Független Magyarország, 1957 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1957-01-15 / 1-2. szám

NÉPSZAVAZÁS Az elmúlt hat évben a “Dél Keresztje” hasábjain mindvégig azt az álláspontot képviseltük, hogy a külföldre szakadt magyar­ságnak választania kell: vagy tel­jesen elszakad Magyarországtól és éli zárt, öncélú, beolvadásra Ítélt életét, vagy tudomásul ve­szi a valóságot: á Magyarország határain belül minden elnyomás ellenére tovább folytatódó ma­gyar életet. Aki az utóbbit választja, an­nak el kell dobnia menekülése évszámához kötött názeteit, örök­re elmúlt társadalmi vagy poli­tikai álláspontját. Az 1956 október 23.-át köve­tő dicsőséges és tragikus esemé­nyek minden megmerevedett ál­láspontot, minden politikai kép­viseleti vitát nyomtalanul eltö­röltek. Az egész magyar nemzet, ha­csak rövid időre is, cselekvőké­pességét fegyverrel visszavívta és szabadsága néhány napján vilá­got megrendítő módon népsza­vazást tartott. Ez a népszavazás egységesen kifejezett programmjával letö­rölte minden társadalmi osztály­nak, volt politikai irányzatnak restaurálási reményeit. Ez az e- gész magyarság kiáltó követelé­se volt. A forradalom nyilvánosságra hozott programmpontjai a geo­politikai és külpolitikai helyzet­tel rendkívül józanul számoló, az adott lehetőségeken belül függet­len országban szabad, egyenlő­ségben és jólétben megvalósítha­tó emberi életet követelnek min­denkinek, teljes művelődési, val­lási és politikai szabadsággal. Tamási Áronnak a forradalom alatt elhangzott rádióbeszédét i- dézve: “A hatalmak, amelyek a maguk rendszerében élni jónak és helyesnek látják, adják meg nekünk is a lehetőséget, hogy mi is a magunk emberi és nemzeti formáinkban élhessünk. Ez a forma pedig a társadalmi demok­rácia és a nemzeti függetlenség formája.” Külföldön több mint egy év­tizede folyt a tinta és harsogott a szó arról, hogy ki képviseli az elnémított nemzetet addig, amíg a magyar nép alkalmas körülmé­nyek között ismét ki nem fejez­heti akaratát. Ez az akaratnyil­vánítás az október 23.-án kez­dődött forradalommal és a ma­gyar szabadságért folytatott harccal egyértelműen megtör­tént. A magyar nemzet nem vár­ta az alkalmas körülményeket, hanem fegyverrel a kézben meg­teremtette a lehetőséget arra, hogy minden ráerőszakolt vagy önkinevezte képviseletet lerázzon magáról és közfelkiáltással fejez­ze ki akaratát. A külföldön élő magyarság­nak ezekután, éppúgy, mint a kommunizmus urainak, más vá­lasztása nem maradt, mint tudo­másul venni a magyar forradal­mi népszavazás eredményét. Amíg a csodálatosan egységes és általános népszavazás követe­lései meg nem valósulnak, a kül­földön élő magyaroknak az az egyetlen kötelességük, hogy szí­vósan, okosan, soha nem lankad­va szóval és tettel segítsék azt a tízmillió magyart, aki, mikor kel­lett és amíg kell, életét is oda­dobja a magyar függetlenségért. A történelmetfordító magyar Magyarországon a helyzet holtponton van. Kádár és Mün- nich ÁVO-legénységből és elve­temült katonatisztekből össze­szedett új karhatalma nem elég nagy ahhoz, hogy egyszerre min­denütt ott tudjon lenni. Egye­dül az újpesti Egyesült Izzó gyár megszállására háromszáz új “ren­dőrt” kellett felhasználniok, s még úgy sem bírták elérni, hogy a munkások felvegyék a munkát. A legtöbb, amit a Kádár-rend­őrség véghez tud vinni, az a munkástanácsok egyes tagjainak letartóztatása, és