Dunántúl, 1918. október (8. évfolyam, 221-247. szám)

1918-10-01 / 221. szám

Kedd, 1918. október 1. _ A DUNÁNTÚL­ I spanyol láz újabb áldozatai E­­y polgári iskolai tanár és egy apáca Pécs, szept. 30.­­ A pécsi köztemetőben egészen frissen dom­borul egy anya sirhantja. Mire a holtak vég­telen idejéből egy hét lepergett, anya és fia, a földi lét szomorú váltságából, a rideg sírgö­­döiben találkoztak. » Mily lesújtóan ismeretlen előttünk a Végzet Ítélet oka, és mily végtelen a sorsnak csapá­sa! A könnyek árjilát­ beissza a földnek lika­­csos röge, a fájdalomnak, panasznak sóhaját a szél hordja el és a sorsitélet megmagyaráz­hatatlan és megváltozhatatlan ténye előtt ál­lunk, érezvén újból és újból, hogy a földhöz leláncolt tehetetlen játékszerei vagyunk a romboló halálnak. Sim­­on Nándor, a pécsi városi polgári fiúiskola mennyiségtan tanára meghalt. Egy név a milliók sorából, d­e ez az egyszerű nevű Simon Nándor ezer szülök gyermekének olt­­hatatlan ügyszeretetből fakadt nevelést, taní­tást nyújtott, fiatalos ambíciójának dologra kész, fáradhatatlan ötletességének erejével imponált. Kollegáival, barátaival szemben fi­gyelmes, elmés, mintáim pajtás volt. Mint be­teges, törékeny alakú édesanyjának egyetlen gyermeke törhetetlen igyekezettel vág­ott ma­gának utat a krajz­áros szegénységtől a tanári katedráig. Egész lénye, egész viselkedése az ellenszolgáltatás, megható igyekvése volt, hogy özvegy édesanyját végre gondtalanabb évekhez juttathassa. Úgy nézett rá a család, mint ágak az erős, merész tölgyfára, melyek­nek életerejét annak gyökere táplálja. És 13 hónapi boldog házasélete után fiatal özvegyet, é­s csecsemő gyermeket hagyott itt az élet martalékául. A Végzet elitélte, a sors elragad­ta. A maga 26 életesztendejével az ifjúságnak hirtelen letört virága. A maga fiatalságának, élénk, kedves temperamentumával nagyon szerette az életet, mert­ nagy, értékes tartalma volt az ő életének. Szerette az iskoláját, a ta­nítványait, rajongott barátaiért és önfeláldozó volt családjáért. Szervezete az új ragályos be­tegségnek nem tudott ellentállni. Pedig erős szervezete, mellyel a gyilkos kórt leküzdheti volt egyedüli vigasza hozzátartozóinak. A kórhoz zsidőgyuladás járult. Négy napi eszmé­­letlenség és a szívnek teljes elgyengülése előz­te meg­ az elmúlást. Amint nézem a Hunyady­ utcai iskola hom­lokzatáról szomorúan lengedező fekete zász­lót, titeket siratlak ti árva visszamaradottak. Ti mindnyájan velünk, a halott kolléga tan­testületével együtt gyászoljuk, búcsúztatjuk és emlékét lelkünkbe zárjuk a mi jó, felejthe­tetlen Simon­ Nándorunknak.­­ .. Holttestét, a Perezsd-utca 37 .»»«— .. . kedden délelőtt 8 órakor fogják a pályaud­­varra és onnét Budapestre szállítani. A lelki­üdvéért tartandó engesztelő szent mise áldo­zat betanítása oktber 8-án reggel 8 ó­rakor a belvárosi plébánia templomban fog végbe­­menni. Haláláról a városi polgári fiúiskola tantestülete külön gyászjelentést bocsátott ki. E. V. A másik áldozat egy paulai szent Vincéről nevezett ir­galmas nővér, aki az életét a má­sok betegségének ápolására szentelte. Orvul tört reá a halál. Amig másokat ápolt, ő is megkapta a spanyol kórt, amely azután meg­támadta a folytonos kórházi levegőtől gyen­­ge tüdejét. P­o 1l­á­k Jozefa Borbála paula, szent­ Vincéről nevezett irgalmas nővér ma a pécsi városi közkórházban 24 éves korá­ban meghalt. Holttestét október 1-én délu­tán 3 órakor fogják a közkórház kápolná­iéban