Délamerikai Magyarság, 1958 (31. évfolyam, 3872-3919. szám)

1958-01-11 / 3872. szám

1958. január 11. „délamerikai magyarság”* REFLEKTOR M­­acmillan hathetes körútra indult. A Connnonwealth országait látogatja meg. Mielőtt elindult felrobban­t­tott egy gondosan időzített propagandarakétát, kijelen­tette hogy Anglia egy “ün­­nepélyes” megnemtámadási szerződést­ elősegítene, amely biztosítékot adna Nyugatnak pszichológiai háború to- Libb erősödik.Felvetették a is Keletnek is a háború el­­­len. Negyvenkétezer kilomé­teres útján ez a nyilatkozat jó ajánlólevél, különösen első állomásán Indiában New Del­­­i Iliben^ ahol a színes népek semlegességének elsőszámú prófétája^ Nehru fogadja az angol miniszterelnököt. Mac­­millan jól számított, a vas­függönyön innen és túl de elsősorban a Conmonwelth or­szágaiban erős visszhangra ta­lált a javaslat. Anglia újra kezdeményező szerepeit ját­­szik és maga mögé sorakoz­­tatja fel a sokszínű társor­­szágokat. Ha a javaslat e­­redményre vezetne, Angliáé volna az érdem, ha nem sike­rül Macmillan akkor is bi­­i­zonyságot tett arról, hogy a megegyezést kereste. M­oszkva és Washington azonnal reagált Macmil­lan javaslatára. Moszkva először habozott, az­tán kommünikét adott ki arról, hogy Macmillan tu­lajdonképen egy régebbi szovjet javaslatot úyított fel. Washington kijelentette, hogy semmi célja sincs egy “ünnepélyes” megnemtámadási szerződésnek,hi­szen az UNO alapokmányának aláírása amúgy is kö­telez a békére... A NATO-országok külügyminiszterei közben ta­nácskoztak Párisban. Megvitatták, hogy milyen vá­laszt adjanak Bulgaria levelére, amelyeket a NATO konferencia előtt küldött a nyugateurópai orszá­goknak. Valószínűleg nyitva hagyják az utat kelet-nyugati tanácskozások számára,­­de nem csökkentik a nyu­gati védszövetség ütőerejét. A­z amerikai külügyminisztériumot nem lepte meg az a moszkvai távirat, amely szerint a szovjet hadvezetőség háromszázezer fővel csökkenti a vörös hadsereg létszámát. Ez a hír a moszkvai békeoffen­­zíva szerves része. Leszerelnek harmincezer keletné­metországi és tízezer magyarországi szovjet katonát is, de Keletnémetországban így is háromszor annyi katonát tartanak, mint az amerikaiak Nyugatnémet­­országban , s marad még közel hatvanezer szovjet katona Magyarországon is. Általában, a Szovjetunió ma is sokkal több katonát tart fegyverben, mint az USA, Anglia és Franciaország együttvéve. Termé­szetes, hogy az amerikaiak kijelentették: nem szerelnek le­ hirt, hogy egy szovjet raké­­ta háromszáz kilométer ma­gasságba lőtt fel egy embert, aki ejtőernyő segítségével visszahullott a földre. A hírt nem erősítették meg, való­színűleg nem igaz. Egy szov­­jet propagandaügynök vagy egy hisztériás tudósító dob­hatta fel, s egyes hírek sze­rint az ötletet egy szovjet filmből vették. A moszkvai propagandagépezet jól műkö­­dött, ködösített és nem cá­folt. Ugyanakkor gondosan elemezték a nyugati nyilat­kozatokat, lapjelentéseket a­­melyekből megállapították hogy a nyugati sajtó a hisz­téria állapotában van. Krus­cher tisztában van vele, hogy a legfantasztikusabb hírt is valószínűsíteni tudja a szen­­zációra éhes nyugati sajtó előtt. És ezt a fegyvert a