Dunántúl, 1915. december (5. évfolyam, 278-302. szám)
1915-12-01 / 278. szám
Szerda. December 1. ____________„DUNÁNTÚL“___________2 történt volna, leszereltünk volna becsülettel. Most meg fogunk halni becsülettel. Ez se sokat segít mirajtunk___ — Igaz, hogy nem volt muníciójuk? — Dehogyse volt! Amennyi kellett. Csak az élelemmel volt baj. Mert nálunk kevés a vasút és kevés a ló. Alig lehetett kenyeret hozni a visszahúzódó hadseregnek. — Kit tesznek felelőssé mindezért? • — Mindenkit és senkit. Van, aki Pasicsot átkozza. Van aki Péter királyt. A nép az Obrenovicsokról beszél, a végzetről, amely a Karagyorgyevics családot éri a gyilkosság miatt. Néha magam is azt hiszem, hogy így van. De mit tudom én. Én csak annyit tudok, hogy Szerbia elveszett. Szerbia haldoklik. Nem tudom, a békekötés után lesz-e jogom fölvenni még egyszer ezt a ruhát! — Micsoda ön a polgári életben? — Nekem nincs polgári életem. Aktív katona vagyok. Ha megszűnik a szerb hadsereg, elmehetek zsákot hordani Szalonikiba. Oda, ahol az angol kihizlalt katonák kiszálltak. Talán az otthagyott utazóládákat fogom hurcolni. És az angol hajósok kinevetnek, mert nem fogom érteni uj mesterségemet... — Vagy hazamegyek parasztnak. Sokan elvesztek közülünk, szükség lesz dolgos emberre... Vagy... Ennél a szónál kigyuladt a szeme. — Vagy talán mégis megmaradunk. Ha van igazság az égben, megmaradunk és akkor___ Nem hagytam befejezni a mondatot, hanem közbevetettem: — Az ég ma senkivel sem tesz csodát! A főhadnagynak ezután nem tudtam több szavát venni._______________________ A zsir árának maximálása. A m. kir. minisztérium a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott 1912. LXIII. törvénycikket és a hadi szolgáltasokról szóló 1912.LXVIII. törvénycikket kiegészítő 1914:L. t.-c. 1 §-a alapján a következőket rendeli: 1. §. Mindennemű disznózsírért (Olvasztott disznózsírért, hájért és egyéb olvasztatlan nyers disznó zsírért), valamint a friss nyers szalonnáért e cikkek termelőjével való forgalomban követelhető legmagasabb ár a magyar szent korona országainak egész területére nézve métermázsánskinfi (100 kg.) tiszta súlyra 1915. évi december hó 16. napjától 1916. évi január hó 15. napjáig bezárólag: az olvasztott disznózsír tekintetében 700 koronában; a háj és nyers olvasztatlan nyers disznózsír tekintetében 660 koronában; a friss nyers szalonna tekintetében 620 koronában, az 1916. évi február hó 16. napjától február hó 15. napjáig bezárólag; az olvasztott disznózsír tekintetében 650 korona; a háj és nyers olvasztatlan nyers disznózsír tekintetében 610 korona; a friss nyers szalonna tekintetében 590 koronában; az 1916. évi február hó 16. napjától március hó 15. napjáig; az Olvasztott disznózsir tekintetében 600 koronában; a háj és nyers olvasztatlan nyers disznózsir tekintetében 560 koronában; a friss nyers szalonna tekintetében 540 koronában; az 1916. évi március hó 16. napja utáni időben; az olvasztott disznózsír tekintetében 550 koronában; a haj és nyers olvasztatlan nyers disz■Wzsir tekintetében 510 koronában; a friss nyers szalonna tekintetében 40 koronában állapittatik meg. 2. §. A friss sertéshúsnak egy szalonnának mint szalonna nélkül félsertésenkénti (fejjel és lábbal számított) legmagasabb árát a 6. §-ban megjelölt hatóságok az 5. §-nak megfelelően és az 1. §-ban megállapított alapárak figyelembevételével állapítják meg. Ugyanezen hatóságok s ugyanúgy állapítják meg az elkészített (sózott, füstölt, paprikás, főzött, abált és csemege) szalonnaféléknek, valamint az összes sertéshús-készítményeknek az e cikkek termelőivel való forgalomra érvényes árait is. 3. §. A jelen rendelettel megállapított legmagaabb árakat, melyek magukban foglalják a rakodó állomáshoz való szállítás költségét is, az átvétel helyén és készpénzfizetés mellett történt eladás esetére kell érteni. 