Délamerikai Magyarság, 1936. július-szeptember (8. évfolyam, 1000-1037. szám)

1936-07-04 / 1000. szám

' V / Vili. évfolyam 1000 sz. Szombat, 1936, junius 4. OÉLAMERIKAI tr EZREDIK SZÁM! Szerkesztőség és kiadóhivatal BUENOS AIRES, Calle Lavaile 3fll ü. T. 31 Retiro 281* — . Levélcím: „MAGYARS 40“ Casilla Correo 1483 — Buenos Aires Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton FŐSZERKESZTŐ FARAGÓ REZSŐ ARA 10 CENTAVOS Előfizetési árak: Egy hónapra 1 argentínai pesó Európába: 1 peso 50 centavos Hirdetések dija hasábcentiméterenként 90 ctv. — Bankok és hajótársaságok számára Pesó 1.80. MA EZREDSZER szólunk ezekről a hasábokról a délamerikai, elsősorban argentínai és szoms^f dos orszá- - gok, magyar társadalmához és nem tagad­juk, hogy soha még ilyen elfogódottan, ilyen mélyen meghatva nem állottunk az olvasó­tábor előtt,- mint most. Ezer újság nem valami ritka határkő a ma­gyar sajtó történetében sem, de a távolkül- • földön, elszakítva az anyaföl 1 mindennap felfrissítő, megújító erejétől, idegen népek tengerében, világáramlatok sod-ában, mint egy magános sziget árva vándora: úgy áll a magyar sors messzesodort fiainak betüvető- je, a közös sorsot megosztó magyar újságíró és lapja is, ennek a küzdelmes életnek hűsé­ges krónikája, a lét és nem-lét iátonyai kö­zött küzködfk .. Nem szerénytelenség tehát és nem hivalkodás, ha most érnél az első négyjegyű számnál — 1000 — m égállottunk és visszapillantunk ezer újságszám rövid tör­ténetének nyílegyenes útjára Amikor a “Délamerikai Magyarság’’ első számát közreadtuk, célkitűzésünket igy je- ‘ löltük meg: ápolni akarjuk magyar testvé­reinkben a magyar érzést, meg akarjuk őket erősíteni és tartani a magvar nemzeti gondo­lat törhetetlen híveinek és segítségükre kí­vánunk lenni abban, hogy az u’ haza becsü­letes, dolgos és megbecsült polgárai legye­nek. A ‘ ‘ Délamertec-1 Hagyarság’’ mai ezredik számát a legmagasabb kitüntetés érte: úgy a magyar, mint a spanyol részt egyegy állam­fő fényképe díszíti. A két fénykép — Csonka-Hazánk és Ar­gentina államfőinek sajátkezüleg aláirt és lapunknak ajánlott képe — nemcsak ennek a jubiláns ujságpéldánynak disza és jogos büszkesége, hanem lekötelező kegyes bizony­sága annak, hogy a Legelső Magyar Ember épenugy értékeli az idegenben véglett becsü­letes, hazafias és nemzeti munkát, mint aho­gyan az argentínai köztársaság Első Tisztvi­selője rokonszenwel fogadja a nemzeti ér­zéshez ragaszkodó, de az államépitő munká­ban törhetetlen kitartással dolgozó magyar akaratot. A két távoli nemzet között fenálló gazdasági, kulturális és népi kapcsolatok ál­landósításának és kimélyitésének célkitűzése tehát mindkét részről rokonszenvet és elis­merést váltott ki. Ennek a két. nyelvben különböző, de gon­dolatban azonos legfelsőbb Útmutatásnak az alapján is megerősített hittel folytatjuk to­vább a megkezdett és ezer újságszámon át, pillanatig sem szűnő lelkesedéssel és kitar­tással végzett munkát. De az útjelzőnél, amelyet a mai szám mu­tat, hadd szóljunk még valamit ennek az ün­nepnek többi részeseiről, a mi sok-sokezer előfizetőnkről is olvasónkról is Mert nekik is szól a legfelsőbb elismerés, hisz csupán hgy tölthettük be minden oldalról közmeg­elégedést keltő formában a hivatásunkat ha a,mi °lvasótáborunk érzelmeinek adtunk ha­sábjainkon kifejezést, ők adták meg nekünk — szótlanul, de mégis utat mutatva— azt a,* J

Next

/
Thumbnails
Contents