Diósgyőri Munkás, 1969. július-december (24. évfolyam, 26-51. szám)

1969-09-16 / 37. szám

1 Világ proletárjai egyesüljetek­­ eMUNKAS A DIÓSGYŐRI NAGYÜZEMEK DOLGOZÓINAK HETILAPJA XXIV. ÉVFOLYAM, 31. SZÁM ARA 50 FILLÉR 1969. SZEPTEMBER 1«. Job­bmit szeretik a gépgyárat, a szakmát Sikerrel zárultak az ifjú szakmunkások versenyei Mintegy ötven fiatal rész­vételével tartották meg szep­tember 9-én a vállalat ifjú szakmunkása, a szakma ifjú mestere és a Ki minek mes­tere? versenyek értékelő ün­nepségét a gépgyár műszaki házában. Az ünnepségen meg­jelent Tóth Béla, a városi KISZ-bizottság munkatársa, Kovács Zoltán termelési igaz­gató és Barócsi Béla, a szak­­szervezeti bizottság termelési felelőse. — Évek óta hagyomány már a vállalatnál a fiatalok szakmai versenye —mondot­ta bevezetőjében Begyik Já­nos, a nagyüzemi KISZ-bi­­zottság titkára, — komoly céllal és tartalommal. Előse­gíti a fiatalok szakmai fejlő­dését, és a versenyek módot adnak arra is, hogy bemutat­hassák, mit tudnak, mire ké­pesek. Hogy fiataljaink felismer­ték ennek a mozgalomnak a jelentőségét, bizonyítja az a tény, hogy évről évre nő a versenyre jelentkezők száma. Elérte tehát a célját, és ami lényeges, a tapasztalatok, ész­revételek állandó meghallga­tása nyomán sokat fejlődött. Ennek a versenynek úgyszól­ván nincs vesztese, mert ha valaki nem teljesíti felada­tát, a verseny feltételeit, nem részesül az anyagi és er­kölcsi elismerésekben, akkor is szerez olyan rutint és gya­korlatot, ami kizárólagosan a sajátja, tőle elvenni nem le­het. Tovább viheti és kell vinnie a mindennapi termelő­­munkába, oda, ahol maga, vagy brigádja számára hasz­nosítani tudja. Kovács Zoltán termelési igazgató értékelésében arról szólt, hogy az egész verseny­mozgalom, a versenydíjak bi­zonyítják a vállalatnál a fi­zikai munka becsületét. Az anyagi és az erkölcsi elismerés mellett azonban a nagy haszon a vállalat szem­pontjából ott van, hogy kö­zel 80 százalékban csökkent a fiatalok fluktuációja. Bizo­nyítja ezt, hogy az ifjúság — a sok kedvezmény segítségé­vel — kezdi megtalálni he­lyét a vállalatnál, jobban sze­reti szakmáját, s ehhez a verseny szelleme is nagyban hozzájárult. Az ifjú szak­munkások között — az üze­m F­oly­tatás a 3. oldalon.) A verseny értékelése után Kovács Zoltán termelési igaz­gató elvtárs kiosztja a díjakat. Fotó: Tószegi József a­ legszebb, a legmagasztosabb lett umanitás, ember­­baráti szeretet, anyai-apai sze­retet, gyermeki, roko­ni szeretet, szerelem, egészség... És még ki tudja meddig sorolhat­nánk a szavakat, me­lyek egy igazán embe­ri tettről, mozgalomról, a véradásról eszünkbe jutnak. Azt, hogy szí­vünk van, csak ritkán fedezzük fel ha meg­fájdul, vagy ha uram bocsá’, szerelmesek vagyunk —, de a ritka alkalmat is legtöbbször eltitkoljuk. A véradók többsége is így tesz. „A többiek is adnak vért, én sem akartam kimaradni” — mondják, amikor megkérdezzük: miért teszi? Igen, a huszadik század embe­re már szégyell szép érzelmeiről beszélni, de beszélnek helyette tet­tei. S ezek között a tettek között is a leg­szebb, a legmagaszto­­sabb, amikor testünk örökké áramló olaját, vérünket adjuk ember­társainkért. A Lenin Kohászati Művekben tegnap már izmos munkáskarok vénájából gyűlt a vér az edényekbe. Kohá­szatunk dolgozóira egé­szen biztos, hogy ez al­kalommal is épp oly büszkék lehetünk, mint eddig minden évben, s mint ahogy büszkék le­hetünk az élet más területén is. Hadd mondjuk ki, amit ők nem mondanak, csak esznek: szeretik em­bertársaikat. A fe­hérköpenyesek előtt so­rakozva az emberi élet nagy eseményeire gondolnak, a fogam­zásra, a születésre, a betegségre. E napokban, akik vért adnak, szívük sze­rint cselekednek, em­bertársaikon segítenek. H i Jó szakemberként visszavárjuk őket Elutaztak