Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-11 / 109. szám

2 Befejeződött az MTA 151. közgyűlése Határozathozatallal zárult a Magyar Tudományos Akadémia 151. közgyűlése pén­teken Titkos szavazással megválasztották az Akadémia 7­­ q rendes­ tagját: Szemerényi Oszvaldot, Benda Kál­mánt, Győ­fffy Györgyöt, Vayer La­jost, Palotás Lászlót, Preisich Gá­bort és Mosonyi Emilt. Rehabili­tálták az 1448-ban kizárt akadémiai tagokat: Balás Károlyt, Papp Károlyt, Schmidt Henriket, Surányi- Unger Tivadart és Vámossy Zoltánt. Az akadémiai reform eddigi eredményeit, az elmúlt egy esz­tendő munkáját értékelő elnöki és főtitkári beszámolót követő vitá­ban számos hozzászólás, észrevé­tel hangzott el. Ezekre válaszolva Kosáry Domokos, az MTA elnöke emlékeztetett: az Akadémia és az egyetemek között együttműködés segítésére a múlt év végén megala­kult Atheneum Bizottság tevékeny­ségét a közgyűlés is fontosnak ítél­te. Szólt arról is: az Akadémia meg­tartja kutatóintézeti hálózatát. Fontos kérdés a volt akadémia vagyon sorsa is. PÉLDÁTLAN ÁRESÉS „Egyetlen a sok között Tegnap a szekcióülésekkel folytatódott az országos marketing konferencia s a választék ugyancsak bőséges volt. Termék- és piacpolitika, bank, idegenforgalmi és nemzetközi marketing, több mint harminc előadásban. Dr. Strausz Gábort, a Controll Rt. marketing igazgatóját ezúttal nem a szőkébb foglalkozásáról faggattuk, inkább arra kértük, mutassa be cégét, amelyet profiljában az első három között jegyeznek ma Magyarországon. - Pjt. formában alakultunk '81-ben, de egy év múlva már gmk-ként működtünk. Az ötödik év újabb változást hozott, s ekkor a kisszövetkezet egyetlen eszten­deje alatt megtízszereződött a forgalmunk. Az egymilliárd forintot '88-ra értük el. A követ­kező év a terjeszkedésé volt, dealeri szerződést írtunk alá a Hewlett Packard-dal és létrehoz­tuk Minőségfejlesztési Tanácsadó Irodánkat. Többségi részesedésünk van a Hill tanácsadó cégben is. - Azt hiszem, a számítástech­nika évtizedét minden szempont­ból sikerült kihasználniuk.­­- Induláskor jó lehetőségük volt a magánvállalkozásoknak, ráadásul a számítástechnikában akkor nem kellett nagy előnnyel rendelkező állami cégekkel versenyezni. Mindenki ugyanon­nan indult. Jea többszöri kexilis pénzzel. Ma­gát sokkal nehezebb tőke nélkül berobbanni ebbe a telített ágazatba. - Mondana néhány adatot is a cégről? - Részvénytársaságunk tulaj­donosai kizárólag magánszemé­lyek, összesen 180-an dolgoznak a Controllnál. Idén megcéloztuk a másfél milliárd forintos árbevé­telt. Tevékenységünk hatvan százalékát az összeszerelés adja, így érthetően nagyon vigyázunk, milyen alkatrészt építünk be az emblémánkkal ellátott készülé­kekbe. A maradék negyven százalék mögött a telefon és az irodatechnika húzódik meg.­­ Ezt ma szinte mindenki így csinálja. A számítástechnika után rendszerint hasonlóan bővül a paletta. - Kényszerűségből. A számí­tástechnika forgalmában - érték­ben legalábbis - már elég nehéz növekedést produkálni, s erre jó példa az XT áresése. Három éve egy adott kapacitású gép 200 ezer forintba kerül, ma­ ugyanaz csak öd­ózer. Napjainkban a telefon és az irodatechnika az a terület, ahol a forgalmat növelni lehet. Kér­dés, hogy meddig? Kovács András ÚJABB FORDULÓ Beavatkozik az ÁVU? Úri gesztusnak tekintjük a magunk részéről, hogy egyáltalán adunk valamennyit, és megesküd­tünk, álláspontunkból nem en­gedünk - nyilatkozta lapunknak dr. Martonosi István a­ napokban lezajlott újabb fordulóról. Határo­zottan cáfolta a­z IKV-nak azt az állítását, hogy türelmetlen üz­letemberek nagy létszámban vá­rakoznak ugrás rá készei­, hajlan­dóságot mutatva a magas bérleti díjak megfizetésére­­(kivéve ter­mészetesen a banki szférát inkább a különböző ügyeskedők igyekez­nek