Dunántúl, 1913. december (3. évfolyam, 278-300. szám)
1913-12-02 / 278. szám
. 2. oldal: tudják az illető körök, hogy mit ér egy ország, mint maguk azon ország polgárai. De nem is beszélve a sajtóról, amely hónapok óta panaszkodik rossz financiáink miatt, nem is beszélve a különböző gazdasági faktorokról, amelyeknek panaszai pedig elég hangosak; itt vannak maguk a delegátus urak úgy az osztrákok, mint a magyarok, akik csaknem kivétel nélkül mind a legsötétebb színben festik gazdasági és financiális viszonyainkat. Hogy a miniszterelnök úrépen engem akar kipécézni és az én panaszaimat tartja legveszedelmesebbeknek, ez bár rám nézve igen hízelgő, mégis kénytelen vagyok azt azzal a megjegyzéssel visszautasítani, hogy nem az én nyilakozataimból szerez tudomást Franciaország a mi financiális állapotainkról, mert hisz azokról már teljes mértékben informálva volt. Pénzügyeinknek rossz híre egészen más okokra vezetendő vissza és pedig olyanokra, amelyeknek előidézői épen a kormány és pártja. Mert semmi sem rontja jobban az ország hitelét mint az, ha fundált kölcsönök helyett éveken át mindig fokozottabb mértékben kincstári jegyekkel operál, amelyeket lejáratkor nem tud kifizetni másként mint úgy, hogy újabb ilyen természetű levegő adósságokat csinál. De rontja az ország hitelét az is, ha evidens módon gazdasági erőviszonyain túl, aránytalanul fegyverkezik, végül leginkább aláássa az ország hitelét, ha kormányférfiak panamáznak és ezért a kormány pártja még tapsol is nekik. Az elnök itt félbeszakította a szónokot és kijelentette, hogy Károlyi már messze túlment a személyes megtámadtatás címének határán. Károlyi Mihály gróf utal a rendkívüli esetre és kijelenti, hogyha érdemben nem válaszolhat, inkább abbahagyja felszólalását. Hogy a panama szót említette, az nem ok arra, hogy tőle a szót megvonják. (Leül.) Apponyi Albert gróf úgy tartja, hogyha egyszer a delegáció megadta a jogot a szólásra, akkor Károlyi gróf mindazt kifejtheti, amit személyes megtámadása viszszautasítására szükségesnek tart. A delegáció méltóságával nem férne össze, ha e jogot visszavonná, noha Károlyi gróf nem lépte túl a korlátokat. Csodálatos, a panama szó említése olyan, mintha egy villanygombot érintenének meg, mihelyt említik, azonnal jön a szómegvonás. Az elnök kijelenti, hogy az ügyrenden túlmenő jogokat nem adhat. Felolvastatja a szakaszt, amely szerint a belkormányzat ügyei a delegációban nem tárgyalhatók. Törvénysértésre nem hajlandó példát szolgáltatni. Tisza István gróf kijelenti, hogy a bizottság kivételes engedélyt adott és e címen nem lehet hosszú financpolitikai értekezéseket tartani. Károlyi végtelenül durva módon szokta őt támadni. Absolute nem érintette Károlyinak egyéni jellemét és hazafiságát, csak a pénzügyi ismeretek terén gyakorolt vele szemben szigorú kritikát, melyet a közélet férfiai kötelesek egymástól eltűrni. A dolog érdemére vonatkozólag megjegyezte, hogy Károlyi a francia tőke eljárását jogosnak mondotta, pedig sehol a világon nincs példa arra, hogy egy nagy számi politikai párt vezére a külföld előtt hazájáról iegy nyilatkozzék. Gróf Apponyi Albert: Konstatálja, hogy amíg Károlyinak nem engedték meg, hogy védelmét előadhassa, addig a miniszterelnök per longum et latum nyilatkozhatott. (Ellentmondások a munkapártban.) Élénken emlékeztet ez a Faust ama jelenetére, ahol Mefisto azt mondja Faustnak: „Haut nur zu, Herr Doctor, ich pariere.