoltatik , s az ilyen hely­benhagyás előtte formális a hazaárulás. A zsírunkon hízott osztrák nem veszi figyelembe, a­mit hazánk áldozott 300 év óta az osztrák telhetetlen zsákjának. A magyar kormánypárt pedig kizsákmányolja az alkalmat, s bizonyít vele, hogy­­ a kiegyezés az osztrákra káros. No még csak akkor járnék meg, ha tudnánk hinni az osztrák őszinteségben ! A kegyelet oltára Budavár bevételének 29 ik évfordulóját a fővárosban az öreg honvédek példás kegye­lettel ülték meg. Délelőtt 8 órakor mise tar­tatott a krisztinavárosi templomban , délután pedig a folyton borús idő és eső daczára szép számmal gyűltek össze a honvédegyletek közp. választmányának s a pest-budai egyleteknek tagjai, a menház rokkantjai s más a főváros­ban élő régi honvédek. Gyülekezési hely a Horvátkert, honnan folytonosan esőben, sárban ment a 400 főnyi tömeg a krisztinavárosi te­metőbe, melyet ködfátyol takart el előlük. A ködfátyolból kilátszott a Budavár bevételénél elesett honvédek hamvai fölé emelt síremlék. A menet itt megállt, levett föveggel állta kö­rül a sírokat s Degré Alajos 48—49-iki honvédszázados adott kifejezést keblek érzel­meinek. Nincs oly magas és szép szobra a te­metőben a győzelmes honvédeknek, mint a minő Budavár díszterén büszkélkedik a legyő­zött ellenség tiszteletére és dicsőségére. Ez korunk hibájára, hálátlanságára vall De volt régebben is apostola a szabadságnak, a hal­hatatlan II. Rákóczy Ferencz, a ki életét a hazának szentelte, két koronát utasított vissza, vagyonából is nemzete gyarapodott s mégis száműzetésben kelle meghallnia, mint egy hon­árulónak. — íme fölviradt a későbbi kor, igazságot szolgáltatott a vértanúnak, most nagyjaink szellemi pantheoniban az első he­lyek egyike övé. Ép igy megadja a haza elisme­rését, háláját idővel 48 iki honvédeinknek, kik­nek dicsősége élni fog, még magyar szó zeng e föld határain. — A mély benyomást tett­ beszéd után a h­onvédsirt megkoszorúzták, a „Szózatot" énekelték s hazatértek. A kegye­let­es ünneplők csoportját nemcsak régi hon­védek képezték, volt ott több nő is, orsz. képviselők, honvédek, Verhovay Gyula, Her­man Ottó, mi azért ki­emelendő, mert az if­jabb nemzedék nem szokott nagy lelkesedést, tanusítani az elestek emléke iránt. letek Mint Egerből írják, ott nagy előkészü­tetettek, hogy — a temetőben felállí­tott 1848/49-iki honvédek síremléke ünnepé­lyes módon lepleztessék le. Ugyancsak ott Budavár bevételének 29-dik évfordulóját egy banquettel ünnepelték meg. BUDAPESTI HÍREK. Szigligeti Ede „A trónkereső" czimü tragoediáját Schnitzer a bé­csi Burgtheater igazgatója lefordította német nyelvre. Legközelebb elő is adják. Az Üres la­kások száma a fővárosban tetemes, összesen 1791 házban áll egy vagy több lakás üresen, st képviselőház tegnapi ülésén Delbrück német miniszter is ott volt nejével együtt. Új-Pesten múlt vasárnapra munkás­gyűlés volt hirdetve, melyet azonban a megyei hatóság betiltott. Mi­ért ? A joghallgatók dr. Kautz Gyula tanárnak az arany tollat e­ssó 25-én fogják átnyújtani. Az akadémiában dr. Kovács Sebestyén Endre felett gyászbeszéd fog legközelebb tartatni. A fővárosban több öngyilkosság fordult elő e hé­ten. A távírdászok jan. 15-én a rákospataki parkban levő vendéglőben tavaszi táncrestélyt rendeznek. Hivatalnoki önkény Beküldetett, Debreczen, máj. 23. Ha valamely város tanácsa, vagy egyes