Dolgozó Nő, 1957 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1957-01-01 / 1. szám

AZ RNK DEMOKRATA N­ŐBI­ZOTT­SÁG­ÁN­AK FOLYÓIRATA XIII. BVF. I. SZ. 1957. JANUAR Alkotmányunk 83. szakasza kimondja: ..A Román Népköztársaságban a nőknek a gazdasági, politikai élet, az államélet és a kul­túrálét minden terén a férfiakkal egyenlő jo­guk van." VÁLASZT A NÉP Február harmadikén hazánk népe a szavazó urnák elé áll. Ezen a napost millió és millió dolgozó, férfi és ifjú­ asszony és leány küldi képviselőit a Nagy Nemzetgyűlésbe, az ország legfőbb ál­lamhatalmi szervébe, legfőbb törvényhozó testületébe A népnek ünnepélyes, történelmi cselekedete ez. Mert mindig nagyszerű és felemelő az, ha az ország gazdája akaratát nyilvá­nítja. És mit akar hazánk dolgozó népe? Azt, hogy a februári vá­lasztások eredményeként ismét leghűségesebb, legodaadóbb fiai és leg.áigai kerüljenek be a Nagy Nemzetgyűlésbe. Üzemek munkahő­­sei, a szántóföldek érdemes dolgozói, a tudomány és művészet mesterei, a társadalmi-politikai élet harcban edzett aktivistái, a román néppel testvériségben élő nemzeti kisebbségek k képviselői. Mindannyian a széles néptömegek törekvését kifejező Népi Demo­krácia Arcvonalának jelöltjeiként. Országépítő békevédő harcosok­ként, a nép törvényeinek alkotóiként. Ma ez természetes és magától értetődő számunkra. Ma azt mondjuk: a párt bölcs vezetésével érkeztünk el idáig .Ma már meg­dönthetetlen tény, hogy a nép esztendők óta ura és kovácsolnia saját sorsának. És ezért milyen óriási a különbség a mi választá­sunk és a régi rendszer választása között. Mit is jelentett a népnek a tőkések és földesurak választása? Semmi jót ! A nép csak a hú­sos fazékért tülekedő polgári pártok jelöltjeire adhatta le szavaza­tát. A választóknak „szabadságukban’" állott ezt vagy azt a bur­­zsoá pártot hatalomra juttatni. Hogy melyiket, az teljesen mindegy volt, mert ezek a pártok kivétel nélkül a népet kegyetlenül el­nyomók, kizsákmányolók érdekeit védték. A magát „szabadnak" kürtölő nyugati világban ma is ilyenek a választások. Az amerikai hírverő gépezet dicshimnuszokat zeng a kormányrúdnál egymást váltogató két pártra épült­­demokráciá­ról"’. Valójában mi haszna van az amerikai dolgozónak például abból, hogy a legutóbbi választásokon Ohio államban a munkás­nyúzó George H. Bender köztársaságpárti milliomos helyett Frank Launsche demokratapárti milliomost választották meg szenátornak, aki a New York Times című lap szerint, az üzletemberek bizalmá­val szemben a munkásszakszervezetek gyűlöletét vívta ki maga el­­len. A két párt akármelyikéből kerüljenek is ki a képviselők és sze­nátorok, a lényeg ugyanaz: a pénzeszsákok urai háborítatlanul tovább fosztogathatják a dolgozókat. Ez minden polgári ,,demokrá­cia'* valódi ábrázata. Beszédesen bizonyítja ezt az is, hogy a je­lenleg uralmon levő angol konzervatív párt képviselői közül több mint száz tőkés részvénytársasági igazgató, hatvan gazdag ügy­véd és nyolc nagybirtokos. Hazánk dolgozó népe örökre leszámolt az ilyenfajta polgári­­ demokráciával’s. A népi demokráciát választotta, azt a demokrá­ciát, amely a kizsákmányolás megszüntetését és a népnek az or­szág fölötti uralmát jelenti. Amikor a szavazók milliói február harmadikán megválasztják a Nagy Nemzetgyűlés tagjait, egyben ismét hitet tesznek pártunk politikája mellett. A dolgozó tömegek mélységesen bíznak a párt­ban, mert nap mint nap tapasztalják, hogy a párthatározatokban és kormányintézkedésekben a nép jólétéről való gondoskodás tük­röződik. Munkásokban, földművesekben, szellemi dolgozókbann nap­ról napra mélyebbé válik az a meggyőződés, hogy a párt legfőbb gondja a nép életszínvonalának szüntelen emelése, a bőségesebb élet megteremtése Asszonyok száz és százezrei hálával gondolnak a pártra mind­azért a szeretetért, támogatásért, amelyben népi hatalmunk az anyákat és gyermekeiket részesíti. Számokban ki sem fejezhető hány és hány anya szeme ragyog fel, ha arra gondol, hogy a párt egyengeti gyermekei útját a boldog, alkotó élet felé. Ez a gondoskodás teszi nagyjelentőségűvé a decemberi plenáris ülés határozatát, amely kimondja, hogy meg kell javítani a felhal­mozási alap és a lakosság fogyasztási alapja közötti arányt. Ez azt jelenti, hogy a nemzeti jövedelemből nagyobb részt fordítha­tunk a dolgozó nép anyagi és kulturális szükségleteinek kielégí­tésére. Ennek megfelelően a határozat intézkedik a bérezési rend­szer megjavításáról és a munkások keresetének növeléséről. A munkás-paraszt szövetség megszilárdítása, valamint a me­zőgazdasági termelés további fejlődésének érdekében a plenáris ülés indokoltnak tartotta, hogy 1957. január elsejétől kezdve szűn­jön meg a szövetkezeti-szocialista gazdaságok és az egyéni gaz­daságok kötelező beszolgáltatása a búzánál, rozsnál, kukoricánál, nannaforgónál és más szemes növénynél, burgonyánál, szénánál, valamint a tehén, és juhtejnél. A párthatározat egyben javasolja, hogy január elsejétől kezdődőleg a kollektív gazdaságok, a társu­lások és azok a dolgozó parasztok, akiknek egy hektárnál kisebb a mezőgazdasági területük és az állattenyésztés nem fő jövedelmi forrásuk, mentesüljenek a kötelező húsbeszolgáltatás alól. A választásra készülő ország örömmel értesült az új esztendő küszöbén hozott párthatározatról. A dolgozók tudják, hogy a hatá­rozatot követő intézkedések az életkörülmények fokozatos javulá­sát eredményezik majd. Éppen azért a választók azt várják képvi­selőiktől, hogy a párt politikájának valóra váltásáért vessék latba minden erejüket. Legyenek szüntelenül a tömegek között. Lelkiis­meretesen tanulmányozzák a helyszínen választóik problémáit és nyújtsanak segítő kezet a dolgozóknak a nehézségek megoldásában és a jogos panaszok orvoslásában. Február 3. ünnep. De legyen egyben az újabb győzelmek felé lendülés harci napja is ! Anyák, asszonyok, leányok, szavazzatok bizalommal a Népi De­mokrácia Arcvonalának jelöltjeire! A ti jelöltjeitek ők: a szocializ­­mus és béke jelöltjei! A ti szavatokat, a ti akaratotokat képviselik majd a törvényhozás házában. !

Next