Délamerikai Magyarság, 1930. október-december (2. évfolyam, 67-79. szám)

1930-10-04 / 67. szám

■ Wü üaN — Mégse lehet olyan unalmas. Az ember előtt ott ül a lovag, kipirulva. A szeme ég, az arca ég. Nézi, ahogy gombolyodik a pamut. Nézi a kezün­ket... a mosolyunkat. Dalol. — Vagy mesél. Vagy dalol is, meg mesél is. — Mi meg álmodunk. S álmunkban mo­­solygunk. S ő remegve találgatja: ki­re mosolygunk? Mit mosolygunk? —■ Nem érdekes Nagymama tétován szól közbe. — Úgy igen. Úgy érdekes volna. — Csakhogy abból rendesen mindenféle komplikáció is származhatik. — Komplikáció a meséből? A nótá­ból? A csattogó kötőtűből és a puha, ostoba pamutból? Micsoda kompliká­ció lehet abból, hogy az ember pamu­tot gombolyít? — Mi? Minden, fiam, minden. Sőt egyéb is. Az embernek van egy sze­gény udvarlója, meg egy gazdag ud­varlója. A szegény udvarló tartja a pamutot, mint a jámbor, alázatos bir­ka __ — Sose hallottam, hogy a birka pa­mutot tartana, én úgy tudom, hogy a birka nem pamutot, hanem gyapjút hord, mint a lord, meg a lady. — Nekem mindegy, hogy mit bori skalamatekok a lord. Serhmi közöm hozzá. Azért a szegény udvarló mégis csak tartja a pamutot, akármit hord is a lord. A szegény udvarló azért csak.... — Dalol... Mesél... — Dalol, mesél. Annál rosszabb. — Kinek rosszabb. —­ Nekem nem rossz. — Addig nem. De mikor véletlenül benyit el_ Sárika megijed. — Kicsoda? Apus, vagy a mama? — Persze. Majd azok bolondok — hogy olyankor benyissanak! — Hát kicsoda? — Kicsoda! Hát az udvarló. A gaz­dag udvarló. A herceg. A királyfi. — Alászolgája! Sárika fölrántja a balvállát. — Annál jobb! Legalább maga is látja. Nem kell neki megmagyarázni! — Könnyelmű teremtések! — Hát aztán nagyapa bankár volt? Rotschild? — Tán négylovas hintón ment leánynézőbe? Nagymama energikusan közbevá­gott: — Az m­ás! Nagyapa. Az egészen más! I HOixi'tM ivO&tty li-Oi Uit­e¿Ui ÖV ' » vasúti töltéstől* hirtelen egy szürke — Ő is tartotta a pamutot? és te gombolyítottad? Nagymama szeme elrévedezik. Igen Valószínű. Sőt egészen bizonyos, hogy nagyapa is tartotta a pamutot — és nagymama gombolyította — Naevar­a mesélt és nagymama... — De az más! — S aztán csakugyan benyitott? — Ki nyitott volna be? Mit keresett volna ott? — Hát te mondtad, hogy az illető benyit. A másik. A gazdag. Nagymama bosszúsan föl­pattant. — Hát aztán? Hát nyisson! — Alászolgája! Sárika nevet. Megsimogatja a nagy­mama őszülő haját. Ráncos arcát meg csókolgatja. — Mégis csak szép lehetett az, nagy­mamám! A pamutgombolyítás. Nagymama nagyot sóhajt. — Hát mondtam én, hogy csúnya volt? Persze, hogy szép volt. Nagyon szép volt! De akkor minden szép volt! — Nagyapa is. Nagymama is. — A harisnya is, amit magunk kö­töttünk. Az élet és az álom. A dal és a mese. A pamutgombolyítás. 1 1930. szeptember hó Délamerikai­­Magyarság Küzdelem Nagy-Magyarországért ! Rothermere lord első találkozása Bethlen István gróf miniszterelnökkel Egészen különösen hangzik, hogy, Rothermere lord, az ismert angol új­ságfejedelem, a magyar nép nagy ba­rátja, Trianon legharcosabb döngetőse még csak most találkozott először Bethlen István gróf magyar miniszter­elnökkel. Bár az eddigi tartózkodó magatar­tást mindkét részről véletlenséggel és jelentéktelen incidensekkel magyaráz­ták,­­ kétségtelen, hogy a lord sok tekintetben nem helyeselte a magyar kormány politikáját. Hogy azután a lord változtatta-e meg eddigi véleményét, vagy a ma­gyar kormány politikájában fog jelen­tős változás beállni, azt nem tudni, de tény hogy Rothermere lord és Bethlen miniszterelnök végre találkoztak Ve­lencében és többször s hosszan tanács­koztak Magyarország gazdasági és politikai helyzetéről, a magyar miniszterelnökkel való ta­lálkozásáról a következőket