Állami Főreáliskola, Déva, 1904
Az alkalmazkodásról. „Iparkodj látni ! Bekötött szemmel senki sem járhat egyenesen/' Eötvös J. dr. Természet ? — Végtelenség ! Ember? — A végtelenség egy kicsi porszemének paránya. S mi, bár lépten-nyomon érezzük semmiségünket, mégis megkísértjük méregetését a nagy mindenségnek, mely a természetet alkotja, s melynek méretei mérhetlenek. Természettudomány? — E világot alkotó anyagról szóló, rendszerbe foglalt helyes ismereteink összesége! De hiszen mit tudunk magáról az anyagról ? S hol van az idő, a mikor minden dologról a létező helyesismeretek tárházát kimerítjük? Hiszen még azt sem tudhatjuk bizonyosan, hogy eddigi kutatásainkban helyes nyomon jártunk-e ? Íme! A tudomány maga is végtelenség. Jól mondja Madách Keplerre tudni vágyó famulusának, midőn ez tőle az anyag- és szellemvilág titkainak magyarázatát kéri : „Sokat kívánsz! Paránya a világnak, hogy lássad át a nagyszerű egészet ? Ha súlyától nem dőlne össze kebled, s mind-mind ezt elérnéd: istenné leendnél. — Kevesbet óhajts, s tán elérheted.“ Módosítjuk is a tudomány fogalmát oly formán, hogy ezen csak helyes (vagy ez idő szerint helyesnek látszó), rendszerbe foglalt eddigi ismereteinket értjük, így irányítja tekintetét a biológus a mikroszkópon — s rövid idő alatt az ultra-mikroszkópon — keresztül a protoplazma parányi gömböcskéire, a chlorophylla, a sejtoszlás és szövetképződés jelenségeire, a vérsejtekre, stb., stb. A geológus iparkodik a föld szerét.