beszentelni és onnan a központi teme­tőbe kísérni. A gyászmisét a temetés napját reggel 6 órakor mutatják be érte a közkór­­ház kápolnáiéban i­gényeiért. A lavinák dörögtek jobbra-balra mindent elsöpörve ujjukból. Alig győzte óva­tosságra inteni a bajnak fittyet hányó honvé­deit, míg egy tiszti őrjárat, ellenőrzésekor maga került bele a halálos veszedelembe. Jött felülről a hógörgeteg mennydörgésszerű mor­gással. Tóth futással próbálta elkerülni, ámde a sodrába került, és az vitte lefelé. A káplárja neszét vette, lába gyökeret vert: — Fiuk. (El­veszett a százados ur, ordította, ott viszi az átkozott lavina. Utána, hátha ki­mentjük. A lavinát elnyelte a fekete mélység. A századosáért élő-hajó legénység gyalog­ágyat kerítve, kis kerülővel utána iramodott. Szó nélkül igyekeztek lefelé, mint akiket ked­ves halott temetésére küldtek ki. — Verje meg az Isten azt a puckot, akinek ilyen ménkű túrás kellett, dörmögött a káplár. — A hegy hagyján, törölte meg verejtékes homlokát a mögötte baktató legény köpönyeg­je ujjával, csak ezt a halotti lepedőt ne borí­tották volna rá a kísértetek. — Ha a kapitány úr elveszett, nekünk is végünk van, mint a szopós gyereknek, mikor az anyját kinyújtóztatják, toldja meg a har­madik. — Inkább én gurultam volna le, sóhajt a negyedik. — Talán megőrizte az Isten, fejezi be a káplár a kurta, pihenést. Szélesebb gerincre értek, ketten elfértek, egymás mellett, a meredek­je sem volt fulasztó, ugyancsak kiléptek. — Hová, hová, fiuk, oly sietve hang.Itt csak egyszerre rézsút mellettük a kérdés. — A kapitány úrért megyünk, felelt a káp­lár. — Ne fáradjatok tovább. Látjátok, hogy kikászolódtam a sátán bugyrából, pedig ugyancsak szorosra kötött be. A jó fiúk szája tátva maradt. — El kapitány úr? kockáztatta meg félén­ken a vallatást a káplár. — Még­pedig viruló egészségben. Odáig, ahol az a csonka mellvéd áll, forogtam, ott repülni kezdtünk, itt lepottyantuunk: a szélső darabja velem együtt lemállott a bógörgeteg­­re, kezem-lábam sajgóit valamicskét, de azért belekapaszkodtam a sziklába teljes erőmből, nehogy a szele sodorjon le, s amikor odalent iszonyú dördüléssel megbicsaklott, illedelme­sen szerencsés utat kívántam neki. Visszave­hetünk fiuk, semmi se történt. Persze egészen föl a hadtestparancsnoksá­­gig mindenki érdeklődött a furcsa utazás iránt. Pár napig csak erről folyt a szó és Tóth ka­pitány párját ritkító szerencséjéről. Nemsokára elkerültek az örökös hó vidéké­ről és talián földön verekedtek kisebb hegyek f­lankáin és szakadékaiban. CT--------r -r—i----------------.......Ti irr-nir-—i-r-i- r . -im.iwr — Ez az Asalone alighanem kővé vált bo­szorkány, mind elaszalódunk rajta, ha nem kerülünk hamarosan a citromerdőkön át. Pá­­duvába, ahol szent Antal potyára perdikált a taliánoknak, izgott-mozgott a ragaszkodó káplár, még csak becsületes fedezék sem akad semerre. . . Majd csinálunk, holnap-h­olnapután megkapjuk a hozzávaló szerszámot. Valóságos sziklába vájt kaszárnya lesz, ha rá nem untok a kőmivesnapszámra, vigasztalta Tóth. Én is kiköltözöm abból a deszkabódéból és kőházba telepszem. A legények nem fáradtak ki a kemény munkában. A fúrógépek páratlanul dolgoztak, már akkorára bővült a kaverna, mint egy ki­­sebbszerű kápolna hajója. A kihordott kőtör­melékekből bástyaszerű kerítés futott félkör­ben a készülő lakás bejárója előtt. Langyos eső szemetelt, s a tisztek csoportba verődve hal­kan társalogtak. Tóth kiadta a parancsot a