megszállni a terepet, ám akcióiknak többnyire büntetőeljárás a vége. Ebből következően valami­lyen módon egy f­á­ S­tal­ kell meg­egye­zni - hangsúlyozta. Az új díjtételek bevezetésére semmiképpen nem tudják elfo­gadni az IKV javasolta­­ azonnali határidőt - október 1jét ajánlják. Az emelés mértékét illetően meg­egyeztek az alsó határban: 1200 Forim év - ennél­­ kevesebbet senki sem fizet, kivéve 18 70. életévüket betöltött mestereket, a rokkantak és a nyugdíjasok 50 %-kal meg­emelt régi díjtételeiket fizetik. Az önkormányzat engedményéről dr. Martonosi István megjegyezte: az érdekképviseletek (Iposz, Kisosz) az érintettek csekély száma miatt csupán apró gesztusnak értékelik Elutasítják azonban az IKV és a felügyelő bizottság skálázását a felső, 4800 Ft-os határig: a válla­latok maximum 20%-kal, a masze­kok legfeljebb 15%-kal fizetnek többet. Miért? Mert tavaly a bér­leti díjakra először rátették a 25%-os áfát, aztán az egészet kétszeresére emelték, mindennek a tetejébe víz- és csatornadíj fizetését írták elő, noha nem egy műhely gazdája csupán a talajvíz szintjének emelkedésekor vagy beázáskor­lát vizet bérelt helyiségében A határidő kitolása október 1-jéig - ez nem halogatás, mon­dotta a közös képviselő -,se mérsékeltebb torifnemelér­é­­ vé­gesen jobb esélyeket kínálna az előprivatizáció beindításához. Nyilatkozatában megemlítette: Budapesten az Állami Vagyon­ügynökség képviselőjével, Tóth Évával tárgyalt, s tudomást szer­zett arról, hogy 1990. október 15-től a vállalatok nem tehetnek érvényes jognyilatkozatot az előprivatizációba bekapcsolható üzleteikről - vagyis e tekintetben a vállalatok nincsenek is alkupo­zícióban - az ön kormányának az ÁVÜ-vel kell tárgyalnia, a priva­tizációs hirdetményeken pedig fel kell tüntetni az IKV tervezett díjtételeit. Mivel az érdekeltek nem tudtak megegyezni a bérleti díjak kate­gorizálásáról, az egyénenkénti tárgyalások következnek, ame­lyeknek három fokozatában álla­podtak meg: az első fordulóban a Vállalkozó (állami vállalat vagy egyéni mester) az adott házke­­zelőséggel egyeztet - ha megoldás születik, jó, de a szerződésbe az önkormányzat nem foglalhatja bele, hogy a bérleti díjak csak 1991. december 31-ig érvényesek, mert ha ezt teszi, akkor a vállala­tok és a vállalkozók nem fogják aláírni; ha mégsem, a második fordulóban az IKV és a felügyelő bizottság embereivel tárgyalnak, s ha itt sincs eredmény, a harma­dik fordulót a bíróság vezényli. A pereskedéstől egyébként nem tartanak - jelentette ki dr. Mano­­nosi István - hiszen az egyik szegedi ügyvédi munkaközösség már jóval előbb sikert ért el, hiszen tavalyi helyiségbérleti díjának százszázalékos emelését bírósági úton hetven százalékra szorította le. Ha az önkormányzat tulajdonos lesz, akkor sem vetheti fel az árakat, mert az emeléseknek arányban kell állniuk a bérlők számára nyújtott szolgáltatások­kal, az IKV-ra pedig eddig nem ez volt a legjellemzőbb - mondotta a közös képviselő. Körkép 1991. május 11., szombat Erdélyi Magyarság Most, hogy a hivatalos román közvélemény (a politikusok...) az egri tanácskozás ürügyén újra véde­kezésre kényszerítette az RMDSZ-t, elérkezettnek láttuk az időt egy negyedévenként megjelenő folyóirat, az Erdélyi Magyarság bemutatására. Melynek a főszerkesztője. Köteles Pál (a Tiszatáj olvasói előtt ismét e név...) az egri összejövetel - Erdély jövője volt a téma - főszereplőjévé vált egy olyan sejtés révén, mely nem dokumentálható, ellenben a kelet­­európai történésekből kiolvasható. Köteles indulatokat gerjesztő megérzése szerint Málta szigetén Bush és Gorbacsov „meghúzta" az új európai törésvonalat, mely a jelenlegi lengyel-csehszlovák-magyar-jugo­­szláv­ államhatáron húzódik. Ily­­módon Erdély a szovjet (orosz?) érdekszféra területére