Debreczeni Ujság, 1932. február (36. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-02 / 26. szám

Elaüzetes) ar v­agy hóra 2'40 P. Negyedévre 7 P Pik­Tre 14 P Sjósí évre 26 P. Egyes szám­ára ■'etköznap 10, vasárnap 20 fillér aa MWPBPBIB Felelős szerkesztő vitéz KOLOSVÁR Í-BORCSA MI HALT J' w ^ t - o l o c d érkezett. 1932feb.­ifiUinh fifi ’ ? • Dfibrseen, 1932. XXXVI. évfolyam 26* 7 ff m ! VZT DEBRECZENI ÚJSÁG Szerkesztőség és nyomda József ki­r. Herceg utca 16 Telefon 23—48. Kiadóhivatal: Kossuth utca 3 szám Telefon 21—*1 B# Ma Sétára jegynap olvasóinknak a Vígszínházban A cserkészek munkája Vitár Jiechenyfi Lajos »Jr. megnyitó beszédé­t IX cserkészkerület január 31­-i közgyűlését. Petőfi Sándor 1846-ban ..véres na­pokról álmodott, amelyek a világot meg fogják dönteni és az óvilágnak romjain teremtenek egy új világot“. A halhatatlan költő mindezt Isten­adta ihlettséggel megsejtette, mint ahogyan valami érzékeny szeiz­mográf a távoli földrengést jelző 11 év látott bele a messze jövendő titokzatos távolába és jósolta meg a készülődő általános átalakulását az egész körülötte levő világnak. És Petőfi . ..véres napoktól“ egyáltalá­­ban pem­ félt, ellenkezőleg. ..alig várta“. Talán mi is álmodunk néha a felénk közeledő jövőben véres na­pokról? Hiszen recseg-ropog az egész ku­lturvilág minden eresztéke, bordája szerteszét a földkerekségén, erre is, arra is, itthon és külföldön, Európában és Amerikában. A szel­lemi és anyyi élet egyaránt bom­lasztó válságban vergődik, néha már szinte úgy látszik, hogy csak ..egy talpalattnyi föld van szilárd, de ott is a tagadás vetette meg lábát“ (Madách) Ha aztán álmodozásunk­ból feleszmélünk, nem csuda, ha Ádámként mi is elsóhajtjuk. ..Uram, rettentő látások gyötörtek. Éz nem tudom, mi bennök a való?“ (Ember trag. 15-ik szin.) Megismétlem, amint imént mond­tam: talán mi is, cserkészek is, álndozunk ilyen szörnyű képeket. De csak „talán“ és akkor is csupán „ál­modunk“. Mert ébren és nyugodt, rendes gondolkozásunk közben tá­vol, nagyon távol vagyunk a véres napoktól, a rettentő látásoktól, a ta­gadás szellemétől a kétségbeesés lelki folyamatától. Mi nem csüg­­gesztüik akaratunkat a tévelygések keresésére, mi nem­ lohasztjuk vá­gyainkat a semmit­ igénylés fa­gyasztó­pontjáig, mi nem tompítjuk el érzékszerveinket az önmagával is­ tehetetlenné válás közönyös álla­potába. Mi cserkészek ép érzékekre vá­gyunk, eszményi vágyakat akarunk, s akaratunk diadalát hisszük és valljuk még a mai időkben is. Valahogy úgy érzem, hogy nem­ egészen cserkészies magatartás ilyenekről beszélni, mert könnyen hivalkodóknak tűnhetünk fel. Ha rendes, békességes években élnénk, akkor nem is szóltam volna így. Ak­kor egy-két szóval megnyitottam volna a közgyűlést s aztán hamar a tárgysorozatra és ennek végezté­vel tovább ki ,a dologra, a munkára. De ma ezeket el kell mondanom, ille­tőleg­ el kell mondanunk, mert hi­szen nem én beszélek itt, egy em­ber, hanemk­­i, a jelenlevő cserké­szek, s a távol­ maradtak is, a más kerü­letbéliek is, az összes magyar cserkészek. Nekünk ma ezt a hit­vallást gyakran el kell mondani: biztatnunk, erősítgetnünk, bátorít­­gatnunk, felemelnünk kell. A sűrü­­sötét éjszakába egy parányi fény­sugarat akarunk e szavakkal bele­­v­illantani, hadd lássák a