Dunántúli Népszava, 1947. augusztus (3. évfolyam, 173-197. szám)
1947-08-01 / 173. szám
Dunántúli ------------------------——ARA 40 fillér L______ A SZ O C I Á L D E M OKRATA PÁRT LAPJAI Szerkesztőség telefonszáma: 15-32 Szerkesztőség és kiadóhivatal:Perczel utca 2 szám. Kiadóhivatal telefonszáma: 15-42 PÉCS, 1947 AUGUSZTUS 1 PÉNTEK III. évfolyam 173. szám KETTŐS ÜNNEP Írta: VEDRES JÓZSEF Az osztályharcos munkásság forradalmi színével, a piros színnel jelenik meg ma, augusztus elsején Déldunántúl nagy szociáldemokrata lapja, a Dunántúli Népszava. És joggal öltözik lapfejünk az ünnepi szín köntösébe, mert augusztus elseje — kétszeres indokkal — a magyar munkásmozgalom, a magyar történelem legfényesebb lapjaira kerül. Egyéves jubileumát ünnepeljük, hogy sikerült gazdasági vonalon féltérdre kényszeríteni, gyűrni, a settenkedő ellenforradalmat. Féltérdre csak, mert önmagunkat ámítanánk, ha azt mondanánk, hogy most már mingyen rendben van, a feladatot el-8 végeztük. Egy esztendeje, hogy megjelent a forint és ez-zel egyik napról a másikra végett vetettünk a világtörténelem során valaha látott legnagyobb méretű inflációnak. Nem volt könnyű munka a 8 stabilizáció, de ez a megállapítási csak emeli munkánk értékét. 8 Nemcsak kifosztott ország vol-| tunk, de belülről és kívülről 8 igyekeztek gáncsot vetni, a jog szándékú kezet megkötni, a be gcsületes törekvéseket meggátolni a magyar és nemzetközi nagy tő -| ke hiénái. Ha a munkásosztály- ban nem lett volna annyi el- szántság, annyi erő, annyi áldo- zatkészség és — nem utolsósor- ban — annyi hazaszeretet, akkor azok a hullámok, amelyek 1919 után kezdtek egyre fokozó-! dó erővel tombolni Magyarországa körül, a szennynek, a vérnek, a nyomornak, a gazságnak hullá-mai már elnyelték volna ezt az országot és pontot tettek volna történelmi szerepünkre. Nem ez történt. A háború pok- fából az újjáépítés izzó, gyors ütemű munkájába került dolgozók hősies erőfeszítéssel végezték a feladatukat. És amíg a velünk szembenállók bírálták, gúnyolták és ócsárolták a munkánkat, addig a magyar munkás dolgozott. Amíg 1946 augusztus elseje előtt néhány nappal egy politikus, akinek hivatása pedig nagyon messze állana a politikától, gúnyosan kérdezte párthívei előtt Szigetváron, hogy váljon augusztus 2-án jó lesz-e még a forint és nem jut-e a pengő szomorú sorsára?, addig megszületett a jó forint, amelynek komoly vásárlóértéke volt és amelyről semleges, sőt a szocialista társadalmi renddel élesen szembenálló külföldi vélemények hangoztatták, hogy a magyar stabilizáció gazdasági csoda. A jó forint megszületésével azonban nem szűnt meg az élethalál küzdelem, amely a magyar munkásosztály és a hatalom viszszaszerzésért semmiféle eszköztől vissza nem riadó tőke között folyt. Újabb, még indulatosabb rohamot intéztek a magyar demokrácia ellen és, — hogy milyen széleskörű társadalmi réteglődésre támaszkodhattak, — arra a későbbi események mutattak rá legélesebben. Olyan emberekre tudtak hatni pénzzel, hazugsággal, akiket a demokrácia piedesztálra emelt, akiknek rangot, jómódot, megbecsülést adott. Ha ezekben a sorsdöntő napokban nem állt volna a magyar munkásság egységesen, éber figyelőként az események forgatagában, talán órák alatt megsemmisülhetett volna mindaz az erkölcsi és anyagi érték, ami tengernyi szenvedések és lemondások árán volt csak megszerezhető. A „fék“ még így is működött és a dolgozók életszínvonala ma is alatta van annak, amit élvezniük kellene munkájuk ellenértékeként. Ködösítő, göbbelsi