Délmagyarország, 1970. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-29 / 24. szám

Megkezdődött a CSKP KB plénuma • Prága (CTK) A prágai vár spanyol­­termében szerdán megkez­dődött a Csehszlovák Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának plénuma. A plénum napirendje: egyes személyi intézkedések megvitatása, a párt gazda­sági politikájának fő kér­dései, beszámoló a Közpon­ti Bizottság elnökségének tevékenységéről az előző plénum óta eltelt időszak­ban, a párt cselekvőképes­sége fokozásának kérdései is párttagsági tagkönyvek ki­cserélésével kapcsolatban, határozati javaslatok meg­vitatása és elfogadása. A plénum első napján Va­sil Bilak elnökölt. Az első napirendi pontról Gustáv Husák, a Központi Bizottság első titkára, a második napi­rendről pedig Vaclav Hula miniszterelnök-helyettes, ter­vezésügyi miniszter mondott beszámolót. A második napirendi pontként Vaclav Hula mi­niszterelnök-helyettes, terve­zésügyi miniszter terjesztet­te elő jelentését. A C3K*P KB elnökségének és Gustáv Husák beszámo­lójának alapján, vita után, a plénum tudomásul vette a pártelnökség jelentését a Központi Bizottság 1069 szeptember 26-i ülésének fel­hatalmazása alapján végre­hajtott káderváltozásokról és ezeket jóváhagyta. A Központi Bizottság jó­váhagyott a kerületi párt­bizottságok ajánlására tör­tént több lemondást a CSKP KB tagságáról. Jóváhagyta Alexander Dubceknek a Központi Bizottság elnöksé­ge javaslatára benyú­jtott le­mondását a CSKP KB tag­ságáról. A plénum elfogadta Old­rich Cernik, Karel Polacek és Stefan Sadovsky lemon­dását a CSKP KB elnökségi tagságáról. Cernik egyidejű­leg lemondott minisztereln­ki tisztségéről, Polacek Csehszlovák Szakszervezetek X­nti Tanácsa elnökének tu­dósáról és Sadovsky a CSKP KB titkársági tagsá­gáról, a Szlovák Kommunis­ta Párt Központi Bizottsá­ga első titkári tisztségéről és az S­SKP KB titkársági tagságáról. A CSKP KB elnökségénél a megüresedett helyeire tit­kos szavazással Antonin Ka­pekét, Jozef Lenártot vá­lasztották. A Központi Bi­zottság a CSKP KB elnök­ségének tagjává választotta Dalibor Hanest, Vaclav Hu­lát és Alois Indrát. Tekin­tettel arra, hogy Lubomir Strougalt állami funkcióval bízták meg, a Központi Bi­zottság felmentette őt a CSKP KB titkári, titkársá­gi tagsági és a cseh iroda elnöki és titkári funkciójá­ból. E tisztségekre Josef Kempnyt választotta meg. A CSKP KB egyetértését nyilvánította azzal a javas­lattal, hogy Jozef Lenártot megbízzák a Szlovák Kom­munista Párt Központi Bi­zottsága első titkára tisztsé­gének betöltésével. A plé­num még számos egyéb tiszt­ség betöltéséről szavazott, s a Központi Bizottság meg­hatalmazta a CSKP KB el­nökségét: szükséges esetek­ben továbbra is hajtson vég­re káderváltozásokat, azzal, hogy ezeket a változásokat később a plénum elé terjesz­tik jóváhagyás végett. Bahr Moszkvában Fifon Ba­hr, a bonni kancellári hivatal államtitkára szerda dél­előtt Moszkvába repült, hogy átvegye a naovjet kormánnyal eszmecserét folytatandó nyugat­német küldöttség vezetését. Ké­pünkön­­ Bahr államtitkár a bonni repülőtéren, Moszkvába utazása előtt. Bahr Moszkvába érkezését a szovjet főváros dip­lomáciai köreiben kedvenc fej­leményként értékelik. Annak jelét látják benne, hogy a Bonn—Moszkva párbeszéd, ame­lyet még Oromlko ktt lüttyminisz­­ter és Állami, az NSZK moszk­vai nagykövete kezdett az erő­­szakról való lemondás ügyében, tovább folytatódik, mégpedig kifejezetten magas szinten Az új csehszlovák kormány Miniszterelnök: dr. Lubomir Strougalt Oldrich Cerník csehszlovák miniszterelnök szerdán be­nyújtotta lemondását Svo­­boda köztársasági elnöknek. Vele együtt lemondott Josef Kempny miniszterelnök­helyettes, valamint Josef Krejci, Jan Pelnar, Kolo­­man Boda miniszterek és több államtitkár. (A Nemzeti Front Központi Bizottságá­nak elnöksége jóváhagyta a CSKP KB javaslatát az ál­lamtitkári funkciók meg­szüntetéséről, tekintettel az állami adminisztráció le­­egyszerűsítésének szüksé­gességére.)