helyi jellegű tüntetések leverése. Nagyobbará- nyú tüntetéseknél már orosz ka­tonai segítségre van szüksége, s az orosz parancsnokság nem szí­vesen ad ilyen segítséget, mert aggódik saját csapatainak han­gulata miatt. Az orosz szándék az, hogy a szovjet csapatok most, amennyire csak lehet, ma­radjanak a háttérben, a magyar lakosságtól minél jobban elszige­telve, s a Kádár rezsim érje be azzal, hogy végszükség esetére jelen vannak a szovjet páncélo­sok. A passzív ellenállást azon­ban törje le Kádár a rendelkezé­sére álló “magyar” karhatalom­mal. De Kádárnak például Pes­ten állítólag csak háromezer megbízható embere van, és vi­dékre viszonylag még kevesebb jut. A magyar gyárimunkásság, mely helyzeténél fogva a pasz- szív ellenállás legerősebb fegyve­reivel rendelkezik, egyelőre csak puskacsővel a hátában hajlandó dolgozni. Ez szószerint értendő. Akire a munkahelyen nem sze­geznek puskát, az azonnal meg­áll. Minden munkateremben egy rajnyi fegyveres emberre volna szükség, s mivel az oroszok egye­lőre nem akarják a saját katoná­ikat erre felhasználni s aztán ez­zel az emlékkel visszaküldeni a Szovjetunióba, Kádárnak pedig nincs elég embere, tehát munka sincs. A munkástanácsok felosz­latása végzetes hiba volt kom­munista részről; most már nincs kivel tárgyalniok, nincs kit tár­gyalásokkal és ígéretekkel a sztrájknak legalább időről-időre való felfüggesztésére indítaniok. A munkástanácsok ugyan nem tudnak hivatalos sztrájkokat el­rendelni, de ehelyett folyik a nemhivatalos sztrájk: az embe­rek bemennek a gyárba, beszél­getnek s a műszak végén megint elmennek. Nagy vonalakban összefoglalva a helyzet tehát az, hogy az oro­szok nem tudják a magyar mun­kásságot munkára kényszeríteni, a magyar munkásság viszont nem tudja az oroszokat az ország ki­ürítésére kényszeríteni. A helyzet holtponton van, és a kérdés az: ki bírja tovább? Elméletben az oroszok a vég­telenségig bírhatják. Laktanyák­forradalomhoz való hűséggel, mostantól kezdve mi is Függetle^, Magyarországot, a magyar nép­szavazás legfőbb követelését írjuk lapunk elejére. Hadd segítsen kiáltani és kö­vetelni ez a cím is, — addig, a- míg a magyar nemzet akarata valóra nem válik. ban és téli táborokban elhelye­zett csapataikat szükség esetén mindennel, még szénnel is, el tud­ják látni Oroszországból vagy Csehszlovákiából. A Borsod, Ba­ranya és Veszprém megyékben még mindig tevékeny magyar fegyveres felkelő csoportok nem jelentenek számottevő veszélyt, annál is kevésbbé, mert lőszerük nem tarthat örökké. Gyakorlat­ban azonban az orosz vezetőség­nek sincs korlátlan kitartása. A Magyarországra vezényelt orosz csapatokat megfertőzi az, amit látnak. Eleinte még csak lehet nekik fasiszta banditákról és a- merikai terroristákról beszélni, de idővel az orosz katona is kü­lönösnek kezdi találni, hogy min­A KÉNYÉRT A kérdés tehát az, hogy ki tud-e addig tartani az ország? A kitartás most nem meggyőző­dés és hazafiság kérdése, hanem a hiányzó ablaküvegen, a fűtet- len szobán, a gémberedett kézen, a lyukas cipőtalpon és minde- nekfelett az üres gyomron múlik. Az országba jelenleg Nyugatról heti 45 teherautó jut be. Ezek­nek rakománya zömben élelmi­szer, bár olykor szenet is visznek a pesti kórházak számára. Ter­vek voltak ablaküvegnek és szén­nek dunai uszályokkal való Pest­re küldésére, de ezek egyelőre nem valósultak meg. Az orosz parancsnokság