közeljövőben gyakran fogja használni. — ! — ...» STATISZTIKA Kruschev egyik beszédében azt állította, hogy a szovjet ipari termelés rövidesen fe­lülmúlja az amerikait. A szov­jet és amerikai termelés a­­rányait állította szembe a Free Europe Press egyik tá­jékoztatójában Kruschev be­szédének “alátámasztására”. Az USA népessége: 167 mil­lió A Szovjet nép­essége 200 millió. Egy főre eső termelés: USA URSS Szén tonna 57 30 Nyersvas t. 626 243 Olaj kg. 2105 419 Elektr­e. kwh 4087 960 Gabona 1. 17 13 Hús kg. 69 21 Vas zsír kg. 7.5 4.5 Gyapjúszövetm. 1.7 18 A párisi konferencia mérlege — DIPLOMÁCIAI MUNKATÁRSUNK JELENTÉ­SE — Négy rövid év —és mégis az atomkorszakban hosszú idő telt el a háború befejezé­se után, míg az Egyesült Államok Roosevelt alatt szov­jetbaráttá hangolt közvéle­­ménye rádöbbent a kom­muniz­mus fenyegető mivoltára. És még évekig se döbbent vol­na rá, ha Stálin öreges erő­­szakoskodása el nem söpörte volna a magyar és cseh de­mokráciákat amelyek koo­peráló készsége ezt a lépést az orosz imperializmus szem­pontjából amúgy is szükség­telenné tette. A sztálini po­litika mohósága f­elnyitotta az amerikaiak szemét és első vélelmi lépésként létrehozták az Északatlanti Szövetség­ét, akkor 12, ma 15 tagállam részvételével. A külügyminisz­terek által Washingtonban aláírt szerződés kimondotta, hogy a résztvevők bármelyi­ke ellen történő támadást va­lamennyiük ellen történtnek fogják tekinteni, a közös vé­­delemre közös parancsnok­ság alatt fegyveres erőt ál­lítanak készenlétbe és min­dent elkövetnek ,a közöttük fennálló gazdaságpolitikai el­lentétek elsimítására. * A korai háború noha nem atlanti ügy volt csak siet­tette az eleinte lanyha szer­­vezés megindulását és fő­ként Németország bevoná­sát. Soha ekkora koalíció nem jött még létre békeidő­ben, jelentőségét pedig pá­ratlanná tette Amerika rész­­vétele. De az első kilenc év­re visszatekintve láthatjuk, hogy ez a katonai szövetség majdnem kizárólag protoko­­láris kérdések eldöntésében jeleskedett —a 17. és a 18. század diplomáciájára emlé­keztető módon vitatkoztak a tengeri, légi, szárazföldi e­­rők fő -és alparancsnokainak nemzeti hovatartozása rang­időssége fölé- és alárendelt,­ségi viszonya, a kölcsönös kontingensek elhelyezése, a laktanyaköltségek fedezése stb. felől. Az egységes politikai alaku­lat megteremtésére szemmt a gazdasági ellentétek áthi­­dalására csak kevés történt s mig a NATO államok saj­tója még azon polemizált hogy váljon Speidel tábornok mivel rangját Hitlertől kap­ta szalonképes személy.- e vagy sem az oroszok fellőt­ték a műholdat és ezzel kéz­lé tét vette a hidegháború “sputnikdiplomáciának” neve­­zett új szakasza. A televízió­val pallérozott agyal ameri­kaiak körében a hisztériával határos idegesség tört ki s hogy ezt lecsendesítsék, ma­­gukat a miniszterelnököket hivták össze Párisba hogy a közben szélütöttségéből sze­rencsésen felépült Eisenho­wer részvételével Nyugat egy­ségét, erejét és elszántságát demonstrálják. A konferencia előtt nyil­­vánvalóvá vált a NATO bel­ső gyengeségének fő oka , hogy t.i. fundamentális elté­rés van Amerika és a többi szövetséges felfogása közt a NATO jellegét illetően. Ame­rika népét