­ A köztársasági elnök a le­mondásokat elfogadta, s egyidejűleg a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bi­zottsága elnökségének ja­vaslatára dr. Lubomir Strou­galt nevezte ki a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság miniszterelnökévé. Svoboda elnök ezenkívül az alábbi minisztereket ne­vezte ki: Josef Koreák mi­niszterelnök-helyettes; Rudko Kaska belügyminiszter; Andrej Barcak külkereske­delmi miniszter; Oldrich Cernik miniszter, a műszaki, fejlesztési és beruházási bi­zottság elnöke; Jimrich Zahradnik miniszter, az iparügyi bizottság elnöke; Bohuslav Vevera miniszter, a mezőgazdasági és élelme­zésügyi bizottság elnöke, Karel Martinek miniszter. A Cseh Nemzeti Front Központi Bizottsága elnöksé­gének javaslatára a Cseh Nemzeti Tanács elnöksége a lemondott Josef Kempny cseh miniszterelnök helyére Josef Korcakot nevezte ki. A csehszlovák kormány új tagjai és Josef Koreák szer­dán letették a hivatali es­küt. Fokozódó provokációk A közel-keleti válság is­is­mét kritikus pontjához érkezett. Katonai szakértők szerint egyebek között a Se­­duan sziget elleni izraeli deszant-akció, az izraeli lé­gierők kísérletei az EAK ra­­darberendezéseinek megron­gálására azt a célt szolgál­ják, hogy megnyissák az utat az izraeli légikalózok előtt az EAK területe fölötti na­gyobb arányú hadműveletek számára. Az utóbbi napokban izraeli repülőgépek több ízben tá­madták a kairói polgári re­pülőtér környékét is, ame­lyen keresztül sok nemzet­közi légiforgalmi társaság útvonala vezet. Négy gépből álló izraeli bombázó kötelék tegnap ismét Kairó közvet­len közelében hajtott végre támadást. Bombák hullottak az egyiptomi fővárostól mindössze tíz kilométerre le­vő El Maadi és Heluantól 13 kilométerre fekvő Dahshur városra. Röviddel azután, hogy Kairó elővárosait bom­­bázta az izraeli légierő, a Jordániai fronton is táma­dást hajtott végre. Az EAK csapásokat mér a betolakodókra, a megszállt területeken is számos sike­res akciókat hajt végre, úgy­szintén a Palesztinat felsza­badító harcosok a közel-ke­leti frontokon. Minden való­színűség szerint az a magya­rázata a fokozódó izraeli ag­ressziónak, hogy a Tel Aviv-i vezetők látják: az idő elle­nük dolgozik, az ellenállás minden fronton erősödik. Az izraeli katonai provo­kációk eszkalációjával egy­ időben megfigyelhető az Egyesült Államok és más nyugati országok Izraelt tá­mogató köreinek aktivizáló­­dása is. Az USA változatla­nul háborús kalandokra ösz­tönzi az izraeli szélsőségese­ket, amikor támadó fegyve­rekkel látja el és bőkezű anyagi támogatásban része­síti őket. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a napokban Nixon újabb ígéreteket tett Izrael megsegítésére. Ezen­kívül az amerikai politika bizonyos fokú megmerevedé­sére utal, hogy Nixon ismét állást foglalt az arab orszá­gok által többször visszauta­sított izraeli követelés, a közvetlen tárgyalások mel­lett, és elutasította a Szov­jetuniónak a kérdés rende­zésére tett közvetítő javas­latait. Az amerikai elnök ki is jelentette: „Nem hisszük, hogy bármi is helyettesíthet­né a közvetlen tárgyaláso­kat”. Ezzel Nixon tulajdonkép­pen a világszervezetben fo­lyó négyhatalmi tanácskozá­sok esetleges eredményessé­gét is csorbította. Az USA magatartása, az izraeli pro­vokációk fokozódása miatt a világközvélemény aggoda­lommal figyeli a közel-keleti helyzet súlyosbodását, M. T. 2. DÉLMMmRORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1970. JANU­ÁR 29. LE­NIN­CENTE­NÁRIUM ------------ - ----------­ Évek óta újra meg újra megkérdezik, miért Leninről írok. Mit