Dunántúli Népszava, 1947. augusztus (3. évfolyam, 173-197. szám)

1947-08-01 / 173. szám

Dunántúli ------------------------——­ARA 4­0 fillér L______ A S­Z O C I Á L D E M OKRATA PÁRT LAPJAI Szerkesztőség telefonszáma: 15-32 Szerkesztőség és kiadóhivatal:Perczel­ utca 2 szám. Kiadóhivatal telefonszáma: 15-42 PÉCS, 1947 AUGUSZTUS 1 PÉNTEK III. évfolyam 173. szám KETTŐS ÜNNEP Írta: VEDRES JÓZSEF Az osztályharcos munkásság forradalmi színével, a piros színnel jelenik meg ma, augusz­tus elsején Déldunántúl nagy szociáldemokrata lapja, a Du­nántúli Népszava. És joggal öl­tözik lapfejünk az ünnepi szín köntösébe, mert augusztus elseje — kétszeres indokkal — a ma­gyar munkásmozgalom, a magyar történelem legfényesebb lapjaira kerül. Egyéves jubileumát ünnepel­jük, hogy sikerült gazdasági vo­nalon féltérdre kényszeríteni, gyűrni, a settenkedő ellenforra­dalmat. Féltérdre csak, mert ön­magunkat ámítanánk, ha azt mondanánk, hogy most már min­­g­yen rendben van, a feladatot el-8 végeztük. Egy esztendeje, hogy­­ megjelent a forint és ez-­­zel egyik napról a másikra végett vetettünk a világtörténelem so­­­rán valaha látott legnagyobb mé­­­retű inflációnak. Nem volt könnyű munka a 8 stabilizáció, de ez a megállapítási csak emeli munkánk értékét. 8 Nemcsak kifosztott ország vol-| tunk, de belülről és kívülről 8 igyekeztek gáncsot vetni, a jo­g szándékú kezet megkötni, a be­ g­csületes törekvéseket meggátolni­­ a magyar és nemzetközi nagy tő -| ke hiénái. Ha a munkásosztály-­ ban nem lett volna annyi el-­ szántság, annyi erő, annyi áldo-­ zatkészség és — nem utolsósor-­ ban — annyi hazaszeretet,­ akkor azok a hullámok, amelyek­­ 1919 után kezdtek egyre fokozó-! dó erővel tombolni Magyarországa körül, a szennynek, a vérnek, a­ nyomornak, a gazságnak hullá-­­mai már elnyelték volna ezt az­ országot és pontot tettek volna­ történelmi szerepünkre. Nem ez történt. A háború pok-­ fából az újjáépítés izzó, gyors­ ütemű munkájába került dolgo­­­zók hősies erőfeszítéssel végezték a feladatukat. És amíg a velünk szembenállók bírálták, gúnyolták és ócsárolták a munkánkat, ad­dig a magyar munkás dolgozott. Amíg 1946 augusztus elseje előtt néhány nappal egy politikus, akinek hivatása pedig nagyon messze állana a politikától, gúnyosan kérdezte párthívei előtt Szigetváron, hogy váljon augusz­tus 2-án jó lesz-e még a forint és nem jut-e a pengő szomorú sorsára?, addig megszületett a j­ó forint, amelynek komoly vá­sárlóértéke volt és amelyről sem­leges, sőt a szocialista társadalmi renddel élesen szembenálló kül­földi vélemények hangoztatták, hogy a magyar stabilizáció gaz­dasági csoda. A jó forint megszületésével azonban nem szűnt meg az élet­­halál küzdelem, amely a magyar munkásosztály és a hatalom visz­­szaszerzésért semmiféle eszköztől vissza nem riadó tőke között folyt. Újabb, még indulatosabb rohamot intéztek a magyar de­mokrácia ellen és, — hogy mi­lyen széleskörű társadalmi réteg­­lődésre támaszkodhattak, — arra a későbbi események mutattak rá legélesebben. Olyan emberekre tudtak hatni pénzzel, hazugság­gal, akiket a demokrácia piedesz­­tálra emelt, akiknek rangot, jómódot, megbecsülést adott. Ha ezekben a sorsdöntő napokban nem állt volna a ma­gyar munkásság egységesen, éber figyelőként az események forga­tagában, talán órák alatt meg­semmisülhetett volna mindaz az erkölcsi és anyagi érték, ami tengernyi szenvedések és lemon­dások árán volt csak megszerez­hető. A „fék“ még így is működött és a dolgozók életszínvonala ma is alatta van annak, amit él­vezniük kellene munkájuk el­lenértékeként. Ködösítő, göbbelsi