Dunaújvárosi Hírlap, 1971. február (16. évfolyam, 10-17. szám)

1971-02-26 / 17. szám

Die csak a hibákat... Különböző fórumokon, egymás közti beszélgetések során, hét­köznapi életünkről szót váltva gyakran tapasztaljuk, hogy eredmé­nyeinknél általában mindig nagyobb teret kapnak a gondok, mun­kánkat megkeserítő, fejlődésünket gátló problémák. Természetesnek vesszük ezt, mert az észrevételek, a bíráló megjegyzések — az esetek nagy többségében — saját hibáink, fogyatékosságaink őszinte feltárására és megszüntetésére irányuló szándékot fémjelzik. Pon­tosabban azt, hogy türelmetlenek vagyunk közös munkánk feltéte­leinek megteremtésében, abban, hogy nemcsak beszélni hanem tenni is tudunk az előrehaladásunkat fékező, életünket feleslegesen nyugtalanító bajok ellen. S hogy ezt kell-e tennünk, tiszta szán­dékkal szükségszerű bírálatot gyakorolnunk, vitatkozni aligha lehet. De vajon természetesnek kell-e tekintenünk azt is, hogy a jövőnk érdekében közösen meghatározott társadalmi céljaink tel­jesítésével — munkánk számbavételekor — az eredmények és a hibák nem az elért helyzetnek megfelelő arányban szerepelnek. Hogy az értékeléskor általában az indokoltnál is több a bírálat, az elégedetlenség, mint a cél elérése és teljesítése felett érzett öröm, vagy a dicséret. Nyilvánvaló, hogy az örömöt, a közös erő­feszítéseink sikerélményét néha m­egkeseríthetik nem várt nehéz­ségek, sőt olyan gondok is, amelyeknek elsődlegesen nem a téve­dés, hanem a hanyagság, a felelőtlenség az okozója. Életünknek azonban mégsem ez a jellemzője. Ha pedig ez így igaz, akkor fel­merülhet a kérdés, hogy mi, akik ebben a városban élünk, meg­tanultunk-e örülni annak, amit eddig létrehoztunk, becsülni azt, ami szemünk láttára, ma, vagy a közeljövőben születik. Eljutot­tunk-e odáig, hogy mindaz, ami ebben a városban megvalósulni látszik nemcsak magától értetődő dolog. Hogy a várost önzetlenül magáénak valló, ahhoz ragaszkodó társadalmi munkások sokasá­gával elért sikerek nagyszerű ténye nem sikkadhat el az ugyan bosszantó de mégis jelentéktelen hibák mellett. Mi egy kicsit úgy vagyunk — és ez nem is baj —, hogy ma egy kilenc emeletes, 36 családnak otthont adó lakóépület, vagy éppen egy 20 tantermes iskola megépülése nem lep meg senkit. Nem hat ránk a meglepetés erejével, mert mi fogalmaztuk meg, hogy kell, és sokak által esetleg régóta várt igényt, egyéni és közösségi elvárást elégít ki. De mégis úgy érzem, jobban kellene tudnunk érezni, látni mindazt, ami körülöttünk történik, hogy még véletlenül se az otthon csepegő vízcsap, vagy a szobánk ablakrá­mája által bezárt méretek szerint gondolkozzunk. Azt­ hiszem, hogy az önmagunkkal való kritikus szembenézés nemcsak hibáink megállapítását, hanem elért céljaink és eredmé­nyeink örömteli számbavételét is kell, hogy jelentse. Azzal együtt, hogy az erőfeszítéseink eredményei felett érzett öröm sose zárja ki azt, hogy amit várnak tőlünk megtegyük, úgy, ahogy kell, ma­radéktalanul és tisztességesen. Kóréh Sándor Társadalmi munkások—társadalmi ellenőrök Mindannyian, minden nap kapcso­latban állunk a kiskereskedelemmel. Ezért merült fel annak az igénye, hogy a kiskereskedelem és vendég­látóipar mindennapi­ tevékenységét­ a fogyasztók érdekét képviselő