robbantásra, a munkavezető őrmester kisza­ladt azzal a jelentéssel, hogy a kaverna két­­szer akkorára tágult, annyira sikerült a rob­bantó anyagot a kellő helyre tennie. — Míg a törmeléket kihordják, levelet írok feleségemnek, már három napja, hogy adósa vagyok, indult Tóth kapitány. Pár lépésnyire volt csak a deszkabódéja. A taliánok megkezdték az aknatüzelést. Nem fösvénykedtek, két kézzel pazarolták. A tisz- A népszövetség feltételei (A Dimrintúl tud nyitóidnak telefonjelentést.) W a s­h i nig t (Mr. szeptember 30. Reuter-jelentés: £ 'fr. ) Wilson a már vasárnap közölt beszédében még a következőket jelentette ki: A népszövetséget nem lehet, most megfor­málni. Egyáltalában nem valószínű, hogy a békekötés után meg lehessen valósítani. A békét garantálni kell, azért hansúlyozom ezt újból, mert akadni fognak a béke résztvevői között olyanok, akiknek ígéretei megbízha­tatlanoknak fognak bizonyulni. Balga dolog volna a békegaranciát egy későbbi kormány­ra bízni, am­ely kormány, mint láttuk, Orosz­országot elpusztította­,­ Romániát­ pedig meg­­­csalta. A népszövetségnek, amelyről beszélek, a következő alapokon kell felépülnie: 1. A pártatlan igazságosság, amely nem is­mer kedvezésben részesítetteket, sem fokoza­tokat, hanem csak egyenlő jogokat. 2. Bármely nemzet és nemzetcsoport kü­lönálló érdeke nem lehet alapja a kötendő egyezményeknek, ha nem fér össze valameny­­nyi nemzet közös érdekeivel. 3. A népszövetségben nem állhat fenn semmiféle más szövetségi szerződés vagy egyezmény. " 3. oldal: ' A szövetségben nem állhat fenn külön 4. gazdasági kombináció. , .g, ~ önálló ,, mennyi nemzetközi egyet mérni és ö. Válni,, minő természetű) legyen, teljes szerződés bán,. ' hogy közöl­tessék a világ terjedelmében kell, *' j többi részével. **0000000QOOOOOC oooooooooooooooooooc. ‘Afpuni A szegények jo. ^ Adományok a nőegyletnek Pécs, szeptember 30. A pécsi jótékony nőegylet vezetőségétől vettük az alábbi sorokat: A nőegylet segélyt kérő szava nem hang­zott el nyomtalanul a pusztába. Az itt közölt névsor a bizonyítéka annak, hogy a könyörü­letes szivüek mindig meghallják a szegények hozzájuk intézett segélykiáltását. Az adakozók névsora: Pannónia sörfőző részvénytársaság 1000 K. Nendtvich Andorné irén: Szeifricz Ist­ván, Herbert Jánosné, Benkő Mihály 500—- 500 K. özv. Vaszary Gyuláné 300 K. Léderer Sándorné 250 K, Spitzer Jakab, Spitzer Vil­mos földbirtokos, Pécsi takarékpénztár 200— 200 K, Viasz Béla, Benkő József, Szilvek La­jos 100—100 K, Gianone Virgil 50 Dol­­­rossy Alajos, Brázay Kálnyír­, Cserfa Antal 50—50 K, Györkös József, Deutsch Kornél, Eibach Emil, Török Jánosné 20­—20 K, Erreth Ede felülfizetés a tettyei népünnepélyen 10. korona. Ezenkivül 6 iskolatáskát küldött szétosztás végett Demján utóda könyvkereskedés. Ji­­cinszky Jaroszlav bányaigazgatótól különbö­ző zöld főzelékfélét kaptunk, de amit a nő­­egylet népkonyitája részére még nem hasz­nálhatott fel, igy a Napközi Otthonnak en­gedték át.­j­­­u­t . Köszönettel nyugtáz mindent a nőegylet szegényei nevében Littke Jenőné alelnök. A horvát miniszter a királynál " A Dunántúl tudásítójának telefonjelentése.) B­é­c­s, szeptember 30. Unkelhauser Károly dr. horvát miniszter tegnap Bécsbe érkezett és kihallgatáson je­lent meg a királynál. Unkelhauser részletesen beszámolt a h­orvát politikai eseményekről. Osztrák politikai körökben úgy tudják, hogy a mai audiencián a horvát kérdésben nagy­­fontosságú döntés történt.

Next