Déli Hírlap, 1971. április (3. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-08 / 83. szám
Széles körű vita — sok javaslattal Gácsi Miklós találkozott választóival Tegnap délután, a vasutasok Vörösmarty Művelődési Otthonában találkozott választóival Gácsi Miklós, a 3. sz. országgyűlési képviselői körzet jelöltje. Megjelent a találkozón Szarka János, az MSZMP Miskolc városi Bizottságának osztályvezetője, Kammel Lajosné, az I. kerületi tanács vb-elnöke, Csutor Tivadar, a Hazafias Népfront Miskolc városi Bizottságának képviselője, s Galló Ferenc a 3. sz. országgyűlési választókerület elnöke. A nagy sikerű találkozón Gácsi Miklós szívélyesen üdvözölte jelölőit, majd a IV. ötéves terv országos és miskolci célkitűzéseiről, az új választási törvényről, a szállítási dolgozók helyzetéről tartott előadást. A vitában 10 választó mondta el észrevételeit, továbbította lakótársai, munkatársai kéréseit, panaszait. Cserháti Ferenc, a vontatási főnökség dolgozója arra kérte Gácsi Miklóst: megválasztása esetén járjon közbe illetékes helyeken, hogy megváltozzék a város kapujának, a Tiszai pályaudvarnak a képe. Javasolta: építsenek modern lakóházakat a MÁV-telep környékén is. Egy másik felszólaló, Kiss László, a Gömöri pályaudvar dolgozója a József Attila utcai sorompó és a Gömöri pályaudvar környéki közlekedésbiztonsági helyzetről beszélt, amelyen csak egy felüljáró és egy aluljáró segítene. Nikola József, a MÁV miskolci Járműjavító Üzem dolgozója arra kérte a képviselőjelöltet, hasson majd oda, hogy végre megfelelő út vezessen az üzemhez. Szalai László azt javasolta, vizsgálják felül az illetékesek, miért nem épülnek fel városunkban az új lakásokhoz időben a bölcsődék és óvodák. Többek javaslata is volt: tegyen meg mindent képviselőjük azért, hogy minél előbb korszerűsödjék a város és a megye rendkívül rossz úthálózata. A képviselőjelölt és választóinak találkozója Gácsi Miklós válaszadásával ért véget. A Centrum Áruház volt irodái és raktárhelyiségei átalakítás után új üzletnek adnak helyet. Két nagy forgalmú, állandó raktározási gonddal küzdő üzlet: az Úttörő- és az Ezermesterbolt költözik be az épületbe. (Ágotha felv.) A gazda szemével... Miről is eshet szó egy tanácstagjelölt és választói között az első „munkatalálkozón”? Tegnap este a Park utcai Kaffka Margit fiókkönyvtárban azt vártam, hogy utóbbiak felhúzzák apró, személyes panaszuk zsilipjét. Ehelyett egy „választókörzeti vb” felelős tanácskozásán találtam magam. A napirendi pontok: 1. ízléstelen látvány, s egészségtelen is, ha a felborult kukák tartalma szerteszét szóródik. Javaslat a megoldásra: betontartókba helyezzék az edényeket. (A prototípus kivitelezésére rögtön akadt is vállalkozó.) 2. A kamaszok szemtelenek, óriási zajt csapnak a lépcsőházakban. Le kell őket kötni, szorgalmazni kell egy nekik való grund létrehozását, s ha lehet, társadalmi munkával be kell számukra rendezni egy pinceklubot. A nyáron pedig vegyenek részt a KISZ városépítő akcióiban. 3. Gyakran reszketni kell az apróságok életéért, hiszen forgalmas utcák határolják a Petneházy lakótelepet, s könnyen megvan a baj, ha kigurul a labda az útra .. . Sűrű élősövénnyel vonják tehát körül az egész tömböt. S hivatalosan is minősítsék játszóutcának Park utcát. Nemcsak adományokat akarnak itt a lakók. — Nem szabad úgy gondolkoznunk — mondotta Kovács Jánosné, — hogy ha valamit tenni kell, az a tanácsra tartozik, s ami előnnyel jár, az a lakókra. Vessünk véget a közömbösségnek is! Aki szót emel például a letaposott gyepért, mindjárt legyen néhány ember, aki támogatja. Majlák Zoltán tovább vitte a gondolatot: „A gazda szemével kell néznünk városunkat. S mivel minden rendbontásnak, hanyag munkának van okozója, fel kell kutatni és felelősségre vonni.” * Kiürült a terem, és dr. Szarka Gyula, a Nehézipari Műszaki Egyetem vaskohászattani tanszékének adjunktusa, a Petneházy-lakótömb tanácstagjelöltje, pár perce még e kerekasztalkonferencia vitavezetője, a körzet 1400 lakójának gondjait érzi a vállára nehezedni. Feláll, arrébb teszi a hamutartót. — Felnőttül gondolkoznak itt az emberek — zárja le a magában megkezdett gondolatsort. B. Frappáns válasz A feleség hazajön