szer­vezet ellenőrizze rendszeresen. Ezt a feladatot Dunaújvárosban nyocvanhárom tagból álló társadal­mi ellenőrző hálózat végzi az SZMT és a megyei tanács kereskedelmi osztályának irányítása mellett. A közvetlen felügyeletet az ellenőri csoport felett Balogh Bélává, a ta­nács kereskedelmi osztályának elő­adója látja el. A társadalmi ellen­őrök többségét — 53 személyt — a Dunai Vasmű szakszervezeti bizott­sága választotta erre a társadalmi feladatra. Az elmúlt évben összesen 1088 el­lenőrzést végeztek a társadalmi el­­­lenőrök. A kereskedelmi osztályon összesített statisztika szerint minden negyedik ellenőrzés szabálytalansá­got tárt fel. Az előző (1960-es) év­hez viszonyítva növekedett a téves számolás, valamint csökkent a hamis mérés és súlycsonkítás aránya. Az ellenőrzések nyomán feltárt szabály­talanságokat nyolcvanegy­ esetben követte vállalati figyelmeztetés, há­rom esetben fegyelmi. Szabálysértési feljelentésre huszonkilenc alkalom­mal került sor, a kirótt bírságok együttes összege háromezer forint volt, a megelőző évi tizenkétezer fo­rinttal szemben. A társadalmi ellen­őrök tavaly összesen több mint öt­ezer órát fordítottak a kereskedelmi és vendéglátóipari ellenőrzésekre. A legaktívabb társadalmi ellenőrt, Németh Imre csoportvezetőt meg­kérdeztük: mi késztette arra, hogy vállalja ezt a sokszor bizony nép­szerűtlen megbízatást. — A társadalmi ellenőrzés célja segítségnyújtás, jó kapcsolat megte­remtése a boltvezetőkkel. A hiányos­ságok feltárása, a vásárló nézőpont­jából megfogalmazott észrevételek segítséget nyújtanak ahhoz, hogy az üzletvezető jobban irányíthassa egy­ségét. Ez persze nem jelenti azt, hogy­ adott esetben el­nézőnek is kell lenni. Előfordult, hogy valaki egy szabálytalanság feltárásáért — mely­ből bírság lett — hosszabb ideig ne­heztelt rám. Ma boltvezető, jó a kapcsolatunk és nekem is jó érzés arra gondolni, idejében, talán ko­molyabb vétséget is sikerült meg­előznöm. Szlavka László társadalmi ellenőr nyolc év óta tartja szemmel a ke­reskedelmi egységeket. Őt arról kér­deztük: megfelelő-e a társadalmi el­lenőrök társadalmi megbecsülése? — Elismerik ugyan társadalmi munkának a tevékenységünket, de „bélyeget” nem kapunk ezért. A szocialista brigádmozgalomban pedig csak az a társadalmi munka számít, amiért bélyeget kapunk. Ezt már többször kifogásoltuk, sajnos ered­mény nélkül. A társadalmi ellenőrök munkája - orvosi szóhasználattal élve — tüneti kezelés. A panaszokat radikálisan megszüntető állapot lenne, ha mind­egyik vállalat és egység abban lenne érdekelt, hogy a vásárló és fo­gyasztó hozzá, és ne máshová vigye a pénzét. Ennek megteremtése a ke­reslet és kínálat egyensúlyán, vala­mint azon múlik, monopolhelyzetben marad-e valamelyik vállalat egy adott területen, vagy versenyeznie kell szolid árpolitikával, a kereslet­nek megfelelő áruválasztékkal és egyéb kedvezményekkel (például Centrum hétfő) a lakosság napról napra történő meghódításáért. Cs. Gy. Szegélyezik a Szórád Márton utat Eredetileg tavalyra tervezték Szórád Márton út szegélyének elké­­­szítését, azonban a tavalyi árvíz miatt a Betonútépítő Vállalat duna­újvárosi építésvezetősége a szüksé­ges szegély- és kockaköveket nem tudta időben beszerezni. Az ősz és a s­zél