Délamerikai Magyarság, 1942. január-március (14. évfolyam, 1834-1870. szám)

1942-01-01 / 1834. szám

sból csápotokat vitt a* tenderen Krimbe, még Ilidig a Keres városival szemben, a­hol a*tengerszoros csak 10 kilométer szé­les. A r rendkivül heves német ágyutűz el­lenére sikerült a szovj­et csapatoknak a partraszállás,­­és elegadják úgy Kereset, mint Feodozia városát, amely Kerestél jelentékeny távolságra vár­ és jelenleg útban vannak a Krím-fél­­sziget fővárosa, Szimferopol felé. A német nehéz parti ütegek nem tud­ták megakadályozni ezt a bravúros hadi­tettet, amelyben — hírek szerint — angol és hindu csapatok is részt vettek. A krími előnyomulás azért nagyfontosságú, mert így a Kaukázus elleni támadás veszélye megszűnt, mivel heves lett volna annak tulajdonké­­peni kiinduló pontja. " Az esemény Moszkvában óriási lelkese- Látogassák a következő helyeket : CRISTAL LAVALLE 769 LA RAMBLA BALNEARIO MUNICIPAL TEATRO GRIEGO BALNEARIO MUNICIPAL 11 99 HAWAY Av. Grál. Uriburu és calle Roca sarkán VICENTE LOPEZ Tánc, zene és színházi előadás Ezeken a helyeken jól fog mulatni r ....................­izr­ ah, ezek a tudósok.... — Egy falusi malac élete, szilveszteri pesti kalandja és korai halála. — Irta: SZILARD JANOS Alábbi történetünknek a hőse egy ma­lac és színhelye egy pesti konyha. Hogy miképen került a malac a pesti konyháiba? Hát mindenekelőtt itt, kéremátosan, élő állapotban. Mert valahonnan Dunapente­­léről a malacot felhozták a kofanénik a pesti vásárcsarnokba és eladták egy ven­­déglösbácsinak. Erre a vendéglösbácsi a malacot hazavitte, lavórba ültette és sza­gosszappannal szalonképessé mosdatta. — Szilveszter éjszakáján aztán kinevezte a malacot szerencsemalacnak és a jótorkú disznócsecsemő további sorsát a tombolá­ra bízta. A szerencsemalacnak határozottan sze­rencséje volt a tombolával. Nem valami pudvásszivü és nagybelű nyárspolgár nyer­te meg ftt ugyanis, aki tüstén leszúratta volna szegénykét, ropogós újévi pecsenyé­nek, hanem egy lírai tenorista s széplelkű felesége. Ezek azután egyfelől a nemvárt nagy szerencsétől, másfelől az elfogyasz­tott szilveszteri sampusztól kissé megszé­dülvén, taxiba ültek s kávéházt­ól-kávé- Tninirin m­ozinevén , ezenközben dicseked­vén a malaccal ismerőseiknek, hajnali nyolckor döntő megállapodásra jutottak. Nevezetesen: a malacot hazaviszik és fel­hizlalják a konyhában. S amikor a malac­ból szép, kövér disznó lesz, böllért hívnak és országos disznótort rendeznek. S erre az országos disznótorra mingyárt meg is hívták az ismerőseiket. Továbbá a főpin­­céreket, a borfiakat, a ruhatárosokat és a sofföröket. Utóbbiak hálából déli tizen­kettőkor azután haza is szállították őket a malaccal, mégpedig minden különösebb karambol nélkül. Hát így került a dunapentelei malac a pesti konyhába. Egy ládába. S most nézzük, hogy újév napjától kezd­ve milyen nagyszabású előkészületek tör­téntek ebben a ládában, az országos disz­nótort illetőleg. Január másodikán a lírai tenorista meg­jelent egy könyvkereskedésben és ott a sertéshizlalással foglalkozó hazai szakiro­dalom tudományos művei iránt érdeklő­dött. A kiválasztott művet sebesen átta­nulmányozta és azon nyomban feltelefo­nált egy terménykereskedőt, akinél fél­mázsa kukoricadarát s ugyanannyi kor­pát rendelt. A malac? A malac ezenközben már sivalkodott, mintha nyúzták volna, és feszegette a lá­bát. — Csak addig sm­it, amíg megérkezik a dara, meg a korpa! — vigasztalta széplel­kű feleségét a tenorista, ámde a dara és a korpa csakugyan megérkezvén, hiába kínálták a malacot egy-egy tányérkán a száraz darával s a száraz korpával, hozzá se nyúlt. Először belefujt az egyik tá­nyérba s szétrepült a világba minden da­ra, aztán belefujt a másikba és szétrepült a világba minden korpa és ordított vígan tovább, teljes tüdővel. Másnap délben még mindig jajveszékelt a malac. Ekkor azonban megszimatolta, hogy a konyhában krumplit főznek, mire kitört a ládából és felfalta a krumplit. — Szamarak ezek a tudósok! — mond­ta ekkor a tenorista s rendelt egy mázsa krumplit. Három nappal később aztán spenótot fűztek a konyhában, mire a malac megint kitört a ládából és felfalta a spenótot. — Fogalmuk sincs ezeknek a tudósok­nak a sertéshizlalásról! — szólt ekkor mér­gesen a tenorista és rendelt harminc kiló spenótot. Hanem hát, kéremátosan, ismét pár nap múlva kelkáposztafőzelék lett volna ebédre a tenoristáéknál és a malac ismét kitört a ládából és felfalta a kelkáposz­tát. Ezeek a szaktudósok a világ legfelüle­­tesebb népei! — kiáltott ekkor a ten©­­rista, de most már roppantul haragosan és tüstént rendelt a fűszeresnél húsz kiló kelkáposztát. S ismét pár nappal későbben a kelká­posztát is megunta a malac és a ládából feltűnő érdeklődéssel szimatolg­atott a konyhaasztal felé, ahol ekkor — már csak a feltálalásra várakozóan — egy sültka­csa pihent, a rózsapiros bőrével csen­deskén párologva. S midőn a gyanús zö­rejre és röfögésekre kiszaladt az ebédlő­ből a tenorista felesége, hát kéremátosan, jól méltóztatnak sejteni: a malac már­ a kacsapecsenye maradványait ropogtatta.