Dolgozó Nő, 1958 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

A KIBÉDI PÉLDA Kibéden, Erdőszentgyörgy rajon egyik falujában érdeklődtük meg, hogyan szervezik, hogyan készítik elő a nyárra a napközi otthon meg­nyitását. Kibéden a szülők gyermekeikért havonta 5 lejt fizetnek és ezenkívül összeadnak élelmet, ki mit tud, ki­nek miből telik: krumplit, zöldsé­get, tojást stb. A pionírok az is­kolakertben szorgalmasan dolgoz­nak a kicsi napközisek bőségesebb ellátása érdekében. Példamutató a kibédi nőbizottság gondoskodása. Már a tél folyamán igyekeznek megteremteni a pénz­alapot a nyári napközi fenntartásá­ra. Anyák, asszonyok, a társas gaz­daság tagjai és egyénileg gazdál­kodók összefognak, teadélutánokat rendeznek, melynek jövedelmét CEC könyvben gyűjtik, hogy majd a napközi otthon működése idején, vagyis április 1-től november 1-ig, amikor a gyermekek részére vásá­rolni kell, legyen miből. A múlt nyáron 5000 lejük volt, ebből 800 lej még mindig megvan. Télen to­vább gyarapították ezt az összeget. Hogyan szervezik meg a teadél­utánokat ? Bitay Klára óvoda­igaz­gatónak nagy segítséget ad a nő­bizottság. Kosárral a kézben né­hány asszony elindul gyűjteni. A kibédi ember nagy adakozó. Liszt­tel, tojással telik meg a kosár. Sok kicsi sokra megy. Még a pénzzel sem fukarkodnak, egy-két lejekből összegyűl az összeg, amelyből cuk­rot és rumot vásárolnak. Mert ez föltétlenül kell a teához. A tea mel­lé finom kalács készül. Az asszo­nyok nem idegenkednek ettől a munkától sem. Dósa Mártonná, Dó­sa Dávidné, Sütő Jánosné, Farkas Sándorné, Dósa Györgyné, Domo­kos Józsefné, Szilveszter Györgyné, Nemes Béláné, Seprődi Józsefné és még sokan mások szorgoskodnak a kalácssütésnél. Barlabás Mária 60 éves nyugdíjas tanítónő tortát süt, ez már így szokás. Vasárnap délután aztán össze­gyűlnek a kibédiek az óvoda szo­báiban. Teáznak (2 lejért kalác­­csal), beszélgetnek. Szórakozásuk­ról a fiatal igazgató-tanító, Rátz Károly vezetésével a tantestület ze­nekara gondoskodik. A néptanács vezetősége. Nemes Béla elnök mindenben támogatja a napközi otthont, önadóból még egy termet építettek az óvodának, ezen­kívül 80 darab kiságyat készítettek a napközisek számára. Adódjék épületjavítás, fabeszerzés vagy bár­­milyen nehézség, a néptanács kész­ségesen nyújt segítő kezet. Az 50- 60 kisgyermek ellátásának gondját együtt viseli a tantestület, a nő­bizottság, a néptanács s mindenben segítséget nyújt Bitay Károlyné, a pártalapszervezet titkára. A kibédi példa követésre méló. Jó lenne, ha a falusi nőbizottságok tanulnának belőle s már a télen gondoskodnának a nyáron olyan fontos napközi otthonok alapjainak megteremtéséről. J.­­. hiszem, nem szükséges. A javaslatok­nak ez a kis csokra is meggyőz ben­nünket arról, hogy megnövekedett és továbbra is növekedőben van a nők közösségi érdeklődése, felelősségér­zete. Í’jjászületik a nőmozgalom s az az érzésem, hogyha majd e szép szer­vezkedés országos értékelésére sor ke­rül, egybehangzóan állapíthatjuk meg: Nagy alkotó erők szabadultak fel és kerültek be az országépítés véráramába. T —* — JAVASLAT-CSOKOR Újjászületik a hazai nőmozgalom. Asszonyok és leányok százezreit ak­tivizáló szervezet van alakulóban. Most zajlanak a küldött­választások a községi, városi, rajoni albizottsá­goknak, a mozgalom helyi vezérka­rainak megválasztása. Gyűlések, meg­beszélések ezreit tartják falvakon és városokban, ahol a nők amellett, hogy bizalmat szavaznak jelöltjeik­nek, mindjárt segítségükre is siet­nek : őszintén feltárják kérdéseiket, panaszaikat, hogy vezetőik tudjanak róluk, s a reális valóság és adottsá­gok alapos ismeretével felvértezve kezdhessék munkájukat. A felszóla­lók valahogy így kerekítik ki mon­danivalóikat: ..Kedves elvtársnők! Bízunk abban, hogy a mi képvise­lőnk megállja majd a helyét, tevé­keny és kitartó, ismeri életünket, de azért nem árt, ha újra emlékezeté­be idézzük ezt, meg azt a kérdésün­ket. Mert nálunk például az a hely­zet, hogy...