folyamán végre megjött az anyag, a betonútépítők február 14-én megkezdték az útburkolat leszegését. A Dózsa György út és a Vöröshad­sereg út közötti szakasszal előrelát­hatólag a jövő hét közepéig elké­szülnek, a határidő betartása az anyagellátás függvénye. Betont pil­lanatnyilag a Hídépítő Vállalattól kapnak kölcsön, a betonútépítők sa­ját betonkeverő gépeinek felújítása még folyik. Az elhúzódó karbantar­tási munka oka, hogy e gépek de­cember végéig dolgoztak, (a 6-os út betonozását december 22-én hagyták abba), de a korai tavaszt most igye­keznek „utolérni”, a gépek felújítá­sát még ezen a héten befejezik. Ez annál is inkább sürgető, mert a Szó­rád Márton úton végig burkolt árok is készül, s a burkolólapokat a be­tonútépítők maguk fogják gyártani. 2 1971. február 26., péntek Dolgozunk az elvek gyakorlati megvalósulásáért Barsi Tornai, a KISZ Városi Bizottságának titkára az ifjúságpolitikai határozat végrehajtásáról Az MSZMP Központi Bizottság if­júságpolitikai határozatának végre­hajtásáról tárgyalt a közelmúltban a városi pártbizottság végrehajtó bi­zottsága. Az ülést megelőzően bri­gádok vizsgálták meg három nagy­üzemi pártbizottság, három taninté­zeti és több hivatali, üzemi pártalap­­szervezet ezirányú munkáját. A vég­rehajtó bizottság elé került jelentés­ben a pártszervezetek, az állami és tömegszervezetek által készített in­tézkedési tervek tartalmi értékelése és azok végrehajtási tapasztalata sze­repelt. A városi pártbizottság intézkedési terve a pártszervezetekre, a KISZ szervezeteire és szerveire, valamint a társadalmi és tömegszervezetekre, a városi tanácsra és a vállalatok, in­tézmények gazdasági vezetőire ér­vényesen meghatározta az ifjúságpo­litika konkrét és távlati feladatait. Tartalmazta az intézkedési terv felnőttek ifjúságot megítélő szemlé­­­letének formálását, a KISZ­­ pártirá­nyításának továbbfejlesztését, az ál­lami, gazdasági, társadalmi és tömeg­szervezetek munkájának összehango­lását a párt ifjúságpolitikájának ér­vényesítésében, a KISZ kommunista jellegének erősítését és az ifjúsági szövetség politikai és szervezeti be­folyásának erősítését a munkásifjú­ság körében. A végrehajtó bizottsági ülést kö­vetően interjút­ kértünk Barsi To­rnaitól, a KISZ városi bizottságának titkárától. — A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség munkáját nagymértékben se­gíti e határozat és az ennek nyo­mán született intézkedési tervek — mondotta bevezetőben a KISZ-bi­­zottság titkára. — Nem hinném, hogy különösebben hangsúlyozni kell, mi a jelentősége annak, hogy a párt nemcsak segítője, hanem el­sősorban irányítója az ifjúság neve­lésének, és annak, hogy a társada­lom minden érdekelt szerve megta­lálja feladatát a jövő nemzedékének formálásában. Az ifjúságpolitikai határozat lényeges szemléleti válto­zást hozott az ifjúság megítélésében. Eddig talán azért sem kapott tár­sadalmi súlyának megfelelő elisme­rést az ifjúság, mert sok téves álta­lánosítást, egyedi esetekből levont következtetést viselt teherként. Dif­ferenciáltabban­ kell nézni az ifjú­ságot és hibáit, a hibák okait. Ám ugyanakkor észre kell venni ered­ményeiket is. Differenciáltabb neve­lési módszerekre van szükség. mai ifjúság „beleszületett” a szocia­­­lista viszonyokba, a