felelhetek? Hogy láttam egy fény­képet, melyen a világ egyik leghatalma­sabb államának a vezetője, egy fontos nemzetközi kongresszuson, a földön ku­porog? Az államférfiak frakkban, egyen­ruhában, díszelnökségben, tárgyalóasztal­nál, diplomaták karéjában fényképeztetik magukat. Vagy a családjuk körében, kan­dallójuknak támaszkodva, aranyozott ge­rincű könyvek előtt. A kettő között sem­mi különbség. Nem a ruha számít, s nem a környezet. Hanem, hogy otthon éppúgy tudják, hogy a fényképezőgép lencséje a világ szeme, s éppúgy pózba vágják ma­gukat, mint egy katonai díszszemlén. El­fogadják a szerepet, melyet rangjuk kény­szerít rájuk, s szinte mindegy, hogy öröm­mel vagy viszolyogva. Ha akad is köz­tük, aki nem áldozza fel egyéniségét a szerepének, mindegyik áldoz neki. Olyan fontos ez? Hány kiváló állam­férfi tudta, hogy Istennek meg kell ad­nia, ami Istené, s a császárnak, ami a csá­száré. Vállalta a szerepet, a feladathoz tapadó látszatot, hogy végrehajthassa fel­adatát, s ettől nem lett se több, se ke­vesebb. De biztos ez? Hisz a látszat hazugság: valami, ami idegen az ember lényegétől. S aki beleilleszkedik egy szerepbe, már nemcsak önmaga, hanem a szerep is, melyet elvállalt. Minél magasabb polcra kerül valaki, annál nagyobb a lehető­sége, hogy a feladatban kiteljesedjék, de annál inkább fenyegeti a veszély, hogy a szerep kényszere eltorzítja. Nem az a baj, hogy százmillió szempár mered rá, s kö­vetel tőle valamit: jaj annak az állam­férfinak, aki nem figyel arra, mit várnak tőle a milliók. Hanem hogy a látszat­világ, melyet vállalnia kell, magához ido­mítja, s ő akarva-akaratlanul hozzáido­mul a szerepéhez. Vagy kettős életre kény­szerül: más arcot lát a világ, s mást ő masa, amikor a tükörbe néz. Fütyülök az egyszerűségre, nem érdekel, hogy az államférfiak frakkot hordanak vagy szürke zakót, hány fogásos ebédet esznek: a politikus értékmérője a politi­kája. Nem az egyszerűség Lenin lényege, hanem hogy felvillantott és megtestesített egy lehetőséget, melyről a világ addig csak álmodott. A hazugság nélküli élet le­­hetőségét a szerepjátszás kiküszöbölésének lehetőségét, az egyéniség torzulás nélküli kiteljesedésének lehetőségét. Hogy az em­ber az lehessen, aki valójában: önmaga. Hogy feladatát úgy is végrehajthassa, hogy közben ne kelljen tőle idegen szere­pet vállalnia. Hogy még aki a legmaga­sabbra jutott, az is öntörvényei szerint él­hessen, s a világ ráfüggesztett szeme ne kényszerítse önmaga megtagadására. A jövő társadalma, melyet Marx fölvá­zolt, ezt a lehetőséget hivatott beteljesíte­ni. Csakhogy ehhez soha nem látott jólét kell. Örök béke, mindenfajta elnyomás megszűnése, a világ valamennyi népének összeolvadása. Oroszországban 1917-ben nyomor volt, patakokban folyt a vér, az egész világon harcoltak: nemzet nemzet ellen, osztály osztály ellen. S Leninnek mégis sikerült megvalósítania az elképzelt eszményt, mintegy jelezve, hogy az ideál nem megvalósíthatatlan utópia. Leninnek sikerült? A forradalom terem­tett ilyen helyzetet. Mert volt egy kor a világtörténelemben, amikor a kongresszu­si küldöttek nem mutogattak ujjal a lép­csőn kuporgó vezérre, nem nevettek a markukba vagy nem igyekeztek zavartan elfordítani a tekintetüket, mintha észre sem vennék. Ha a forradalom nem teremt ilyen légkört, az önmagához hűséges Le­nin legfeljebb különc csodabogár lehetett, volna, s a különcök rokonszenves embe­rek, de nem népvezérek. Vagy zsarnok, aki a maga egyéniségét kényszeríti rá s korára. Hogy nem lett sem zsarnok, sem különc, de a tőle idegen szerepet sem kel­lett vállalnia, nemcsak rajta múlott, első­sorban a koron, mely nem kényszerítette szerepjátszásra. Mely éppúgy megtagadta a látszatot, mint Lenin. Nem volt ez para­dicsomi kor; maga volt a pokol, hisz száz­ezrek estek