Délmagyarország, 1927. május (3. évfolyam, 100-124. szám)

1927-05-06 / 104. szám

4 Az olvasó rovata Május elsejei sör. Mélyen tisztelt Szerkesztő Úr! Május el­sejének örömére én is, mint minden ember, aki a szabad levegőre vágyik, családommal kirándultunk a zöldbe, hogy élvezzük a kike­let örömeit. Miután pedig a meglehetős hő­ségben kissé megszomjaztunk, az egyik vendéglőbe is betértünk, hogy szomjúságun­kat hideg sörrel kissé lecsillapítsuk. Mondhatom, kitünően is ízlett a sör mind­addig, amíg az egyik frissen töltött pohár szélén kiflimorzsákat, a másik pohár szélén pedig saláta és tojásdarabokat nem láttam, ami, mondhatom, alaposan lecsökkentette sörivó kedvünket. Mert ezen körülmény arra enged következtetni, hogy a kiürült poharak nem mennek keresztül a szokásos öblítésen, hanem úgy, ahogy azokat az asztalokról összeszedik, összemarkolászva, újra megtöltik és traktálják vele a vendégeket. Már pedig ez így nemcsak a jóizlést rontja, de igen alkalmas arra is, hogy ma, amikor a társadalomnak annyi beteg tagja van, a még egészséges emberek is megfertőződjenek. Jellemző egyébként még az is, hogy ami­kor az egyik vendég a pincért ezen körül­ményre figyelmeztette, a másik pincér, aki ezt éppen hallotta, a következőképen oktatta ki: Ha sokat affektál, hadd ott. Elvégre Szegeden vagyunk, ahol az ember saját zsebére joggal elvárhatja, hogy tisztes­ségesen szolgálják ki és ne kelljen attól tartania, hogy egy-két pohár sör elfogyasztása után az ember másnapra megbetegedjen. Kiváló tisztelettel: Egy előfizető. „Öntözés" a Petőfi Sándor­ sugár­­úton. Mélyentisztelt Szerkesztő Ur / Közérdekből kérem, szíveskedjék e pár sornak b. lapjában helyet adni. Akit a délelőtti órákban a Petőfi Sándor­­sugárútra visz a dolga, olyankor, mikor szép, napos, száraz az időjárás, érdekes, özönvíz előtti időket felidéző látványban van része. Időnkint óriási porfelhő közeleg a köral és a vágóhíd felé eső szakaszon. A porfelhő egekig ér és ijesztő sebességgel mozog. Oldalából vékonyka, de annál dühösebben vágódó vízsugarak verik a port a levegőbe, — hozzásegítve a hatalmas hengerlábak ugyancsak eredményes munkájához. A sürü porfelhőben vigyázva kerülgetik egymást sürü egymásutánban a városba igyekvő mészáros- és henteskocsik, akik a locsolóautó gyors eliramlása után szégyenkezve ismerik be, hogy együttesen, de még a végeláthatatlan tanyai kocsisorral együtt sem tudnak annyi port felverni, mint egy is e viharzó vasször­nyetegek közül. De azért azon kocsik részére, amelyek az ilyen „öntöződnek nevezett autók után közvetlenül haladhatnak, még mindig marad annyi felverni való por, mintha az autó­­ ott sem járt volna. Mert az a pár csöppnyi vizecske, amit a „gyors“ öntözés kiad, a semminél csak sepreti­e több. Ha ezek az autók legfeljebb 3—4 kilomé­teres óránkénti sebességgel haladva öntözné­nek, ellenben a jelenlegi öntözési sebesség­gel mennének újra vízért, egészen bizonyos, hogy a város közönsége a hússal jóval ke­vesebb baktériumot vásárolna, e forgalmas főútvonal és környékének lakói pedig kinyit­hatnák lakásaik ablakait és porral kevert baktériumok helyett belégzésre alkalmas le­vegőt kaphatnának. Tisztelettel: Egy Tbc.-jelölt. Gőzmalom átvételi Van szerencsém a n­­é.­közönség szives tudomására hoz­ni, miszerint a Haltyas-soron a hidász laktanya melletti Első Alföldi gőzmalmot átvettem és imét szembe helyezve búzaőrlést a­egjutányosabban vállalok. Darálást 5 százalékért végzek. Búza, korpa és magdara állandóan kapható. Az őrlető közönség szives támogatását kéri teljes tisztelettel SéreS MártoN­, 363 az Alföldi Gőzmalom bérlője. DÉLMAGYARORSZáft 1927 május 6. JÖN A TERÉZ KÖRÚTI SZÍNPAD SALAMON BÉLÁVAL Z dr. Cák­ányi Sándor öngyilkossága. (A Délmagyarország makói munkatársától.