Dunántúli Napló, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-14 / 11. szám
Ára: 80 fillér ! Villa proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló xxvii.évfolyam,11.szám. Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1970.január 14.,szerv. Változó követelmények — változó szabályozók Az éves tervek végrehajtását, a gazdaság terv szerinti fejlődését 1968 óta — tervutasítások helyett — a szabályozók biztosítják. Ebből adódik, hogy a rövid távon ható szabályozók egy részét — egyebek között a hitelpolitikát — évről évre összhangba hozzák a tervcélokkal. Egyes szabályozók módosítását emellett működésük tapasztalatai is indokolttá tehetik. Amennyiben ugyanis a gazdaság fejlődése bármely ponton lényegesen eltér a tervezettől, az ilyen jelenségek végső soron arra utalnak, hogy egyik, vagy másik szabályozó nem elég hatékony. A szabályozók 1970. évi változásai összefüggnek mind a tervcélokkal való összhang követelményével, mind pedig azokkal a negatív jelenségekkel, ellentmondásokkal, amelyeket az eddigi működésük váltott ki. Az elmúlt két évben a legtöbb bírálat a bérszabályozás rendszerét érte, amely hozzájárult a létszám gyors növeléséhez és a termelékenység stagnálásához. Az új mechanizmus bevezetése előtt — mint emlékezetes — felmerült az aggály, hogy a vállalatok nyereségük növelése érdekében esetleg nagymértékben csökkentik létszámukat, ezzel szociális feszültséget idéznek elő. Ezért olyan bérszabályozási rendszert vezettünk be, amely az átlagbér-színvonalat maximálta, a bértömeget és a létszámot azonban nem. A vállalatok hamar felismerték, hogy ebben a bérszabályozási rendszerben az egy főre jutó részesedést, beleértve annak növekedését a legkönnyebben a létszám bővítésével lehet biztosítani. Ennek következtében a foglalkoztatottak száma gyorsan és folyamatosan emelkedett — 1968-ban 4 százalékkal, 1969-ben mintegy 3 százalékkal — az alapbérek mérsékelten, a termelékenység pedig legkevésbé. Az egy főre jutó termelés 1968-ban egy százalékkal emelkedett, 1969-ben viszont egy százalékkal visszaesett. Az 1969-es bevezetett módosítás — az R-nyereségrész kiszámításánál a tényleges bérszínvonalat kell figyelembe venni — hatástalan maradt. Most már erőteljesebben módosítani kellett a bérszabályozást és a vállalatok érdekeltségét. Az 1970-ben életbe lépő új bérszabályozás lényegét abban foglalhatjuk össze, hogy adókedvezménnyel könnyíti a bérszínvonal-növelést, másrészt pénzügyi terhekkel megdrágítja a létszámnövelést és végül elhárítja a létszámcsökkentés vállalati szempontból hátrányos következményeit. Ennek megfelelően az 1970. évi bérszínvonal-növelést — 4 százalékos plafonon belül — csak 70 százalékos arányban kell a részesedési alapból fedezni; (a növelés 30 százaléka bérköltségként elszámolható) az 1970. évi létszámemelés bértömegének 33 százalékát adóként kell befizetni s ez az összeg egyidejűleg az R-nyereségrészt csökkenti. Ha a vállalat dolgozóinak létszáma 1970-ben csökken, a megtakarított létszám bértömegének 33 százaléka az R-nyereségrészt növeli. Az új bérszabályozási rendszertől 1970-ben az várható, hogy mérsékeli a létszámnövekedést, s közvetett módon hat a munkatermelékenység javítására. A termelékenység gyorsabb ütemű növekedését változatlanul fékezi ,az a tény, hogy az élőmunka ma még aránytalanul olcsóbb, mint a technológiát korszerűsítő fejlesztés. 