Dunántúl, 1926. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1926-01-01 / 1. szám
2. oldal. DUNÁNTUE Péntek, 1926. január 1. A pécsi Képzőművészek Társaságainak megalakulása Pécs művész élete az utóbbi időiben két jelentős állomáshoz érkezett: a Műbarátok Köre és a Pécsi Képzőművészek Társasága megalakulásához. A Műbarátok Köre néhány évvelezelőtt alakult meg. Tagjai kétéven át nagy anyagi áldozatokat hoztak a pécsi művészetnek fentartásáért és ezzel kapcsolatban a képzőművészeti főiskola növendékeinek az ellátásáért. Az akció szomorú magyar és vidéki fellángolás volt csupán. Az idei karácsony előtt megalakult a Pécsi Képzőművészek Társasága. Ennek tagjai nem a mások, hanem a maguk sorsának az intézői. Cselekvéseiknek, akarásaiknak indító okai mélyebbek mint a Műbarátok Köréé. Energiájuk forrása, mozgatója a saját maguk érdeke. Élete, eredménye, az eredményig jutó útja is egészen más kell hogy legyen mint a Műbarátok Köréé. A Pécsi Képzőművészek Társasága eddigi tagjai: Arn-hold Nándor, Böröttffy Károly, Csusner Margit, Dabasi Kovács Gyula, Engelné Bayersdorf Erna,Gelemer Ernő, Gábor Jenő, Hidasi Piró Sándor, Kőszegy Gyula,Kálmán és Pap László, Koszorús Károly, Molnár Béla, Nikelszky Géza, Pap Félixné, Rácz Jenő,Reiner Márton, Szentpétery Kristóf, Sikorskyné, Zsolnay Matyasovszky Júlia. A Pécsi Képzőművészek Társasága szükségességének a gondolata három egymástól teljesen különálló helyen bukkant fel. Időrendi sorrendben Péter József kollégáik volt az első, aki munkálkodni kezdett ennek a Pécsett nagyon is hiányzó egyesületnek a létrehozásán. Ez év elején, amikor Volt bajtársai, a pécsi 19-es honvédek, felkérték ezredtörténetük megírására, Péter József a két gondolatot az első lehetőségre összekapcsolta. ÉS azóta szövögette a szálakat, melyek előfeltételei egy ilyen testület létrehozásának. Ily irányú munkálkodása közben egy alkalommal megemlítette terveit Török Lajosnak, a pécsi rendőrkapitányság vezetőjének, aki — köztudomású — hogy szeretettel foglalkozik képzőművészeti dolgokkal. Jóleső meglepetéssel hallotta, hogy Török Lajos hasonló gondolatokkal foglalkozik. Ez alkalommal abban állapodtak meg, hogy Karácsony és újév között összehívják a pécsi képzőművészeket egy megbeszélésre, amelyen tisztázzák és tető alá hozzák ezt az égető kérdést. A tervezett dátum előtt azonban váratlanul történt valami, ami gyorsabb cselekvést követelt. Ez a váratlan valami a Nemzeti Szalon igazgatójának és a Céhbeliek adminisztrátorának, Déri Bélának Pécsre küldött levele volt, melyet a pécsi művészeknek írt. Ez a levél nem mondott kevesebbet, mint azt, hogy a Nemzeti Szalon közreműködik a magyar művészet decentralizálásában minden tőle telhető módon. Ha Pécsett megalakulna egy művész társaság, a Nemzeti Szalon részévelnne egy tárlat rendezésével annak a bemutatkozó kiállításán. Meghívná a pécsieket a budapesti kiállításokra, segítségére lenne a külföldi kiállításokon való részvétel elintézésében. A Nemzeti Szalon az első vidéki tárlatát Pécsett rendezte. A most tervezett kiállítás az 57. vidéki kiállítása lenne, melyet szívesen tartana akkor, amikor Pécs művész életében ilyen jelentős állomáshoz érkezett. Programmába való beilleszthetés végett a kiállítást mennél előbb meg kellene tartani. Ez a levél. A benne lévők sürgős cselekvést követeltek. A pécsi képzőművésznők és művészek egytől-egyig megjelentek az ezt a kérdést eldöntendő ülésen és egy akarattal kimondták a Pécsi Képzőművészek Társasága megalakulását. Elhatározták egyben azt is, hogy 1926 februárjában rendezik bemutatkozó kiállításukat, erre