és kormányának figyelmét elsősorban giganti­­kus méretű és elképzelhetet­lenül szövevényes saját gaz­dasági élete annak belső e­­gyensúlya és a prosperitás fenntartása köti le. A NATO -t kizárólag katonai szervnek tekintik, egy védelmi állás­nak melynek szükségleteit és igényeit katonai matematiká­­val meg lehet állapítani, ton­nákban hadosztályokban és főleg dollárokban ki lehet fe­jezni. A NATO tagok egy­­más közti problémáit is kizá­rólag katonai vagy védelem­­gazdasági szempontból mérle­gelik. Az amerikai vezérkar —dicséretesen eltérve a ve­zérkarok általános szokásai­tól— nem óhajtott külpoliti­kai kérdésekkel foglalkozni. Igaz erre nem is ért rá, mert éppen elég gondja volt a rakétafegyverek szerkesz­tésén és gyártásán a hajba­­kapásig versengő fegyverne­­mek —légi, földig tengeri e­­rők— egyensúlyban tartásá­val valamint a pénzügymi­nisztériumban egymás ellen áskálódó marsall­ok békítge­­tésével. Az amerikai diplomá­cia viszont a NATO aktáját szépen eltette katonai vonat­­kozású iratai közé mint im­­­­már örökbecsű jószágot és azzal többé nem gondolva, a demokrácia apostolátusa és a józan ész követelményei közt ingadozva olyan külpolitikát folytatott, ami­ a Sputnik megindulásával egyidőben a NATO-t is hovatovább fel­bomlással fenyegette. Hely­­szűke miatt —és ezt az új­ságírói frázist keserűen ír­juk le— csak Algíria. Ciprus­­ra Indonéziára a német-an­­­g­gol gazdasági feszültségre u­­talunk nem is említve, mint nem szorosan ide tartozót, az USA latinamerikai gazda­ságpolitikáját. Az európai szövetségesek, főleg a kontinens, a NATO- nak inkább politikai jelentő­ségét látta az előtérben. Az európai diplomaták jól tud­ták hogy a ‘‘defenzív há­borús akarat” nem mozgató erő a nemzetközi életben s Európában még ezzel a de­­fenzív akarattal is elég baj van, amíg a világháborút él kontinensen. Elhatározták annak végét megért nemre- a fegyvergyártás egységest­dékből kerülnek ki a válasz­­tásét. A jegyzőkönyv azon vi­­tók és a katonák. A védelmi vál a nyilvánosság részére is és garancia szerződések mia. elismerte hogy a NATO-nak mig abban a pillanatban vál- problémái vannak az aláíró­nak hatástalanná, amikor a hatalmak szorosan vett föld, szerződéses eset, vagyis a tó raszi határain túl is a te­­madás bekövetkezik. Gondol,­lyeknek megoldása kooperá­­junk csak a Kisantantra. a­dót igényel. * Balkán szövetségig a rpíná^ | Hogy a kommunizmus» el­­noknak adott garanciára stb. leni küzdelem számukra Ami magát a hadseregeket egyedül érvényes szempontjai illeti, mindenki tudja, horgy szerint próbáljuk összefogni azok a modern amerikai fegy­verek és az amerikaiak ál­­tal, de még nem tudni hon­nan toborzandó emberanyag nélkül legfeljebb előőrsi sze­repet fognak betölteni ha a Szovjet netán Európában a­­karna a viághatalomért meg­mérkőzni. így érthető, hogy a szövetségesek a NATO-ban inkább politikai fórumot lát­­tak ahol a későbbi katonai­­ együttműködés előfeltételeit a politikai és gazdasági egy­séget kell és lehet csak mun­­kálni. Mivel pedig e téren nemhogy siker, de ellenkező­leg csak még további bajok mutatkoztak a NATO iránt megingott a bizalom s a nyug­talan atmoszférát a Szovjet békeüzenetei, fenyegetései