Délmagyarország, 1919. szeptember (8. évfolyam, 184-207. szám)
1919-09-19 / 198. szám
Szerkesztőség: ELŐFIZETÉSI. -ÁRA : Kiadóhivatal: SZEGED, KARÁSZ-UTCA 9. SZÁM. Egész évre 96.— K negyedévre 24.- K SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM, —2 félévre , 48.— K egy hónapra 8.— K —* A szerkesztőség telefonja: 305. Egyes szám ára 49 fillér. A Kiadóhivatal telefonja : 305. i----------------------------'' ■ .. . 11 ...... L. . ■^■«■«■grrMaa»4ijri«r rv-, ■.........................——~"2===-" " , "if Szeged, 1919 Viki. évfolyam 198. szám. Péntek, Szeptember 19. A Scimt iflmnatlu. — A legszürkébb kabinet. — Nem hívják össze a régi parlamentet. — Budapestről írjak nekünk : A Friedrich-kormány még mindig nem bukott meg. Illetve már régen megbukott, csak nem akarja elhagyni helyét. Úgy látszik, , Friedrich tényleg be akarja váltani szavát és addig nem távozik, amig nem távolítják el. A kabinet sülyedő hajójáról sorra menekülnek mindazok, akik kétségbeesve látják az árbocig csapkodó hullámokat, csak Friedrich áll makacsul a perancsnoki hídon és a kabinet tátongó réseit tapaszolgatni igyekszik. A kormány eddig is ijeszíőett szürkén festett. Mostani összeállításában csak mosolyogni lehet s azokon a névtelen tehetetleneken, akikből a kabinet rekrudálódik s akiket a vízet épen a legválságosabb időkben, helyezett, szerencsétlen országunk élére. Már napokkal előbb beharangozta a kormány félhivatalosa a kabinet kebelében beálló változásokat. A félhivatalos azzal indokolta a személycserét, hogy szükség van néhány az antant előtt is szimpatikus miniszterre. Valójában azonban csak miniszter-szurrogátumra volt szükség, a kabinetből kivált Grüinn, Heinrich, Baloghy és Rubinek helyének betöltésére. Az új miniszterek egyformán antipatikusak az ország és az antant előtt. Csúfos kudarccal végződött Friedrichnek az a próbálkozása is, hogy a liberálisokkal és demokratákkal megegyezést hozzon létre. Előbb Friedrich nem akart hallani a liberálisokról, most pedig ezek kosarazták ki Friedrichet, aki minisztereket szeretett volna verbuválni a szabadelvű blokkból. . Friedrich késői retirádája egy csöppet sem szilárdította meg a kabinet helyzetét, mely változatlanul gyenge. A lehető leggyengébb — belül és kívül egyaránt. Külső gyengeségére eléggé rávallanak azok a nyilatkozatok és hirdetmények, amelyeket a román főparancsnokság a legutóbbi napokban sorra helyezett el a kormány félhivatalosának élén. Friedrichtől azonban már nem lehet zokon venni, hogy ezek után sem hagyja el a helyét... Egyébként a kormány szócsöve már nem feszegeti a régi parlament összehívásának tervét. Egészen elhallgatott, amióta megtudta, hogy a régi parlament se igen lelkesednék Friedrichért. A régi parlament összehívásának ötletét az a körülmény vetette föl, hogy Friedrichék sehogyse tudnak választatni és valamilyen törvényes fórummal szerették volna funkcionáltatni hatalmukat. Az ötlet nem találkozott a legnagyobb rokonszenvvel és a kormány igyekezett legelébb visszaszívni. Nem valószínű, hogy a bűnös parlament amely régen eljátszotta kisded játékait, az antanttal bármire is haladhatott volna. Hiszen az antant világosan leszögezte álláspontját azzal, hogy új kormányt kíván, az összes politikai pártokból a tárgyalások fölvételéhez és új választásokon alapuló nemzetgyűlést a békeszerződés ratifikálásához, nem pedig, a régi parlamentet. Ilyenformán a Friedrich-kormányt se belül, se kívül semmiféle eredményt elérni nem tud. Csak tétovázik, ingadozik és folytatja egyre elszántabban kétszínű játékát, mely egyre váltakozva jelentkezik a szabadságjogok elismerésében és feltiprásában, a terror elítélésében és felmagasztalásában, a békés megértés hirdetésében és a harcos gyűlölet szításában. Az ország nem gyógyulhat meg, mert a kormány nagyon-nagyon beteg. A legutóbbi bulletin szerint azonban: „a katasztrófa minden pillanatban bekövetkezhetik.