Divatcsarnok, 1855 (3. évfolyam, 1-72. szám)

1855-06-30 / 36. szám

A CSIKÓS ÉS A PUSZTAI CSÁRDA. Minden művelt magyar örülni fog annak, ha hallja, hogy nemzete nevének, sajátságainak és szép hazájá­nak híre túl hatott az ország határain. Csakhogy aziránt sem lehet közönyös: váljon e hír helyes és alapos-e? vagyis az, a­mit nemzete s hazája tulajdonairól, sajátságairól túl a hatá­rokon írnak, a valóval egyez-e, vagy inkább — hogy rosz akaratról, kajánságról ne szóljak — nem bal fölfogásból, előítéle­tes elfogultságból, a körülmények nem ismeréséből, vagy félreér­téséből eredő ferde vázlat-e, mely aztán szükségkép nem érdemlett szeplőt vet nemzetünk egyik vagy másik jellemvonására ? Mondom, ilyek iránt nem lehet a magyar ember közönyös. S ne is adja Isten, hogy valaha az legyen! mert akkor kiveszendett belőle ősi jellemvonásainak egyike: a nemes büszkeség, mely­nek józan birtokában valamint elődei sok nagyot és szépet mível­­jenek, úgy a jelen és jövő kor nemzedékei is fognak mívelni két­ségtelenül. Mert nemzeteknél szinte, mint egyeseknél, a nemes ö­n­­érzet valamint leghatalmasb, úgy egyetlen rugója a polgári és emberi legszebb erények­ és cselekedeteknek. E szempontból tekintve tehát, nem mindegy, b­á­r­m­i­k­é­p ír­janak rólunk túl a határokon. DIVATCSARNOK, 36­­» — Német körutazó rajza szerint. — PEST, 1855.­­ JUNIUS 30.

Next