Délmagyarország, 1970. május (60. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-28 / 123. szám

Köszönő­levél Szabolcsból Beszámoltunk arról, hogy a Dé­lm­agyarországi Tettül- és Fel­sőruházati Nagykereskedelmi Vállalat dolgozói elsőként siet­tek a Sz­abolcs-Szatmár megyei árvízkárosultak segítségére. A küldemény megérkezését a Sza­­bolcs-Szatmár megyei tanács végrehajtó bizottságának elnö­ke, dr. Keksz­ István köszönőle­vélben nyugtázta. Dr.­ Sándor János igazgatónak a következő levelet küldte: „A megyei tanács végre­hajtó bizottsága és az ár­víz sújtotta lakosság nevé­ben őszinte köszönetemet fe­jezem ki azért a támogatá­sért, mellyel segítségünkre siettek. Jóleső érzéssel tölt el bennünket, hogy e természeti csatlásban együttérzésüket nyilvánították és a pusztu­lás okozta károk helyreállí­tásában, az élet újrateremté­sében számíthatunk anyagi támogatásukra. Segítőkész­­ségük az emberi összefogás nemes megnyilvánulása, je­lentős hozzájárulás ahhoz a munkához, mellyel a bajba jutottak megsegítésén fára­dozunk.” A makói üzemekben újra dolgoznak Továbbra is magas a Ma­ros vízállása Makónál, s a védekezést folytatják a gá­lákon, de a mindennapi ter­melőmunkát sem lehet abba­hagyni. A makói gyárak és i­pari termelőszövetkezetek vezetői megbeszélést folytat­tak és elhatározták, hogy a gyárak és ktsz-ek hozzákez­denek a rendszeres — bár egyelőre még részleges — termelőmunkához. A FÉG makói gyárában egyébként csak három napig szünetelt a munka, a kemen­céket állandóan fűtötték, s közben a gyár munkásai a töltésen dolgoztak, hogy megvédjék az árvíztől üze­müket. A gyárnak igen sok a női dolgozója — akiket ki­telepítettek a városból —, ezért az otthonmaradt fér­fiak csak 20 százalékos ter­melést képesek biztosítani. A Makói Gépgyárban körülbe­lül hat munkanap az elma­radás, pedig a szállítási kö­telezettségeik sürgetik őket. Ebben a gyárban boreócsép­­lő gépeket gyártanak, s a gyártásban több vállalattal kooperálnak, amelyek ugyan­csak elmaradtak az alkatré­szek, anyagok szállításával. Most arra kérik partnerei­ket, hogy mielőbb szállítsák le az alkatrészeket, mivel a makói vasútállomás már fo­gadja a tehervagonokat, és közúton is küldhető áru a makói gyárba. A makói munkások fegyel­mezett és becsületes állás­­foglalását jelzi, hogy elíté­lik azokat az embereket, akik sem a gyárban nem je­lentkeztek munkára, sem pe­dig az árvízvédelmi munkán nem vettek részt. A­­ kitelepített női dolgo­zóknak időben és pontosan elküldték a fizetésüket. Nem lesz tanévhosszabbítás A Csongrád megyében uralkodó rendkívüli állapot egyaránt érinti a kitelepített középiskolai tanulók szóbeli, érettségi, vizsgáit és a nép­művelést. Az érettségi vizs­gák időpontjáról és az idő­szerű népművelési feladatok ellátásáról dr. Szalontai Jó­zseftől, a Csongrád megyei tanács vb művelődésügyi osztályának vezetőjétől kér­tünk felvilágosítást. — A szóbeli érettségi vizs­gákat a már előre meghatá­rozott időpontokban tartjuk meg. A kitelepített három makói középiskola diákjai — József Attila gimnázium, Ju­hász Gyula mezőgazdasági szakközépiskola­ is gimnázi­um és a Közgazdasági Tech­nikum kereskedelmi tagozata — június 2—11-ig vizsgáz­nak. Az érettségi időpontok tehát változatlanok. — Az érettségi vizsgák után azon érettségizett kö­zépiskolai tanulók részére, akik továbbtanulni szándé­koznak, az iskoláik szervezé­sében biztosítjuk a kellő korrepetálási lehetőséget. A dolgozók iskolájának esti és levelező tagozatán* a vizs­gákat későbbre halasztjuk. — Hogyan alakul az idei tanévzárás? Meghosszabbít­­ják-e a tanévet? — A művelődésügyi mi­nisztertől nyert felhatalma­zás alapján" a művelődésügyi osztály számba vette az ed­digi tanítási napokat és a következő intézkedéseket hozta az érintett alsó- és