Dunaújvárosi Hírlap, 1970. június (15. évfolyam, 44-52. szám)

1970-06-30 / 52. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! [ umu­mmi] AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA XV. ÉVFOLYAM, 52. SZÁM ARA: 1 FORINT 1970. JÚNIUS 30., KEDD Komplex aratás Ősidők óta így van: „nyárban”, amikor Péter és minden Pál összefutnak a naptárban, a mező­gazdasági munka is megsűrűsödik; fenik a kaszákat, készülődnek az aratáshoz. Ami azt illeti, a Vörös Csillag Termelőszövetkezetben ter­mészetesen egyetlen kaszát sem fen­nek ezen a nyáron, a naptárbeli Pé­ter és Pál példáját követték viszont a gépek; szemlére futottak össze, álltak hadrendbe, mintha valami csa­tára készülnének. Az idei csata valamivel később kezdődik mint máskor, a Nap érlelő melege késett. — Ellentétben a régebbi időkkel — mondja Nemes Dániel főagronómus — valamennyi egyéb mezőgazdasági munka az aratás kezdetéig befeje­ződik. Az aratásra összpontosítha­tunk. — Az időjárás engedett több időt az egyéb munkákra? — Dehogy. Hiszen az időjárás az egyéb munkákat éppúgy késlelteti, mint a gabonaérést. Nem több időnk volt, hanem több gépünk. A kézmű­velés minimálisra csökkent. A kuko­ricának például mindössze tíz szá­zalékát hetven holdat a hatszáznegy­venből, kapáljuk kézzel. Ezért tu­dunk mindent befejezni. És persze géppel aratjuk az összes gabonát is. A gépek, az itt felsorakozott pi­rosra, kékre zománcozott, napragyog­­tatóan fényesre tisztított gépek még némák és bénák, de a rend, amit az ember teremtett közöttük, mintha ér­telmet is adott volna nekik, mintha maguk is tudnák­ mennyire fonto­sak. 968 hold kalászos learatásához készül a két nagyteljesítményű E— 512-es kombájn, a két SZK—4-es, az SZK—3-as, a rendrevágó, az an­gol gyártmányú speciális UBA bor­sókaszák, aztán a traktorok: tizen­öt MTZ—50-es, öt szuperzetor, az LS—09-esek, a lánctalpas DT— 54-esek ... Szépek, erőt sugárzók így együtt. De vajon jók-e, újak-e? Tu­dott dolog, hogy az öreg gép — a drága felújítás miatt — kész ráfi­zetés. — Főként újak — mondja a fő­agronómus. A tizenöt MTZ-ből pél­dául kilenc egyéves gép. A többi öt év és a halál között van, nagy terhelést nem bírnak, ezért műtrá­gyaszóráshoz,­ szalmaelhúzáshoz és más kisebb összekötő munkákhoz használjuk őket. Kicsit csöpögnek, csurognak, de ha vigyázunk rájuk, még elmennek és hasznosak is. Gya­korlatilag a jelenlegi gépállomány félteljesítménnyel is képes lenne tíz­tizenegy nap alatt betakarítani az egész termést. Félgőzzel, mert kombájnok, az E—512-esek például a éjjel-nappal is mehetnének. — Tizenegy nap alatt? — Igen. Nem is a betakarítás a gond, hanem a termény fogadása, tisztítása, tárolása. Igaz, a termésünk egy részét — száztíz vagonnal — Gabonaforgalmi és Feldolgozó Vál­a­lalatnak adjuk le, de úgy tudom, ott sincs elég tárolóhely. Mi is építünk szárítót, meg tárolót is, a szárító ka­pacitása már elegendő lesz, de csak jövőre. Akkor lesz kész. — Végül is mennyi idő alatt feje­zik be az aratást? — Egy hónap alatt, de ezt úgy értse, hogy mindennel együtt. Ré­gebben augusztus 20-ra, a kenyér­­ünnepre befejeztük a cséplést. Tíz évvel ezelőtt, de még négy-öt évvel ezelőtt is úgy számítottunk, hogy akkor végeztünk az aratással, ami­kor a szem biztos helyre került. A fejlődést éppen az mutatja, hogy komplex aratást, végzünk, hogy au­gusztus 1-re, ha befejeztük az ara­tást, ez egyúttal azt is jelenti, hogy a következő évi termést is biztosí­tottuk. Ehhez persze tökéletes össz­hangra