Délmagyarország, 1919. szeptember (8. évfolyam, 184-207. szám)

1919-09-19 / 198. szám

Szerk­esztőség: ELŐFIZET­ÉSI. -ÁRA : Kiadóhivatal: SZEGED, KARÁSZ-UTCA 9. SZÁM. Egész évre 96.— K negyedévre 24.- K SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM, —­­2 félévre , 48.— K egy hónapra 8.— K —* A szerkesztőség telefonja: 305. Eg­yes szám ára 49 fillér. A Kiadóhivatal­ telefonja : 305. i----------------------------'' ■ .. . 1­1 ...... L. . ■^■«■«■grrMaa»4ijri«r rv-, ■.........................——~"2===-" " , "i­­f Szeged, 1919 Viki. évfolyam 198. szám. Péntek, Szeptember 19. A Scimt iflmnatlu. — A legszürkébb kabinet. — Nem hívják össze a régi parlamentet. — Budapestről írjak nekünk : A Friedrich-kor­­mány még mindig nem bukott meg. Illetve már régen megbukott, csak nem akarja elhagyni helyét. Úgy látszik, , Friedrich tényleg be akarja váltani szavát és addig nem távozik, amig nem­­ távolítják el. A kabinet sülyedő hajó­járól sorra menekülnek mindazok, akik kétségbe­esve látják az árbocig csapkodó hullámokat, csak Friedrich áll makacsul a perancsnoki hí­don és a kabinet tátongó réseit tapaszolg­atni igyekszik. A kormány eddig is ijeszíőett szür­kén festett. Mostani összeáll­ításában­ csak mo­solyogni lehet s azokon a névtelen tehetetleneken, akikből a kabinet rekrudálódik s akiket a ví­­zet épen a legválságosabb időkben, helyezett, szerencsétlen országunk élére. Már napokkal előbb beharangozta a kor­mány félhivatalosa a kabinet kebelében beálló változásokat. A félhivatalos azzal indokolta a személycserét, hogy szükség van néhány az antant előtt is szimpatikus miniszterre. Való­jában azonban csak miniszter-szurrogátumra volt szükség, a kabinetből kivált Grüinn, Heinrich, Baloghy és Ru­binek helyének betöl­tésére. Az új miniszterek egyformán antipatiku­­sak az ország és az antant előtt. Csúfos kudarccal végződött Friedrichnek az a­ próbálkozása is, hogy a liberálisokkal és demokratákkal megegyezést hozzon létre. Előbb Friedrich nem akart hallani a liberálisokról, most pedig ezek kosarazták ki Friedrichet, aki minisztereket szeretett volna verbuválni a sza­badelvű blokkból. . Friedrich késői­ retirádája egy csöppet sem szilárdította meg a kabinet helyzetét, mely változatlanul gyenge. A lehető leggyengébb — belül és kívül egyaránt. Külső gyengeségére eléggé rávallanak azok a nyilat­kozatok és hirdetmények, amelyeket a román főparancsnokság a legutóbbi napokban sorra helyezett el a kormány félhivatalosának élén. Friedrichtől azonban már nem lehet zokon venni, hogy ezek után sem hagyja el a helyét... Egyébként a kormány szócsöve már nem feszegeti a régi parlament összehívásának tervét. Egészen elhallgatott, amióta megtudta, hogy a régi parlament se igen lelkesednék Friedrichért. A régi parlament összehívásának ötletét az a körülmény vetette föl, hogy Friedrichék sehogyse tudnak választatni és valamilyen törvényes fórummal szerették volna funkcionáltatni hatalmukat. Az ötlet nem találkozott a legnagyobb rokonszenvvel és a kormány igyekezett legelébb visszaszívni. Nem valószínű, hogy a bűnös parlament amely régen eljátszotta kisded játékait, az antanttal bármire is haladhatott volna. Hiszen az antant világo­san leszögezte álláspontját azzal,­ hogy új kormányt kíván, az összes politikai pár­tokból a tárgyalások fölvételéhez és új választá­­sokon alapuló nemzetgyűlést a békeszerződés ratifikálásához, nem pedig, a régi parlamentet. Ilyenformán a Friedrich-kormányt se belül, se kívül semmiféle­ eredményt elérni nem tud. Csak tétovázik, ingadozik és folytatja egyre el­­szántabban kétszínű játékát, mely egyre válta­kozva jelentkezik a szabadságjogok elismerésé­ben és feltiprásában, a terror elítélésében és felmagasztalásában, a békés megértés hirdeté­sében és a harcos gyűlölet szításában. Az ország nem gyógyulhat meg, mert a kormány nagyon-nagyon beteg. A legutóbbi bulletin szerint azonban: „a katasztrófa min­den pillanatban bekövetkezhetik.