forradalom kon­szolidált periódusában él, harca más jellegű mint elődeié volt. Ez sok mindent meghatároz. A fiatalok olyanná válnak, amilyenné a ma fel­nőttei nevelik őket. Az ifjúságpoli­tikai határozat egyértelműen ki­mondja, hogy a fiatalok nevelése össztársadalmi ügy és bár nem ke­vés, ami e feladatból a KTSZ-re há­rul, mégsem az ifjúsági szövetség az egyetlen, melynek e kérdéssel foglalkoznia kell. — Városunk társadalmi és politi­kai szervei, szervezetei az intézke­dési tervek tanúsága szerint részt vállalnak ebből a munkából. , Ho­gyan? — A városi tanács végrehajtó bi­zottsága intézkedési tervet fogadott el, melyben a közéleti nevelés, munka- és életkörülmények javítása, a az iskolai nevelés és a szabadidő fel­használási tanácsi feladatait körvo­nalazta. A negyedik ötéves terv idő­szakára „igen fontos feladatként’ jelölte meg az ifjúság művelődési és sportolási feltételeinek jelentős javítását. A Hazafias Népfront váro­si elnöksége is megtárgyalta az ifjú­ságpolitikai határozatot és progra­mot készített, melynek első felada­taként a népfrontban dolgozó akti­visták fiatalítását, másik feladatként pedig az ifjúság körében végzendő politikai, ideológiai, és kulturális munka javítását tűzte célul. Egyéb­ként a választott szervekben szemé­lyileg, testületileg erősödött a KISZ-képviselet. Alapszervezeti szinten már kevésbé jó ez a hely­zet. — Az ifjúság tudatának formálá­sa, különös tekintettel a tanulóifjú­ságra, lényegi kérdéssé vált. Ennek tapasztalati okai voltak. Vajon miért kapott ilyen rangos helyet a felada­tok között a tudatformálás? — Ha lehet azt mondani, akkor a kiszesek legifjabb rétegét a tanuló­­fiatalok képviselik. Az érzelmi hangulati elemek náluk jobban ér­vényesülnek. Hajlamosabbak szélső­séges nézeteket elfogadni. A mun­kásifjúság sokkal megfontoltabb, éppen azért, mert a felnőttekkel ál­landó tuk. A és közvetlenebb a kapcsola­tanulóifjúság homogénebb életkorú közösségben él, a munkás­ifjúságot jobban és pozitívan befo­lyásolja a felnőtt környezet. A tizen­éves fiatalok az iskolából kerülnek a termelésbe, onnét kapják az indí­tást, tehát ott kell elkezdeni a tu­datosabb eszmei, politikai nevelést. — Hogyan kívánják erősíteni a politikai befolyást a munkásfiata­loknál?­ — A közvetlen politikai célokért igen jól mozgósíthatók a munkás­­fiatalok. A közéleti aktivitás, ha helyi feladatokról van szó, igen nagy. A munkásifjúság politikai­­szervezeteiben el kell jutni oda, hogy az össztársadalmi, sőt nemzet­közi, politikai eseményeket is na­gyobb felelősséggel ítéljék meg, és ennek lehetőség szerinti megoldásá­ban aktívabban vegyenek részt. Tár­sadalmi életünk demokratizmusának továbbfejlődése megteremti a lehe­tőséget arra, hogy ifjúmunkásaink az egyéni érdekek, vagy szűkebb csoportérdekeik szintjéről fel tud­janak emelkedni a társadalmi, sőt nemzetközi politikai tettek szférájá­ba.