van szükség. Ügy ám! Az aratáshoz, az évről - évre megismétlődő, ám minden év­ben korszerűbb módon vívott nagy nyári csatához nemcsak fejlett gép­park szükséges, s nemcsak az, hogy a műtrágya vetés előtt érkezzen meg a téeszhez (ahogy ez idén történt, amikor is az AGROKER jobban fel­készült, mint tavaly), hanem össz­hang is, a tervező, a rendre képes ember összehangolt munkája. A Vörös Csillag Termelőszövetke­zetnél az éves terven belül a kom­plex aratási tervet is gépre, ember­re lebontva készítették el. Szomba­ton a gépszemlét a traktorosok bri­gádgyűlése követte, ahol a július ele­jén kezdődő nagy nyári csata harco­sai megismerték a ,,hadrendet”, beosztást, megvitatták a „vezérkar” a elképzelését. — Higgyél el —­ mondta a főag­ronómus —, csak nyerünk azzal, hogy egy napot arra szentelünk, hogy a tagok megismerjék és meg­tárgyalják a feladatukat. A jövő hé­ten, még az aratás megkezdése előtt, mégegyszer megtárgyalja a téesz-ve­­zetőség a párttaggyűlés és a téesz küldöttgyűlés is, hogy mit és ho­gyan csináljunk . .. A traktorosok brigádgyűlése után Tímár Mihállyal váltottam néhány szót, az első kombájnvezetővel, aki az idén megtudta, hogy melyik gé­pen és melyik területen lát majd hozzá az aratáshoz. — Úgy tudom, a traktorosok, gép­kezelők brigádja a szocialista brigád címet akarja elnyerni. Mióta és miért? — Tavasszal volt egy gyűlés, ott vetettük fel és el is fogadtuk, hog*á küzdünk a szocialista címért. Hogy miért? Különböző területeken dol­gozunk. Egyénileg hiába vagyunk jók, ha nem a közösen elhatározott, megszabott feladatokhoz igazodunk. Így jobb eredményt tudunk elérni... Hogy mi minden történik a falun, amire mi, városi „kenyérpusztítók” oly ritkán figyelünk oda! Aczél Gábor A Dunai Vasmű fejlesztési alapjából 14 millió forint az árvízkárosultaknak A Minisztertanács június 18-i ülé­sén a többi között foglalkozott az árvízvédelemmel és a helyreállítás feladataival. Ennek során felhívta a minisztériumok és főhatóságok fi­gyelmét: segítsék elő, hogy a hatás­körükbe tartozó vállalatok, intézmé­nyek, szövetkezetek különböző for­rásokból segítséget nyújtsanak az árvízkárosultaknak. A Dunai Vasmű igazgatótanácsa a közelmúltban ülést tartott, amelyen az igazgatótanács tagjai mérlegelték a segítségnyújtás lehetőségeit. Mint erről Borovszky Ambrus vezérigaz­gató lapunk munkatársát informál­ta: A Dunai Vasmű nyereségből kép­zett fejlesztési alapjának 5 százalé­kát ajánlotta fel az árvízkárosultak megsegítésére. Mivel a Dunai Vasmű nyeresége igen magas, ez az összeg meghalad­ja a 14 millió forintot. A Dunai Vasmű egyébként — mint arról már lapunk korábbi szá­maiban hírt adtunk — kétmillió forint értékben 50 darab szükségla­kást is, térítésmentesen ad az ár­­vízsúj­totta vidék lakóinak. A szükséglakások elkészültek, sőt 30 darabot már felállítottak a hely­színen. Baracson már aratnak Gépszemlék a járásban A dunaújvárosi járás termelőszö­vetkezeteiben — mint mindenütt az országban — a szokásosnál később kezdődik az idei aratás. A gabona érését késleltette az esős időjárás. Mindemellett az elmúlt hét köze­pén a járásban elsőként a baracsi Béke termelőszövetkezetben már megkezdődtek az aratási munkák. A legkorábbi kalászos növény, az őszi árpa aratása folyik, ebből terményből holdankénti 18—20 m­­­­zsás termésátlagra számítanak. Az előzetes számítások szerint a járás­ban termő őszi árpa átlaga holdan­ként 17 mázsa körüli lesz, kenyér­­gabonából pedig jó közepes ter­mést, holdanként átlag 15 mázsa búzát várnak. A járás termelőszö­vetkezeteiben már befejezték az aratást megelőző karbantartó mun­kákat, a téeszek többségében már túl vannak a nyári gépszemlén. Az artás július első napjaiban kezdő­dik. Fagyi? Vidám Park? Strand? Vagy talán az ifjú hölgynek akarnak ajándékot venni? (Riport az 5. oldalon!) 