“ Még mindig mi­­ tartsuk el az osztrákokat? — Ki fizeti az Ausztriába A budapesti Szabadság írja a következőket: Zürichből jelentik, hogy az Osztrák-Magyar Bank Ausztria által lebélyegezett, valamint egy­általán le nem bélyegezett pénzjegyeinek ár­folyama 6 centime rá sülyedt! Ez annyit jelent, hogy nekünk, magyaroknál­­, most m­ár körül­belül tíz koronát kell fizetnünk egy svájci frankért, vagyis több mint tizenhatszor annyit, mint a háború kitörése előtt (egy frank­­ 0­95 korona). Ezt a tényt magyar pénzügyi szem­pontból sürgős és alapos megfontolás tárgyává kell tenni, mert a zürichi pénzpiac a mi pén­zünk vásárlási erej­ének világpiaci barométere és tudvalevő, hogy a saint-germaini békehatá­rozatok értelmében a föntebb említett pénz­jegyekért — amennyiben azok a volt osztrák­magyar monarchia területén kívüli államok kezében vannak — kizárólag az uj osztrák köztársaság és a leendő Magyarország felelős. Magyarország a proletárdiktatúra első napjai­tól kezdve mind a mai napig a­­ legszigorúbb blokád alatt v­olt és igy sem a magyar állam, sem a magyar kereskedelem a korona külföldi árfolyamának kialakulására befolyást nem gya­korolhatott. Viszont megállapítható, hogy a március 21 -ét megelőző napokban a korona árfolyama a zürichi piacon 20 centime körül ingadozott. Kétségtelen ennélfogva, hogy ezt a 14 centime-os árfolyamesést azok a milliárdok okozták, amelyeket Ausztria dobott a világ­piacra azért, hogy ezekkel annak az óriási áru­­mennyiségnek, amelyet az antanttól és a sem­leges államoktól kapott — legalább egy részét készpénzben kifizethesse. Az Osztrák-Magyar Bank pénzjegyeinek kül­földön elhelyezett mennyiségét az októberi összeomlás pillanatában körülbelül két r­il­­liárdra becsülték. Ez,az összeg március 11-éig fölszaporodhatott talán harmadfél milliárdra. Ha tehát a korona árfolyama március 21-étől máig — mint említettük — 20 centime-ról 6 centime-ra esett, ez csakis annak tulajdonát­ behozott antant-árukat, —­ ­ható, hogy időközben f fcz k két és­ fél milliárd legalább­is megduplázódott, anélkül, hogy hazánkba ezalatt az idő alatt csak egy, fillér értékű áru is érkezett volna a blokádot föntartó sem­leges és antant-országokból. Főleg Amerika, Franciaország és Olaszország vettek részt az Ausztriának való szállításokban.­ Az első kettő tetemes hitelt nyújtott ugyan az osztrákoknak, ez a hitel, azonban rövidesen elégtelenneki bizonyult, tudomásunk szerint nem is nyittató meg, hanem a békekonferencia po­litikai garanciájának hatása alatt a külföldi­ kereskedelem hajlandónak mutatkozott ,­az Osztrák-Magyar Bank pénzjegyeinek elfogadá­­sára. Ez a garancia nyilvánul meg a st.-germaini békeszerződés ama pontjában, amely kimondja, hogy az Osztrák-Magyar Bank külföldön for­galomban lévő összes pénzjegyeit a volt mo­narchia területén kialakult ,új államok közül Ausztria és Magyarország közösen kötelesek: majdan kiadandó saját állami pénzjegyeikre be­váltani.­­ Renner államkancellár az osztrák köztársaság nevében óvást emelt ugyan e határozat ellen, hivatkozva arra, hogy ilyenformán az osztrá­koknak kellene viselnie annak az állítólag két milliárd koronára rugó összegnek tetemes ré­szét, amelyet ez év januárja óta — szerinte — a cseh-tót állam dobott a világpiacra s amely­nek ellenértékét árukban — az ekkor már Ausztriával semmi kapcsolatban nem levő — cseh-tót állam élvezte. A békekonferencia ezt az óvást nem méltányolta és a végleges béke­­szerződés ezt a pontot egyáltalán nem módosí­totta. Eszerint most már nem lehet változtatni azon, hogy Magyarország Ausztriával közösen felelős az Osztrák-Magyar Bank külföldön forgalomban levő le nem bélyegzett pénzjegyeiért. Ezeknek­ az összege — amint már említettük — március 21-e óta két és fél milliárdról legalább­is öt-hat milliárdra emelkedett. Ha azonban ezen milliár­ — 1­­.............. ■ ------- 1 - - - --- --................................ * ..— r A Ft • szövetek, selymek, barbheták, váaz-i \7 ^\7­­^7 nak, zefirek és összes textiláruk leg-X \| 1. 1. 1. Ca olcsóbban nagy választékban kaphatók WIGNER TESTVÉREK divatáruházában KÁT&aztZ.l^ '■ e";

Next