“ (s itt következik az orvoslandó dolgok felsorolása). Eze­ken úgy lehetne segíteni, ha“... S aztán jön a javaslat, minden gazda­gondból fogant felszólalás sava-borsa. Zajlanak a gyűlések és gyűlnek a javaslatok. Százszámra kerülnek be­le a jegyzőkönyvekbe. A minap Hisnyad tartományban jártam és ösz­­szegyűjtöttem belőlük egy csokorra­­valót. Figyeljék csak! — A vajdahunyadi kombinátban — abból kiindulva, hogy a nőknek minél több lehetőséget kellene bizto­sítani, hogy munkát vállalhassanak — helyesnek tartanák, ha a kereske­delmi hálózatban és a különböző üzemi kantinok adminisztrátori poszt­jára főleg nőket alkalmaznának.­­ Ugyancsak Vajdahunyadon ke­rült szóba az új napközi otthonok és bölcsődék létesítésének a kérdése is. Köztudomású, hogy a napról napra bővülő kombinát dolgozói számára új város épült. Az ott lakó asszonyok azt javasolták, hogy a bölcsődéket és napközi otthonokat a lakáshoz közel, a város egyes kerületeiben létesítsék. Megkönnyíthetnék ezzel a gyermekek elhelyezését. A Burzsuk faluban a jobb és szervezettebb szövetkezeti ellátást szorgalmazták az asszonyok. Javasol­ták, hogy a tartományi szövetkezeti központ végezze körültekintőbben munkáját és ne küldjön télen nyári és nyáron téli holmit a szövetkezet­be. Ugyancsak járásukban tették szóvá a szerződéseket kötő szervek hanyagságát is. Nagy mennyiségű ká­posztára kötöttek szerződést a falu­ban. A burzsukiak a káposztát meg­termesztették, most azonban senki sem szállítja el. Azt mondják —­­ jogosan —, ha tudták volna, hogy ez lesz a vége, nem káposztát, hanem más, kapósabb zöldségfélét ültettek volna. Petrozsényben és a többi zsilvöl­­gyi bányatelepen bizonyos fokú női munkaerőfelesleg mutatkozik. A pet­­rozsényi nők gyűlésén most felvető­dött ez a kérdés és a vita során nagy jelentőségű javaslat született: léte­sítsenek a városban szövőgyárat, amely a dolgozni akaró asszonyokat és leányokat foglalkoztathatná. Folytassam még a felsorolást ? Azt EGY ÜZEMI NŐBIZOTTSÁG ÉLETÉBŐL A váradi Solidaritatea-gyár nem tartozik az ország legnagyobb ci­pőipari üzemei közé. Büchler Er­zsébet, az üzemi nőbizottság tagja hangjában némi irigységgel említi a Herbák-gyár kórházát, mosodá­ját. Azért itt is vannak eredmé­nyek, tennivalók, a nőbizottság nemrég választott 45 tagú kollek­tíváját sok minden foglalkoztatja.­­ Minden munkacsoportnak van választott felelőse. Jelenleg legége­tőbb problémánk az iskolán kívüli gyermekek foglalkoztatása. A szü­lők anyagi hozzájárulásával tanító­nőt szerződtettünk, azonban sem ennek az iskolai előkészítőnek, sem a bölcsődének nincs megoldva a helyiség kérdése — tájékoztat Büchler Erzsébet. Annál nagyobb büszkeséggel vezet el a „rendes óraszámú óvodába“, vagyis a nap­közibe, ahol a 3—6 év közötti ap­róságok játszanak és tanulnak Dal­­los Angéla igazgató és más peda­gógusok vezetésével. Ezt az épü­letet a múlt évben kibővítették, meg­újították, s most minden kívánalom­nak megfelel. A nőbizottsági tagok gondoskodása erre is kiterjed. Ér­demes megnézni a napközi élés­kamráját, amellyel Csegő Erzsébet törődik : van itt minden, akár egy jól felszerelt élelmiszerboltban. A bizottság azonban nemcsak az intézményekkel foglalkozik, részt