26 ország 400 acélgyártó szakembere Dunaújvárosban Az Országos Magyar Bányász— Kohász Egyesület kezdeményezésé­re, az angol és francia testvérszer­vezetek hatékony közreműködésével, mintegy kétévi előkészítő munka után kedden ötnapos nemzetközi konferencia nyílt Balatonfüreden. A konferencián — melyre 26 európai országból mintegy négyszáz kohó­mérnök és tudós sereglett össze — a nagytisztaságú acélok gyártásáról ta­nácskoztak a szakemberek. A rangos tanácskozás résztvevői pénteken délután Dunaújvárosba lá­togattak és megtekintették a Dunai Vasművet. Lapunk munkatársa felkereste Te­­mesi Sándort, az OMBK országos vezetőségének tagját, a szimpózium főrendezőjét, aki elmondotta, hogy ilyen rangos kohászati konferenciát még nem rendeztek hazánkban. A mintegy négyszáz acélgyártási szakember hat szekcióban, az acél­­gyártás elméleti alapjaitól egésze­ 1 a felhasználásig minden kérdésben véleményt cserélt. A konferencia rangját jelzi, hogy az elhangzott re­­ferátumokat európai, illetve világhí­rű szakemberek állították össze. A bevezető előadás például B. Trenti­­ni, a francia vaskohászati kutatóin­tézet igazgatójának munkája Az előadók között üdvözölhette volt­ a konferencia hallgatósága a svéd Kiessling professzort, az angol Melford professzort, a szovjet Goli­kov professzort. A hat szekcióban elhangzott 32 előadás közül számos, magyar szak­ember nevéhez fűződik. A magyar szakemberek közül többek között dr. Verő József akadémikus, Énekes Sándor, az LKM vezérigazgatója és Répási Gellért, a Dunai Vasmű mű­szaki igazgatója is tartott referátu­mot. Pénteken délelőtt, a Dunaúj­városba történő utazás előtt, Bo­rovszky Ambrus, a Dunai Vasmű vezérigazgatója tartott előadást a Dunai Vasműről. A résztvevők egyébként egyönte­tűen nagyra értékelték az elhangzott előadások tudományos színvonalát és a lebonyolítást. Megállapodás szüle­tett arra vonatkozóan is, hogy ezen­túl meghatározott időnként, rendsze­resen más-más országban, megren­dezik Európa kohász szakemberei­nek, a nagytisztaságú acélok gyár­tásával foglalkozó nemzetközi kon­ferenciáját. Jó év Napirendjét nézve hátrafelé tekintett ezúttal az országgyűlés — a múlt évi állami költségvetés végre­hajtását vitatta meg —, valójában a jelen és a közel­jövő tennivalóit tárgyalta meg, felelősséggel, de biza­kodóan. Voltaképpen csak az elmúlt hetekben oly sok gondot és kárt okozott Tisza-völgyi árvíz nyomasz­totta a képviselők hangulatát, bár ezen is joggal kere­kedett felül a tudat, hogy megtettünk és megteszünk mindent, ami megtehető, és hogy ha nem lettünk volna ilyen erőfeszítésre képesek, a kár, a baj sokszorosa is nagyobb lehetett volna. Itt jegyezzük meg, hogy az országgyűlés ezzel ko­rántsem tekintette megoldottnak a károsultak megse­gítését, az érintett községek újjáépítésének gondját Dégen Imre államtitkár beszámolóját megkülönbözte­tett figyelemmel hallgatták. Többen i­s kitértek a se­gítés további, konkrét feladataira, javaslatokat terjesz­tettek elő, s a pénzügyminiszter jelentős teret szentel beszámolójában e problémának, válaszában pedi mérlegelt minden javaslatot, magáévá téve mindaz, ami megvalósítható és hasznos