­­ Az előbbiekhez kapcsolódik a következő feladat, mely a KISZ kommunista jellegének erősítését, a KISZ-tagf­elvétel követelményeinek növelését tűzi célul, különösen kö­zépiskolákban. Milyen intézkedést tett ennek érdekében a KISZ váro­si bizottsága? — A politikai oktatások színvona­lát emeltük. Kötetlenebb, nívósabb ifjúsági fórumokat szerveztünk, a propagandisták felkészítésére na­gyobb gondot fordítottunk. A tan­testületekkel, pedagógus szakszerve­zetekkel is többet foglalkozunk. Mi­nőségi változás következett be a ve­zetőképzésben reszortfelelősi képzés kialakításával és azzal, hogy a tanu­ló alapszervezetek titkárait is bevon­tuk a képzésbe. A tanulóifjúság po­litikai, tudati, világnézeti állásfogla­lásáról csak szórvány ismereteink vannak, ezért a következőkben rend­szeres vizsgálatot folytatunk. Nem úgy képzeljük a KISZ politikai jel­legének erősödését, hogy valamiféle tagrevíziót hajtunk végre. Nem ez a követendő út. A jelenlegi KISZ- tagsággal szemben nagyobb követel­ményeket állítunk, és ezentúl maga­sabb színvonalon történik a felvétel is. Differenciáltabban kell alkalmaz­ni az elismerést,­ és a felelősségre­­vonást, különösen alap­szer­vezet­ek­ben. A jövendőbeli kiszesek­kel szemben emeljük a minőségi köve­telményeket, jobban felkészítjük őket a KISZ-életre. Érdemi viták döntsenek a KISZ­ tag felvételekor, ez a célunk. Tudomásul kell venni, hogy a KISZ­ politikai szervezet és például a középiskolákban nem fel­tétlenül szükséges, hogy már az el­ső évben elérjék a maximális szer­vezettséget. Egyébként az iskolák­ban eddig jobb volt az elméleti fel­készítő munka, ám kevésbé alkal­mazták a megbízatások rendszerét. Az üzemekben éppen fordított volt a helyzet. Szeretnénk a felvételi munkát egységesebbé tenni. — A KISZ egységes tömegszer­vezet, de továbbra is csak differen­ciáltabb rétegmunkával tud hatéko­nyan dolgozni. Politikai munkánk rétegek szerinti differenciáltsága még megoldatlan Dunaújvárosban az egyes ifjúsági rétegek meglehető­sen elkülönülnek. Törekvésünk, hogy élő kapcsolatok megteremtésé­vel közelebb hozzuk őket egymás­hoz. Az elmúlt egy évben, az ifjú­ságpolitikai határozat megjelenése óta nagy lehetőségek adódnak az if­júság nevelésében, a mozgalmi élet­ben. A határozat végrehajtása meg­nyugtatóan halad. Mi fiatalos türel­metlenséggel és bizakodással dolgo­zunk azért, hogy az elvi megfogal­mazások gyakorlati valósággá válja­nak. Sütő Enikő Új vezetőséget választott a Gagarin Lakásszövetkezet Csütörtökön délután a város leg­régibb társulása, a Gagarin Lakás­­szövetkezet megtartotta zárszámadó közgyűlését. A Vasmű Klub nagyter­mében 120 lakásszövetkezeti tag gyűlt össze. A közgyűlésen megje­lent dr. P­á­l József, a SZÖVOSZ la­­kászövetkezeti főosztályvezetője és Kovács György, a SZÖVOSZ Fejér megyei elnöke. A lakásszövetkezet igazgatósága ismertette az 1970. év zárszámadását és az idei költségelő­irányzatot . A Gagarin Lakászövetkezet mér­téktartóan gazdálkodott. A lakásszö­vetkezeti tagok felújítási hozzájáru­lásából, a helyiségek bérleti díjából 390 ezer forint bevételt ért el, ugyan­akkor az éves üzemeltetési költség 350 ezer forint volt. A lakásszövet­kezet felújításra 100 ezer forintot költött, egy épület külső tatarozását végeztette el. A lakóházak felújítása az idén folytatódik, 1,2 millió forint értékű tető- és homlokzati javítást végez az IKVV. A lakásszövetkezet igazgatósága az új lakástörvény la­kásszövetkezeti előírásait ismertette. Ezután került sor a vezetőség meg­választására. A tagok 3 évre héttagú igazgatóságot és háromtagú felügye­lő bizottságot választottak.

Next