­Folytassam?... A tenorista most már aztán végérvé­nyesen felbőszülve a tudósok tudatlansá­ga ellen, először a szakirodalmi művet bedobta a tűzbe, aztán kijelentette, hogy ő nincs abban a helyzetben, hogy a mala­cot kacsapecsenyével hizlalja fel, mert ez igencsak drága disznótor lenne, miért is hivatta a vicét és Dunapentele szülöt­tét leszuratta... S jó étvággyal megette... S mélyen leszállított áron fünek-fának kínálta a darát s a korpát, úgyszintén a krumplit, a spenótot és a kelkáposztát. yfDBtan­erika II 1942. január hó 1 dést keltett, annál is inkább, mert telje­sen meglepetésszerűen következett be és Sztálin üdvözlő­ táviratot küldött a had­seregnek és flottának sikeres harcukért. A csapatok nagy hadizsákmányt ejtettek. Valószínű, hogy Sebasztopol ostroma ezek után véget ért, mert az ott álló náci erő­ket hátba támadják a partra szállt csapa­tok. A szovjetoffenziva során a Donee me­dencében visszafoglalták Lugorszki Zavod gyárvárost és Moszkva frontján Kozelsz­­ket az előretörő szovjet csapatok. Buenos Aires, december 31 n. ilindu kongresszuspárt végrehajtó bi­zottsága rendkívül fontosságú ülésén Bar­­doli városában úgy határozott, hogy szakít Gandi politikájával és Angliá­val együtt harcol a náci­ fascizmus ellen. A végrehajtó bizottság titkos ülésén Gandit elmozdította a párt politikai irá­nyításától, mert annak passzív ellenállási taktikáját a jelen pillanatban teljesen cél­talannak minősíti. A hinduk valószínűen nemzeti koalíciót választanak a kormányra a háború tar­tamára és előzetesen Angliával tárgyal­nak Indiának a háború utáni szabad­­dányilvánítása felől. Az indiai kormánypárt Anglia mellett foglalt állást Gandhit letették a vezéri szerepről Egy eldobott cigarettától elhamvadt a nagyváradi cipőgyár anyagraktára . Nagyváradról írják: Hatalmas tűzvész pusztított a nagyvá­radi Carmen-cipőgyárban. A Belváros te­rületén, lakóházak közé van ékelve a ci­pőgyár, amely teljes üzemben volt. Este hét óra tájban, amikor a mun­kások épen vacsoráztak, Vida Józsefné munkásaszony észrevette, hogy a hátsó épületben, amely 70 méter hosszú és 18 méter széles, lángok csapnak fel. Ebben az épületben van az anyagraktár és a gyár négy osztálya. Schmidt, Nagy és Jakab nevű mesterek azonnal, oltani kezdték a tüzet. A gyári tűzoltóság azon­ban tehetetlennek bizonyult a hatalmas lángokkal szemben, mert a vízvezető töm­lő rövid volt, de egyébként is a víznyo­­más sem volt elegendő. Értesítették a városi tűzoltóságot, mely azonban csak félóra múlva kezdhette meg munkáját, mert éppen abban az időben a viznyomás elégtelen volt. Az épület tetőcserepei megrepedezik s pattogva hullottak szerteszét. György Im­re munkás súlyosan megsebesült egy ilyen lehulló cserépdarabtól, amely beszakítot­­ta homlokát. Beszállították a kórházba. Három órai szakadatlan munka után sikerült a tüzet elszigetelni, de az az épü­let, ahol a tűz támadt, teljesen elham­vadt. A kárt egyelő­re 100.000 pengőre becsü­lik. Megindult a vizsgálat a tűz keletke­zésének oka iránt. Eleinte az volt a fel­tevés, hogy rövidzárlat okozta a tűzvészt, de az is lehetséges, hogy egy eldobott ci­garettavég gyújtotta fel a gyárépületet. A Carmen-cipőgyár üzemét egyelőre nem folytatja. Az angol női segédcsapatok tagjai most már a legkomolyabb feladatok meg­oldására is vállalkoznak. Képünkön egy ágyú kezelésében kapnak kiképzést. sosooosososos­ioosieostssoeosea G­ondolatok Benjamin Franklin szerint soha nem volt jó háború és rossz béke. * A harag a lassú észjárású embereket ötletessé teszi, de azért szegények marad­nak továbbra is. * Rendesen olyan dolgok mellett kardos­kodunk legerősebben, melyeket legkevésbé ismerünk.* A történelem voltaképen csak az em­beriség ballépéseinek krónikája. Ha mindazokat, kik láb alól elmentek, az Úr magához vette volna: a mennyek országából rég megszökött volna. * Minden mesterségnek arany a feneke, mégis a fele után kapkod minden mive­­lője. Mit szeretnek jobban az egerek? Egy északamerikai “magán­tudós”, Richard Tobey aziránt érdeklődött, — hogy mi az egerek kedvenc eledele? — Megfelelő kísérletekkel, saját megelé­­gedésére állapította meg, hogy az egér jobban szereti a kenyeret, mint a sza­lonnát, ellenben a szalonnát előnyben részesíti a sajttal szemben. Mr. Tobey meg van róla győződve, hogy ezzel határozottan egy lépéssel előbbre vitte a tudományt. *­S

Next