vidékről és vallatóra fogja a férjét: — Honnan ez a sok üres borosüveg? — Honnan tudjam? Életemben nem vásároltam üres üveget! Drágán vett kényelmetlenség Sok a bútor — és mégis kevés (Folytatás az 1. oldalról.) A tapasztalatok szerint a raktári készlet több mint egyötödét olyan szobagarnitúrák és egyedi bútorok teszik ki, amelyeket csak rendkívül nehezen lehet eladni. Ezek az áruk általában háromszor annyi ideig foglalják a helyet a raktárban, mint a keresettebb bútoripari termékek. Ugyanakkor a modernebb, komplett szoba-garnitúrák közül még csak minden harmadik bontható meg és vásárolható darabonként is. Egyes szekrénysor- vagy ülőgarnitúra-tartozékokat azonban ezek közül is csak más, kevésbé praktikus részekkel együtt árusítja a kereskedelem. Ezért nem véletlen, hogy bár a vevők 80—90 százaléka rendszerint megtalálja az elképzelésének megfelelő formát, mégis nehezen szánja rá magát a vásárlásra. A legtöbb esetben vagy a furnér színét, vagy a kárpitszövet színét és minőségét kifogásolják — rendszerint indokoltan. A házgyári lakások ma még nem teszik lehetővé a modernebb, változatos színű bútorok merészebb kiválasztását. Új lakásainkban a szobafalak egyhangú, sablonos drapp vagy világos szürkés tapétája nehezen „tűri el” az újabb bútorszíneket. Pedig az építőipar minden házgyári lakást ezekkel a korántsem tetszetős tapétákkal ragaszt tele. És az új otthonok tulajdonosai még azzal sem vigasztalhatják magukat, hogy — új bútoruknak megfelelően — idővel áttapétáztatják a szobát. Nincs választási lehetőség, egyelőre papíriparunk sem igyekszik felnőni az ízléses lakberendezés követelményeihez. De legtöbbször a bútoripar sem remekel. A gyárak gyakran a legtetszetősebb garnitúrákat is agyoncsapják egy-egy vadító bútorszövettel. És valljuk be: sokszor maguk a vásárlók is hadilábon állnak a korszerű lakberendezéssel. A bolti eladók a megmondhatói, hogy százával vannak — itt, Miskolcon is — az olyan családok, amelyek a bútorvétel alkalmával új lakásuk berendezésére nemegyszer 10—15 ezer forinttal többet áldoznak a kelleténél. A fölöslegesen kiadott nem csekély összegen megteremtik maguknak otthonuk végét. kényelmetlen lesz új bútoruk, de az új otthonban a családnak nem marad elég hely. A szakemberek szerint mindig azok járnak jól, akik külön veszik meg a szekrénysorokat és az ülőbútorokat, így nagyobb a választás lehetősége és kevesebbe is kerül az új lakás berendezése. Ehhez természetesen a jelenleginél több megbontható garnitúrára lenne szükség. És arra, hogy az ipar az elavult termékek gyártását mielőbb megszüntesse, s helyettük inkább a modern bútorok még mindig nem kielégítő választékának bővítésére fordítsa erejét. Az évente ezrével átadott új lakások egyre növekvő száma és a közízlés helyes irányításának követelményei már nagyon is sürgetik ezt. LAHUCSKY PÉTER Miskolci heraldika Olvasztár kerestetik Miskolc város címerpajzsán vörös mező közepén büszkén áll azbeszt-öltönyében a kohász, a város nehéziparának szimbóluma. Ki tudja, meddig állhat még ott, ha továbbra is így alakul a kohász-utánpótlás helyzete, ahogy manapság. A munkaügyi miniszter 111/1970/19— 20. utasítása értelmében ugyanis a miskolci 116-os Szakmunkásképző Intézetben megszüntették a kohóolvasztár-képzést. Ugyanekkor — bár az LKM-ben már kidolgozták a munkaviszonyban álló dolgozók átképzésének tantervét és a nagyüzem minden kedvezményt megadott volna az átképzést vállalóknak — jelentkezők hiányában az idén nem sikerült a kohászképzést üzemen belül megoldani. Tehát már nincs olvasztár szakmunkásképzés az intézetben és még nincs átképzés az üzemben. Kihal a kohászszakma? ... kérdeztük Péchy Gyulától, az LKM oktatási osztályának veztőjétől. — Ha ez így megy tovább — válaszolta —, akkor öt-tíz éven belül nem lesz kinek átadni a szakmát. Arról nem is beszélve, hogy ha a mai szakmunkásgárda kiöregszik, tanítói sem lesznek az olvasztár szakmának. Néhány tagadhatatlan előnye (pl. nagyobb fizikai erő, jobb hozzáállás) mellett, több tény szól a felnőttoktatás ellen. Ilyenek az általános iskolai végzettség hiánya, a vidéki bejárás, családi gondok stb. Mi javasolni fogjuk, állítsák vissza a szakmunkástanulóképzést. Darus, miegymás? Strukkel