fiataljaink az NDK-ba Kipirult arcú fiatalembe­rekkel népesült be szeptem­ber 11-én, csütörtökön dél­után a Tiszai Pályaudvar. Az NDK-ba utazók idei első cso­portja nagy úti csomagokkal felszerelve töltötte utolsó ha­zai perceit az őket kikísérő hozzátartozóik társaságában. A búcsúzkodás a MÁV jó­voltából kissé hosszúra nyúlt, mer­t a korábbi megállapodás­sal ellentétben, a MÁV csak helyszíni anyagi ellenszolgál­tatás fejében volt hajlandó két külön kocsit biztosítani a két óra hat perces vonathoz, így a fiatalok kénytelenek voltak a fél 4-es vonattal el­utazni. A csoport vezetői elmon­dották, hogy a most kiutazók első csoportja — mintegy het­venen — főleg a Drezda mel­letti freitáli acélkombinátban helyezkednek el, míg a többi­ek Riesában állnak munká­ba. A Freitálba kerülők kö­zül többen ugyanolyan finom­hengerműben dolgozhatnak, mint amilyen napjainkban az LKM-ben épül. Így ezek a fiatalok megfelelően kiképez­ve térnek majd vissza és a kint tanultakat itthon hasz­nosíthatják. A fiatalok számára — az eddigi tapasztalatok alapján is — hasznos a 3 esztendős külföldi tartózkodás, mert anyagilag jobb helyzetbe ke­rülnek, értékes tapasztalato­kat szereznek, tökéletesen el­sajátíthatják a német nyelvet és egy kicsit odakint fel­ébred be­nü­k a nemes ér­telemben vett hazaszeretet idehaza nem ismert érzése. A vonat befutott. Búcsú­csók a­ hozzátartozóknak, itt­hon maradó szerelmeknek, s könnyes szemmel, de öröm­teli izgalomtól fűtött, re­ményteli szívvel intettek bú­csút a gyorsan tovasuhanó vonat ablakaiból a nagy útra indult fiataljaink ... Képünkön a 130 éves trinyeci vasmű kamarakórusa lát­ható. Madrigálokat adtak elő nagy sikerrel. Szereplésük­ről a 4. oldalon számolunk be. Lendületes, jó munkával elnyerhető a szocialista vállalat cím Jó gondolatok kezdeményezések az LKM szocialista brigádvezetőinek értekezletén Pénteken reggel több száz várakozó arc fordult az elnö­ki asztal felé, amikor Koszti Lajos, a Lenin Kohászati Mű­vek szakszervezeti bizottságá­nak titkára szólásra emelke­dett, hogy megnyissa a szo­cialista brigádvezetők válla­lati tanácskozását. Üdvözölte Tóth József elvtársat, az SZMT vezető titkárát, vala­mint az LKM vezérigazgató­ját, a társadalmi és tömeg­szervezetek, a Diósgyőri Gép­gyár képviselőit. Külön kö­szöntötte a megjelent szocia­lista brigádvezetőket, és is­mertette a tanácskozás prog­ramját. 1. A többség magáévá tette a feladatokat Ezután dr. Énekes Sándor vezérigazgató megkezdte vita­indító beszámolóját az év el­telt időszakában elért ered­ményekről s ismertette a jövő évi felkészüléssel kapcsolatos feladatokat, s ezen belül a szocialista brigádok munká­ját, a munkaverseny színvo­nalának továbbfejlesztésével és az üzemi demokrácia szé­lesítésével kapcsolatos felada­tokat. Elmondotta: — Az 1968-ban elért ered­ményeink azt bizonyítják, hogy dolgozóink megértették és magukévá tették azokat a feladatokat, melyeket egy év­vel ezelőtti tanácskozásunkon röviden elmondtam és kér­tem segítségüket a végrehaj­táshoz. A tanácskozáson részt vevő elvtársak is elmondták javaslataikat, véleményüket a szocialista munkaversennyel, konkrétan a szocialista bri­gádmozgalom fejlődésével kapcsolatban. Javaslatot tet­tek és a tanácskozás elfogad­ta, hogy 1970-ben, gyárunk 200 éves fennállásának ju­bileumát ünnepelve, pályáz­zuk meg a szocialista munka válalata címet. Egy évvel ez­előtti tan­cskozásunkon fel­vetették az elvtársak a fluk­tuáció és az anyagi ösztönzés problémáját. A munkaügyi igazgatóság a felvetést meg­vizsgálta és intézkedett, hogy a bérmegtakarításból szárma­zó pénzösszeget elsősorban az illetékes szocialista brigád tagjai ösztönzésére és többlet­­munkájuk anyagi elismeré­sére fordítsák. Gyárunk szak­­szervezeti bizottsága és igaz­gatósága elfogadta