burkolt eszközök­kel igyekszik a Magyarországra irányuló nagyarányú élelmiszer- szállítást megakadályozni, mert tisztán látja, hogy ha Nyugatról ingyen élelmezik a sztrájkoló ma­gyar népet, akkor akár örökké tarthat a sztrájk. A heti három vöröskeresztes teherautóoszlopot beereszti, mert így emberiességét bizonyítani tudja anélkül, hogy az ország élelmiszerellátása lé­nyegesen megjavulna. A vöröske­resztes élelmiszer segít a kórházi betegeken és a nagy családok gyermekein, de az összlakosság szükségleteihez képest csak egy csepp a tengerben. Az idei termés a közepesnél gyengébb volt, de vidéken egye­lőre bőven van élelmiszer, sőt, Pesten is lehet papírpénzért sor­baállás nélkül élelmiszert kapni, olyannyira, hogy például rádió- és konyhaedényüzletek előtt hosszú sorokban állnak a pénz elértéktelenedésétől joggal félő emberek, míg élelmiszert a leg­több kerületben nehézség nélkül lehet venni. Ez azonban csak ad­dig tarthat, amíg a parasztság, a városi lakosság ellenállásának támogatására, ingyen vagy papír­pénzért kész gabonát, húst meg tojást adni. Szervezetlenül nehéz ezt az áldozatkészséget fenntarta­ni, megszervezésére és általános­sá tételére pedig a paraszttaná­csok elnyomása miatt nincs sok mód. Előreláthatólag a követke­ző szakasz a városok élelmiszer- ellátásában az 1945-46-ból is­mert batyuzás lesz; a városi la­kosság iparcikk-készleteit cseréli majd be a parasztság élelmiszer­készleteiért. Ebben a szakaszban már feltehetőleg nagy lesz a kí­sértés a munkásság vezetői ré­széről arra, hogy inkább szenet den magyar munkásasszony és diákgyerek népellenes izgató, kapitalista nácibérenc. Ezért nem kivánatos ugyanazokat a csapa­tokat sokáig Magyarországon tartani; ha viszont párhetes vagy párhónapos időközökben felvált­ják őket, akkor túlsók a szem­tanú, aki Oroszországba vissza­jut, s túlságosan híre megy an­nak, ami Magyarországon folyik. Ha a helyzet még pár hónapig holtponton marad és az ország még sokáig kormányozhatatlan lesz, az oroszok lesznek kényte­lenek a holtpontról lemenni, vagy tömeggyilkosság és töme­ges deportálás, vagy kivonulás és a Kádár-rezsim sorsára ha­gyása formájában. ÖL IS FÜGG i bányásszanak, keréksínt, patkó­vasat és szuperfoszfátot gyártsa­nak, mint hogy fenntartsák a sztrájkot, és a saját bútorukat meg ruhájukat cseréljék el enni­valóért. Hosszabb távon majdnem le­hetetlen a mezőgazdasági terme­lés fenntartása, ha a városok sztrájkban vannak. Az őszi vetés még alig kezdődött el idén, mi­kor a forradalom kitört. Azóta nincs traktorölaj és benzin, s nem készül új gépalkatrész. A kolhoszok nagyrésze feloszlatta önmagát, de volt tagjaik nem biztosak abban, hogy ki aratja majd le azt, amit ők most elvet­nének? Ez, és az őszi szántás és vetés részbeni kiesése, erősen le kell, hogy csökkentse a várható jövőévi termést. Minél kisebb vi­szont a vetésterület és a várható termés, annál több oka van a parasztságnak, hogy tartalékolja a jövő kenyérrevalót. Mindezt egybevetve a bur­kolt sztrájk és a passzív ellenál­lás a munkásság legnagyobb el­szántsága mellett sem tarthat ö- rökké, és gyakorlatban még azt is csodálatos teljesítménynek kel­lene tekintenünk, ha tavaszig ki bírna tartani a nép. Orosz kom­munista körökben azonban már­is több-kevesebb nyíltsággal be­szélnek arról, hogy a magyar munkásság eddigi általános sztrájkja történelmet csinált, és bármit beszél is