Delta, 1980 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

TERMÉSZETTUDOMÁNYOS TECHNIKAI MAGAZIN KÉPES HÍRLAPJAI A genetikus védőpajzs Szergej Rumjancev, az orvostudományok doktora, a leningrádi oltóanyagkutató intézet tudományos kutatója úgy véli: túlbecsüljük számos fertőző betegség veszélyét. Már több mint egy évtizede kutatja az alkati-szervezeti immunitást, az élő szervezeteknek a fertőző betegségekkel szembeni vele született sebezhetetlenségét. Mindannyian tudjuk, hogy a fertőző betegségekben szenvedők sok más emberrel érintkeznek — ezek közül egyesek szintén megbetegszenek, mások egészségesek maradnak. Sok ember él a földön, akik nem tartanak olyan betegségektől, mint az influenza, a himlő, a vérhas vagy akár a járványos agyhártyagyulladás. Még akkor is, ha közeli kontaktusba kerülnek a betegekkel, maguk nem betegszenek meg. A nagy járványok idején is sokakat lekaszál a betegség, a fertőzés , mások ellenállónak bizonyulnak vele szemben. Ez utóbbiaknak különleges, öröklött genetikus védőpajzsuk van, amely vele született ellenállóképességet ad a fertőző betegségekkel szemben. Rendelkeznek-e más élőlények is ezzel a szerencsés tulajdonsággal? A mikrobiológusok és immunológusok megállapították, hogy az egerek, tengeri malacok, nyulak, juhok és majmok nagyon fogékonyak a lépfene iránt, a kutyák, macskák, sertések és patkányok viszont soha nem betegszenek meg lépfenében. A juhok többsége számára végzetes kimenetelű a lépfene, az algériai juhok viszont immunisak iránta. A leningrádi intézet kísérleti mikrobiológiai laboratóriumában behatóan tanulmányozták a különböző állatfajoknak a tífusszal, a tetanuszszal, a botulizmussal, gázgangrénával és a járványos agyhártyagyulladással szembeni sebezhetőségét. Egereket, nyulakat, tengeri malacokat, kutyákat, macskákat és majmokat fertőztek meg mesterségesen. Genetikus vizsgálati módszerekkel kimutatták, hogy a tífusz-kórokozókkal megfertőzött egerek egyik törzse megbetegedett, más törzsek képviselői viszont egészségesek maradtak. Behatóan tanulmányozták azt is, hogy miként hatnak a tífusz kórokozói az emberi vérre és a különböző állatok vérére. Kiderült, hogy a tengeri malac, a nyúl, a ló vagy az egér vörös vérsejtjeivel érintkezésbe kerülve, a kórokozók elpusztítják ezeket a sejteket. Az ember vérére azonban egészen más hatással vannak a tífusz kórokozói. Száz esetből csak tízben okoznak vörösvérsejt-roncsolódást a velük érintkezésbe kerülő tífuszbacilusok. Függetlenül a klímaviszonyoktól, az északon és délen lakó emberek vére hasonlóan reagál a fertőzésre. Az orvostudományi kutatás történetében először végrehajtott kísérletekből sok más érdekes iskiderült. Az ikrek vérének elemzése például hasonló eredménnyel járt: a mikrobák iránti fogékonyságuk, sebezhetőségük azonos volt. Világossá vált tehát, hogy a vérsejteknek a tífuszbacilusokkal szembeni ellenállóképessége öröklött. Kezdték megérteni azokat a genetikai vonatkozásokat, amelyek jellemzik a jelenséget. Régóta tudjuk már, hogy a malária kórokozója befurakodik a vörösvértestekbe és a hemoglobinnal „táplálkozik”. Miért támadja meg az elterjedt trópusi betegség jobbára az idegeneket és csak kisebb mértékben a trópusokon élőket, ott születetteket? A vizsgálatok