“ Még mindig mi tartsuk el az osztrákokat? — Ki fizeti az Ausztriába A budapesti Szabadság írja a következőket: Zürichből jelentik, hogy az Osztrák-Magyar Bank Ausztria által lebélyegezett, valamint egyáltalán le nem bélyegezett pénzjegyeinek árfolyama 6 centime rá sülyedt! Ez annyit jelent, hogy nekünk, magyaroknál, most már körülbelül tíz koronát kell fizetnünk egy svájci frankért, vagyis több mint tizenhatszor annyit, mint a háború kitörése előtt (egy frank 095 korona). Ezt a tényt magyar pénzügyi szempontból sürgős és alapos megfontolás tárgyává kell tenni, mert a zürichi pénzpiac a mi pénzünk vásárlási erejének világpiaci barométere és tudvalevő, hogy a saint-germaini békehatározatok értelmében a föntebb említett pénzjegyekért — amennyiben azok a volt osztrákmagyar monarchia területén kívüli államok kezében vannak — kizárólag az uj osztrák köztársaság és a leendő Magyarország felelős. Magyarország a proletárdiktatúra első napjaitól kezdve mind a mai napig a legszigorúbb blokád alatt volt és igy sem a magyar állam, sem a magyar kereskedelem a korona külföldi árfolyamának kialakulására befolyást nem gyakorolhatott. Viszont megállapítható, hogy a március 21 -ét megelőző napokban a korona árfolyama a zürichi piacon 20 centime körül ingadozott. Kétségtelen ennélfogva, hogy ezt a 14 centime-os árfolyamesést azok a milliárdok okozták, amelyeket Ausztria dobott a világpiacra azért, hogy ezekkel annak az óriási árumennyiségnek, amelyet az antanttól és a semleges államoktól kapott — legalább egy részét készpénzben kifizethesse. Az Osztrák-Magyar Bank pénzjegyeinek külföldön elhelyezett mennyiségét az októberi összeomlás pillanatában körülbelül két rilliárdra becsülték. Ez,az összeg március 11-éig fölszaporodhatott talán harmadfél milliárdra. Ha tehát a korona árfolyama március 21-étől máig — mint említettük — 20 centime-ról 6 centime-ra esett, ez csakis annak tulajdonát behozott antant-árukat, — ható, hogy időközben f fcz k két és fél milliárd legalábbis megduplázódott, anélkül, hogy hazánkba ezalatt az idő alatt csak egy, fillér értékű áru is érkezett volna a blokádot föntartó semleges és antant-országokból. Főleg Amerika, Franciaország és Olaszország vettek részt az Ausztriának való szállításokban. Az első kettő tetemes hitelt nyújtott ugyan az osztrákoknak, ez a hitel, azonban rövidesen elégtelenneki bizonyult, tudomásunk szerint nem is nyittató meg, hanem a békekonferencia politikai garanciájának hatása alatt a külföldi kereskedelem hajlandónak mutatkozott ,az Osztrák-Magyar Bank pénzjegyeinek elfogadására. Ez a garancia nyilvánul meg a st.-germaini békeszerződés ama pontjában, amely kimondja, hogy az Osztrák-Magyar Bank külföldön forgalomban lévő összes pénzjegyeit a volt monarchia területén kialakult ,új államok közül Ausztria és Magyarország közösen kötelesek: majdan kiadandó saját állami pénzjegyeikre beváltani. Renner államkancellár az osztrák köztársaság nevében óvást emelt ugyan e határozat ellen, hivatkozva arra, hogy ilyenformán az osztrákoknak kellene viselnie annak az állítólag két milliárd koronára rugó összegnek tetemes részét, amelyet ez év januárja óta — szerinte — a cseh-tót állam dobott a világpiacra s amelynek ellenértékét árukban — az ekkor már Ausztriával semmi kapcsolatban nem levő — cseh-tót állam élvezte. A békekonferencia ezt az óvást nem méltányolta és a végleges békeszerződés ezt a pontot egyáltalán nem módosította. Eszerint most már nem lehet változtatni azon, hogy Magyarország Ausztriával közösen felelős az Osztrák-Magyar Bank külföldön forgalomban levő le nem bélyegzett pénzjegyeiért. Ezeknek az összege — amint már említettük — március 21-e óta két és fél milliárdról legalábbis öt-hat milliárdra emelkedett. Ha azonban ezen milliár — 1.............. ■ ------- 1 - - - --- --................................ * ..— r A Ft • szövetek, selymek, barbheták, váaz-i \7 ^\7^7 nak, zefirek és összes textiláruk leg-X \| 1. 1. 1. Ca olcsóbban nagy választékban kaphatók WIGNER TESTVÉREK divatáruházában KÁT&aztZ.l^ '■ e";