a múlt évi tanácskozásunkon felvetett azon javaslatot is, mely sür­gette egy autóbusz beszerzé­sét a szocialista brigádok ré­szére. Ez év végére kérésük teljesül. Eredmények és hibák Gyárunk igazgatóságának véleménye és az elvtársak ál­tal felvetett javaslatok a táv­lati fejlesztéssel és beruhá­zással kapcsolatban összhang­ban vannak. Előző tanácsko­zásunkon sikerült megismer­tetni a szocialista brigádokkal gazdasági-politikai felada­­tokat, melyek végrehajtása érdekében eredményesen munkálkodtak. Az év első fe­lében elért eredményeink nem rosszak. Vannak kimagasló eredmények. Vannak terüle­tek azonban, ahol nincs meg a kívánatos előrehaladás. (Például: nyersvastermelé­sünk az előző év­ekkel szem­ben nőtt, de a számítottnál a BEM miatt alacsonyabb, blokksorunk a tavalyihoz képest 10 000 t-val elmaradt, a nagykovácsműhelyben 7 000 tonnával, a bugasoron pedig 31 ezer­ tonnával termeltünk kevesebbet, mint az 1968-as év első fél évében.) Nagy évfordulók előtt A két tanácskozás közben eltelt időszak sok újabb prob­lémát vetett föl. Mai munka­­értekezletünkön ezeket kell megbeszélnünk. Meggyőződé­sem, hogy terveink teljesíté­séhez a hátralevő időben minden reális lehetőség adott, melyek kiaknázása lehetővé teszi azt is, hogy sikerrel ver­senyezzünk a jövőben a szo­cialista munka vállalata cím elnyeréséért. A jövő évi nagy jelentőségű évfordulókat ez­zel ünnepelhetjük a legjob­ban. Bízom abban, hogy fel­­szabadulásunk 25. évforduló­ja, Leninnek, a munkásosz­tály nagy vezére, gyárunk névadója születésének 100. évfordulója és gyárunk fenn­állásának 200. éves jubileu­mának méltó megünneplése már ez évben is újabb mun­kasikerekhez, a verseny fel­lendítésére, végső soron ter­veink teljesítésére ösztönzi majd a szocialista brigádo­kat, azon túl, gyárunk vala­mennyi dolgozóját. Mindannyian nagyon jól tudjuk és erről a múlt évi ta­nácskozásunkon is nagyon sok szó esett, hogy gyárunknak megnövekedett feladatokat kell és kellett teljesítenie a gazdasági mechanizmus re­formjának keretei között. A helyes gazdálkodás lényegé­ben három fő kérdésben fo­galmazható meg: 1. A tervezett nyereség el­érését a termelés fokozásával és szigorú anyagtakarékosság megvalósításával kell biztosí­tani. 2. A termelés fokozását el­sősorban a termelékenység állandó emelésével kell meg­valósítani. 3. A helyes eszköz- és kész­­letgazdálkodás optimális szin­ten tartása az új szabályozók miatt nagy jelentőségű a nye­reség képzésében. (Folytatás a 2. oldalon.) * * * Arra kérdés­­hogy mi tet­szik önöknek leg­jobban a mozga­lomban, azt vála­szolták: az össze­tartozás szelleme, a segítőkészség, a barátság, az élet­kedv, a fegye­lem, az őszinte­ség, az elvtár­­siasság és a ki­váló eredmé­nyek. Valóban ezek a szocialis­ta brigádmozga­lom legszebb kri­tériumai — mond­ta dr. Énekes elvtárs. *** Nagygyűlések a békemozgalom évfordulója alkalmaiból A húszesztendős magyar békemozgalom VII. kong­resszusát megelőzően több béke-nagygyűlés megrende­zését vette tervbe a Hazafias Népfront. Diósgyőrben teg­nap, szeptember 15-én a har­madik kerületi népfrontbi­zottság az Ady Endre Párt­­szervezet nagytermében ren­dezte meg nagygyűlését, ahol Bartha László, a Hazafias Népfront megyei bizottságá­nak munkatársa, a Magyar- Szovjet Baráti Társaság me­gyei titkára tartott előadást. Néhány nappal később, szeptember 18-án a jubileu­mi sorozat fontos állomása­ként 250 borsodi békeaktíva találkozik Miskolcon, ahol a két kongresszus közötti idő­szak mozgalmi munkájáról, helyi eredményeiről, tapasz­talatairól Németh Imre or­szággyűlési képviselő, a Ha­zafias Népfront m­­egyei bi­zottságának alelnöke számol be.­­ Mind a két rendezvényen az LKM és a DIGÉP béke­aktívái megfelelő létszámban képviseltették és képviseltee­tik magukat.

Next