kö­zépfokú intézmények tanév­zárásával kapcsolatban: azok­ban az iskolákban, ame­lyekben a rendkívüli helyzet miatt be kellett szüntetni a tanítást és június 8-ig újó­lag nem lehet megkezdeni, a tanév befejező napjának az utolsó tanítási napot kell te­kinteni. Azokban az isko­lákban, ahol a tanítás szüne­tel, de június 8-ig újra kez­dődik, a közben történt ki­esést rendkívüli tanítási szü­netként kell kezelni. Sem az egyik, sem a másik esetben tanév-hosszabbításra nem kerül sor. — Milyen intézkedések se­gítik a kitelepített lakosság művelődését? — A megyei moziüzemi vállalat és a megyei könyv­tár a kitelepítettek segítsé­gére siet azokban a helysé­gekben, ahol csoportosan tar­tózkodnak más város vagy község lakói. Személyazonos­sági igazolvány felmutatásá­ra a könyvtárból könyvet kölcsönözhetnek a kitelepül­tek. A május 30-ra Szeged­re tervezett tanszerkiállítás érthető szervezési okokból el­marad, mindez azonban nem indokolja egyéb tervezett népművelési rendezvények elhalasztását. Ezekre csak akkor kerülhet sor, ha a leg­alapvetőbb feltételeket sem lehet biztosítani azok meg­rendezéséhez. A művelődésügyi osztály vezetője elmondotta még, hogy a Somogy megyei So­­mogyszentpál község ötven általános iskolás-korú gyer­mek nyaral­tatását vállalja, a Békés megyei Doboz község is akciót szervez, kitelepített családok gyermekeit fogad­nák magukhoz dobozi csalá­dok, és végezetül a pápai középiskolai kollégium 130 takarót küldött a kitelepített makói diák­ok részére. Két család új barátsága Klári éppen fésülte Her­­mint, szép fekete hajat ré­szes kontyba. Csak úgy, idő­töltésből, hogy tessen Her­­minnek, Klári pedig gyako­rolja mesterségét: fodrász­ipari tanuló Szegeden, de most szabadságon van né­hány napra. Így hát otthon, Domaszéken, a Dózsa György utca 10. számú szép nagy házban vágja a haját Jóská­nak, borotválja nagy gyor­san Jánost, aki folyton siet vissza a gátra, úgyszintén Istvánt, aki ráadásul sofőr, a DÁV „pilótája”, csak néha bukkan fel, pihenésre kevés idő jut. Csak nyugtatgatja az otthonlevőket: veszélyes a helyzet, de mindent meg­csinálunk, hogy a gátak közé szorítsuk az árt. Az „otthonlevők­’ egy ré­sze kitelepített — tiszaszigeti lakos. Henr­i­ is az, aki most nevetve nézi a tükörben a Klári készítette remekművet. Itt laknak már múlt szom­bat óta Ördögh Jánoséknál, ahol a legkisebb lány Klá­ri. Rajta kívül még hat gye­rek van, Mária, Ilonka már férjhez ment, sőt unokák dörzsölődnek a nagymama szoknyájához. Az ötéves Ró­bert, a négyéves Csilla ... Gáborka még nagyon kicsi: három hete született. S a dédnagymama is még fiata­los, hát még Ördögh János­­né, el sem hinné róla az ember, hogy nagymama. Ő a lelke a háznak, ah­ol he­lyet biztosítottak a tiszaszi­geti Bodó családnak is. Itt lakik Magdi — múlt szom­bat délben volt az esküvője, s elmaradt a nászút... — Henr­i­, Gizi, Eta, Pisti, a 12 éves Olga és a másfél éves Lacika. A Bodó szülők pedig az 5. szám alatt ugyan­csak ördögiéknél, a névro­konnal. Nehéz megszámolni, hogy pontosan hányan is vannak itt a 10. szám alatt a há­rom szobában. Különösen azért, mert egy betoppanó ember nem tudja, hogy ki kicsoda, azt látja, hogy egy nagy család. — Valóban így van — mondja ördögimé — né­hány nap alatt együvé fo­nódtunk. Bármelyikünk bár­hová leteheti a pénzét, egyéb holmiját, nincs egymás előtt titkunk, együtt élünk, így hozta a sors, a bajban a becsületes emberek összeko­vácsolódnak. Amikor megér­keztek, bizony még sírtak, is. De felneveltem én hét gyere­ket, s tudom, hogyan kell a lelkeket feloldani. A baj nem lesz kisebb, ha szomorko­­dunk. És szép lassan a Bo­dó család is beilleszkedett az Ördögh családba, s átvették a mi nyugodt, egymást sze­rető és­­ tisztelő modorunkat. És ők igazán nagyon ren­des