Délamerikai Magyarság, 1931. október-december (3. évfolyam, 120-194. szám)
1931-10-04 / 120. szám
■HS| ' ' ' 1931. október hó 4. Délamerikai “Magyarság 13 Üzent a magyar kormányelnök és a külügyminiszter Délamerika magyarságának! Budapesti tudósítónk telefonon közvetítette a nyilatkozatokat Buenos Aires de amerika magyar társadalma nevében testvéri szívvel köszöntöm az óhaza magyarságát és a magyar sajtót. A “Magyarság” nem áll osztályok, pártok szolgálatában, nem képvisel egy szigorúan elhatárolt világnézetet sem, minden eseménnyel és minden közéleti személyiséggel szemben szigorúan, megőrizte mindeddig is teljes, pártatlanságát és őszinte szókimondását; nincs érzelmi, vagy épen politikai kapcsolata a mai Magyarország politikai vezéreivel, de mert elsősorban és mindenekfelett magyar újság, a fajiság a vérségi együvétartozás paran- csa szerint is kötelességének tartotta Budapesten bejelenteni azt a kis magyar sikert, hogy a “Magyarság" a mai naptól kezdve mindennap megjelenik és ilyenformán , most már a déli kontinensen élő magyar százezreknek is van napisajtójuk. Amikor elhatároztuk hogy vállaljuk ennek az új áttörésnek is nagy és felelősségteljes munkáját, akkor — kedden— kábelt küldöttünk Budapestre és ottani szerkesztőségi megbízottunk útján bejelentettük a napilap megjelentetését gróf Károlyi Gyula miniszterelnöknek, és Walkó Lajos külügyminiszternek, kérve őket, hogy ebből az alkalomból szóljanak a meszsze távolból a magyar hatalm fiaihoz. Úgy a miniszterelnök, mint a külügyminiszter a legnagyobb előzékenységgel állottak a “Magyarság” budapesti tudósítójának rendelkezésére és így született meg az az intervjú, ammelyet lapunk harmadik oldalán an lát az olvasó. Károlyi Gyula, gróf szombaton, október 3-án délelőtt 11 órakor fogaiba Budapesten, a miniszterelnöki palotában a “Magyarság"tudósítóját és hogy nyilatkozatát, valamint Walkó külügyminiszter üzenetét is már délután fél 2 órakor itt Buenos Airesben hallhattuk és gyorsírással megörökíthettük, azt az UNION TELEFONICA nagyszerű tengerentúli szolgálatának köszönhettük. Szerdán délelőtt jelentettük be hogy Budapesttel kívánunk beszélni és 3 órán belül már itt is volt az értesítés, hogy a keresett budapesti szám szombaton déli fél ,2 órakor jelentkezni fog. Az első magyarországi sajtóbeszélgetéshez hat külön kis hallgatót is kértünk s a Union Telefonica-tól, hogy a szerkesztőség és kiadóhivatal minden tagja hallhassa az első magyar újságtudósítást, amely Budapestről a délamerikai kontinensre érkezik. Pár perccel fél 2 előtt jelenti a szerkesztőségben az Union Telefonica műszaki osztályának ügyeletes tisztviselője, Teodoro C. Christou és 3 perc múlva már jelentette az Union Telefonica európai vonalának kezelője. —Ahogy — Budapest van itt! Lélegzetelállító volt a pillanat. Itt ültünk egy Ids szerkesztőségi szobában hatan, fülünkön a kis varázslatos kagylókkal, amelyek most a távoli óhazáig fülelnek s egyszerre ízesen, színesen szólalt meg a túlsó oldalról a magyar újságtudósító... A beszélgetést 5 percre jegyeztettük elő (később még két perccel kellett meghosszabbítanunk a terjedelmes tudósítás miatt) és az egész idő alatt egyetlen zavaró momentum sem merült fel, minden kimondott szót tisztán, szinte zengően hallottunk és feljegyezhettünk, pedig a tudósító azzal a megszokott tempóval diktálta moz.jdanivalóit, amellyel odahaza a városközi beszélgetéseket bonyolítják le. A gyorsíró fürge ceruzája alatt szaporán rögződtek meg a magyar kortmányelnök és a külügyminiszter nyilatkozatai, valamint az egyéb magyar vonatkozású híradások s