többi ma­gyar testvéreink, hogy nemcsak sö­tétség, fénytelenség, halál van, ha­nem világosság, ragyogás, élet is. Ha elerejtve is, de van, ha futólag is, de egyszer megállhat még és itt marad nálunk, ha­ parányi is, de a mustármagból is lesznek faóriások. Ma közgyűlést tartunk, tehát szá­mot adunk az elmúlt évi sáfárkodá­sunkról és tervet mutatunk be a következő évi munkákra nézve. Ha­tárponton állunk, Jánusz-arccal elő­re és hátra nézünk. És ha pusztán magyar szívvel, magyar érzések közt csináljuk ezt, akkor könnyen megeshetik velünk, hogy a költő szavai tolulnak ajkunkra: „Múltad­ban nincs öröm, jövődben nincs remény“. Legalább is a közel­múlt és a közeljövő egyaránt sivár képet, mutat. De ha magyar cser­­készszívvel és érzések közt végez­zük el a szemlélődést, akkor, amint bevettőleg fejtegettem, mi más­képen látunk, mert mi nem csügge­­dés, reménytelenség, kétségbesés felé akarunk haladni, hanem a lassú, fáradságos, de biztosan sikerre ve­zető úton törni felfele, egyre ma­gasabbra. Nemrégiben a cserkészmunkát „korall-munkának“ neveztem. Aki a felszín alá nem bír bepillantani, az nem lát e parányi állatkák szívós és ernyedetlen kitartásából semmit. Azt csak a viharzó tengert veszi észre, amely elnyeléssel fenyeget mindent. Pedig meglehet, hogy már egész közel van a felszínhez a foly­ton emelkedő korallzátony, amely egyszer csak kibúvik a habok közül hogy rajta élet, kultúra, boldogság vegyen hajlékot. Minden kis cser­készi is ilyen parányi korát­ a nem­zet orkános óceánjában: aki nem lát e kis emberkék lelkébe, az csak félni tud a tajtékzó elemektől. De egy­szer megnőnek a ma kicsiny cser­készek ezrei és akkor szebb, jobb, boldogabb jövendőnek kell elkövet­kezni szegény, nyomorgó, szenvedő országunkra. A kis i­iomos vitézek m­a a magyarságnak legbiztosabb és leghűségesebb ígéretei. Mi, magyar csekészek szintén látjuk, hogy a mai világrend i­og, összeomlással fenyeget. De min fé­lünk a jövendőtől, nem rettegünk holmi „véres napok“-tól, nem is vá­runk ilyeneket, hanem mi csendes, szívós, állhatatos munkával és de­rült, vidám reménykedéssel akarjuk az óvilág romjain a boldogabb új­világot egykor felépíteni. Azon hitvallással, hogy ez bizo­nyára így is lesz, közgyűlésünket megnyitom. Percenként ötszáz liter hatvanhat goku vizet szolgál­tat a hőforrás Rendkívül megnövekedtek az ujj természeti kincs kihasználási lehetőségei Debreceni Ujsch­ tudósítóidtól.,­ Az acsádi úti mélyfúrásnál meg­talált gázos melegvíz feltárása körül hétfőn reggel rendkívül örvendetes fordulat következett be. A nagy­­alföldi bányászati kutató kirendelt­ség vezető főmérnöke, Faller Gusz­táv, közölte dr. Vásáry István pol­gármesterrel, hogy a víz hőfoka az eddigi 47 Celsius fokról 64 Celsius fokra emelkedett fel s ugyanekkor a vízmennyiség is jelentős mértékben megszaporodott, amennyiben a kút az eddigi 210 liter helyett több mint ötszáz liter melegvizet ad percen­ként. A közlés arról is szólt, hogy a víz hőfokának további emelkedése várható. A bejelentés szenzáció erejével hatott a városházán, mert a hőfok­nak és a vízmenyiségnek ilyen mó­don való emelkedése, teljesen új A város hatalmas Mercedes­­autója alig fordul be a sámsoni úíi elágazáshoz, a hideg téli délutánban már látni azokat a sűrű ködöket, gomolygó