mondotta: — Szükségét éreztem annak, hogy a magyar politika irányítójával, gróf Bethlen István miniszterelnökkel meg­beszéljem a világpolitikának Magyar­­országot érintő dolgait. Gróf Bethlen István egyike Európa legtehetségesebb diplomatáinak és ha vannak is közöt­tünk talán árnyalati ellentétek, poli­tikai­ és gazdasági kérdésekben, öröm­mel állapítom meg, hogy másrészt vi­szont ,a magyar helyzet számos kérdé­sében a miniszterelnök felvilágosítá­sainak hatása alatt magam is kissé másképen és megnyugtatóbbnak­ lá­tom a helyzetet. Mindenesetre re­mélem, hogy azokon a megbeszélése­ken, amelyet még ma és holnap alkal­mam lesz folytatni a miniszterelnök úrral, sikerül a legteljesebb és legala­posabb tájékozódást szereznem a ma­gyar politika összes vonatkozásaiban. Gróf BETHLEN ISTVÁN miniszterelnök így nyilatkozott a lord­dal való találkozásról­ LORD ROTHERMERE —-----:-o-Ecuadorban is győzött a forradalmi megmozdulás Lemondott az elnök Az ecuadori ellenzéki mozgalmak — Úgy látszik foradalmi akció nélkül is eredményre vezettek, amennyiben Isidro Ayora, a köztársaság nagy lel­kesedéssel megválasztott elnöke leve­let intézett a Congresso-hoz és beje­lentette, hogy lemond az elnöki méltóságról Agora hangsúlyozta, hogy el­határo­zása megmásíthatatlan,­­­ azt vissza nem vonja, mert nem akarja szemé­lyével akadályozni, hogy az ellenzék az ország politikai, szociális és gaz­dasági helyzetét megjavítsa. Az ellenzék hallatlan lelkesedéssel fogadta megmozdulásának ily gyors eredményét, viszont a konzervatív pártok arra törekszenek, hogy a Con­­gresso ne fogadja el a lemondást . A helyzet igen feszült, újabb megle­petések várhatók s ezért az egész had­sereg készenlétben van. Kubában is forradalom készül? Kubában is az egyetemi ifjúság in­dította meg a kormány megbuktatá­sára irányuló agitációt s az első utcai megmozdulást a rendőrség vérbefoj­­totta. Általában azt hiszik, hogy a rendőr­­utak utáni csönd és nyugalom mögött titkos szervezkedés folyik és rövide­sen kirobban a forradalom. A kormány szigorított cenzúrát ren­delt é­­s rögtönítélő bíróságot állított fel, amely kíméletlen szigorral lép fel mindenki ellen, aki a kormánynak el­lenzéke. — Igaz örömmel jöttem Velencébe, hogy Magyarországnak oly tekinté­lyes és áldozatkész barátjával, mint lord Rothermere, tal­álkozhassam és megbeszélhessem vel a magyar kül­politika és gazdasági politika nagy kérdéseit. Örülök, hogy lord Rother­mere, akinek szolgálatait én értéke­­sítni a "“"dobban, alkalmat adott arra, hogy részletesen megbeszéljük azokat a kérdéseket, amelyek iránt való ér­deklődése eddig is eléggé nem értékel­hető segítségére volt országunknak. A F lord nemcsak hogy rendkívüli ember, komoly politikus és igaz, őszinte bará­tunk, de rendkívül kedves, megnyerő­­ úr is. Igazán örülök, hogy megismer­kedhettem vele. Stabilál a ceruza Négyszázéves a ceruza Minden tárgynak van története.­­ Nem csupán belső fejlődéstörténete,­­ hanem rendszerint valamely külső is, amennyiben más dolgokkal való kap­csolatait történetnek nevezhetjük. A ceruza, amelyet ma használunk, tehát a grafitból készített, most négy­száz esztendős. A nagy német gyárak már készülődnek is a nevezetes és valóban nélkülözhetetlen találmány négyszeres centenáriumának megün­neplésére. A grafitceruza közvetlen elődje az ólompálcika (Bleistift) volt, amelynek stile volt a nemzetközi neve, de készí­tettek ólomból és cinkből készült kom­pozícióból és ezüstporból is ceruzát. A festőművészek, főként az olaszok, az utóbbit használták. Ezzel függ ösz­­sze a stílus szónak az utóbbi évszáza­dok folyamán kialakult értelme. A sti­le, az író- és rajzolóeszköz adott nevet a képzőművészetben és az irodalom­ban annak a fogalomnak, amelyet