Istvánnal a martinkemencesor előtt beszélgetünk, csapolás közben. Még az orráról is csepegett az izzadság, mert nehezen indult a csapolás, befagyott a nyílás, és négyen egy hatalmas vasrúddal próbálták a kemence szája felől tágítani. Röviden ennyit mondott: — Négy éve végeztem, mégis alig néhány hónapja dolgozom a szakmámba. Először segédmunkásként alkalmaztak, hiába szóltam ... Erre elmentem. Voltam azóta darus, miegymás, de végül, mert bevettek egy igazi kohászbrigádba, visszajöttem. Jól érzem magam. Bár a kereset ... de nem folytatja, mert a kemenceszájhoz inti Ropoly Tibor, a szocialista ifjúsági brigád vezetője, aki meg van elégedve az új tag munkájával. Avagy sörszállító? Ezt a tippet Nyeste József kapta néhány társától, akik tavaly végeztek elektroolvasztár szakon, és azóta vígan hordják Jósika fizetésénél hat-nyolcszáz forinttal többért a sörösládákat a helybeli sörpalackozónál. Az 5 osztályukból a 21 végzett közül nyolc helyezkedett el az IKM-ben. Nyeste Jóska, akivel az acélmű legmodernebb elektrokemencéje előtt beszéltünk, a grafitelektródák között húzódó ívfény ki-kivetülő sugarában, nem titkolja, hogy a fenti tény, mármint a több pénz nem csábítja ... Mindenütt mérnök? Egyelőre nem rózsás a helyzet. A vállalat munkaerőhiánnyal küzd, igaz, nemcsak kohász, de más nehézipari szakmában is. Kíváncsiak voltunk, mi lesz a helyzet öt-tíz év múlva, s az LKM „jövőfelelőséhez”, Barkóczy Jánoshoz, a vállalat fejlesztési főosztályának vezetőjéhez fordultunk tájékoztatásért. — 1975 és 1980 között a legtöbb embert foglalkoztató martin helyett új LD-acélmű épül, amelyet egészen felső fokon automatizálnak — mondotta —. Az LD-acélmű üzemeltetéséhez a jelenlegi létszám fele elegendő lesz, más képzettségi megoszlásban. A kohászok helyét tehát egyre inkább mérnökök foglalják el, s nem tűnik el a címerből az olvasztár; csak fokozatosan átalakul — mérnökké. NY. SZ. Tegnap, lapzárta után kaptuk a hírt Felmondott a kíméletlen háziúr! Még a kefelenyomaton sem száradt meg a nyomdafesték tegnap délelőtt, amikor — lapzárta után — sírva, az idegességtől reszketve érkezett szerkesztőségünkbe a „Kíméletlen háziurak” című (tegnapi lapszámunkban közölt) cikk egyik főszereplője, özv. Simonyi Jenőné, ö a Lévay utca 38. sz. alatt levő, dr. Majoros István Zoltán tulajdonát képező, de az I. kerületi tanács rendelkezése alatt álló kétszoba-összkomfortos lakás főbérlője. (Immár 25. éve!) Cikkünkben megírtuk, hogy milyen kíméletlen módszerekkel zaklatják a háztulajdonosok Simonyiéket csak azért, mert orvosfiuk számára vissza akarják kapni a lakást. Ifj. dr. Majoros ugyanis elvált feleségétől, s a Miskolc Városi Tanács egészségügyi osztályától kapott kétszoba-összkomfortos lakásáról — gáláns módon — az asszony javára lemondott. (Ahogy az édesanyja mondta: csekély anyagi ellenszolgáltatás fejében!) Majorosék április 30. határidővel felmondtak a főbérlőjüknek! A felmondás indoklása: özv. Simonyiné megsértette a szocialista együttélés szabályait! A tegnap délben megjelent cikkünkben már utaltunk rá, hogy mindenképpen keresik a módját Majorosék, hogy ilyenfajta okot tudjanak szolgáltatni a hatóságnak, s — más, hasonló méretű és minőségű, valamint hasonló bérű lakás biztosítása nélkül —, ha kell, bírósági eljárás útján, megszabduljanak a számukra negyedszázada lakbért fizető főbérlőtől. Csakhogy egy valamit kifelejtettek a számításból. Nevezetesen azt, hogy társadalmi rendünkben senkit sem tehetnek otthonéból — az utcára! Különösen nem egy becsületben megőszült, kilenc fiúgyermeket felnevelt özvegyet. Ehhez szocialista törvényeink nem nyitnak kiskaput senkinek! S ez vonatkozik valamennyi háztulajdonosra. SzerencséreS r. é. Versenyző műszakiak, közgazdászok A Borsodi Ércelőkészítőmű Rt.-ben az idén a KISZ- szervezet fogja össze a fiatal műszakiakat és közgazdászokat műszaki problémák megoldására, a termék minőségének javítására. Az FMKT által kitűzött pályamunkák — tematikusan a gazdasági vezetők javaslatait is tartalmazzák. A legkiválóbb pályamunkákat jutalmazzák a vállalatnál, majd elküldik a megyei, illetve az országos versenyre. Elbírálásukra ez év szeptemberében kerül sor.