4. §. A vételár hitelezése esetében a megállapított legmagasabb áron felül követelhető kamat kamatlába legfeljebb 2%-kal haladhatja meg az Osztrák-Magyar Banknak az ügylet megkötésekor érvényben állott váltóleszámítolási kamatlábát. 5. §: A jelen rendeletben meghatározott fogyasztási cikkeknek a közvetlen fogyasztás céljait szolgáló (kiskereskedelmi) forgalomban való árusítása esetében érvényes legmagasabb árakat a 6. §-ban megnevezett hatóságok állapítják meg. Ezeket az árakat az 1. §-ban megjelölt időszakok szerint különbözően és pedig az 1. §-ban megállapított árakéhoz hasonló csökkenéssel kell megállapítani. 6. §. A 2. és az 5. §. szerint megállapítandó legmagasabb árakat Budapest székesfővárosban a tanács, a megyei törvényhatóságokban az alispán, a városi törvényhatóságokban a polgármester, Fiume városában és kerületében a tanács határozza meg. 7. §. A 6-ik §-ban megnevezett hatóságok kötelesek az átaluk a 2. és az 5. §. értelmében megállapított legmagasabb árakat legkésőbb 1915. évi december hó 16. napjáig az illető törvényhatóság hivatalos lapjában, valamint az érdekelt községekben és városokban a helyi szokásnak megfelelően közhírré tenni és azokat a belügyminiszterhez haladéktalanul jelentés kíséretében felterjeszteni. Horvát Szlavonországokban a megállapított legmagasabb árak közzétételét a bán rendelettel szabályozza. 8. §. A belügyminiszter a 2. és az 5. §. értelmében megállapított legmagasabb árakat a kereskedelemügyi és a földmivelésügyi miniszterrel Horvát-Szlavonországokat illetőleg a bánnal egyetértőig hivatalból is felülvizsgálhatja és a szükséghez képest megváltozathatja. 9. §. A jelen rendeletben említett fogyasztási cikkeket tilos drágábban árusítani annál az árnál, amelyet a jelen rendelet vagy annak 2. és 5. §-a alapján a hatóság a vásárlás időpontjára nézve legmgasabb árut megállapít. Aki e tilalmat megszegi vagy e tilalomba ütköző ügylet megkötésénél bármely módon közreműködik, az — amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, — kihágást követ el és az 1914 .L. tc. 9. §-a értelmében két hónapig terjedhető elzárással és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. E kihágás miatt az eljárás a közigazgaási hatóságnak mint rendőri büntető bíróságnak, a székesfővárosi államrendőrség működési területén pedig a m. kir. államrendőrségnek hatáskörébe tartozik. Horvát-Szlavonországokban e kihágás miatt az ott érvényes jogszabályok szerint erre hivatott hatóságok járnak el. 10. §: Disznózsírnak, hásnak, szalonnának és sertéshúsnak vámkülföldről való beszerzésére ez a rendelet, nem vonatkozik. 