esne... E magánvélemény kapcsán könnyűszerrel támadják a magyar kormányt és az RMDSZ-t is a román szélsőségesek - képvise­lőházuk széksoraiból. Miként tükröződik Köteles Pál borúlátása az Erdélyi Magyarság most megjelent, 6. számában? Idézetekkel érzékelhető véleménye: „(...) Nem tudom elképzelni a kisebbségi életnek semmiféle emberhez méltó elrendezését, mert magát a kisebbségi ..kategóriát" tartom emberhez méltatlannak és lelkileg lehetetlennek." (Makkai Sándor: A magyar kisebbségi nem­zetrészek életképtelenek.) Közli a román emigráció „tízparancsola­tát", ebből tanulságos a 6. pont: „Soha ne bíráld, még „barátilag" se azt a románt, aki a nemzeti ügy támogatásáért és védelméért fáradozik. Csináld te jobban." (Dr. Kreczinger István: Nagyromán stratégia). A Romániában élő magyar szociáldemokraták a 30-as években felvették programjukba a Román Nemzeti Párt 1905-ös követelését, mely kidolgozta a történelmi terület jövőjét három változatban: „Az önálló (autonóm) Erdély Magyarország, Románia és egy harmadik állam keretében”. (Lipcsey Ildikó: A független Erdély Ízelítőnket­ a Tisztelt Olvasókhoz címzett levélidézettel zárjuk: „A posta az ez idáig terjesztésre állandóan átvett példányszámot máról holnapra, minden indok nélkül, egynegyedére csökkentette. Úgy látszik, a szexújságok üz­letileg is fontosabbak, s a nemzeti létkérdések­­ egyeseket­ nem érdekelnek. Vagy talán-sőt...!?" (pataki) Szegedi szenátorok Korábban csak annyi kap­csolata volt politikával, hogy tagja volt középiskolában a KISZ-nek, de, mint mondja, ez csak formális tagság volt. Ahogy akkoriban a diák-köztudat tartotta: a tovább­tanulásnál ez fontos tényező a felvételiztetők szempontjából. Korábban csupán újságolvasás­ból, a televízió híradójának megnézéséből álló politizálása akkor vett fordulatot, amikor a változások első jelei érezhetőek lettek pár évvel ezelőtt a napi politikában. Tanulmányozta a szamizdat­ irodalmat, együttérzett azokkal az ifjakkal, akik március tizenötödikét másképp ünnepelték - a hatalom erőszakossága ellenére is, Így hát, amikor a Fidesz szín­relépés egyből úgy érezte, itt az a társaság, amelyiknek a gondol­kodása, stílusa igen közel áll hozzá, akik képviselni akarják és tudják a fiatalabb korosztályok érdekeit. Akkoriban még csak hazajáró főiskolásként kereste velük a kapcsolatot, igazán aktív a diploma megszerzése után lett. A változások jeleinek fölerősödése után szervezésben, plakátra­gasztásban vette ki részét a munkából, ám érdekes módon a mai napig nem lett tagja a Fidesz­nek, megmaradt szimpatizánsnak. A választási időszak kezdetén is figyelmet fordítottak arra a fiatal demokraták, hogy lehetőleg a szakemberek minél nagyobb táborával tudjanak bevonulni a politikai életbe - így került szóba, mint vízügyes, Rákos Tibor is. Jóllehet nem készült politikusnak, nem is volt ilyen ambíciója, s a mai napig drukk van benne, amikor nagyobb létszámú hall­gatóság előtt kell beszélnie, úgy érzi, sikerült elfogadtatnia magát a környezetében, s a választókerü­letében. Már az első fordulóban vezette a listát, s ezt a síkon látva a Fidesz is jobban favorizálta a második forduló előtt, s így - három riválisát megelőzve - övé lett a kerület mandátuma. Úgy látja a fiatal képviselő, Rákos Tibor A 25 éves Rákos Tibor a Fidesz támogatásával a 2. számú választókerület bizalmából került az önkormányzati testületbe. Egyéni megbízatása: a vízműveket felügyelő bi­zottság tagja. Nem véletlen a dolog, hiszen a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán vízellátás-csatornázási szakon végzett. Szak­májában eddig nem tudott elhelyezkedni, jelenleg munkanélküli. Egyébként nőtlen, szabadidejében legszívesebben sportol, ahol a jövőnkről van szó, ott hal­latni kell a hangunkat - mármint nekik (nekünk), fiataloknak mert az idősebb politikusok munkájának eredményét vagy eredménytelenségét is mi fogjuk megélni, nem lényegtelen tehát, hogy a „ mai fiatalok" tudják-e befolyásolni a döntéshozókat. S hogy az önkormányzatban hogyan próbálja képviselni a fiatalok érdekeit? Azt mondja, kü­lönösen nehéz erről beszélni olyan időszakban, amikor a lakáshoz jutás, a pályakezdés segítése szinte reménytelen dolog, a­mikor az számít nagy dolognak, ha valaki munkához jut, hisz a biztos munkalehetőségek kora elmúlt. Saját bőrén is érzi ezt a képviselő, hisz rendkívüli módon lecsökkent a vízügyi beruházások, a vízügyi építések száma, s így nemhogy új embert nem vesznek föl - a régiek közül is sokat elküldenek. Az önkormányzat munkájáról beszélgetünk. Azt mondja, nem várt csodát, így amit tapasztal az nagyrészt megfelel a reményei­nek. Örül annak, hogy az esetek többségében szakmai érvekkel meggyőzhetőek a képviselőtársak, s nem elsősorban pártszempontok alapján döntenek. Igaz, néha a legváratlanabb helyzetben alakul ki „frakciózás", amikor „bekemé­nyítenek” egy-egy párt képviselői, s olyankor a közös pártplatform minden észérvnél lényegesebb. Arról is beszélgetünk: a fiatal képviselő számára korábban barátkozásainak színhelye is volt a Fidesz, s örömmel tapasztalja, ezek a barátságok nem veszítettek az erejükből. Az a tapasztalata tehát: a Fideszben megfér egy­mással politika és barátság A fiatal demokraták egyik fő politikai erejét is a közösség erejében látja. „Akinek kedve van, velünk jön, de aki belefáradt, azt sem kötelezzük semmire.” Kaland vagy hivatás számára a politika - kérdezem, s úgy vála­szol: most szép feladat a képvise­lőség, amit szeret csinálni, jól is érzi magát ebben a szerepben, de később inkább a szakmájában szeretne dolgozni. Még azt a kérdést feszegetjük, milyen kihívást jelent egy fiatal férfi számára bekerülni a hatalomba, mire azt mondja, poénszinten a sporttársai szokták azzal húzni, hogy „intézzen el" nekik valamit, de ő szigorú akar lenni magához: akkor sem ragadná meg a lehető­séget, ha tényleg alkalom adódna „elintézni" valamit.. Balogh Tamás Amennyire időnk és rozzant gépkocsink műszaki állapota engedi, megpróbálunk a térképen nem jelzett, eldugott kis falvakba eljutni. Az említésre sem méltó települések minden fáradságot megérnek. Krajinában vagyunk, őszintén megvallom, fogalmam sincs, pontosan merre járunk, és borzalmasan kimerültem a kocsi­­tolástól. Megálltunk, pedig nem lett volna szabad. Lendületből még csak-csak mentünk valahogy. Hiába, hólánc nélkül felelőtlen­ség volt ezt az útvonalat válasz­tani. Sebaj, csak lesz valahogy. Előbb-utóbb jönnie kell erre valakinek. Rossz áprilisi tréfa ez a szűnni nem akaró hóesés. Min­denesetre gyönyörű. Úgysem vol­tam az elmúlt télen a hegyekben. Sehol egy lélek. Az alacsonyan szálló fellegekbe, nehéz fehér lepelbe búvó táj káprázatos. Átázott cipőmmel mélyen a hóba taposok, egy távoli fenyvesen pihentetem szemem. Erőt ad a tétlen várakozás. Talán félóra is eltelt már. Attila is úgy érzi, meg kellene próbál­nunk ismét. A volánhoz ül, indít. Éppen most tűnik fel az útkanya­­rulat, az elakadt tejszállító nyer­­gesvontató mögött két autó. Ahogy közelebb érnek, megáll­nak. Ők is Ladával igyekeznek valahová. - Jó kocsi ez mindent kibír - mondják -, még két kilométer és a főútra térhetünk. Közös erővel megtoljuk kocsin­kat, túlvagyunk a nehezén. A szerb falvakban mindenütt szerb zászlók lengenek, errefelé nincs annyi rendőr, hogy letépjék őket. Szegény emberek élnek itt, apáik, nagyapáik házai-Isin sKNAI smit *» isi *> sít» sí* fnl,-1 megterem. A férfiak a közeli nagyobb településekre járnak dolgozni, sljivovicával fogadják az ajtajukon kopogtatót, ráérősen beszélnek és nemigen politizál­nak.