nárafellegeket, amelyek a mélyfúrás karcsú fatornya körül ka­nyarodnak az égre. Itt már a meleg-­ víz gőzöl. Az áldott, forró melegvíz. Soha se hittük, hogy megérjük ezt. E sorok íróta annak idején elsőnek állott a szoboszló­i mélyfúrás fel­szökő gejzirja előtt. Egy hideg, kö­dös októberi estén együtt néztük Faller főmérnökkel, mint csapódik magasba az a drága melegvíz, mely­ről a szakértőkön kívül akkor senki sem tudta még, hogy mit jelent,­mit ér. Akkor a fúrótorony szomszéd­ságában a­ szoboszlói sötétség hall­gatott, a lihalegető pusztaságán perspektívát nyitott a debreceni mélyfúrás kihasználásának. Naponta most már több mint hétszáz köb­méter forró víz áll rendelkezésre és ez a mennyiség már elegendő arra, hogy nagyobb szabású terveknek nyisson lehetőséget. Dr­. Vásáry István polgármester hétfőn délután személyesen tekin­tette meg a hőforrást és útjára el­kísérték dr. Rimanóczy­ Béla kor­mányfőtanácsos, világítási vállalati igazgató, Debreczeni Jenő törvény­­hatósági bizottsági tag, vitéz Sze­­gedy Gyula főmérnök, Ary Lajos főszámvevő, Fuller Gusztáv főtü­ér­­nök, Baczoni Sándor dr. és Való Antal dr. tb. tanácsnokok. Az érdekes helyszíni szemléből a következőkben számol be a Debre­ceni Újság.Hajdúföld munkatársa, szálltak az őszi ködök és orrfacsaró bűz jött a szeméttelepek felöl. Azóta hatalmas fürdő áll a egykori tiba­­legelő és szemétgödör helyén, vil­lany ég a szoboszlói utcán és a bo­káig érő sár helyett aszfalt­ uton gurul az autó, önkéntelenül eszünkbe jut: ha a kopár szoboszlói földre ilyen csodá­kat vrázsolt az egykori őstenger forró hévvize, mennyivel nagyobb kincs lehet és lesz ez itt Debrecen­ben, ahol sokkalta szerencsésebb körülmények, sokkal több nagy­vonalúság segíthetik a hasznosítását Száll, száll, kanyarog a párafelhő, úgy, mint a köd, vagy mint az álom F­ideg, szomorú magyar télben le­het-e, szabad-e nagyot álmodni A fúrótorony körül már ömlik, zuhog a szü­rkeszínű víz. A levezető árok szélén gyerekek ülnek és mos­sák a kezüket. Pancsolnak a jó forró vízben. Egy kis zuhogónál pedig asszonyok merítik a kannát, vödröt. Ma reggel megkezdődött a szhor­­dás. Épp úgy, mint egykor Hajdú­szoboszlón és ezzel a debreceni hő­forrás vize bevonult az elismert gyógytényezők közé. A környék lakosai már viszik fürdésre, mo­sásra, hordják mosogató víznek. Egyelőre semmibe se kerül a kincs. Csak meg kell meríteni a kannát. ^4»’ Bent a fúrótoronyban nem szökik ugyan magasra a viz, de szépen, hu­ta lHÉgs ^sugárban bugyog felfelé. Szinte látszik. hiogy alulról valami láthatatlan erm hajtja, löki felfelé. Forr. bugyborékos ,sistereg. Vele jön a gáz is, amely felhajtja. Amint a cső alá tartjuk a­ kezünket, érezzük hogy nagyon rofro. Az ember keze már nem álllja a víz melegét. Vásáry István polgármester örömmel konstatálja: — Tényleg melegebb, mint a múltkor. A polgármester a mélyfúrásnál __________________még? A lap ára 10 fillér 720 köbméter napi vízmennyiség A vizet reggel nyitották meg s elő­zőleg szivattyúzással tisztították­ m­eg a csöveket. E művelet óta ál­landóan emelkedik a víz mennyi-­­sége és hőfoka. Most, délután négy órakor már 66 fok­ A mennyisége percenként 530 liter, ami napi 720 köbméternek felel meg. Pár foknyi melegedésre még minden bizonnyal szárkítani lehet.

Next