politikájukkal el akarták hitetni a dolgozókkal, hogy a gazdasági nehézségek rugói a szocialista gazdasági intézkedések, államosí­tások, kollektív szerződések, stb. A hazugságot azonban könnyebb utolérni, mint a lesántult kutyát és aki egy pillanatig is hitt a szocializmussal ellentáborban lé­vőknek, azok számára félrema­­­gyarázhatatlan bizonysággal kell, hogy szolgáljanak a most folyó kollektív szerződés-tárgyalások. A stabilizáció sikere folytán emelkedett a termelésünk, szo­ciáldemokrata vezető politikusok sikeres gazdasági tárgyalásai eredményeként jelentős mérték­ben enyhült a nyersanyaghiá­nyunk, előnyös kereskedelmi, csereforgalmi szerződések bizto­sítják, hogy csak fellendülés kö­vetkezhet, a tőke urai azonban hallani sem akarnak a munkásság életszínvonalának az emeléséről. Ott állnak a GyOSz urai dölyfösen, a dolgozók által újjáépített és megindított gyá­rak egyre növekvő profitjának fedezékében és gonoszabbul, ön­zőbben, ridegebben védik va­­gyontengerüket, mint valaha. És mit tesz ebben a helyzet­ben a „hazátlan bitang” proli? Tör? Zúz? Akaszt? Rombol? Nem! Rábízza a tárgyalásokat érdekképviseleti szervére, a Szak­­szervezeti Tanácsra, és mával, augusztus elsejével nekilát olyan munkaterv, a hároméves terv végrehajtásának, amely eb­ben a sokat szenvedett ország­nak további politikai és gazda­sági megerősödéséhez nagymér­tékben hozzájárul.­­ Nem akartam ünneprontó len­ni és ezen a számunkra szent kettősünnepen árnyék nélkül akartam a fényt bemutatni. Nem rajtam múlott, hanem a pénz­t megszállottam­, hogy tervem nem­­ sikerült. Nem választási propa-­­ ganda akar lenni ez a vezércikk,­­ mégsem lehet szó nélkül elmen­­­­ni amellett, hogy a gyárosok­­ megmerevedése pontosan a v­á­­­lasztási előkészületek­­munkájában következ­­zett be. Nem kell hozzá Isten ! tudja milyen bölcseség, hogy hár­ít ki felismerje a tőke taktikáját:­­megrendíteni a dolgozókat Ha munkáspártok iránti bizalmuk- Iban, bebizonyítani, hogy ebben­­ az országban a dolgozóknak­­ még mindig csak kötelességeik g vannak — jogok nélkül! És a S­­­proli azután így, ezeknek tuda­tában járuljon egy hónap múlva a szavazóurna elé... Erre a napra azonban félre­tesszük a keserűséget és osztály­harcos válaszunkat is. Rövidesen, talán napokon belül alkalmunk lesz a megfelelő válaszra. Ma csak ünneplünk. Gyönyörű ket­tős ünnepünk festi pirosra az or­cáinkat és telítik meg lázas csil­logással a szemeket. A munka ünnepét dicsőítjük méltóképpen, fokozottabb munkával. Ma gyor­sabban peregnek a szíjtárcsák, izzóbb a kohó, gyorsabban zaka­tol a cséplőgép, erősebben sújt a kalapács, fürgébben repül a toll a papíron és a pultok mögül jövő kérdés is bizakodóbb. A satupa­dok, a bányák, a földek, a műhe­lyek, az irodák, az orvosi rende­lők, az üzletek névtelen hősei új rohamra indulnak. Munka ha­dának a lépte dobog és ezekben a léptekben ott dobban az aka­rat, az acélos elszántság, ott ujjong a legyőzhetetlen, eltipor­­hatatlan vágy: felépíteni a dolgozók országát. Nagy­szerű erőnk, lüktető munkaked­­vünk fergeteges indulójának hal­latára Jerikó­ falaként omlik le hazugság, az önzés, a gonosz­ság összes bástyája. Ünnepelünk, pillanatig nem lankadó alkotó­­készséggel, de megnézzük, hogy kik tartanak velünk a munká­ban, kik a bírálók és kik akar­nak érdemtelenül részesülni vé­rünk, verejtékünk, szorgalmunk gyümölcséből. Akik nem állnak a sorba, azoknak jóelőre meg­üzenjük álláspontunkat: aki nincs velünk, azokat úgy vesz­­szük, mintha ellenünk volnának. És így is bánunk velük. A minisztertanács jegyzőkönyvi köszönetben