politikájukkal el akarták hitetni a dolgozókkal, hogy a gazdasági nehézségek rugói a szocialista gazdasági intézkedések, államosítások, kollektív szerződések, stb. A hazugságot azonban könnyebb utolérni, mint a lesántult kutyát és aki egy pillanatig is hitt a szocializmussal ellentáborban lévőknek, azok számára félremagyarázhatatlan bizonysággal kell, hogy szolgáljanak a most folyó kollektív szerződés-tárgyalások. A stabilizáció sikere folytán emelkedett a termelésünk, szociáldemokrata vezető politikusok sikeres gazdasági tárgyalásai eredményeként jelentős mértékben enyhült a nyersanyaghiányunk, előnyös kereskedelmi, csereforgalmi szerződések biztosítják, hogy csak fellendülés következhet, a tőke urai azonban hallani sem akarnak a munkásság életszínvonalának az emeléséről. Ott állnak a GyOSz urai dölyfösen, a dolgozók által újjáépített és megindított gyárak egyre növekvő profitjának fedezékében és gonoszabbul, önzőbben, ridegebben védik vagyontengerüket, mint valaha. És mit tesz ebben a helyzetben a „hazátlan bitang” proli? Tör? Zúz? Akaszt? Rombol? Nem! Rábízza a tárgyalásokat érdekképviseleti szervére, a Szakszervezeti Tanácsra, és mával, augusztus elsejével nekilát olyan munkaterv, a hároméves terv végrehajtásának, amely ebben a sokat szenvedett országnak további politikai és gazdasági megerősödéséhez nagymértékben hozzájárul. Nem akartam ünneprontó lenni és ezen a számunkra szent kettősünnepen árnyék nélkül akartam a fényt bemutatni. Nem rajtam múlott, hanem a pénzt megszállottam, hogy tervem nem sikerült. Nem választási propa- ganda akar lenni ez a vezércikk, mégsem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a gyárosok megmerevedése pontosan a választási előkészületekmunkájában következzett be. Nem kell hozzá Isten ! tudja milyen bölcseség, hogy hárít ki felismerje a tőke taktikáját:megrendíteni a dolgozókat Ha munkáspártok iránti bizalmuk- Iban, bebizonyítani, hogy ebben az országban a dolgozóknak még mindig csak kötelességeik g vannak — jogok nélkül! És a Sproli azután így, ezeknek tudatában járuljon egy hónap múlva a szavazóurna elé... Erre a napra azonban félretesszük a keserűséget és osztályharcos válaszunkat is. Rövidesen, talán napokon belül alkalmunk lesz a megfelelő válaszra. Ma csak ünneplünk. Gyönyörű kettős ünnepünk festi pirosra az orcáinkat és telítik meg lázas csillogással a szemeket. A munka ünnepét dicsőítjük méltóképpen, fokozottabb munkával. Ma gyorsabban peregnek a szíjtárcsák, izzóbb a kohó, gyorsabban zakatol a cséplőgép, erősebben sújt a kalapács, fürgébben repül a toll a papíron és a pultok mögül jövő kérdés is bizakodóbb. A satupadok, a bányák, a földek, a műhelyek, az irodák, az orvosi rendelők, az üzletek névtelen hősei új rohamra indulnak. Munka hadának a lépte dobog és ezekben a léptekben ott dobban az akarat, az acélos elszántság, ott ujjong a legyőzhetetlen, eltiporhatatlan vágy: felépíteni a dolgozók országát. Nagyszerű erőnk, lüktető munkakedvünk fergeteges indulójának hallatára Jerikó falaként omlik le hazugság, az önzés, a gonoszság összes bástyája. Ünnepelünk, pillanatig nem lankadó alkotókészséggel, de megnézzük, hogy kik tartanak velünk a munkában, kik a bírálók és kik akarnak érdemtelenül részesülni vérünk, verejtékünk, szorgalmunk gyümölcséből. Akik nem állnak a sorba, azoknak jóelőre megüzenjük álláspontunkat: aki nincs velünk, azokat úgy veszszük, mintha ellenünk volnának. És így is bánunk velük. A minisztertanács jegyzőkönyvi köszönetben fejezte ki elismerését