1969-ben kiéleződött az az ellentmondás, amely a belkereskedelmi vállalatok anyagi érdekeltségi rendszere és a fogyasztók, a társadalom érdeke között már 1968-ban is — tompított formában — érzékelhető volt. A belkereskedelmi vállalatok részesedési alapja jelentős mértékben függ a készletek alakulásától, ami objektíve lehetővé tette, hogy a belkereskedelmi vállalatok a fogyasztói érdek rovására — a készletek csökkentésével, indokolatlan áremelésekkel — növeljék részesedési alapjukat. Az érdek-konfliktus kiküszöbölésére 1970-től a kereskedelmi vállalatoknál maradó nyereséget az 1968—1969. évi átlagkészlet figyelembe vételével osztják fel a fejlesztési és a részesedési alap között, az 1970. évi készlet — annak növekedése, vagy csökkenése — tehát nem befolyásolja az R-nyereségrészt. A készletek és a választék kívánatos mértékű növekedését emellett hitelkedvezménynyel is előmozdítják. Az említett intézkedések révén nő a kereskedelem érdekeltsége és lehetősége a forgalom bővítéséhez, a fogyasztói igények teljesebb kielégítéséhez. A hitelpolitika 1970-ben előnyben részesíti mindazokat a fejlesztési célokat, iparágakat és vállalatokat, amelyek lakossági igényeket elégítenek ki. (Textilruházati ipar, építő- és építőanyagipar, vasműszaki cikkek gyártása, lakossági szolgáltatások.) Azok a vállalatok, amelyek a szükségletek kielégítése érdekében termelésüket gyors ütemben növelik , éves lejáratra vehetnek fel forgóalaphiteleket A hitelkedvezmények 1970- től a szocialista gépimportra is kiterjednek. Az utóbbi években többet exportáltunk a szocialista országokba, mint amennyit ott vásároltunk. Az import elmaradása a kiviteltől hátrányos abból a szempontból, hogy előbb-utóbb fékezni fogja a kivitelt s így a termelést is, miután partnereink is mérlegegyensúlyra törekszenek. 1969-ben mind a termelői, mind a fogyasztói árrendszerben bővítettük a kevésbé kötött és a szabadárak érvényesülési körét. 1970-ben ilyen árforma-változásokra nem kerül sor. Módosulnak viszont — emelkednek — az állati termékek felvásárlási ára i s egyidejűleg csökken az állattartás beruházásainak, illetve megszűnik a mezőgazdasági gépjavítások állami támogatása. A felvásárlási árak emelésének az a célja, hogy javítsa az állattenyésztés jelenleg rendkívül alacsony — mindössze 0,3 százalékos — jövedelmezőségi szintjét s jobban érdekeltté tegye a gazdaságokat az állattenyésztés fejlesztésében, a hozamok és az értékesítés növelésében. Végeredményben az állapítható meg, hogy a szabályozók módosítása részben konkrét 1970. évi tervfeladatok — a belső ellátás javítása, szocialista gépimport növelése, elhasználódott gépek nagyobb arányú pótlása, rekonstrukciók megvalósítását kívánják előmozdítani, másrészt olyan nem újkeletű gazdasági feladatok, tevékenységek — munkatermelékenység, állattenyésztés — ösztönzését szolgálják, amelyek jelenleg gazdasági fejlődésünk kritikus csomópontjai. Megkezdődtek a magyar–jugoszláv tárgyalások Péter János külügyminiszter kedden délelőtt hivatalában fogadta Mirko Tepavacot, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság külügyminiszterét. A látogatást követően a külügyminisztériumban Péter János és Mirko Tepavac megkezdte hivatalos tanácskozásait. A tárgyalásokon részt vett Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes, Jakus Jenő, a külügyminisztérium csoportfőnöke, Marjai József, a Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövete, Rácz Pál, a külügyminisztérium protokoll osztályának vezetője, valamint Matusek Tivadar, Oláh József és dr. Rande Jenő, a külügyminisztérium főosztályvezetői és Gyenis Jenő főelőadó. Jugoszláv részről a tárgyalásokon részt vett Jaksa Petrics külügyminiszter-helyettes, Géza Tikvicki, Jugoszlávia budapesti nagykövete, Djuka Vukolics főosztályvezető, Alekszander Demajo, a külügyminiszter kabinettfőnöke, Szvetozár Sztarcsevics és Radivoje Sztakics nagykövetségi tanácsosok és Marko Milasin főelőadó. Péter János beszélgetése újságírókkal A magyar–jugoszláv tárgyalások megkezdése előtt Péter János külügyminiszter újságírókkal beszélgetve elmondta, hogy nagy jelentőséget tulajdonít Mirko Tepavac jugoszláv külügyminiszter magyarországi látogatásának, nagy várakozással tekint a megbeszéléseik elé. A második világháború óta ez az első jugoszláv külügyminiszteri látogatás Magyarországon, bár — mint emlékeztetett rá — korábban Tito elnök kíséretében már járt Magyarországon Kocsa Popovics akkori külügyminiszter. Egy kérdéssel kapcsolatban, amely a Magyar Népköztársaság kormányának az európai biztonsági konferencia előkészítésével kapcsolatos kezdeményező tevékenységére vonatkozott, Péter János elondotta, hogy minden európai ország kormányára felelősség hárul, hogy kezdeményezően vegyen részt az európai biztonsági konferencia előkészítésében. A Magyar Népköztársaság kormánya ezzel a felelősséggel vesz részt az európai diplomáciai életben, s már eddig is tett kezdeményező lépéseket és újabbakra is készül. Annak a reményének adott kifejezést, hogy a Mirko Tepavaccal való tárgyalások is alkalmat nyújtanak új kezdeményezésre. Szabaddá vált a takarmánykereskedelem Az új forgalmazási árrendelet várható hatásáról tárgyaltak a Gabonafelvásárló Vállalat vezetői A Gabonafelvásárló Vállalat vezetői, körzeti üzemvezetők, tegnap tanácskozást tartottak Pécsett, a központi székházukban. Szendrő Károly igazgató tájékoztatót adott az 1969. évben kiadott és 1970-ben érvénybe lépett új takarmány forgalmazási árrendeletről. Az előző években egyes takarmányhiányos termelőszövetkezetek állatállományának a takarmány biztosítása központi készletből történt, ma már viszont — mivel Baranya megye olyan takarmánykészlettel rendelkezik —, a téeszek takarmányfeleslegét felvásárolták (mintegy 4000 vagon kukoricát), mégpedig olyan áron, hogy a termelő üzemek és a Gabonafelvásárló Vállalat is megtalálta a számítását. A szabaddá vált takarmánykereskedelmet és a takarmányforgalmazást a Baranya megyei GFV végzi. A termlés fokozása érdekében az egyéni és háztáji gazdaságok szükségletét valamennyi termékből a Gabonafelvásárló Vállalat a legmesszebbmenőkig kielégíti. Szabad értékesítéssel segítik, hogy a háztáji és az egyéni gazdák is megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányhoz jussanak. A tegnapi megbeszélés alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a termelőüzemeknél mindjobban meghonosodott a minőségi és választéki takarmányigény, erről a termelőüzemek lemondani nem akarnak az állatállományuk továbbfejlesztése, különös tekintettel a növendékjószágok tenyésztésére. A Gabonafelvásárló Vállalat 1969-ben 1400 vagonnal több tápot gyártott, mint 1968-ban. 1970-ben viszont az új forgalmazási árrendszer hatására, az eddigieknél nagyobb mennyiséget bocsát vásárlói rendelkezésére, remélve azt, hogy az új szabad értékesítési rendszer kedvező hatását partnereik is felismerik. A tartalomból: Egy nap alatt 800 tonna élelem a biafraiaknak (2. oldal) Tíz levél az irodalomtanításról (3. oldal) Mikor készül el a régészeti kiállítás? (3. oldal) Márkaszerviz — akadállyal (4. oldal) Béremelés március 1-től (3. oldal) Hogyan élnek a szovjet fiatalok ? (5. oldal) Új termékek: lITCOrbett 13—14 új porcelán, illetve eozin figurát hoz forgalomba a Pécsi Porcelángyár. Ezek közül már hat figurát elfogadott a zsűri Török Jánostól, illetve Nádor Judittól. A gyár szobrászai az idei Budapesti Ipari Vásárra extra figurákat is visznek majd soron kívül kiállítani. A képen: Török János új figuráján dolgozik. Fotó: Erb János Négyszázmillió forintos megállapodás a magánlakásépítők anyagellátásáról A magánlakásépítők anyag- ellátása érdekében kb. 400 millió Ft értékű előregyártott beton és vasbeton-termék termelésére és forgalomba hozatalára folytattak eredményes tárgyalásokat a Beton és Vasbetonipari Művek és a TÜZÉP Egyesülés vezetői, s kedden délután aláírták az erről szóló idei szállítási szerződést. A megállapodás szerint az előző évinél tíz százalékkal több, összesen 12 000 lakás födémszerkezetéhez szükséges terméket , mintegy négymillió méter födémgerendát és különféle födémkitöltő elemet szállítanak a TÜZÉP és FÁÉRT Vállalatok telepeire. Ezenkívülkétmillió négyzetméter mozaiklapot és különböző betoncsöveket, kútgyűrűket, járdalapokat, kerítéselemeket gyártanak a lakosság közvetlen anyagellátására. Az idén már nemcsak a nagy építőipari vállalatok, hanem a belkereskedelem építőanyag-telepek is kapnak korszerű födémpaneleket. A Szolnokon épített új épületelem-gyár automata gépsora gazdag szín- és mintaválasztékban gyárt mozaiklapokat. Így a múlt évinél 600 000 négyzetméterrel — 20 százalékkal — több jó minőségű mozaiklapot bocsát piacra a Beton és Vasbetonipari Művek. Az idén a mozaiklap lekerül a hiánycikklistáról. Új szakágazat a Szentlőrinci Szakközépiskolában Tejipari szakemberek a mezőgazdaságnak Minisztériumi döntés született: az 1970/71-es nanévtől kezdődőn tejipari tagozat nyílik a Szentlőrinci Élelmiszeripari Szakközépiskolában. Az új szakágazat egyedülálló az országban, mert a mezőgazdasági nagyüzemek, a termelőszövetkezetek számára képez majd ki szakembereket, illetve középkádereket. A tejipari szakágazat a 4 éves képzési idő után érettségi bizonyítvánnyal rendelkező és a tejkezelés és feldolgozás minden ágában elméletileg és gyakorlatilag is magas szinten kiképzett szakembereket bocsát ki Alkalmasak lesznek a nagy tehenészeti telepek tejházainak szakszerű vezetésére, a higiénikus tejnyerés, kezelés, szállítás megoldására. Szükség szerint értenek a termelt tej elsődleges, vagy éppen iparszerű feldolgozására, tejföl, túró, vaj, sajt stb. előállítására. A tanulók a négyéves kiképzés során emellett az egyéb élelmiszeripari ágazatokban alapképzettséget és laboránsi képzettséget is szereznek. Gyakorlati oktatásukra a Mecsektej társulás kacsótai és tarcsapusztai üzemében kerül sor. Az iskola bentlakásos, a tanulók részére térítés mellett kollégiumi elhelyezést biztosítanak. Hogy a várható igényeket ésszerűen kielégíthessék, és hogy a végzett tanulók szakterületükön el is helyezkedhessenek, az iskola elsősorban csak a mezőgazdasági nagyüzem által ajánlott, s vele leszerződött — ösztöndíjjal vagy anélkül —, jelentkezőket vesz fel. Lányok jelentkezését is elfogadják. A felvételhez egészségügyi alkalmasság szükséges. A szakközépiskola tájékoztatóját egyébként megküldte az ország valamennyi érdekelt szervének. Az első évfolyamra 35 tanulót vesznek fel.