és példálózgatásai csak nyugt­­alanabbá tették. A párisi konferencia felé nagy várakozással tekintett mindenki. A közel kétezer új­ságíró azonban csalódottamért csak a nyílt ülésekre lép­­hettek be, a lényeges megbe­szélések­ gyakran csak két­­három miniszterelnök közti zárt ajtók mellett folytak. (Visszatért tehát a ‘titkos diplomácia”,melyet Wilson el­nök a Népszövetség útján re­mélt örökre eltörölni).. Ei­senhower a NATO egykori első katonai főparancsnoká­nak jelenléte a résztvevőkre megnyugtatólag hatott és si­került a kívánt egységet leg­­alább erre a pár napra de­monstrálni. A konferenciát Nyugatra nézve eredményesnek tekin­tik mindenesetre Amerika részére, amelynek sikerült sa­ját áláspontját, t.i. a NATO katonai lényegének elsőbbsé­gét legalább is a közös kom­münikében diadalra vinni. Mint ismeretes ugyanakkor amikor nyitva hagyták a Szovjettel való leszertelési tárgyalások útját, elvben, a résztvevők elfogadták, hogy az amerikaiak közepes raké­­tafegyvereteket telepítsenek a latni a konferencia utáni helyzetet, azt mondhatjuk hogy 1) Az óvatos európai álla­mok kedvéért Amerika haj­landó tovább is valamilyen fórumon a lefegyverzésről tárgyalni, bár ettől ezidősze­­rint semmi eredményt nem remél és ezért 2) elsősorban saját katonai védelmének megerősítésére rakétafegyvereinek európai felállításával próbálkozik a­­mihez 3) az európai államok csak elvben járultak hozzá, mert az új ‘szuperfegyverek’ egyelőre úgysem állanak ren­delkezésre­­ , így a Szovjet reakciójától valamint az ál­talános politikai helyzettől tehetik függővé a végleges engedély megadását. * ■ " if' Mindaddig, míg a NATO egymás közti politikai és gaz­dasági kérdéseit nlmf túsz­­tázzák, mindaddig míg a nyu­gati államokat át nem hatja egy —mondjuk nyugodtan ki— aggresszív, a világkom­munizmus megsemmitésére i­­rányuló szellem, addig való­ban kilátástalan minden e­­gyezkedés a Szovjettel. Mon­­dottuk, hogy a tisztán védel­mi jellegű koalíciók politikai­lag értéktelenek. Éppen ezért a NATO konferenciája, bár­mennyi életet is öntött a gyengülő szervezetbe és de­monstrálta is az elvi egysé­get, bizonyos hasonlatosságot mutat a “békebeli háború,” Höfer féle hadieseményeivel. Az akkori hadi jelentésekben a ‘Rückwartskonzentrierung’’ szó “az erők átcsoportosítá­­sa, a viszavonulás tényét pró­bálta fedezni és eltakarni azt. tagállamainak legalább is hogy a kezdeményezés még mindig az ellenség —napja­inkban a Szovjet— kezében van. A hidegháborús ellentáma­dás eszközei diplomáciaiak és koránt sincsenek kimerítve. Nyugateurópa gazdasági és politikai egységének megte­­remtése bármiig kopottan is hangzik időszerűbb és sürgő­sebb mint valaha. A “becsü­letes alkusz” szerepére pe­­dig —saját érdekében is — diplomáciája megreformálásá­val világos irányelvnek kö­­vetésével Amerika kell vál­lalkozzon. És sok jel mutat arra hogy vállalkozni is fog­. Jö­tt. T ? MAGYAR KÖNYVEK — •! MAGYAR FOLYÓIRATOK nagy választékban! Kérje árjegyzékünket! / gyS Könyvkereskedés ! Laville Sál f­i föli mint udvar. k mmt Nyitva­­ 12 órától este 7 óréig Levelezési cimt Editorial Kárpát S. R. L. Casilla Correa 2250. Buenos Aires T. 1. 8£ MM 3. tridril

Next