­) Beszámolt a Délmagyarország tegnapi számá­ban arról az öngyilkosságról, amelyet egy ismert makói orvos, dr. Lástrá­nyi Sándor kö­vetett el. Az öngyilkosság híre futótűzként terjedt el Makón és ma egyébről sem tár­gyalnak, egyben a legkülönbözőbb kombiná­ciók indultak meg. Dr. Látrányi Sándor pár éve jött Makóra. Ezelőtt kincstári főorvos volt Mezőhegyesen, de ott nyugdíjazták és Makóra jött. Makón eleinte magánprakszist folytatott, majd ké­sőbb a munkásbiztosító, a DMKE internátus és a Stefánia Szövetség orvosa lett. Kedves, kellemes modorú ember, akit szerettek és becsültek a társaságban, jóllehet bizonyos extravaganciáiról nemcsak suttogtak, hanem tudtak is. Dr. Látrányi a pénzzel is könnyen bánt, lisztes jövedelmei dacára súlyos gondokkal küzdött. Része volt ebben jószívűségének is. Csaknem szó szerint igaz, hogy még a kabá­tot is leadta magáról. Ma reggel valami ügyből kifolyólag a rend­őrség egy tisztviselője és egy detektív keres­ték. Mikor dr­. Látrányi a rendőrség embereit meglátta, bezárkózott szobájába és öngyilkos­ságot követett el. Négy amfiolla lumi­ iált és morf­int fecskendezett bőre alá, majd önmagán figyelte meg a méreg hatását és erről pontos feljegyzéseket eszközölt, amíg csak eszméleten volt. Féltizenegy után a rendőrség emberei, mint­hogy bebocsáttatást nem nyertek, betörték a lakás ajtaját s a lakásban a díványon szinte teátrális elrendezésben, teljesen eszméletlen állapotban találták dr. Látrányit. Köröskörül rakta a díványt virágokkal, díszpárnákkal, barátai és barátnői fényképeivel, a gyertyatartókban gyer­tyák égve a fejénél s minden gyertya egy­­egy eltépett 10 pengősbe csavarva. Mellette egy kis asztalkán a következő fel­jegyzések: Most megtörtént. Fél 9. Most jöttek a rendőrség emberei, még jól látom, 9 óra. Nemsokára meghalok. Fél 10. Ez már kusza ivás s semmi utána. Ott hever­tek még az üres amfiollák s pár búcsúzó levél. Dr. Látrányi Sándort rögtön beszállították a kórházba, ahol nyomban gyomormosást és elleninjekciókat alkalmaztak. Az öngyilkossággal kapcsolatosan egyetlen­­ komoly verziót rebesgetnek s ez, hogy a rend­­­­őrség­­ reggeli látogatása adta az öngyilkosság­­ fegyverét a szerencsétlen főorvos kezébe. 8 óra! Várod a polgári szabadságjogok visszaállítását? A Délmagyarország a polgári szabadságjogokért küzd! „Ne tréfáljon a biró ur, úgy sem hiszem, hogy komolyan beszél.“ (A Délmagyarország munkatársától.) Csü­törtökön reggel a szegedi törvényszéken 77­­­lajossy egyes biró elé álltak Iíagi István és neje sövényházi lakosok. Öregebb ember, me­zítláb, sántít be — nagy görbe bottal a ke­zében. Felesége is kiöltözött ez alkalomra, csak éppen ő sem húzott lábbelit. Egyszerű emberpár. Hogy mikor születtek, nem is sejtik, m­ert — mint mondják — n nem emlékeznek rá. A tárgyalóterem szoká­sai és a tárgyalás menete idegen előttük, abba beleilleszkedni egyik sem képes. Ötven darab akáctörzsöt tulajdonítottak el a sövényházi uradalom erdejéből. — Szó sincs róla, piacon vettük — véde­keznek Bagiék. A nyomozás során tett beismerés, a ház­kutatás eredménye és a főtárgyaláson elhang­zott tanúvallomás azonban igazolja Bagiék bűnét, mire a törvényszék egyenként kéthó­­napi fogházra ítéli őket. Bagi István mikor látja, hogy nem kedvez neki a szerencse, egyszerűen távozni akar. De mert ez nem sikerül neki — általános de­rültséget keltő hangon méltatlankodva szól: — Akkor talán leülhetek egy kicsit! Az ítélet kihirdetése alatt ismét felkiált: — Nem értem, nem értek semmit. — Majd megmagyarázom — jegyzi meg a bíró, aki alig tudja csendre inteni a vádlottat. — Kéthónapi fogházat kaptak. — Igen, most értem. Az előbb nem értettem meg. Két hónap, — ismétlik és összenéznek. Majd egyszerre szólnak: — Ne föllebbezzünk, hisz úgy se komoly a dolog. A jogerős ítéletre való tekintettel az ügyész megkérdi, melyikük kezdi meg a büntetést. Bagiék érthetetlen kacagásba törnek. — Döntsék el, ismétli az ügyész, hogy ki marad itt. Bagiék zavartan tekintenek körül: — Ugyan ne tréfáljon a bíró úr, úgy sem hisszük, hogy komolyan beszél... Mikor jön a foglár, már komoly balsejtel­mük támad. Bagi István a bírói emelvény felé fordul: — Hát csakugyan nem tréfa ez? — Nem bizony. De mondják csak, a múlt­kor miért nem jelentek meg a tárgyaláson? — Itt voltunk mi kérem — feleli önérzetesen Bagi István —, csak rossz ajtó előtt várakoz­tunk, aztán hazamentünk. Már mennek a fogolyiroda felé, mikor Ba­góié megkérdi: — Én menjek haza, vagy kend marad itt, válasszon kend. — Majd választok — szól megindulva a férj — csak megnézem, milyen kvártélyt akarnak adni. — A szállodások a vízumkényszer eltörlését ké­rik, Budapestről jelentik. A szállodások nemzet­közi egyesülete holnap memorandumot nyújt át Bethlen miniszterelnöknek, amelyben a vízumkény­szer sürgős eltörlését kéri, elsősorban közigazgatá­si, másodsorban gazdasági szempontból indokol­ják meg kérésüket. A miniszterelnök holnap dél­előtt válaszol a memorandumra.

Next