kimutatták, hogy sok trópusi ember hemoglobin-molekulái eltérő szerkezetűek — ez a döntő tényező a malária elleni immunitásukban. Hasonlóan, ha a brucellózis kórokozója számára létfontosságú bizonyos állati szénhidrátok hiányoznak a szervezetből, ez alkati immunitást ad a fertőzéssel szemben. Az alkati immunitás az élő szervezetek evolúciója során alakult ki, védőpajzsot létrehozva a mikrobák támadásával szemben. Sajnos, vannak szervezetek, amelyek nem rendelkeznek ilyen vele született mikrobaellenes védelemmel és ezért nem is tudnak ellenállni a fertőzéseknek. Az alkati immunitást tanulmányozó szovjet kutatók olyan eljárás kifejlesztésén dolgoznak, amellyel felderíthető lenne, hogy ki rendelkezik megfelelő genetikus védőpajzzsal és kik védtelenek ilyen vagy olyan fertőzésekkel szemben. Az utóbbiak számára olyan célzott hatású szereket kell majd mesterségesen előállítani, amelyek létrehozzák a hiányzó védőpajzsot a szervezetnek a fertőző betegségekkel szembeni védelmére. Mezőgazdasági kistükör A KGST-országok mezőgazdasági traktorállománya elérte a három és félmilliót 1978-ban — 1950 óta az ötszörösére emelkedett. 1978-ban 820 ezer kombájn volt üzemben, négyszer több, mint 1950-ben. A szarvasmarha-állomány 1977 végén 148 milliót számlált, 80 százalékkal többet, mint 1950-ben. A sertésállomány a 2,6- szorosára, a juhállomány 58 százalékkal nőtt, a szárnyasállomány pedig megháromszorozódott. 1950-től 1977-ig a tejtermelés a 2,4-szeresére, a tojástermelés pedig a négy és félszeresére nőtt. A KGST-országok gabonatermelése az 1976—1977. évek átlagában 288,4 millió tonna volt, ez 2,2- szer több, mint az 1950— 1951 évek termése. 1977- ben a KGST-országok 28,3 millió tonna ásványi trágyát használtak fel, a 11-szeresét az 1950-es mennyiségnek. A GÖMBVILLÁMOK A NAPBÓL ÉRKEZNEK? A gömbvillámok, ezek a rejtélyes, még nem teljesen értett természeti jelenségek, feltehetően a Napból kivetett villamos töltésű részecskegömbök — állítja Szergej Vszekjatszkij szovjet csillagász. Feltevését a napszél, a Napból kiáramló villamos töltésű részecskeáram tanulmányozására alapozza. Ebben a napszélben olyan plazmacsomók is vannak, amelyek nem bomlanak szét, mert mágneses tér tartja össze őket. Az ilyen plazmaszerkezet a Föld légkörébe hatolva gömbvillámmá alakulhat át, a földmágneses tér erővonalai mentén haladva. Tiszta alumínium a Holdon Szovjet tudósoknak tiszta alumínium jelenlétét sikerült kimutatniuk a holdtalajban — felfedezésükről nemrégiben számoltak be a Szovjet Tudományos Akadémia közleményeinek hasábjain. A könynyűfém-részecskéket abban a mintában találták, amelyet a Luna-20 önműködő holdszonda hozott a Földre a Krízisek tengere és a Termékenység tengere közötti térségből. Az alumíniumrészecskék világosszürke színűek, kovácsolhatók, törésfelületük fényesen csillog. A Földön csaknem kizárólag vegyületek formájában fordul elő az alumínium. SÍSMINK Tökéletesen hőszigeteli az arcot nagy hidegben az új arcvédő álarc. A nyugatnémet sícsapat tagjai ilyen védőmaszkban versenyeznek majd az 1980-as téli olimpiai játékokon. A feltalálókat az készítette a síöltözék kiegészítésére, hogy az amerikai Lake Placid-ban, az olimpiai játékok színhelyén gyakran mínusz 35 fok alá süllyed a hőmérséklet.