“ Az elnök a munkapárt Mefistója. A munkapárt csak támadjon ,az elnök majd gondoskodik a védelemről. Az elnök: Megállapítja, hogy a miniszterelnök csak szűk keretben nyilatkozott. Gróf Károlyi Mihály: Úgy látom, nem akarják megengedni, hogy válaszolhassak a miniszterelnök támadására. Ezért hát csak annyit jelentek ki, hogy majd más alkalommal adom meg a választ. Az elnök: A bizottsági tag úrnak nincs joga feltételezni, hogy én nem engedem meg beszélni, ha a kellő korlátok között maradna. Gróf Andrássy Gyula. Nem az imént lefolyt szomorú incidensről akar megemlékezni, mert nyilvánvaló, hogy az ellenzék itt is ugyanabban a helyzetben van, mint Budapesten a képviselőházban és szemben találja magával a kormány és a munkapárt szolgálatában álló elnöki hatalmat. Ez nagyon meg fogja magát boszélni — mondja Andrássy emelt hangon — itt a delegációban is. (Mozgás a munkapárton.) Szóvá teszi a kormány magatartását a múltkori plenáris üléssel szemben. Technikai obstrukciót rendeztek egy fontos kérdésben összehívott teljes ülés ellen. Az elnök megszegte a delegációs ügyrend 51. és 52. szakaszát, amely szerint a delegátusoknak az ülésszak tartama alatt nem szabad eltávozniuk két napnál hosszabb időre. Nem is azért mentek el, mert sürgős dolguk volt, hanem azért, mert egyszerűen összebeszéltek az ellenzék ellen. Az elnök tudta ezt, nekem magamnak mondotta, hogy kár felutazni Bécsbe, mert a munkapárt nem megy fel és az ülést nem fogják megtarthatni. Nyilvánvaló tehát, hogy előre megbeszélt módon megobstruálta a munkapárt az ülést. Milyen joggal háborodik fel tehát a képviselőházban a munkapárt a technikai obstrukció ellen, ha maga ilyen brutális példát ad az obstruálásra. De hát ezen nincs mit csodálkozni ott, ahol egyik jogsértés a másikat vonja maga után. Ez már természete a jogsértéseknek. A miniszterelnök átülteti a delegációba a szenvedélyt, amely a képviselőházban dúl. Már a múltkor mondotta az albizottságban, hogy nem akarja idehozni azt a szenvedélyt és erre, úgy látszik, a miniszterelnök kényszeríteni akarja. Az a testület, melynek kisebbsége az elnökség teljes pártatlanságában nem bízik, nagy beteg. Okos volt-e még bevonni a közös minisztereket is ebbe az ügybe, amennyiben úgy látja, hogy ők is tudták előre, hogy itt egy stikli lesz, hogy hiába utaznak fel az ellenzéki delegátusok, mert kötelességét a többség teljesíteni nem fogja és így itt határozatokat hozni nem lehet. Megköszönhetik a közös miniszterek a magyar miniszterelnöknek azt a szívességet, hogy abba a harcba, abba az ódiumba, melyben ő benne van, bele akarja vonni társait is. Az ügyrendet megsérti azért, hogy ilyen abszolút parancsokat végrehajtson, ez rámutat arra a nagy betegségre, amelyben a magyar parlamentarizmus szenved. Megengedi, hogy súlyos pénzbüntetésekkel, amelyek egyenesen azt célozzák, hogy a képviselők anyagi érdekeik szempontjából meghajoljanak bizonyos parancsok előtt, hogy nyers erővel, pisztollyal, karddal el lehet érni azt, hogy az ellenzék csendben legyen, de minél nagyobb a csend, minél inkább visszaszorítják a szenvedély kitörését, annál mélyebb lesz a gyűlölet, a bosszúvágy és ezt meg fogja érezni az egész monarchia, meg fogják érezni mindazok a nagy érdekek, amelyeket együtt kívánnak védeni. Könnyelmű cselekedet ide behozni a kniffeket, mikor az ellenzék ezt nem tette. Ne folytassák ezt a rendszert, mert meg fogják keserülni az ország legnagyobb érdekei. (Helyeslés és taps a középen.) Konstatálja, hogy az elnök összejátszva a munkapárttal, megszökött a tárgyalás elől, bár az ellenzék az eddigi tárgyalásokban minden oldalról elismert tökéletes objektivitással vett részt. Khuen-Héderváry Károly gróf, Andrássy Gyula gróf többek közt azt jelentette ki, hogy feltételezi, hogy úgy a többség, mint az elnök parancsszóra cselekedtek akkor, mikor a többséghez tartozó delegátusok nem jelentek a múltkor összehívott delegációs ülésen. A