lehet. Egyébként a természeti katasztrófa lényegében si­keres leküzdése és az elmúlt időszak gazdasági tevé­kenysége és számos sikere nagyon is szoros összefüg­gést mutat. Nem lett volna képes az ország, a társa­dalom ilyen mértékben ellenállni a fenyegető vesze­delemnek, ha nem­ sikerült volna az ismert mértékben megszilárdítani a magyar népgazdaságot, mint ahogy további teendőinkben is erre a bázisra támaszkodha­tunk. Ezt a biztos fundamentumot jelentékenyen meg­erősítette az elmúlt esztendő, amely — Vaskó Mihály, Borsod megyei képviselő megállapítása szerint — a legjobb, a legeredményesebb volt az utóbbi évek közül. Világosan tükrözte ezt a pénzügyminiszter alapjában tartózkodó hangú beszámolója, mindenekelőtt az, amit a külkereskedelmi kapcsolatainkban, s ezek nyomán nemzetközi fizetési mérlegünkben végbement kedvező változásról, a vállalati jövedelmek bíztató alakulásá­­ról és a lakosság pénzbevételeinek számottevő növeke­­déséről elmondott. Sem a pénzügyminiszter, sem a felszólaló képvi­­elők nem kerülték meg a tapasztalható nehézségeket, nyíltan keresték leküzdésük legjobb útját-módját. Főleg a beruházási feszültségek, s ezekkel összefüggésben az építési, építőipari gondok kaptak erős hangsúlyt v vitában. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnö­­k­­e — akinek a széleskörű vizsgálatok rendkívül tanul­­agos anyaga áll rendelkezésére — példák felsorolásá­ul figyelmeztetett egyrészt egyes vállalatok megen­­edhetetlen, erkölcstelen manipulációira, másrészt ja­­vslatot is tett az építkezések meggyorsítására. Más képviselők is értékes megjegyzésekkel igyekeztek se­jt,séget adni e nagy, országos probléma megoldásához­­ m a pénzügyminiszter óvta az országgyűlést a túlzós­ derűlátástól, mondván: jó néhány év kell ahhoz, hogy ezen a téren — a beruházások reális keretek közé tt­artásával és az építő- s építőanyagipar lendületes fej­lesztésével — egyensúlyt tudjunk teremteni. Ezúttal csupán egy esztendőről volt szó, az egé­szében jól zárult tavalyi esztendőről. És persze, ki­mondva a kimondatlant, leginkább arról, hogyan le­hetne még jobb ez a mostani, meg az elkövetkezők ., Megszűnt a Belkereskedelmi Üzemi Vendéglátó Tröszt A Dunavidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat új neve: Dunavidéki Vendéglátó Vállalat A belkereskedelmi miniszter első helyettese a pénzügyminiszterrel egyetértésben a 4103/1970. G. B. szá­mú határozat alapján elrendelte a Belkereskedelmi Üzemi Vendéglátó Tröszt június 30-i hatállyal történő felszámolását, és a Dunavidéki Üze­mi Vendéglátó Vállalatot közvetlenül a belkereskedelmi miniszter (annak első helyettese) felügyelete alá he­lyezte. A több megyére dunaújvárosi központú, kiterjedő hálózatú, üzemi és kereskedelmi vendéglátás­sal egyaránt foglalkozó vállalat új neve: Dunavidéki Vendéglátó Válla­lat. Egy nem várt és egy várt ajándék a Ságvári I­. városrészben A Ságvári II. városrész lakói né­hány nappal ezelőtt nem kis öröm­mel vették tudomásul, hogy váratlan ajándékkal lepte meg őket a Posta. Június 18-án a Barátság városrész­ből a Táncsics Mihály utcába köl­tözött egy újságárusító pavilon, így június 19-én a legújabb épületek la­kóinak már nem kellett a Balogh Ádám utcába zarándokolni egy-egy napilapért. Rövidesen egy várt ajándékot is kapnak a Ságvári II. városrész la­kói a Postától. Tanácstagi beszámo­lón is elhangzott igényt elégít majd ki a Bercsényi utcában, szintén az új ABC áruház közelében elhelye­zendő levélszekrény.

Next