amikor tudósítónk befejezte közléseit, FaragóRezső, a “Magyarság" főszerkesztője megköszönte a magyar kormány férfiak elismerő nyilatkozatait és arra is kérte-a budapesti tudósítót, hogy a vasárnap reggel Budapesten megjelenő lapokban, amelyek mind nagy cikkekben számolnak be az első délamerikai magyar napilap megindulásáról és az első délamerikai rádióintervjú megszületésének körülményeiről, adja közre a következő nyilatkozatot:•-* Úgy a magam, mint egész Dél A következő pillanatban kattant a kapcsoló és az áramkör, amely két magyar újságírón keresztül az ó- és uj-haza minden magyarjának szivét fogta pár percre össze, — megszakadt, ők ott... mi itt... sok fájdalmas nosztalgiával a másik part felé folytatjuk az életet ott, ahol elhagytuk. De azért lenyűgöző érzés és gondolat, tudni azt, hogy bármelyik percben hallhatjuk innen, a világ túlsó oldaláról bármelyik kedves hozzátartozónk hangját. És milyen szép még álomnak, is az elképzelés, hogy egyszer olyan nagy lap lesz a “Magyarság", hogy mindennap telefonra fogja kapni az óhaza híreit.. “Szorgalmas és becsületes kezek munkájának eredménye a magyar napilap!” - mondja gróf Károlyi Gyula — Rádiótelefonon érkezett tudósítás — Budapest, október hó 3. Károlyi Gyula gróf, a magyar kormány elnöke a Népszövetségi ülésszak flőkészítő bizottságában volt ép elfoglalva, amikor a délamerikai “Magyarság” tudósítója felkereste. A miniszterelnök a legnagyobb készséggel állott tudósítónk rendelkezésére , és a következő nyilatkozatot tette: " A magyar hontól idegenbe szakadt his magyarság délamerikai magyar lapjának fejlődéséről örömmel értesültem. Üdvözlöm annak a meleg törekvésnek megvalósulását, hogy naponként olvashassák nemzetünknek Magyarországtól távol élő fiai — a közös nyelv sírig tartó kapcsolata által — m hazájukban is a világ eseményeiről szóló híreket. A délamerikai “Magyarság” előretörésében és alsgnövekedett publicitásában is fajunk életerejét, az el nem csüggedő lelkek és szorgalmas kezek becsületes munkájának eredményét látom - kívánom, hogy azok, akik a lapot szerkesztik és mindazok, akik azt olvassák, minden magyar betűn keresztül gondoljanak vissza arra a kis nemzetre, amely egy évezreden át is küzd a történelem viharaival és ország, szörnyű megcsonkítottságában is a legmagasabb emberi eszmény szolgálatában áll és az igazi békét és az igazságtalanságok megszüntetését a népek egyenlőségének megvalósulásától várja. Walkó külügyminiszter üdvözli a délamerikai magyar kolóniát A művszterelnök után Walkó Gyula külügyminiszter fogadta a “Magyarság" budapesti tudósítóját, hosszasan érdeklődött az itteni kolóniák helyzete után, majd a következőket mondotta: — A délamerikai “Magyarság" hetilapból napilappá fejlődött. Ezt a tényt minden magyar ember csakis örömmel üdvözölheti egyrészt azért, mert újabb élő bizonyítékul szolgál arra, hogy a magyar sajtó Délamerikában talajra talált és fejlődésképes, másrészt azért is, mert ez is bizonyítja, hogy a magyar faj mindenütt és minden téren, minden körülmények között is megállja a helyét. — A délamerikai “Magyarság” napilappá alakulását megragadom arra is, hogy a lap útján legjobb szerencsekívánataimat tolmácsoljam e lap olvasóközönségének. Havonként csak egyszer lesz Montevideoban konzulátusi szolgálat A buenosairesi magar követség, amelynek Uruguay is működési területe, eddig úgy láta el az uruguayi magyar állampolgárok ügyeit, hogy a havonként kétszer Schlesinger konzul vagy Wampetics titkár utazott át egyegy napra és a helyszínen intézte el a sürgős ügyeket. Minthogy a külügyminisztérium - a magyar