Rónai Sándor elvtársunk eredményes gazdasági tárgyalásaiért A kormány tagjai Dinnyés Lajos miniszterelnöklésével csütörtökön délelőtt rendészeti minisztertanácsot tartottak. Napirend előt a belügyminiszter javaslatára Kramer Pál rendőrnyomozó főhadnagyot, aki július 26-án szolgálatteljesítés közben halálos sérülést szenvedett,rendőrnyomozószázadossá nevezték ki és egyben a minisztertanács 10.000 forintot szavazott meg a rendőrgyilkos Sántha Dezső elfogatásával kapcsolatosan kiadandó jutalmak fedezésére. Ugyancsak a belügyminiszter javaslatára elfogadta a minisztertanács azt a tervezetet, amely az államrendőrség zavartalan működését célozza. A minisztertanács Gyöngyösi János volt külügyminiszternek a Pénzintézeti Központ elnökévé történő kinevezéséhez hozzájárult. A Washingtonban tartandó statisztikai kongresszusra az Országos Statisztikai Hivatal és a Székesfővárosi Statisztikai Hivatal részéről Elekes Rezső és Bene Lajos statisztikus vezetőket küldik ki. Elfogadták a közszolgálati alkalmazottak Magyarország volt területén eltöltött idejének a szolgálati időbe való beszámításáról szóló rendeletet. Hozzájárult a minisztertanács ahhoz, hogy a házfelügyelők és segédházfelügyelők eddig Budapestre korlátozott biztosítási kötelezettsége ez év augusztus 1-től kezdődően az egész ország területére kiterjedjen. Rónai Sándor elvtárs, kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter beszámolt moszkvai tárgyalásairól. A tájékoztatásügyi miniszter előadásában foglalkoztak az ország papírellátásának kérdésével. A csütörtöki minisztertanács jegyzőkönyvileg köszönetet szavazott Rónai elvtárs, kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszternek a külállamokkal folytatott eredményes gazdasági tárgyalásaiért. Külön kiemelték a magyar-szovjet kereskedelmi szerződés megkötése érdekében kifejtett eredményes munkáját, minthogy a mostani szerződés minden eddig kötött szerződésnél nagyobb előnyöket biztosít Magyaroroszág számára, . . .. Minden vonton sikerrel ámadnak a görög szabadságharcosok A monarchisták hívégeszták Guszidiszt, az ellenállási mozgalom legendás hősét A „Daily Telegraph“ athéni tudósítása szerint Görögországban a belpolitikai helyzet ismét válságosra fordult, a kormánypártok keretén belül erős nyugtalanság és elégedetlenség uralkodik amiatt, hogy a hadseregnek nem sikerül végleg legyőzni a szabadságharcosokat. A görög vezérkar is nyíltan beismeri, hogy a szabadságharcosok újból behatoltak olyan görög területekre, amelyeket a kormánycsapatok egyszer már megtisztítottak. Bebizonyult, hogy a görög hadsereg képtelen a polgárháborúnak véget vetni. Athéni jelentés szerint a demokratikus görög hadsereg Közép- és Északgörgorszában több fontos helységet foglalt el. A demokratikus hadsereg és a kormánycsapatok között a harcok az ország minden részében változatlan hevességgel folynak. A demokratikus egységek ismét felszabadították Lyalokladi városát, amely mindössze 8 kilométernyire vankanjától, Rumélia fővárosától. Lania körül egyre szorul a demokratikus egységek zárógyűrűje. Szalonikiből jelentik, hogy Serrában négy más elítélttel együtt elvégezték Danielosz Gusziliszt, aki a háború alatt az ellenállási mozgalom egyik kiváló vezetője volt. Guszidiszt már július 15-én halálra ítélték, az ítélet végrehajtását azonban elhalasztották, mert a tiltakozó táviratoknak valóságos özönét kapták. A többi között távirat jött az angol alsóházból, az Emberi Jogok Ligájától és több európai állam ellenállási szervezetétől.