a moszkvai kor­mány, ez a sztrájk a még meg- győződéses szovjet kommunisták szemében lehetetlenné tette az eddigi orosz politikát, mely már csak a kommunista párt ciniku- sabb többségére támaszkodik. Ha a sztrájk és a bábkormányt ne­vetségessé tevő passzív ellenállás még pár hétig eltart, a kormány és az oroszok lélektani veresége már jóvátehetetlen lesz, mégha nem jelenti is a Magyarországot megszálló hadsereg fizikai vere­ségét. (j-y) LAPUNK UJ ELŐFIZETÉSI ÁRA i ÉVRE: 40/-; \ ÉVRE: 20/- INDOKOLT ESETBEN (betegség, munkanélküliség) INGYEN KÜLDJÜK AZ ÚJSÁGOT! Mit szabad hazaküldeni ? A magánszemélyek álal küld­hető csomagok vámmentessége egyelőre csak azokra a cso­magokra vonatkozik, melyeket január 31.-ig adtak fel külföl­dön. Ausztráliában legfeljebb 11 lbs (font), tehát kereken 5 kg. súlyú csomagot vesz fel a posta. A fenti rendelet szerint a kö­vetkező árúcikkek küldhetők egy személynek: 4 kg. kakaó, 3 kg. kávé, i kg. tea, 6 kg. csokoládé, i kg. cigaretta vagy dohány; 100 db. zsilettpenge, 6 m. ruhaszö­vet, 2 pár cipő, 2 pár harisnya, 6 pár zokni, 1 esőkabát és 6 kg. fonal. Hozzávetőlegesen tehát 4—5 csomagban fér el az eg)' személy­nek küldhető mennyiség. Kisiparosok és háziiparosok részére is küldhető nyersanyag és félkészárú (fonal, műanyag, bőr, stb.), amennyiben nem éri el a “kereskedelmi mennyisé­get”. A vámmentes csomagküldési lehető­ség következtében az IKRA által kibo­csátott vámmentesítő jegyekre nincsen szükség. Remélhetőleg a febr. l.-í szá­munkban már közölni tudjuk a junhis 30.-ig meghosszabított vámmentcsítés hírét. Szilágyi Mihály dr., a vámőr­ség vámpolitikai osztályának ve­zetője kijelentette, hogy a jelen­legi vámmentes csomagokra vo­natkozó intézkedés kiterjesztését 1957. junius 30-ig feladott cso­magokra akarják kiterjeszteni. Szerinte ilymódon az eddigi évi 300.000 csomag helyett négyszer ennyit küldenének a külföldi magyarok. Szilágyi szerint az e- gész vámmentes csomagakció rendelet kiadását a MONIM- PEX vállalat akadályozta meg, mely vállalat önző módon csak a saját “teljesítményeire” volt tekintettel és “indokolatlanul magas valutaárat” kellett befi­zetni külföldön az árúcikkekért. A nyilatkozat szerint az IKKA ajándékcsomagok valutaárait csökkenteni kell (ami a 25%-os csökkentéssel már meg is tör­tént) és el kell érni, hogy a kül­földi csomagküldők az IKKA csomagok küldésével se járjanak rosszabbul, mint a postán, saját maguk által küldött vámmentes csomagokkal. Feltehetőleg és remélhetőleg a február i.-i határidőt meg fog­ják hosszabbítani. Legalábbis erre enged következtetni a szak- szervezetek lapjának az a cikke, mely élesen támadta a MONIM- PEX nevű külkereskedelmi vál­lalat kebelében működő IKKA akciót elviselhetetlenül magas árai miatt. Az IKKA akcióban minden személynek, aki az elmúlt há­rom hónapban vámmentesí­tő jeggyel ellátott csomagot ka­pott, a külföldön (a feladó ál­tal) kifizetett vámmentesítő jegy értékének megfelelő vásárlási u- talványt adnak. A cserét annak kell kérni, aki a csomagot kap­ta. Hívjuk fel rá hozzátartozó­ink figyelmét! Ugyancsak szó­lítsuk fel vidéken élő rokonain­kat, akiknek postán küldik ki az ajándékcsomagot, hogy jelentsék be a pesti IKKA központban, ha okt. 23. — nov. 30. közötti idő­ben a csomagot nem kapták meg. Az IKKA az elveszett aján­dékot pótolja. Meddig tarthat ki az ország?

Next

/
Thumbnails
Contents