emberek. Mindenben se­gítenek is. Tésztát gyúrtak — nagyon szépet —, együtt ta­karítunk, kapálunk a kert­ben. Holnap megyünk ki a földbe, gondozni a már ki­ültetett paradicsompalántá­kat. Este együtt nézzük a tévét, mindenkinek van ké­nyelmes fekvőhelye. Aztán újból kezdjük a napot. Tü­relemmel, egymás iránti fi­gyelmességgel, alkalmazko­dással. Csak feljegyeztem, amit láttam, s hallottam. Markovits Tibor CSÜTÖRTÖK, 1970. MÁJUS 28. Egyetemisták a gátakon Van közöttük, aki csak néhány évre étkezik váro­sunkban, van, aki innen in­dul versenyre a tudomá­nyokért, és van, aki itt akar maradni akkor is, ha diplo­máját kézhez kapta. Magáé­nak vallja őket Szeged min­dig és Szeged fiának érzik magukat ők is. A tétel próbája a Tisza. Még számlálni lehetett a lépcsőket a parton, amikor először beálltak a sorba. Akkor még nem hívta őket senki. Először vízőrnek je­lentkeztek a gátra 24 órás „lapátpuskás” szolgálatra szivárgásokat figyelni. Pén­teken már 135-en töltötték a homokzsákokat Szőregen, másnap 172-en. A Bolyai János Kollégiumban szerve­zett éjjel-nappali ügyeleten azt mondják az irányítók, hogy két szakaszra osztható az egyestemisták részvétele a védekezésben. Az önkén­tesség idején fiúk, lányok együtt mentek. A lányok fo­kozatosan visszavonultak a teafőzéshez, a kiszállításhoz, kiosztáshoz, vitték a zsíros kenyeret és a halkonzervet a gázra a fiúknak és varrták fóliából az esőköpenyeket. A szervezettség időszakában minden kollégiumban­­ nyil­vántartanak mindenkit, be­osztják őket szabályosan szolgálatra, gondoskodnak a váltásról, pihenésről és a vizsgára készülés viszonylag nyugodt lehetőségéről is. Aki félóránál hoszabb időre távozik, fölírják, hova megy, meddig marad. Ha kellene, két óra alatt az összes egye­temista mozgósítható lenne. Az is, aki a város legtávo­labbi pontján lakik albér­letben. A lányok vállalkoz­tak a mozgósító őrjáratokra. Az egyetem nem egyete­mistákat jelent csupán. Há­rom adjunktust találok ez­úttal a Lenin körúton az 30 jogász és bölcsész között. Nehéz megkülönböztetni ki a diák, ki a tanár. A mun­kában egyformák. Közös vo­násuk az is, hogy nem so­kat beszélnek. Töltik a zsá­kokat, rakják az autókra. Szakadt farmernadrágtól a hófehér nyloningig terjedő skálán nagyon vegyes az öl­tözet attól függően, hogy most vizsgázott — vagy vizsgáztatott — a viselője, vagy holnap megy. Itt van a házibácsi gumicsizmája is kölcsönképpen. Halaszthat­nának vizsgát, de szeretné­nek azon is túl lenni. Szük­ség esetén mindenesetre a vizsga maradna el. Ha a hólyagosra tört te­nyerükről érdeklődöm, azt mondják, hiábavalóságról kár beszllni. A tea, a zsí­ros kenyér és a halkonzerv mellett melegben rektori sörről vagy dékáni sörről is szó esik. Sem a József Attila, sem az Orvostudományi Egyete­men nem hallottam egyet­len szóval sem, hogy valaki azt mondta volna, nem megy, ha hívják. A védelmi munkák parancsnoka sze­rint kiváló diákjai vannak Szegednek. Állják a ver­senyt a lapátnyélhez szokott kétkezi munkásokkal is, pe­dig megfeszített erővel dol­goznak azok is. Most nincs cigarettaszünet, nincs kihú­zás, gondolatban sincs az, hogy ez nem tartozik ránk, vagy ez az autó más bri­gádnak dolgozik. Külföldiek is tanulnak egyetemeinken. Szudániak, szíriaiak, Jordániából valók egyaránt vallják, hogy a város veszedelme az ő gondjuk is lenne. A legelső brigádban már ott találjuk őket egy ciprusi fiatalember vezetésével. Nem tudok választani, kit emeljek ki név szerint a tengernyi igyekezetből. A vizsgáztatói székből diákjai­val együtt a zsákok mellé szegődő tanárt? Kimaradna az, aki tegnap is hasonlót cselekedett, és holnap is ide jön majd. A szigorló orvos ciprusi, aki közbeeső pihenő nélkül ment vizsgázni gyer­mekgyógyászatból, vagy a szakállas Jordániái, aki