­­ Hiába kezdenéd elölről fiam, ha nincs hol újrakezdened. A szegénynek csak a tisztessége maradt - mondja az öreg, és újra tölt egy kupicával. - Ha horvát, ha szerb, akárhogy is nevezik, szomorú földön jártok... Nem hív be a szobába, az ajtó­félfának támaszkodva védi nyo­morúságát az idegen tekintettől. Az istállóban meg keservesen felbőg a tehén. A hóról,­­ az istállóról jut eszembe Szabó bácsi Maris­kájának, az utolsó oblinci magyar legfiatalabb lányának elbeszélése. Marika, aki már nem érti a ma­gyar szót és horvátnak vallja ma­gát az ura után, még a dédijétől hallotta: „Volt egyszer, nagyon régen egy kisfiú, aki az istállóban jászolban aludt. Egyik reggel, ahogy felébredt, elsírta magát. Faggatta az anyja, mi bajod kisfiam? S a csöppség elmesélte az álmát: nyár lesz, és esni fog a hó, a testvéreim megölik egymást, a föld és az ég pedig tűzbe vész." Marika még ennyit tett a történet­hez, és most esik a hó, a második szomszédom, a szerb pedig meg­mondta, ha visszajönnek, mind megölnek minket. - Még csak tavasz volna - próbáljuk vigasztalni, hiába. P­l ....^1 Az erők őrzik, már sokan elmenekül­tek. Esténként a hegyekből lehal­­latszik a lövöldözés, pokol­gépek robbantak a városban is. A varrónők, akik egy üzemben dolgoznak, mindig tudni vélik, kinek ment fel a férje a hegyek közé. A gyermekkori játszótársak pedig kerülik egymást, horvátok és szerbek rendszerint külön kocsmába járnak. De akadnak makacs kivételek is. A szülőföld egy és oszthatatlan. Az utca egyik végén szerb, a másikon horvát zászlót tűztek ki. Csupán a helyi második ligás focicsapat az, ami közös. Pakracban mintha megállt vol­na az élet, a völgybe zárt telepü­lésen mindenki vár, de hogy mire, senki nem mondja meg. A város szürke és barátságtalan. Estére jobbnak lát­juk, ha továbbállunk.­ ­ Folytatjuk! A POLGÁRHÁBORÚ ELŐÉRZETE Várakozások H­orvátországban a hadsereg bevonulásával normalizálódni látszik a helyzet. A Jugoszlávián áthaladó tranzitutak ismét járhatóak. Joszip Manolic horvát kormányfő és Ante Markovics szövetségi miniszterelnök csütörtöki vukovári egyeztető tárgyalását követően péntekre virradóra a néhány kilométerre lévő Borovo Szeloből újabb lövöldözésekről és robbantásokról kaptunk hírt. Sokkal kedvezőbb fejleményekről értesültünk Knin környékéről: a 10 napos teljes blokád után élelmet és gyógyszert vihettek a horvátok lakta Kijevo faluba. A települést katonai egységek vették körbe, így a napok óta ott várakozó teherautók áthaladhattak a szerbek állította barikádoknál Milan Babic knini polgármester, a krajinai szerb testület vezetője levelet küldött Franjo Tudjman horvát elnöknek, s a jugoszláv elnökség határozatára hivatkozva találkozót kér tőle. Tudjman, mim ismeretes, csütörtökön elutasította azt, hogy Babiccsal tárgyaljon, azt hangoztatva, hogy csak a szerbek törvényes képviselőivel, azaz a szerb kormánnyal hajlandó tárgyalni. A horvát legfelsőbb tanács tegnapi ülésén úgy foglalt állást, hogy a Jugoszláv Államelnökség Horvátországgal kapcsolatos határozata kompromisszumos jellegű, mégis reményt ad arra, hogy kibontakozzék a politikai rendezés. Belgrádban félbeszakadt a szövetségi parlament ülése, mert a horvát és a szlovén képviselők kivonulással fenyegetőzve tiltakoztak az ellen, hogy a szerb parlament jelöltjét akarják megválasztani a koszovói elnökségi tag tisztségére. A szabadkai belügyi szervek közleményben utasították el azt, hogy a vajdasági horvátok fenyegetett helyzetben lennének. A szabadkai belügyi közlemény szerint ilyesmiről szó sincs, mindössze három telefonfenyegetésről értestültek. Itt kell megjegyeznünk, hogy a szabadkai dómban történt pokolgépes merénylet elkövetőinek felderítésére hónapokkal ezelőtt megkezdett nyomozás eredményét máig nem közölték. Varga Iván

Next