meghívják a Nemzeti Szalont és a Céhbelieket, ekkor tartják meg ünnepi alakuló közgyűlésüket, a fővárosi művész társaságok részvételével megkoszorúzzák Munkácsy Mihály emléktábláját. A határozat kimondása után néhány napra Pécsre érkezett Lakatos Artur tanár, festőművész a Nemzeti Szalon és a Pál László társaság képviseletében. A pécsi képzőművészeknek egy szűkebb bizottsága előtt tolmácsolta a nevezett társaságoknak a köszöntését és a pécsiek megalakulása feletti örömét. Bejelentette, hogy a négy művész egyesület részt vesz a pécsiek bemutatkozó kiállításán. Rövid vázlatban az alábbiakban közöljük a Pécsi Képzőművészek Társasága feladatait: tárlatok rendezése egyenként és együttesen. Fővárosi és külföldi tárlatokon való részvétel. A társaság tagjainak kölcsönös támogatása minden téren. Kapcsolatteremtés a pécsi Műbarátok körével, a fővárosi és vidéki művész egyesületekkel. A műkereskedés túlkapásainak a megakadályozása. Művészeti előadások rendezése. A tiszta művészet szolgálata azzal, hogy a megyének és a városnak, testületeknek és magánosoknak művészi kérdésben szakvéleményt ad. Egytől-egyig olyan feladat, amely nem volt és amelyre elengedhetetlen szükség van ebben a városban. Nemcsak a művészeknek, hanem a közönségnek is. Ha a pécsi Műbarátok Köre a Pécsi Képzőművészek Társasága felhívására új életre kel és újra betölti feladatát, ha ennek a városnak és ennek a vármegyének a közönsége megbecsüli magát azzal, hogy nemcsak tudomásul veszi a Pécsi Képzőművészek Társasága megalakulásának hírét, hanem minden alkalommal és minden tőle telhető módon támogatja is: ekkor, de csakis ekkor kezdődik Pécs és Baranya vármegyében a művész életnek egy új korszaka. Új korszak, melyben a vidéki közönség felfedezi, megbecsüli, értékeli a vidéki művészetet, amely átlagban semmivel se marad mögötte a fővárosi vagy a külföldi művészek munkájának. Egy új korszak kezdődik, melyben a vidéken feltámad a vidék. A vidék eddig irodalmi, művészi kérdésben csak akkor tudott hinni, s irodalmat, művészetet csak akkor, vásárolt, ha fővárosi márkát látott rajtuk. Az isten a tudója, hogy mi minden fogyott el fővárosi márkakával bélyegezve. Ennek a hitnek, ennek a bűnnek a megdöntésére valamint annak az igazolására, hogy van a vidéken is érték, amelyet fel kell támasztani, amelynek a megbecsülést, értékelését bele kell vinni a tévhiten járó vidékiek lelkébe — ennek az igazolására maga a kultuszkormány siet akkor, amikor kilátásba helyezte, hogy a Pécsi Képzőművészek Társasága bemutatkozó kiállításának megnyitására, az ekkor tartandó ünnepi közgyűlésére, a Nemzeti Szalon 57. vidéki tárlatára, a Munkácsy Mihály emléktáblájának a megkoszorúzására leküldi Pécsre a képviselőjét. Mi bízunk nemcsak a vidéki művészetben, hanem a vidéki közönségben is. Mi bízunk abban, hogy a művészeti és irodalmi decentralizáció Pécs városából és Baranya vármegyéből indul útnak. Mi hisszük, hogy mindenki tudja, hogy ehhez nemcsak művészet és irodalom kell, hanem közönség is. Olyan, amely rátalál önmagára és magában a vidéki művészetre és irodalomra is. Hazatérés Irta: Liebold Albert. A falu templomának kapujában kis üvegszekrény szerénykebik. Ebben a szekrényben ezüst rózsafüzér függ. Alatta megsárgult papiroson "nagy ákom-bákom betűk hirdetik: ,,Janowska Mária — Liska András. A halál egyesítette őket." A faluban apáról fiúra száll a több, mint száz éves rege: ,,Lovag kard nélkül, huszár ló nélkül, rongyos hazátlannak pihenője nincsen. Lovat, kocsit, embert az Úristen megvert." Az 1812. év vége felé közeledett. Az utcákon a gyerekek gúny-rdalokat énekeltek: a napóleonihadsereg maradványának halottas énekét. A gőgös korzikai bérenceiugyan Párisból azt híresztelték, hogy: „Őfelsége sohasem örvendett jobb egészségnek", de győzelemhez szokott hadseregének megmaradt katonáiba szinte már csak hálni járt a lélek. Félholtan az éhségtől, rongyokba burkoltan, sgazekkel borítva, megfagyott tagokkal vánszorgott hazája felé a halálra ítéltek serege, falvakon városokon, hóval borított avarokon keresztül, hallgatagon, fáradtan, félelemtől üldözötten: „Mögöttetek a kozákok!