tisztviselője oly rendeletet ad ki, vagy oly in­tézkedést tesz, a­mely a személy és vagyon­biztonságot megtámadja, törvényeink szerint joga, sőt kötelessége a megtámadottnak azon rendeletet vagy intézkedést figyelmen kívül hagyni, és a körülményekhez képest saját be­látása szerint intézkedni. így támadtatott meg legközelebb városunkban a hivatali önkény által a magán vagyon, hivatalos meghurczo­­lásnak és zaklatásnak lett kitéve a nép akkor, midőn a vaspályaudvar déli részén a katonai kórház és boldogfalvi kert közötti tó fával körül ültettetvén, tilalomtábla által a jogos közhasználattól elzáratott, mert forró napokon sertésszállitást vasúton eszközölni — a nélkül, hogy abban kiszámíthatatlan kár ne történjék, —­ csak az a hivatalnok képzel lehetőnek, a ki azon tó elzáratását intézte. Megtámadtatok illetéktelenül a közér­dek ; mert, hogy sertéstenyésztésünk és annak kivitele közérdekű dolog, értelmes embernek hosszasan bizonyítanom szükségtelen. Megtá­madtatok kereskedésünk, mert vajon melyik kereskedő merészkedik Debreczenben sertést venni, ha tudja, hogy kénytelen azt erősen felhevülve szomjan berakni, ha pedig a ke­reskedő piaczunkról eltávozik, eltávozik utána a vidéki termelő is és ott állítja, ki termelvé­­nyét, a­hol el is adhatja. Megtámadtatok azon tó elzárása által népünk egészsége is, mert a napbősége és a szomjúság­ által elkínzott állat, külömbféle betegséget kapván, tulajdonosa kénytelen azt vagy leszúrni, vagy betegen, míg el nem hull, értékesíteni, és azt ázsiai állapotban levő egészségügyi rendszabályainktól teheti is. Megtámadtatok a bizottsági közgyű­lés tekintélye is, és joga bitoroltatok, mert közérdekünket oly közelről és mélyen érintő rendelet kiadása egy tisztviselő önkényére nem bízatott, a­ki azon tette által meg is mutatta, hogy ilyen és ehhez hasonló eseteknél köz­gyűlési végzésre nincs szüksége. Megsértette a hivatali tekintélyt is, mert azon minden bírálaton aluli tette által provo­kálta ennek figyelmen kívül hagyását, és a tilalomtáblának tiszteletben nem tartását és az által az enélkül is nagyon szorongatott népet hivatalos zaklatásnak tette ki. Itt a magyará­zat azon már többször felmerült panaszra, hogy a hivatali tekintély alá szállott. Táján a nép-e az oka, ha megvetéssel fordul el azon hivatalnoktól, a­ki a­helyett, hogy kötelessé­gét teljesítené, a népet zaklatja, annak jogait lábbal tapodja, és példaadásával a közerköl­­csiséget­ megmételyezi ? A többik között példa a tilalmas bitorlása. Ez pedig a­mi itt elmon­datott, csak halvány kép a hivatali visszaélé­sek nagy keretéből. Sajnos, de úgy van. Egy ilyen hivatalnokra aztán elmondhatjuk, hogy ügyeink vezetésére nem érdemes. Boros László, m­­a is lehető gyorsasággal adni a képeket. Azon­ban tegnapellőtt a lap már szerkesztői ellen­­jegyzés nélkül jelent meg, a helyett ott állott a lapon, hogy nyomatott Wodianer F. fele­lős kiadónál." Mi történt? Rózsa István ki­végeztetését borzasztó alakban kimetszeti a képeket, mielőtt a végrehajtás meg­történt volna, a kiadó a lapban erőszak­kal— a szerkesztőség tiltakozása ellenére — kinyomatta s szétküldte. Nagyon természetes, hogy önérzetes szerkesztő ily gyalázatos hum­bugnak nem írhatja alá nevét. Nem is írta. Visszalépett. Követték őt a szerkesztőségből való kilépésben : Hentaller Lajos és Kauf­mann Henrik belmunkatársak. A lapon