takarékossági rendelet következtében - a buenosairesi követség ellátmányát leszámolta, Nelkikövet a montevideoi konzulátusi szolgálatot is korlátozni volt kénytelen és így a további intézkedésig csupán havonként egyszer lesz Montevideoban hivatali napja a követségnek, illetve konzulátusnak. A montevideoi konzulátusi nap minden hónapnak harmadik hétfőjén, ünnep esetén az azt követő napon lesz. Nyugaton a helyzet változatlan... A mai harctéri jelentés, az 1914- ben kitört és azóta változatlanul folly háborúnak mai harctér, jelentése, azt hiszem szintén ezt mondja. Ezt az immár szállóigévé vált modást, amit azóta megírtak, megfilmesítettek, söl talán meg is zenésítettek. Lehet, hogy a mai harctér jelentés , m megemlíti, hogy az angol valuta front "Összetörvén, magával rántotta, a pengőt, kezdik, az északi országok valutáján keresztül, 9 ország valutáját. Ad dekát ettől a kicsiségtől még igazán változatlan a mai harctéri helize babáé bevételetek a mai napig, ennél igazán külömb dolgokat, is pipáltunk . már. Halottakról, sebesültekről és egyébb ilyen már megszokott dolgokból, mai harcit is jelen lesüti I., — úgy hiszem meg sem emlékezik. Az a sok jaj és pusztulás, öngyilkisság, esőd, összeroppanás \ kilátástalanság, ami ezen újabb rangkatasztrófát e ttöveli, talán nem is érdemes már az említésre. Amit azonban megemlítenek az újságok. — akarom mondani a harctéri jelentések az a munkanélküliéig számának a szaporodása , h úgy látszik, mégis csal, kezdi értikelni a küzdő feleket. A munkanélkülieknek ez a tábora, lassanként már olyas valami lesz, mint annak idején a zöld hídé volt, (■lő) is lassanként annyit gyűltél össze, hogy végül többen voltak a zöldhidérben, mint a fronton. Ha elkezdjük összeszámolni a munkanélküliek számát az iszakamerikai Egyesült Államoknál, végig m,égnünk Anglián, Németországon, ma 'd már rajnaországon is és a többi európai és amerikai országokon, akkor olyyan summát kapunk, ami már teng- 1 l,,s "f" átarodhat ki a harctéri jeleit- i 11-ből. Heri ne, felesmertési a nő a munkanitkátliknak. ez a zöld kádere, melegagya azind-n féktelen izgatásnak. erős tartaléka az orosz komunizmisznik. ° le'l’izei változatlan, azaz 0,a loki : hare ■„hjik tovább, 'dalán üli iso végvonaglásait éli az egész ka'/Iitalis(1 Világrend,jelenleg ' inkább világrendetlenség) elhullott milliók helyébe újak állnak, de az I&U-ben kidobolt katóráid, garat és nincs aki negalitsa. Var nincsenek győzők és limesének * győző tick. Mm csak egy gomolygó, ezenerdő tömeg az egész emberiség Az intensec, központi hatalmak jelszava !" Igen volt a kapitalista, és hornonista es tahin nemsokára újra ed iiveszik a homouzinni es a homomuzioni. Már közeledik a nagy Chaos és nincs aki megállíts.i. Vannak konferenciák - - 1 . ellenkonferenciái, gabonakonferenciái,, az oroszoktól dumping áron áttelt gabonával — és leszerelési von fennietok, minig felfegyverkezve. Nincs emberfia aki a romlást megállása, dehát hogyan is lehetne? Egyan az az „Ember" aki a saját vélt előnyéért 3 évig képes volt gyilokkal a kezében, mint az őrült leölni a másik „embert", hogyan is válthatva meg ettől az őrülettől a világot? Hát lehet még ebben az Emberban bízni, vagy ettől csodákat várni? „Ez az ember legfeljebb a rádiót találhatja fel, vagy a repülőgépet, vagy a technikának talán egy újabb csodáját, amin esetleg 21 óra alatt a Marsben repül." — de hogy egyik ember végre a másikhoz repüljön, azzal testvérien kezet fogva, felebarátéi, szeretetheti együtt, éljen? Ezet emberfia nem fogja, feltalálni soha. Buenos Aires, 1931. október 3. LAJTA MIKLÓS: