Dunántúli Napló, 1971. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-26 / 48. szám

DUNÁNTÚLI NAPLÓ Péter János folytatta tárgyalásait Koppenhága Csütörtökön a dániai hivatalos látogatáson tartózkodó Péter János külügyminiszter folytatta hivatalos tárgyalásait, majd megismerkedett két nemzetközi hírű dán iparvállalattal. A délelőtti hivatalos megbeszélést követően a külügyminiszter megtekintett egy új városkörnyéki bevásárló központot, amely Észak-Európa legnagyobb ilyen jellegű létesítménye. Ezután a világpiacon Rex-Rotary néven szereplő dán vállalat központi gyártelepére látogatott el, ahol megtekintette a cég által gyártott ultramodern fénymásoló, sokszorosító és stencilező gépeket. .. (CANBERRA: Az ellenzékben lévő Ausztráliai Munkáspárt egyik képviselője csütörtökön kijelentette a parlamentben: attól fél, hogy az amerikaiak teljesen kiirtják a lakosságot Laosz déli részén és a szomszédos észak-vietnami területeken. + CARACAS: Salvador Allende chilei köztársasági elnök Caracasban találkozott az Országos Paraszt Tanács képviselőivel és megvitatta velük a falu társadalmi-gazdasági átalakulásával kapcsolatos kérdéseket. Allende hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság fejlesztése rendkívül bonyolult probléma és az Országos Paraszt-Tanácsot tevékenységének fokozására szólította fel. + ADEN: Az utóbbi na- ,pokban a zsoldosok csoport- jai. — Szaud-Arábia és az Imperialista körök támoga- tásával — fokozták a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság ellen irányuló aknamunkájukat, és több ízben fegyveres provokációra vetemedtek az ország északi részén fekvő harmadik tartomány ellen. A köztársaság biztonsági erői és milicistái erélyesen visszautasították az intervenciós kísérletet. * MADRID: Ez év elejétől Spanyolországban több mint félezer agyhártyagyulladásos esetet jelentettek. A központi egészségügyi hatóságok megítélése szerint azonban nem kell menin , gitis-járványtól tartani. ♦ BUENOS AIRES: Dr. Mengele, az auschwitzi hóhér, Paraguayban rejtőzik — közli a Confirmado című argentin hetilap. A náci orvos a Laureles nevű mezővárosban él. ■f BRÜSSZEL: Gerard Smith, a SALT-tárgyalásokon résztvevő amerikai küldöttség vezetője szerdán részt vett a NATO állandó tanácsának brüsszeli ülésén. Smith a stratégiai fegyverrendszerek korlátozását célzó szovjet—amerikai tárgyalások menetéről tájékoztatta a NATO- tagállamok nagyköveti rangú képviselőit. A ÚJ DELHI: Az indiai választások előestéjén „Indian Left Review” címmel megjelent az ország baloldali erőinek új lapja. Az első számban a társadalmi és politikai élet ismert személyiségei elemzik a demokratikus erők egységével, a reakció ellen vívott harccal kapcsolatos problémákat. ♦ NICOSIA: A. A. Barkovszkij, a Szovjetunió új ciprusi nagykövete átnyújjtotta megbízó levelét Makairiosz köztársasági elnöknek. Az elnök köszönetét fejezte ki azért a támogatásért, amelyben a Szovjetunió Ciprus politikáját részesítette és kifejezte meggyőződését, hogy tovább fejlődnek és eldődnek a két állami kapcsolatai. ♦ ÚMISZ: Lopez Bravo spanyol külügyminiszter befejezte kétnapos tunéziai látogatását. ♦ PRÁGA: Ludvik Svoboda csehszlovák köztársa- sági elnök és felesége csütörtökön a prágai várban fogadta Valentyina Nyikolajeva-Tyereskova szovjet űrhajósnőt, a szovjet nőbizottság elnökét. e TRIPOLI: Líbia elutasította a nyugati olajtársaságoknak az olajárak emelésével kapcsolatos előzetes ajánlatát, amely lényegesen alacsonyabb szint megállapítását javasolja, mint amennyit az arab olajtermelők követelnek. Egy líbiai kormányszóvivő szerint a Tripoliban megállapodásra jutott négy arab olajtermelő állam — Algéria, Irak, Líbia és Szaud-Arábia — képviselői csak nevetségesnek minősítették az ajánlatot Gromiko szovjet külügyminiszter újabb megbeszélést folytatott jugoszláv kollégájával, Mirko Tepavaccal. KSD NAPLÓ, @TELEFOTO Bumedien algériai elnök bejelentette az ország földgázkincsének államosítását, valamint a francia olajtársaság részvénytöbbségének átvételét. Szovjet kormánynyilatkozat az USA laoszi intervenciójáról (Folytatás az 1. oldalról) szabnak semmiféle korlátozást. A légihaderő és tüzérség felhasználásával történő támadás ugyanolyan bűntett, mint a szárazföldi csapatok támadása. A halálba küldött laosziak számára nem lényeges különbség, mitől halnak meg, puskagolyótól-e vagy repülőgépről leszórt bombáktól. Ebben a vonatkozásban az Egyesült Államok nem számíthat semmiféle enyhébb elbírálásra. Hasonlóképpen tarthatatlan és kihívó az a tény, hogy az Egyesült Államok a korábban egy másik, Laoszszal szomszédos országba betört amerikai csapatok „önvédelmére” és „biztonságának megteremtésére” való hivatkozással próbálja igazolni a Laosz területére történt behatolást. Ilyesmit a múltban is lehetett hallani a gyarmatosítóktól, amikor kiszemelték útonálló támadásuk soron következő áldozatát. Ha a nemzetközi gyakorlatban ez a logika érvényesülne, akkor a világon teljesen eluralkodna az önkény és egyetlen nép sem érezhetné magát biztonságban. Február 17-i sajtóértekezletén Nixon amerikai elnök egyértelműen kijelentette, hogy nincs kizárva az amerikai légihaderő újabb bevetése a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Az Egyesült Államok vezetői úgy látszik, hozzá akarják szoktatni a közvéleményt ahhoz, hogy az Egyesült Államok Indokínában büntetlenül járhat el, s hogy az amerikai agresszorok mindent megúsznak szárazon. Veszedelmes tévedés ez, amely a legkomolyabb következményeket vonhatja maga után, mindenekelőtt magára az Egyesült Államokra nézve. Az Egyesült Államok már viselt széleskörű légiháborút a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Jól ismeretes, mivel végződött ez a meggondolatlan kaland: teljesen kudarcot vallott az a számítás, hogy így megtörhetik a VDK népét. Most is kudarc vár az Egyesült Államoknak arra a tervére, hogy az Észak-Vietnam ellen irányuló katonai provokációk útján éri el célját. A Vietnami Demokratikus Köztársaság a szocialista család tagja. A Szovjetunió és a többi szocialista állam segítséget nyújt ezután is a testvéri vietnami népnek az Egyesült Államok agressziójának visszaverésében. Az Egyesült Államok, laoszi betörése, a VDK elleni provokációk fokozásával való fenyegetőzés csak arra alkalmas, hogy további bonyodalmakat idézzen elő az indokínai helyzetben, megnehezítse a vietnami békés rendezés módozatainak felkutatását, valamint Laosz és Kambodzsa semlegességének biztosítását. Az amerikai vezetők legutóbbi kijelentéseiből ítélve, az Egyesült Államok nem mutat készséget a komoly és konstruktív tárgyalásra a vietnami ügyben jelenleg Párizsban folyó megbeszéléseken. Mindez megcáfolja a hivatalos amerikai személyiségek több ízben hangoztatott kijelentését, hogy békés rendezésre törekednek Indokínában. Az Egyesült Államok, amikor olyan könnyen sutba dobja a magára vállalt nemzetközi kötelezettségeket, e cselekményeivel aláássa azokat az alapokat, amelyekre az államközi kapcsolatok épülnek. Az Egyesült Államok súlyos felelősséget vállal a nemzetközi helyzetben mutatkozó újabb bonyodalmakért. Említett cselekményei nem múlhatnak el nyomtalanul a szovjet és amerikai kapcsolatokat illetően sem. Az indokínai népek igazságos harca a szabadságért és a függetlenségért változatlanul támogatásra lel a Szovjetunió és a többi szocialista ország, a föld összes békeszerető erői részéről. A Szovjetunió nem hagyhatja figyelmen, kívül az amerikai agresszió újabb eszkalációját A szovjet nép kész továbbra is megadni minden, szükséges segítséget a testvéri Vietnami Demokratikus Köztársaságnak, az indokínai hazafiaknak, akik törvényes jogaikat védelmezik, létfontosságú érdekeik és vágyaik megvalósításáért harcolnak. Nem kétséges, hogy Vietnam, Kambodzsa és Laosz népeinek igazságos ügye diadalmaskodni fog. 1971. február 26. Nixon külpolitika; üzenete Nixon elnök washingtoni idő szerint csütörtökön délben az amerikai kongresszus elé terjesztette kötetnyi terjedelmű külpolitikai üzenetét „az Egyesült Államok külpolitikája az 1970-es években — a béke építése” címmel. A 180 sűrűn gépelt oldalon mintegy 65 000 szót tartalmazó tanulmány felolvasása legalább tíz órát venne igénybe, ezért a törvényhozás tagjai írásban ismerkedtek meg az elnök üzenetével, amelyhez Nixon rövid , szóbeli bevezetőt mondott. . . A szokatlanul nagy terje- delem ellenére az elnöki üze- i net legmeglepőbb vonása az, ami hiányzik belőle: a folyamatban lévő laoszi invázióra csupán a „vietnamizálási” program keretében utal. Az üzenet hat főrészben és tizennégy fejezetben tárgyalja az USA külpolitikáját. Külön főrészt szentel a szovjet—amerikai viszony tagja- I lásának, ami — a ,,hatalmi egyensúlypolitika” nézőpontjából vizsgálva — vezérfonalként vonul végig az egész tanulmányon. Nixon elnök hangsúlyozza, hogy kormányának „a külpolitikában végbemenő alapvető átalakulás korszakán kell átvezetnie a nemzetet”, s mivel a nemzetközi feltételek gyökeres megváltozása következtében elmúlt „Amerrika uralkodó túlsúlyának korszaka, amelyben amerikai erőforrásokra és amerikai receptekre hagyatkozhattunk”. A változások között Nyugat- Európa és Japán gazdasági és politikai megerősödését, számos új független nemzet porondra lépését, ,,a merev kelet—nyugati kétpólusú világnak” a sokoldalú diplomácia „változékony új korszakába” való átlépését említi. A legnagyobb hangsúlyllyal azt emeli ki, hogy „a növekvő szovjet hatalom korszaka megváltoztatta a katonai egyenletet”. Megállapítja, hogy „a viszonylagos fölény időszakát felváltó viszonylagos erőegyensúly időszakában az erő fogalmának új meghatározására van szükség”, mert ha az USA elmulasztja az alkalmazkodást a megváltozott erőviszonyokhoz, akkor „ez olyan konfrontációhoz vezethet, amely a bénultság, vagy az atomtűz gyötrelmes választása elé állít bennünket”. A szovjet—kínai kapcsola■ tokban mutatkozó nézeteltérésekre utalva az elnök azt a véleményét hangoztatja, hogy „ezek a fejlemények új problémákat és új távlatokat nyitnak”. Az USA ázsiai „katonai jelenlétének csökkenése”, a jelentés szerint éppúgy a Nixon-doktrina „működését” tanúsítja, mint az, hogy Európában fenntartja, sőt, „minőségi javítással” még fokozza is a katonai jelenlétet. A Nixon-doktrina éppúgy szolgál a vietnami háború egész Indokínára történő kiterjesztésének igazolására, mint a katonai és gazdasági segélyprogramok irányelveinek meghatározására, a nemzetközi kereskedelempolitikai célok kijelölésére és a szocialista országok „differenciált megközelítésére”. A szovjet—amerikai viszonyról szól , az elnök elismeri a Szovjetunió „vitathatatlan világhatalmi státuszát”. Megállapítja, hogy a két világhatalmat „megosztó nagyon is valóságos nézetkülönbségek” mellett vannak létfontosságú „közös érdekek”, ezek között elsősorban az, hogy „egyik sem akar nukleáris csapásokat váltani a másikkal.”. A SALT-megbeszélések kilátásait az elnöki jelentés „bizonyos optimizmussal” ítéli meg, de nem számít „gyorsan létrejövő megállapodásokra”. Nixon elnök végül azt sugalmazza, hogy a két nagyhatalom jövőbeni kapcsolatainak szabályozása céljából tűzzék „a kimagasló lehetőségek napirendjére” a következő témaköröket: a) a stabilabb katonai viszonylat kialakítása a következő évtizedre, b) a közel-keleti konfliktus békés rendezése, c) az európai biztonság kereteinek megegyezéses alapon történő lefektetése. Az Európáról szóló fejtegetésében az elnök formálisan egyetértését fejezi ki a Brandt-kormány „keleti politikájával”, de a továbbiakban óva inti az USA nyugat-európai NATO-partnereit a NATO meggyengítésétől és attól, hogy „az USA-tól elkülönülve” keressék a közeledést a Szovjetunióhoz. AMERIKAI DIÁKOK ÚJABB HÁBORÚELLENES TÜNTETÉSE: New York utcáin a vietnami háború kiszélesítése ellen. Gyermekrablás az ISSZK-ban Bonn: A Német Szövetségi Köztársaságban ismeretlen tettesek elraboltak egy hétéves kisfiút, 200 000 márka váltságdíjat követelnek érte — az ügy azonban feltehetőleg politikai természetű. A kisfiú, Michael Luhmer, hétfőn tűnt el otthonából, a Rajna-Westfália tartománybeli Niederbachem faluból, ahol hétfőn este karnevált rendeztek. A kisfiú egy 30 éves autóbuszsofőr gyermeke, ezen vett részt. Egy müncheni ügyvéd, Rolf Bossin — névtelen telefonhívásra hivatkozva — szerdán közölte, hogy a kisfiú f elrablói 200 000 márka váltságdíjat követelnek az NSZK hatóságaitól és követelik: bocsássanak szabadon egy ügyvédet, akit „egy, még az NSZK-hoz tartozó tartományban” tartanak fogva. A hatóságok szerint a megjelölés egyértelműen a 35 éves Horst Mahler, szélsőbaloldali nézeteiről ismert ügyvédre vonatkozik, aki jövő hétfőn áll bíróság elé Nyugat-Berlinben, mivel múlt év májusában közreműködött egy gyújtogatásért három évre ítélt fogoly, Andreas Baader megszöktetésében. Mahler egy szélsőbaloldali csoport tagja, amely gyújtogatásokkal, bankrablásokkal gerillaháborút akar viselni a rendszer ellen. A rendőrség hétfő óta nagy apparátussal kutat az eltűnt gyermek után Niederbachem környékén. Háromszázötven rendőr fésülte át kutyákkal és helikopterekkel a környéket — minden eredmény nélkül. — Észak-Rajna- Vesztfália tartományi kormányzója szerdán a televízióban közölte, hogy a tartományi kormány hajlandó rendelkezésre bocsátani a követelt 200 000 márka váltságdíjat. Az összeget máris letétbe helyezték egy müncheni banknál. Újjászervezik a kínai KISZ-t Peking A kínai sajtó legújabb jelentései arra utalnak, hogy meggyorsult a „kulturális forradalom során felszámolt ifjúsági szövetség újjáépítése. Pekingi megfigyelők valószínűnek tartják, hogy a KKP megalapításának július 1-i, ötvenedik évfordulójára a kínai vezetés nem csupán a párt szervezeti láncát akarja teljessé tenni a tartományi pártbizottságok megalakításával, hanem a „Kínai Kommunista Ifjúsági Szövetség” nevű ifjúsági szer-vezet újjászervezésével kívánják biztosítani a párt bázisát és hagyományosabb értelmű vezető szerepét a sok százmilliós kínai fiatalság soraiban is. A kínai KISZ-nek a „kulturális forradalom” előtt 25 millió tagja volt. Amikor megalakultak a vörösgárdista szervezetek, amelyeknek feladata a párt és az állami vezetés Liu Sao-csi vezette szárnya elleni küzdelem volt, a KISZ eltűnt a politikai porrondról. 1966. augusztusában folyóiratai beszüntették megjelenésüket s a szervezet működéséről 1969. augusztusáig több hír nem érkezett. A három évvel későbbi jelentés egy sanghaji KISZ-szervezet működéséről szól a helyi rádióadásokban és ezt követően fokozatosan megszaporodtak a jelentések a KISZ létéről. A folyamat a napokban jutott el addig a pontig, hogy a Zsenmin Zsibao első oldalán közölte egy sanghaji textilgyár pártbizottságának hosszú útmutató jellegű cikkét a KISZ szervezeti újjáépítéséről. A pártbizottság írása szerint a KISZ alapszervezeteinek „konszolidációját” a pártszerv irányítja, méghozzá a vörösgárdista mozgalom tapasztalatai alapján. A vörösgárdistákról többször nem esik szó az írásban, ami azt jelenti, hogy ha a mozgalom előtt meg is hajtják az elismerés zászlaját, a KTSZ-t nem annak szervezeti bázisán hozzák létre.