most uj név szerepel : „a szerkesztésért felelős Papp László." Hogy milyen kiváló ügyességgel „szerkesztetik" aztán most nevezett lap, mu­tatja azon körülmény, hogy tegnap közöl egy képet „Budavár bevétele a magyar hadsereg által, 1849-ben május 21-én" czimmel. fcl alá, hol a képmagyarázat szokott megjelenni, ezt írja: Rózsa István újpesti rablógyilkos kivé­­geztetésének részletes leírását lapunk belső hasábjain közöljük." Bizony, Wodiáner is ma­radt, a­mi­­ volt. Lapkiadói botrány. A „Budapest" ké­pes politikai napi­lapot igen ügyesen s élén­ken szerkesztette Huszár Imre. Törekedett Miről is zengett az ének? „Közvélemény“ A kormány lapjai nem tudnak hová lenni örömükben egy a párisi „Journal des Débats“­­ban megjelent czik­k miatt, mely Tisza Kál­mánnak legutóbbi külpolitikai beszédével fog­lalkozik. Az „Ellenőr" az idézett közlöny­t „el­sőrendű párisi lapnak" nevezi, „melynek cik­kei európai feltűnést szoktak kelteni." N­em akarunk semmit sem levonni a párisi lap je­lentőségéből, csupán arra figyelmeztetünk, hogy ugyanezen lap is­m­ételvei genél­e­­sen kelt ki az utóbbi időben az osztrá­k-m­agyar külpolitika ell­en, mint azt az illető czikkek ismertetése által an­nak idején jeleztük. Ezen czikkekről azonban az Ellenőr jónak látta nem venni tudomást s akkor bizonyára óvakodott volna „elsőrendű párisi lapnak" nevezni a „Journal des Dé­­bats"-t. Különben a Tisza Kálmán által a hatvan milliós hitel tárgyalásakor mondott be­szédnek főbb pontjait az osztrák kormány fél­hivatalos lapja, a Bohemia, a leghatáro­zottabban d­e­mi­e­n­t­á­l­j­a. E lap szerint nem igaz Tisza Kálmánnak azon állítása, hogy a monarchia „északi határain" szintén szüksé­gesek rendkívüli katonai intézkedések „Ép oly helytelen — folytatja a „Bohé­­mia" — Tisza azon állítása, hogy az erdélyi határon már folyamatban vannak a készülő­dések. Ezt Tisza csak a nyugtalankodó köz­vélemény lecsendesítésére mondhatta. Minden, a­mi Erdélyben eddig történt, a vezérkar te­vékenységére szorítkozik, mely teljesen be van ugyan fejezve, de nem igényelt más költséget, mint a mennyi a költségvetésben föl van véve. A 60 milliomos hitel számlájára e czimen sem történt semmi kiadás." VIDÉKI HÍREK. A karánsebes -orso­vai vasut­vonal e hó 20-án adatott át a köz­forgalomnak. Proder József ácspallért Bala­­ton-Füreden egy hosszgerenda úgy csapta ha­lántékon, hogy minden testrázkódás és vérzés nélkül szörnyet halt. fiető-Keresztesen Bördős Imre a korcsmában apját egy nagy késsel megölte. Az apagyilkos azonnal felfogatott. Az erdélyrészi református egyházkerület jun. 16- dikán tartja Kolozsváron évi közgyűlését. Leg­főbb tárgya a főjegyző választása leend. Kelet. Beesküi­és a szultán ellen Konstantinápolyban összeesküvés volt a gyámoltalan Abdul Hamid ellen. Az összees­küvők Murad exszultánt akarták a trónra vis­­­szahelyezni. E czélból hétfő hajnalán 30—40 fegyveres ember behatolt ama palotába, hol Murad őriztetik, és ki­ akarta őt szabadítani. De a katonaság által lekonczoltattak. A moz­galom vezetője Ali Suavi effendi volt, ki eze­lőtt a császári lyceum igazgatója volt. E ön­ TELEKI MIHÁLY ÉS TISZA KÁLMÁN. (Folytatás: Tisza Kálmán míg hatalmas ellenfelét, a Deák-pártot megbuktatnia nem sikerül róla, politikájának győzelméről nem is álmodhatott. Tehát meg kell buktatnia a Deákpártot. De hogyan, miként? Tisztes uton, becsületes