“ Hallgatásuk szinte félelmetes volt. Néhány hónappal azelőtt még elbizakodottan, hangos énekszóval, harsogó zenével vonultak át a vidéken. Most kerülték azok kiváncsi tekintetét, akiket akkor megkínoztak, és minden vagyonukból kiforgattak. És a dicső seregből hosszú gyászmenet lett Esténkint, szürkéléskor, a meggyötört népek bosszújától félve, vonultak át a városokon és falvakon. Pedig ily nyomorral szemben elnémul minden gyűlölet. Senki sem gondolt arra, hogy megboszálja magát a védteleneken, akiket az Úr szigorúan, de igazságosan sújtott. Azok a nyomorultak, akiket a sok szenvedés annyira elgyengített, hogy az utcán hirtelen összeestek, vagy akik rimánkodva kopogtattak az ajtókon, oltalmat ..ésbarátságos fogadtatást találtak. Mert a szenvedő német anyák is várták fiaikat, síró menyasszonyok vőlegényeiket, akik a napoleoni erőszak miatt kénytelenek voltak a sereggel vonulni. Bizony sokan voltak, akiknek a szívük szorult el a szomorú menet láttára, akik elfüggönyözték ablakaikat, amikor a gyászos csapat elvonult házuk előtt. Mások reggeltől estig az utcán álltak, árvarázva. Csontig járta át testüket a hideg, de ők vártak-vártak. Hiába, Janowska Mária is várt hetek óta. Az első csapattal egy falubeli legény is visszajött. Azon kevesek közül való volt, akiket a sok nélkülözés nem tört meg teljesen. Hosszú órákat töltött Mária a beteg ágya mellett és az beszélt a leánynak Moszkva felgyújtásáról, a beresinai siralomról, a kozákok kegyetlenkedéseiről, de Liska Andrással a moszkvai borzalmas éjszaka óta nem találkozott. És Mária tovább várt. Nem a többivel, hanem külön, teljesen egyedül. Kint a falu előtt, százéves tölgy törzséhez támaszkodott és a távolba lesett. Nem rettent meg sem fagytól, sem hófúvástól. Fojtó köhögés kínozta, szemei lázban égtek, s néha a hideg rázta elgyengült testét. De alkonyaikor valami titkos erő hajtotta, űzte a tölgyfa alá. Apja és anyja hiába könyörögtek neki, hogy otthon marradjon. Mária állt és várt még akkor is, amikor a sereg utolsó katonáját is elnyelte a messzeség, amikor az égen már felragyogtak a csillagok, amikor a falura ráborult az éjszaka és egymás után sötétedtek el a kivilágított ablakok. Imákat rebegett ajka, s hő könyörgése szállt az ég felé. Dideregve sompolygott aztán haza. Szivét új remény töltötte el, és senki sem merte előtte a kétely leghalványabb jelét sem elárulni. — Egyik nap mégis csak meg fog jönni, majd meglátjátok! És mindannyian jóváhagyólag bólintottak és növelték reménykedését. Időnként, rövid útszakaszon, a hallgatag csapattal tartott. Megszólította egyiket, másikat, akiket falubelijének vélt. De legtöbbjük népi is hallgatójára, Eszelős 9a©Q9«0©99ese©ee©©6e©®®9e@ Jegygyűrűi, menyasszonyi ajándék tárgyak, függők, lidikülok stb. agy választék. Szolid árak. /Bálint ékszerész és órás Király utca 1t. (Színházzal szemben). 1ii Rs¥si Isik ikon 18-ife Hitele Az előzők igen tisztelt előfizetői az új kötetet kedvezményes áron már átvehetik az ötlel egyetemi könyvkereskedésében Széchenyijér 9. (Royal kávéház mellett.)