többség tagjai egymás között igenis megbeszélték azt, hogy nem fognak megjelenni és ezt az elnöknek be is jelentették, ezzel tartozik az elnökségnek, mert a többséghez tartozó delegátusok iniciálták ezt a dolgot, mégpedig először azért, mert nem tartják kompetensnek a delegációt arra, hogy ebben a kérdésben határozzon, másodszor, mert volt alkalom rá ezt a kérdést a parlamentben szóvá hozni és harmadszor azért is, mert ha ez a kérdés itt megbeszélés tárgyává akar tétetni, igen könnyen lett volna módjában a kisebbségnek azt az elnökséggel megbeszélni. Amint az megtörtént a mai ülésre vonatkozólag is, bizonyára már előbb megtörtént volna, hogy a kisebbség érdekében egy külön gyűlés hivassák össze, de akkor, amikor ez nem akadályozta volna a többséget abban, hogy teljesítse kötelességét a parlament ülésében, amely akkor egybe volt híva. Láng Lajos báró elnök nem kíván az elnöki székből hosszabb polémiát folytatni, de röviden válaszolni kíván az elnökséget ért direkt megtámadtatásra. Akik először voltak távol, nem a többség tagjai voltak, hanem az ellenzék maradt el a delegáció megalakulásánál. Hadik János gróf: De azzal nem akadályoztuk meg az alakulást. Apponyi Albert gróf: Ami azt a tényt illeti, hogy a bizottsági tagoknak a többséghez, legalább a képviselőházi többséghez tartozó része tervszerüleg hiúsította meg az ülés megtartását, ebben a tekintetben minden további bizonyítgatástól és kombinációtól felmenti őt Khuen Héderváry gróf felszólalása, aki csak az ellen tiltakozott, hogy az összebeszélés parancsszóra történt volna, de maga megállapította, hogy igenis összebeszélés történt, aminek folytán az ülés meghiúsítása céljából a képviselőházi többséghez tartozó tagok nem jöttek el az ülésre. Kiemeli, hogy a képviselőházi tagok tették ezt, mert a főrendiház delegátusoknak legalább egy része erről az egész konspirációról nem tudott. Konstatálja tehát, hogy a többség tudatosan összebeszél abból a célból, hogy nyolc delegátusnak az ügyrendben adott joga kijátszassák. Az elnök ezzel szemben hivatkozik előzékenységére, hogy ezt az ülést maga hívta össze, hogy Sérelmeinket itt letárgyalhassuk. Nem kérünk előzékenységet, csak jogaink tiszteletben tartását. Nem is lehet összehasonlítani azt az esetet, midőn valaki családi ügyei vagy egészségi állapota miatt nem jön el egy ülésre azzal az esettel, amidőn a többség tagjai tervszerűen összebeszélnek a célból, hogy az ülés megtartását meghiúsítsák. Az ellenzék tagjai közül Y Windischgraetz herceg jelen volt a megnyitási ünnepen. Minden testület tanácskozási rendjében a korlátozások strikte magyarázandók. Ha a tanácskozási rendre nézve nincs megállapítás, ez annyit jelent, hogy tanácskozni lehet a határozathozatalra nézve kikötött szám jelen nemlétében is, mert az ügyrend nem mond semmit a tanácskozási képességről, csak a határozathozatalról szól. Az analógia a képviselőház szabályaival épen mellettünk bizonyít. Ha nem folynék a dolog természetéből, hogy külön meg kell állapítani a határozatképességhez és külön a tanácskozáshoz szükséges számot, ha egyik megállapítás a másikat magában foglalná, akkor a képviselőház házszabályai sem tartalmaznának ilyen kettős megállapítást. Konstatálja azon igen becses bevallás alapján, melyet gróf Khuen-Héderváry tett, hogy a többség a kisebbség világos jogai kijátszására összebeszélt, konstatálja, hogy az elnöknek erről tudomása volt és hogy az elnök ezt a dolgot — hogy úgy mondja — a személyes szívesség szempontjából fogta fel. Nem akarja kétségbe vonni, hogy jószándékkal figyelmeztette erre az ellenzéket, de nem az elnöki jogi kötelességek szempontjából fogta ezt fel. DUNÁNTÚL Kedd, December 2.