stí­lus névvel jelölünk meg. Ez már kül­ső története a ceruzának. A grafitceruza közvetlen elődje te­hát az ólompálcika volt. S noha az ólom négy évszázad óta kiszorult az író- és rajzolóeszköz gyártásából, a neve még ma is benne van a -— gra­fitból készült tárgy nevében. A plajbász szó nem egyéb, mint a Bleiweiss (fehér ólom) elmagyarosí­­tott formája; a ceruza szintén. Azzal a különbséggel, hogy a fehérólomnak a latin nevéből, cerussitból formáló­dott. Az irón: iró ón. Miképpen lehetséges, hogy az első ceruzának, amelyet grafitból készítet­tek, nem adtak olyan nevet, amely je­lezte volna az új anyagot s feledteti a régit? Ennek igen egyszerű a magyaráza­ta. Négyszáz esztendővel ezelőtt még meglehetősen fejletlen volt az ásványi meghatározás tudománya s nem tud­ták, hogy a grafit a kőszén családjá­hoz tartozik. — Azt hitték, hogy az ólommal van rokonság!)»». Oly erős volt ez a tudományos meggyőződés, hogy a grafitot a németek fekete fe­­hérólomnak (schwarzes Bleiweiss)­­ nevezték. Az ókorban leginkább a görögök használták írásra és rajzolásra az ól­mot, de nem pálcika formájában, ha­nem kerek, vagy tompított négyszög­letű formában, mint a szabó krétája. Ennek az ólomlemeznek a görögöknél paragraph­on volt a neve. Ebből ala­kult ki a paragraphus, ami megerősí­ti azt az adatot, hogy a későbbi stile nevű íróeszköz volt a stílus fogalmá­nak névadója. Az ólomból készült ceruza, mai szem­mel nézve, meglehetősen kezdetleges eszköz volt. S mégis, Jan van Dyck és Mending, a németalföldi piktúra óriásai, a ceruzarajz legrégibb meste­rei, halhatatlan remekműveket alkot­tak vele. Persze, egyébbel is rendel­keztek ehez, nem csupán a fizikai esz­közzel. A ceruzakészítés voltaképpen olasz eredetű. Itáliából vitték Németország­ba az izó­ónt és olaszok kezdték meg német földön a ceruza készítését. Jó talajba vitték, mert megfogamzott,­­ meggyökerezett és olyan hatalmas iparággá fejlődött, hogy évszázadok óta a német ipar kezében van a ceru­­zagyártás abszolút túlsúlya. A nürn­bergi ceruzagyártás három százeszten­dős, de már évszázados ceruzagyárak is vannak Németországban. A grafitceruzához való nyersanya­got kezdetben Angliából hozták a kon­t­inensre és szinte a sors beavatkozá­sának látszik, hogy pontosan tíz esz­tendővel az első grafitceruza elkészíté­se után, tehát 1540-ben, Borrowdale­­ben, a cumberlandi hercegségben, ha­talmas grafitbányákat fedeztek fel. A felfedezés hírére természetesen mindjárt megindult a hatalmas ver­sengés az angol nyersanyagért. Ele­inte boldogan küldték a bányatulaj­donosok a nekik fölöslegesnek tetsző anyagot Olaszországba, majd Német­országba, de aztán rájöttek hogy rossz üzletet csinálnak az exporttal.­­ Az angol kormány meg is tiltotta a kivi­telt, részben azért is, mert tartott tőle, hogy a bányák hamarosan kimerül­hetnek a nagy mértékben való kiak­názástól. Anglia egy-kettőre berendez­kedett ceruzagyártásra és néhány esz­tendővel utóbb már nagymennyiségű kész ceruzát tudott exportálni az olasz és német ipar nagy bánatára. Az angol ceruzának a kontinensein való megjelenése nagyon megakasz­totta az olasz és német gyárak fejlő­dését, mert ezek sehol sem juthattak olyan kitűnő minőségű nyersgrafithoz amilyen az angol. A borrowdalei gra­fit sokkal finomabb volt a kontinens nyersanyagánál s ezért sokkal töké­letesebb ceruzát lehetett belőle csinál­ni, mint amabból. A kontinens legfon­tosabb grafit-lelőhelye Csehország volt — az a vidék, ahol most rádiumot ta­láltak, Joachimstahl környéke. A ceruzához való faanyagot, hosszú időn át messze földről hozták; legin­kább Floridából, amelynek cédrusfája és törpefenyője nagyon alkalmas volt erre a célra, mert könnyen lehetett ■J.­ nyomtalanul elszáguldtak­ 3

Next