11. §. Ez a rendelet kihirdetésének napján lép életbe és hatálya a magyar szent korona országainak egész területére kiterjed. Budapest, 1915 november hó 29. napján. Gróf Tisza István s. k. m. kir. miniszterelnök. ______________________________3. oldat Meghalt az ősz.... Csudálatos világ van itt! Délben még sütött a nap még hallgattuk a pacsirta dalát, még fürödtünk a táncoló sugarak rezgő melegében. Alig egy óra múlva már valami furcsa, ólomszinű feketeségbe borult minden. Hideg szél süvít végig az árkon. Fázósan tűrjük fel gallérainkat dideregve lapulunk az árok sáros falához, mintha félnénk valamitől. Valami nyomasztó feszültség rezg a levegőben. — Egyszer csak a nagy, a sűrű feketeségből villogó fehérség hasad ki, — mintha világítana minden, mintha az előbb még magába szívott fényt sugározná ki, — a kövér hópelyhek szállingóznak alá. Ezer és ezer esik le, hogy belehaljon a lucskos sárba; a szél süvítve, sírva száguld, bekiált a lőréseken, rámordul zordan a dideregve dolgozó bakára: — Itt a tél! A hópelyhek mind sűrűbben esnek, — lassan kint fehér lepel terpeszkedik a véres mezőkön. Valami hátborzongató hideg fojtogat, a szél mind veszettebbül fuordít. — Meghalt az ősz, itt a tél! Meghalt az ősz! Magával vitte a pacsirtadalos hajnalokat, elvitte a sokszínű, napsugaras delet s helyébe végtelen fehérséget, vihart, újabb megpróbáltatásokat hagyott itt nekünk. A tiszti figyelőben ülök. Egy nyitott leállás ez, melybe minden oldalról utat talál a szél. Előttem, egy kicsi vajkályhában sercegve, vastag, sűrű füstöt árasztva ég a nedves fa. Egyik oldalamon majd megsülök, de a hátamon úri kényelemmel szaladgál fel-alá a hideg. Mellettem az őrszem mind közelebb bokázik a tűzhöz. Szemét marja a füst, könynyeit a köpeny ujjával törli, de azért azt mondja: — Nem baj, a füst is melegít. Úgy gondolom, hogy ez a szél eljut mi hozzánk is. A Mecsek lombtalanná vált oldaláról süvítve, a száraz leveleket maga előtt hajtva, mint fékevesztett fenevad tör a mit sem sejtő városra. A járókelők meggyorsítják lépteiket, dideregve menekülnek a meleg szobába. Mikor aztán a tomboló szél elhajtotta a fellegeket, amikor megnyílnak az ég dumái, amikor nagy méltósággal potyognak a hópelyhek a járda kövezetére, akkor ismét előbújnak egy kis utcai tereferére. Otthon bizonyára örülnek az első hónak. A Király utcában bizonyára ott hömpölyög a sétáló közönség. A pirult arcú lányok bizonyára ép oly vidáman mosolyognak a pelyhedző bajszú diákgyerekekre; a komolyabb nők bizonyára most is megteszik megjegyzéseiket a mellettük elmenők kalapjára, ruhájára, cipőjére. Bizonyára szidják a tejmizériát, a zsirutalványokat, a maximális árakat. No az meg aztán igazi élvezet lehet a jól befűtött kávéház ablakaiból nézni a táncot, lejtő hópelyhek esését; látni mint fulladt bele az ifjú pehely a sárba; látni,, nézni a cifra tömeg hullámzását, kritizálni az uj divatot s közben boldog nemtörődömséggel felhajtani egy forró feketét s kiböngészni a lapok legfrisebb híreit. Szinte látom, mint döcögnek a fával, szénnel megrakott kocsik s hallom egy-egy szegényebb sorsú sóhajtását: — Istenem, itt a tél s milyen drága a fa! — Talán itt-ott szó esik rólunk is, az orosz föld vakondjairól; valahol talán lázas szorgalommal kötik az édes kacsák, a hadba szállt vitéznek a hósapkát, — az érmelegítőt, — de a fontos az, hogy leesett az első hó, beköszönt a tél az ő kedves, játszi örömeivel! S úgy elgondolom, hogy Valaki most egyedül, fázósan siet hazafelé. Itt is, ott is megáll, — egy pillanatra széjjelnéz, mintha valakit várna, mintha valakit keresne----Sehol senki, csak a szél süvít panaszosan? — Itt a tél! Oh, ha a vihar szárnyán oda repülhetnék!