pél­damutató lelkesedésével száz csüggedőt is tettre tud­na buzdítani? A hazaiak között sem tudok különbsé­get tenni. A főiskolások eddig csak egyszer vonulták ki szerve­zetten. Villamoson, úton-út­­félen hallani, őket ugyan­­ miért hagyják ki? Itt már meg kell állnia a ceruzának. Ha Szeged gyermekei azért, versenyeznek, ki tett többet városáért, amikor áradat ka­paszkodott lábai elé, akkor csak annyit lehet mondani: köszönjük. Tanároknak — professzoroknak, docensek­nek, adjunktusoknak, tanár­segédeknek, gyakornokok­nak — és a diákoknak egy­formán köszönjük. H. D. A természet különös játéka, hogy a FOKA kotrói által a Marosból most felszínre ho­zott homokot a szeszélyes folyó védőgátjaihoz használják fel. Az elevátor a szegedi hajóállomásnál rakodik partra, s attól valamivel lejjebb már a Tisza ellen védekez­nek a bordásan rakott homokzsákokkal Fölhívjuk a MAKÓN TARTÓZKODÓ VAGY ONNAN KITELEPÜLT DOLGOZÓINKAT, hogy nyilvántartás­ba vétel és a munka felvétele miatt azonnal jelentkezzenek a tartózkodási hely szerint illetékes kirendeltségen, a szegedi központban, vagy a Makó Korona, Hódmező­vásárhely Béke és Szentes Petőfi Szálloda portáján. CSONGRÁD MEGYEI VENDÉGLÁTÓ VÁLLALAT Hiánytalan egészség­­ügyi gondoskodás Az árvízveszély miatt ki­telepítettek elhelyezése, élelmiszerekkel való ellátá­sa melett az őket befogadó városoknak egészségügyi feladatokat is meg kellett oldaniuk. Éppen ezért szük­ség volt arra, hogy Vásár­helyen, ahol a legtöbb kite­lepített ideiglenes otthonra talált, kellőképpen megszer­vezzék az egészségügyi ellá­tást. Mint dr. László György megyei főorvos elmondotta, a makói orvosi kar szinte teljes egészében Vásárhely­re került, s mindjárt az el­ső napokban munkához is látott. Az intézkedésnek megfelelően a Vásárhelyre telepítettek orvosi ellátásá­ban tevékenyen kiveszik ré­szüket. A vásárhelyi körzeti orvo­si rendelőkben, a rendelőin­tézetben, a kórházban és a szükségkórházban végzik gyógyító munkájukat a ma­kói orvosok, így a városban élők számának ugrásszerű növekedése ellenére hiány­talan a betelepítettek és a helyiek egészségügyi ellátá­sa. A követelményeknek tel­jes egészében megfelelőek, zökkenő­mentesen történik az emberek orvosi ellátása a nap minden órájában. Szentesen nem bővült ki az orvosi körzetekben dol­gozók száma, ugyanis itt ke­vesebb az áttelepített, mint Vásárhelyen, s a megyei kórház, a helyi orvosi kör­zetek, valamint a rendelőin­tézet a többlet­munkát is maradéktalanul el tudja vé­gezni. Az egészségügyi munka­ a­ betegek ellátása mellett nem hanyagolható el a la­kosságnak szükséges gyógy­szerek biztosítása sem. A becslések szerint megyénk­nek mintegy kéthavi saját gyógyszerkészlete van, ha­bár minden pillanatban rendelkezésre áll az után­pótlás is. A gyógyszer ki­adását nem korlátozták, azonban született olyan ja­vaslat,­ hogy az orvosok ta­karékoskodjanak vele. Ez ésszerű, hiszen nem ismeret­len dolog, hanem élő jelen­ség a szükségtelen, túlhaj­tott gyógyszerfogyasztás. Ez­zel az észrevétellel inkább a krónikus gyógyszerfo­gyasztás, a felhalmozás el­len kívántak fellépni az il­letékesek. Bezártak két iskolát Az árvízvédelmi bizottság kérésére a városi tanács vb művelődésügyi osztálya az árvízvédelemben részvevő osztagok elszállásolására rendelkezésre bocsátott két általános iskolai épületet. A Béke utcai iskolában mától, a Madách utcaiban holnaptól ideiglen eset, szünetel a taní­tás. A Béke utcai iskola napközis diákjait a Guten­berg utcaiban, a Madách utcaiakat a Mérey utcai is­kolában helyezik el. KERESKEDELMI SZAKKÖZÉPISKOLA LEVELEZ C ■ [UNK] TAGOZATÁRA főleg kereskedelmi jellegű munkakör­ben dolgozók JELENTKEZHETNEK JÚNIUS 30-IG, naponta a „Kőrösy” Közgazdasági Szakközépiskolában (Tanácsköztársaság útja 14.).

Next