vesz az anyák gondjában, ö­­römében, bánatában, érdeklődik a gyermekek iskolai előmenetele iránt. Legutóbb például megtudták, hogy a gyárban dolgozó asszonyok egyi­kének gyermeke ismételten megbu­kott. Egyik nőbizottsági tag felke­reste az anyát, s szóvátette gyer­meke helyzetét. Kiderült, hogy ko­rántsem oly egyszerű kérdésről van szó, a gyermeknek agydagana­ta van, s ezért kíméletre szorul. Lé­péseket tettek, hogy orvosi keze­lésben részesüljön. Az egészségügyi problémák, a nők családi életének és munkakö­rülményeinek sajátos kérdései ál­landóan foglalkoztatják a nőbizott­­ság tagjait. Tudják, hogy a női munka termelékenysége szoros kap­csolatban áll a nőkről való gon­doskodással, életfeltételeik meg­könnyítésével. Ezzel kapcsolatban több érdekes javaslatot is tettek, így például a gyárban dolgozó asz­­szonyok vacsora problémájának megoldására indítványozták, hogy létesítsenek népi vendéglőt, ahon­nan olcsó kantin árban kész va­csorát vihetnek haza. Erre a célra felhasználhatnák az élelmezési vál­lalat valamelyik kevésbé igénybe­vett vendéglőjét. A vacsoravendég­lő ügye még nem intéződött el, de egy Alimentara üzletet már felál­lítottak a gyár közelében. A női munka megkönnyítésének problémájáról Mamenyák Gusztáv főmérnök kijelentette, hogy szoro­san összefügg az épülő új gyári részleggel.­­ Több évre beütemezett terv szerint teljesen modern gyár épül korszerű fűtéssel, világítással. Az egy emberre eső munkaterület meg­nő, a nehéz fizikai munkát felszá­moljuk, a női egészség követelmé­nyeit az eddiginél fokozottabban vesszük igénybe — mondotta a fő­mérnök. (—a —n) N É P E G Y E T E M — Tudja, Sípos elvtársnő — újsá­golta lelkesen a népegyetem egyik hallgatója —, már vitatkoztam is tizediket fiammal. Mondta is a gyer­mek : látszik, jól megértette édes­anyám az előadást. Sípos elvtársnő, a kolozsvári nőbi­­zottság felelőse megelégedettem hall­gatta ezt a bejelentést. Hogyne lenne megelégedett, amikor az előadások után rendszerint mindig bejön hozzá egy-két asszony s megkérdezi: — A szomszédasszonyom is szeret­ne jönni az előadásokra, elhozha­tom ? — Persze — válaszol ilyenkor Si­pos elvtársnő örömmel, hiszen ez a kérdés a kezdeményezés életképessé­­gét, sikerét igazolja. Kérdezzük meg tőle, hogy mi is az a népegyetem, milyen előadásokra járnak olyan szívesen az asszonyok. — A népegyetemen havonta két­szer tartunk ismeretterjesztő előadá­sokat — magyarázza s előveszi az előadások programját —, sokat tör­jük a fejünket, amíg összeállítottuk a programot, mindenből szerettünk volna adni egy kicsit. Előadást tar­tunk az emberi társadalom kezdetei­ről, a Spartacus-féle rabszolgaláza­dásról, a reneszánszról, a nagy föld­rajzi felfedezésekről, a gyarmatosítás kezdeteiről, a francia forradalomról, a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom jelentőségéről, a Föld keletke­zéséről, a hegyek, tengerek kialaku­lásáról, az antik kelet civilizációjá­ról. Nagyon szeretik az asszonyok az előadásokat. Minden hallgatónak fényképes igazolványt adunk. — Kik tartják az előadásokat — kérdezzük. — Az előadásokat a Tudomány­­terjesztő Társaság munkatársai tart­ják. A románnyelvű előadásokat min­dig rendesen meg is tartották, a ma­gyar nyelvű előadásokra nem mindig biztosítottak előállót. Most aztán megbeszéltük a Bolyai Egyetem nő­bizottságával, hogy ők kérjék meg az előadókat. Reméljük, így nem lesz­nek nehézségeink. A kolozsvári nőbizottság megtalál­ta az asszonyok nevelésének egyik módszerét. Követésre méltó kezde­ményezés. Dicséret illeti érte a ko­lozsvári nőbizottságot. K. E.

Next