Állami főreáliskola, Déva, 1906
Olaszországi képek. Az ifjúság számára írta : Ballan Ernő, főreáliskolai tanár. Ilki szülőföldjétől valaha búcsút vett, aki otthonát valaha odahagyta, el tudja gondolni, hogy a távozás pillanatában mi foglalkoztatja inkább az ember lelkét: a régi kedves hajléktól való válás fájdalma-e, avagy a kívánság tudni és látni mindazt, amit az új környezet s a jövendő rejteget magában számunkra ? Akárhová is menjünk a faluból vagy városból, amelyhez gyermekkorunk emlékei fűződnek, mindig valami újat, szokatlant tapasztalunk, amit először talán meglepőnek találunk, amit azonban idők folyamán mégis természetesnek, helyesnek, sőt talán boldogulásunkra is föltétlenül szükségesnek ítélünk. De bármennyire is megszokjuk új környezetünket, bármennyire is beleéljük magunkat az új viszonyok közé, olykor-olykor mégis visszatér emlékezetünkbe a régi, elhagyott szülőföld, amelynek emléke annál kedvesebbé lesz előttünk, minél inkább elmosódnak annak körvonalai lelkünkben. De akárhová is vet bennünket a sors honunk határain belül, mégis mindenütt találunk valamit, ami szülőföldünkre emlékeztet. Hiszen hazánknak minden fiát oly szent kapcsok kötik össze, amelyeket mi magunk is érzünk ifjú korunktól egész életünk véghatáráig, s amely kapcsokat honszerető szívünk azonnal felismer, bárhová is lépjünk hazánk területén. És minden nép között különösen a magyart jellemzi ez az egész érzelmi és gondolatvilágot átható hazaszeretet. Éppen e miatt, amint honának határait átlépi, annyival inkább idegen a magyar, amennyivel ragaszkodóbb nem-