el a csatatéren, milliók vesztek éhen, tízmilliók éltek hihetetlen nyomor­ban. De az őszinteség kora volt, mely nem akart másnak látszani, mint a lényege. S ezért volt ez a pokoli kor az emberiség legszebb korszaka. Vagyis Lenin nem tett mást, mint amit a kora elvárt tőle? De hisz minden szerep­­játszásnak ez az alapja. Csakhogy Lenin nem azért élt így, mert elvárták tőle, ha­nem mert ilyen volt: benne fejeződött ki a kor, ezért lehetett a kor megtestesítője. Mások, ha meg akarták őrizni egyéniségü­ket, csak koruk ellenére tehették: Lenin a kor segítségével. Ezért, hogy aki élete kró­nikásává szegődik, csak úgy teljesítheti feladatát, ha a forradalom krónikása is. (Folytatjuk.) Gyurkó László: A Az Irljanov család. A kép bal oldalán a gyermek Lenin Talhuni Bonnban S) Bonn (Reuter) Talhuni jordániai minisz­terelnök szerdán megkezdte bonni tárgyalásait. A talál­kozók sorát a Brandt—Tal­huni eszmecsere vezette be. A Bonn és Amman kö­zötti diplomáciai kapcsolatok helyreállítása óta (1967) most látogatott első ízben jordániai miniszter Nyugat- Németországba. Rádiótelex Berlin Grecsko mansall szovjet honvédelmi miniszter befe­jezte a Német Demokratikus Köztársaságban tett látoga­tását és szerdán hazautazott. Moszkva Szerdán a szovjet fővá­rosban folytatta munkáját a szocialista v­ilogrendszerrel, a lenini eszmék megvalósu­lásával foglalkozó tudomá­nyos konferencia. A felszó­laló szovjet, lengyel, bolgár, mongol és csehszlovák tudó­sok a szocialista gazdaság irányítási problémáit, a tu­dományos—műszaki forrada­lom témáját, valamint a le­­ninizmus gyakorlati jelentő­ségét elemezték. Tokió Az AP ismertette a VNA hírügynökség jelentését, amelyet egy Tokióban le­hallgatott angol nyelvű rá­dióadás sugárzott. A jelen­tés szerint az amerikai lé­gierő gépei szerdán délben lakott területeket bombáztak a VDK Quang Binh és Ha Tinh tartományaiban. A VDK fegyveres erői a táma­dó gépek közül hármat le­lőttek, s ezzel 3311-re emel­kedett a VDK területe felett lelőtt amerikai repülőgépek száma. Roma Több száz nyugatnémet gyártmányú ,,Leopárd” típu­sú tankot szállítottak a kö­zelmúltban Nyugat-Németor­­szágból Olaszországba — ír­ja az Unité szerdai száma. A kormánynak a parlamentben válaszolnia kell a fegyver­­szállításokkal kapcsolatos kérdésekre­­, hangoztatja az Unita. Dar es Salaam Tito elnök feleségével és munkatársaival együtt szer­dán este Zanr­bírban tett lá­togatásáról visszatért Dar es Salaam-ba. Santiago Gabriel Valler chilei kül­ügyminiszter sajtóértekezle­ten közölte, hogy Chile hi­vatalos tárgyalásokat folytat latin-amerikai országokkal a Kubával való diplomáciai kapcsolatok újrafelvételéről. Mint ismeretes, a latin-ame­rikai országok —Mexikó ki­vételével — az A­ASZ 1961. évi határozta értelmében megszakították kapcsolatai­kat Kubával. Wilson—Nixon tárgyalások # Washington (MTI) Washingtonban szerdán befejeződtek a tárgyalások Wilson brit miniszterelnök és Nixon elnök között. A brit miniszterelnök ezt meg­előzően eszmecserét folyta­tott Rogers amerikai külügy­miniszterrel, aki kedden délután angol kollegájával, Stewart külügyminiszterrel tárgyalt, miközben Wilson Kennedy pénzügyminiszter­rel és Nixon közgazdasági szakértőivel találkozott. A washingtoni megbeszé­lések az értesülések szerint csak röviden érintették a vietnami háború kérdését. Szó volt a Közel-Keletről, a nigériai helyzetről. Viszont­isa részletesen foglalkoztak az államférfiak bizonyos európai kérdésekkel, ame­lyek sorában érintették a kelet-nyugati kapcsolatok kérdését. Wilson tárgyalá­sainak jó részét gazdasági kérdéseknek szentelte. A szerdai mebeszéléseket követően a látogatásról hiva­talos közleményt adtak ki. Wilson szerdán, a késő esti órákban sajtókonferenciát tartott a washingtoni angol nagykövetségen.

Next