fegy­verekkel lehetetlen, mert hisz a közvélemény e párt politikáját támogatja. Eh ! lelkiismeret ide, politikai becsület oda! Titkos ármány, fondor cselszövény orgyilkával ejtsük el őt! És úgy jön, Tisza Kálmán álnokul, ördögi mó­don tört ellenfelére. Bevádolta, hogy föladta az ország jogait, melynek titkos értelme az volt, hogy elárulta a hazát! És a Deákpárt­nak politikai hóhérok keze alatt kellett szét­­porlania pokoli erőszak által! És mit tett Teleki Mihály, mikor meg­gyilkoltatta Bánffy Dénest ? Még­ be sem itta vérét a föld, már föl­csapott a német szövetségi politikához. Ugyan­ahhoz, melyért Bánffy Dénest hazaárulással vá­dolta ő. , Fölcsapott, és annyira ment benne, hogy Erdélyt eladta Ausztriának. Megnyitotta Erdélyt Leopold hadainak, melyek benyomultak oda, s aztán mikor nyil­ván­való lett, hogy Leopold el akarja törölni Edély fejedelmi székét, „az erdélyi ügy végre­hajtásával" Caraffát, a hírhedt eperjesi mészá­rost," a­kihez képest Haynau philantrop volt, küldte ki a bécsi udvar,_ a ki végre is haj­totta az erdélyi ügyet. És Erdély megszűnt önálló fejedelemség lenni. Teleki Mihály pedig birodalmi gróf lett! És mit tett Tisza Kálmán, mikor meg­semmisítette a Deák-pártot ? „Még czipője sem szakadt el, mel­lyel Deák testét kisérte ki !" — És már néhány hó múlva leérkezett a leonini stipulációkkal! „Oh gonosz hamar,ság !" S az az ember, a­ki nem fogadta el a közös kormányt, delegátiók, s jogfeladás vád­ját sújtotta azokra, a­kik elfogadták : vám és kereskedelmi szerződést köt Ausztriával, autó nem vámtarifa alapján tíz esztendőre ! Még csak Caraffa hiányzik. És a grófi c­z­í­m, íme Teleki Mihály és Tisza Kálmán. Kimutattuk e két államférfi azonosságát egyéniségükben és tetteikben, de az összeha­sonlítás még ezzel nem ért véget. Hátra van a megkülönböztetés. Ha mindenben egyformák ők, egyben nem lesznek egyformák soha. Abban, hogy Teleki Mihály hazája elle­nére csak a némettel szövetkezett. Tisza Kálmán a muszkával is. És ha a „Magyar nemzet politikáját" nem idéztük volna már előbb, s nem abból merí­tettük volna Teleki Mihály államférfim egyé­niségének Maculay szerű jellemzését, idéznünk kellene most, nem csupán azért, mivel Tisza Kálmán a muszkaszövetségbe belement, hanem mint egyik szomorú magyarázatát annak, hogy megtehette. Mert hogy Tisza Kálmán, gróf Andrássy Gyulával együtt belevitette a nemzetet a musz­kaszövetségbe, annak lehetősége némi össze­köttetésben áll azzal, hogy Magyarországon fent idézett e könyvnek politikai fejtegetéseit nem méltányolták kellő érdem­e szerint. „A magyar nemzet politikájának,­ szer­zője, — kinek művét megjelenése elején po­litikai kicsinylői röpiratnak nevezték, — már 1873-ban látta azt a végzetes külpolitikát, mely Andrássy kezében muszkaszövetségben végző­dött el, s a legmélyebb történeti és politikai fejtegetésekkel mutatja ki Törökország léte­zésének szükségét, nemcsak a mi érdemünk­ben, hanem Európa egyensúlyának érdekében. „Ha a porta nem volna, csinálni kellene," — ebből indul ki, s bizonyítja, hogy valamint a porta egészen a karloviczi békéig a német császárok ellen állt fenn : ezentúl Oroszország ellen kell fennállnia ! Mennyire igazolják e felfogást a követ­kezmények ! Különösen a német császár és az orosz ezár együtt teszik semmivé. Szegény Ausztria-Magyarország pedig se­gített nekik, (Vége köv

Next