fejezte ki elismerését Rónai Sándor elvtársunk eredményes gazdasági tárgyalásaiért A kormány tagjai Dinnyés Lajos miniszterelnöklésével csütörtökön délelőtt rendés­zeti mi­nisztertanácsot tartottak. Napirend előt a belügyminiszter javaslatára Kramer Pál rendőrnyomozó főhadnagyot, aki július 26-án szolgálatteljesítés közben halálos sérülést szenvedett,r­­endőrnyomozószázadossá ne­vezték ki és egyben a minisztertanács 10.000 forintot szavazott meg a rendőrgyilkos Sántha De­zső elfogatásával kapcsolatosan kiadandó jutalmak fedezésére. Ugyancsak a belügyminiszter ja­vaslatára elfogadta a minisztertanács azt a tervezetet, amely az államrendőrség zavartalan mű­ködését célozza. A minisztertanács Gyöngyösi János volt külügyminiszternek a Pénzintézeti Központ elnö­kévé történő kinevezéséhez hozzájárult. A Washingtonban tartandó statisztikai kongresszusra az Országos Statisztikai Hivatal és a Székesfővárosi Statisztikai Hivatal részéről Elekes Rezső és Bene Lajos statisztikus vezetőket küldik ki. Elfogadták a közszolgálati alkalmazottak Magyarország volt területén eltöltött idejének a szolgálati időbe való beszámításáról szóló rendeletet.­­ Hozzájárult a minisztertanács ahhoz, hogy a házfelügyelők és segédházfelügyelők eddig Budapestre korlátozott biztosítási kötelezettsége ez év augusztus 1-től kezdődően az egész or­szág területére kiterjedjen. Rónai Sándor elvtárs, kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter beszámolt moszkvai tár­gyalásairól. A tájékoztatásügyi miniszter előadásában foglalkoztak az ország papírellátásának kérdésével. A csütörtöki minisztertanács jegyzőkönyvileg köszönetet szavazott Rónai elvtárs, kereske­­delem- és szövetkezetügyi miniszternek a külállamokkal folytatott eredményes gazdasági tár­gyalásaiért. Külön kiemelték a magyar-szovjet kereskedelmi szerződés megkötése érdekében ki­fejtett eredményes munkáját, minthogy a mostani szerződés minden eddig kötött szerződésnél nagyobb előnyöket biztosít Magyaroroszág számára, . . .­­. Minden von­ton sikerrel ámadnak a görög szabadságharcosok A monarchisták hívégeszták Guszidiszt, az ellenállási mozgalom legendás hősét A „Daily Telegraph“ athéni tudósítása szerint Görögország­ban a belpolitikai helyzet ismét válságosra fordult, a kormánypártok keretén belül erős nyugtalanság és elégedet­lenség uralkodik a­miatt, hogy a hadseregnek nem sikerül vég­leg legyőzni a szabadságharcoso­kat. A görög vezérkar is nyíl­tan beismeri, hogy a szabadság­­harcosok újból behatoltak olyan görög területekre, amelyeket a kormánycsapatok egyszer már megtisztítottak. Bebizonyult, hogy a görög hadsereg képtelen a polgárháborúnak véget vetni. Athéni jelentés szerint a de­mokratikus görög hadsereg Kö­zép- és Északgörgorszában több fontos helységet foglalt el. A demokratikus hadsereg és a kor­mánycsapatok között a harcok az ország minden részében vál­tozatlan hevességgel folynak. A demokratikus egységek ismét felszabadították Lya­­lokladi városát, amely mind­össze 8 kilométernyire van­­kanjától, Rumélia fővárosától. Lania körül egyre szorul a de­mokratikus egységek zárógyű­rűje. Szalonikiből jelentik, hogy Serrában négy más elítélttel együtt elvégezték Danielosz Guszi­­­­liszt, aki a háború alatt az ellenállási mozgalom egyik kiváló vezetője volt.­­ Gu­szidiszt már július 15-én ha­lálra ítélték, az ítélet végrehaj­tását azonban elhalasztották, mert a tiltakozó táviratoknak valóságos özönét kapták. A többi között távirat jött az angol alsó­­házból, az Emberi Jogok Ligá­­jától és több európai állam el­lenállási szervezetétől.

Next